Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-07 / 54. szám

US 10 1911 március 10 DELMAGYARORSZAG 3 A képviselőház ülése. — Polcnyi újra föllépet. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton megszökött az ellenzék az ötödik szakasz elől, de hétfőn újra bevonult — Polónyi Géza vezérletével. Az ellenzéknek megkönnyült a dolga, mert a szónokok mindig elmondhatták és elmondhatják az előttük szóló idézéseit, ezzel a refrénnél: — Csatlakozom Sághy indítványához. Mert Sághy Gyula szombati beszédében az ötödik szakaszhoz javaslatot nyújtott be. Ugylátszik, csak azért, hogy az ellenzéknek legyen mihez csatlakozni. Ma csupa csatlakozás volt, semmi egyéb. Más nem is történt. Azaz Polónyi is beszólt. Bejelentette szombaton, hogy tovább nem beszél, a bankvitában nem vesz részt. És Polónyi méltó volt újra önmagához: beszélt. Ahogy Polónyi szokott. Berzeviczy Albert elnök fél tizenegy óra előtt megnyitja az ülést. Hitelesilik a mult ülés jegyzökönyvét. Elnök bemutatja a kérvényeket és az irományokat. Az ötödik szakasz folytatólagos tárgyalása következik. (Az ötödik szakasz.) Kállay Ubul azzal kezdi, hogy a szakasz alkotmány- és közjogellones, ezenkívül veszedelmes precedenst is alkothat a jövöre. Hivatkozik Andrássy Gyula gróf beszédére, aki történeti adatokkal igazolta, hogy a precedensek milyen veszedelmekkel járnak. A maga részéről is hivatkozik ilyen történelmi példákra. Nem akar bővebben foglalkozni azzal, hogy a főrendiháznak sokkal több jogot biztosit a javaslat mint a képviselőháznak, sem azzal, hogy ez a kormány, amely az obstrukció ellen küzd, épen egy megobstruált javaslatot akar törvényerővel fölruházni. Tisza István fölvetette a célszerűség kérdését s erre vonatkozólag kimutatja, hogy ez a javaslat ezt a célt igazán nem szolgálja. Polemizál Hieronymi beszédével, a melyet az általános vitában mondott s amelykon a lengyelországi példára utalt. Csatlakozik Sághy Gyula határozati javaslatához. (Élénk helyeslés balról.) Hammersberg László töviden indokolni kívánja, miért csatlakozik Sághy határozati javaslatához. Rámutat arra, hogy ez a szakasz egy részvénytársaságból közjogi faktort csinál, h°gy a főrendiház jogait kiterjeszti a képvisei ház rovására. Joggal nevezte el Apponyi Albert ezt a szakaszt mozinak. Hivatkozik Andrassy Gyula beszédére, amelyben olyan alaposan mutatta ki a javaslat alkotmányellenes voltát. Ezek azok az okok, amelyek miatt Saghy Cyula határozati javaslatát fogadja el a tovrényjavaslattal szemben. (Helyeslés balról.) Szebény Antal a készfizetésekkel kapcsolatkan a behozatali vámokról kezd beszélni. Elnök figyelmezteti, hogy maradjon a tárgynál. Szebeny Antal áttér a szakasz közjogi liiányairar amelyek arra késztetik, hogy a javasattal szemben Sághy Gyula határozati javaslatát fogadja el. f...f^ffy Lajos: Ez a szakasz a készfizetések tölteteiének betetőzése akar lenni, pedig nemcsak hojrv nem foglalja magában a készfizetőik fölvételét, de még csak nem is biztosítja. Csatlakozik Sághy javaslatához. (A néppárt nevében.) , ^.a1coyszky István: A néppárt, mint a gazda!lgi közösség hive, szívesen hozzájárult volna hankszabadalom meghosszabbításához a késztites ellenében. Az ötödik szakasz, melylyel kormány a készfizetést megoldani akarja, ^mdenre alkalmas, csak a cél elérésére nem. , / a szakasz nem egyéb, mint az osztrák zen negyedik paragrafus megfordítása. De az •£ alkotmányosabb intenciókat szolgái. A f^ngyminiszter mintha behunyta volna a ^ -einet azokkal a harcokkal szemben, melyet a • cvenyhozások világszerte az abszolút vétódJf e.ílon folytatnak. Nekünk is állandó a küzműnk a korona vétója ellen s ilyen köiül;03e.k közt a kormány most még ujabb vétóDén »1S nkar aüci> '"ég pedig egy nemzetközi k0fcU?yi csoportnak. De a szakasz az osztrahivÁX aem kcl1 s igy a pénzügyminiszter nem •vatkozhatik arra ho*y a másik fél miatt nem tehet rajta változtatást. Csatlakozik Sághy Gyula határozati javaslatához. (Helyeslés a baloldalon.) (Polónyi beszél.) Szünet után Polónyi Géza ismerteti a készfizetés kérdésének múltját s az 1903-iki Széliféle törvényt, mely a kérdés rendezését biztosította. A riiagyar körmány akkor megyezett az osztrák kormánynyul, liogy egyforma tőrvényjavaslatot terjesztenek majd a két törvényhozás olé. Ismeretes, hogy ebből semmi se lett az osztrákok perfidiája miatt. Az elnök figyelmezteti a szónokot, ne használjon ilyen kifejezést. Föliciáltéisok balról: Nem perfidia az, de bornirtság! Polónyi Géza helyreigazítja tévedését, a frivol szót akarta használni. (Derültség). Az ötödik szakasz olyan törvényhozási monstruózitás, amilyenre csak az ekszotikus államok törvényalkotásában talált példát. Ezt az egyetlen hasonló példát Japánország produkálta, ahol tudvalevően a császári parlamentárizmus divik. Elismeri, hogy alkotmányjogi szempontból nincs sérelem a szakaszban. Nemes Zsigmond: Nincs isi Polónyi Géza: De van a józan ész szempontjából. (Nagy derültség.) Hogy én az /adósra bizzam azt, mikor akarjon fizetni, ez képtelenség. Egy hang jobbról: Pedig ez gyakran megesik. Polónyi Géza: No hát, ha a büdzsetet ilyen adósságból kellene fedezni, nem tudom, miből építenének csatahajókat. Részletesen fejtegeti a szakasz tévedéseit és fogyatkozásait a parlamentáris és miniszteri felelősség szempontjából. A képviselőház eddig megőrizte azt a jogát, hogy a házszabályokhoz nem engedte hozzányúlni sem a főrendiházát, sem a koronát. Most pedig beleszólást enged ebbe az osztrák parlamentnek s a közös banknak. Polónyi félháromkor fejezte be beszédét azzal az óhajtással, hogy legjobb lenne, ha az ötödik szakaszt egészen kihagynák a javaslatból. Ezzel még inkább használnának, mint ártanának a készfizetés dolgának. Azután Ábrahám Dezső leszólt. Az ülés hároih órákor végzödött. Az ötödik szakasz. — Tisza tanácskozása Lukácscsal. — (Saját tudósítónktól.) Arra a hirre, hogy a képviselőház szombaton megkezdette a bankjavaslat ötödik szakaszának tárgyalását, az ellenzéki pártok tagjai nagyobb számban jelentek meg a képviselőház mai ülésén s többen föliratkoztak szólásra. Szó se lehet róla, hogy a szakaszszal valami hirtelenében végezhessen a Ház: a róla való vita néhány napig el fog tartani. Szombati haragos elvonulása után általános meglepetést keltett Polónyi Géza újból való megjelenésével. Mikor jegyzetektől és adatoktól duzzadó sárga táskájával feltűnt a folyosón, a függetlenségi képviselők örvendezve vették körül: — Szép tőled, Géza bácsi, — mondották, — hogy meggondoltad a dolgot s nem hagytál itt végkép csapot-papot. — Nem gondoltam meg semmit, — felelte Polónyi, mert csak a szombati napra hagytam itt a vitát. Ezzel bevonult a terembe, rögtön szólásra jelentkezett a több órás beszédet mondott. A munkapárt Polónyit megjelenésekor derültséggel éljenzéssel fogadta. Ez kifejezője volt egyben annak a megenyhült kedvnek is, amelylyel a munkapárt a bankküzdelem utolsó időszakát nézi: általános tudniillik az a meggyőződés, hogy az ötödik szakasz elintézése után a bankjavaslat tárgyalása rohamos gyorsasággal véget ér. A képviselőház folyosóján sokat beszéltek ma Sándor Pál vasárnapi cikkéről, amely egy német nyelvű lapban jelent meg. Sándor e cikkében -heves polémiába bocsátkozott Tisza István grófnak a delegációban legutóbb mondott beszédével s védelmére kelve az általános választói jognak azt a követelést állította föl, hogy Tisza ne izgasson a pártprogram ellen és ne deklarálja hazaárulóknak a munkapárt ama tagjait, akik kitartanak a választáskor adott programjuk mellett. Végül Tiszával szemben azt bizonyítja Sándor, hogy a Kossuth-p&rt nem azért került ki nagyobb számban a választásokból, mert a Justh-párttal szemben az általános választójog ellen nyilatkozott, hanem azért, mert a kormány kíméletét élvezte. A folyosón élénken kommentálták ezt az eltérést Tisza és Sándor Pál között. Az ülés vége felé feltűnést keltett a folyosón, hogy lisza István gróf igen hoszszasan tanácskozott Lukács László pénzügyminiszterrel. Az ügyvédek gazdasági szervezkedése. — Sziuák Imre az ügyvédhelyzetröl. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti ügyvédi kamara vasárnap délelőtt tartotta évi rendes és tisztújító közgyűlését az ügyvédi kamara dísztermében. A közgyűlésen a tagok rendkívül nagy számban jelentek meg. Szivák Imre dr elnök rövid megnyitó beszédében jelezte, hogy a kamara tisztikara és a választmánya most teszi le lejárt megbízását. A lefolyt három évi ciklus méltatása nem az elnöknek tisztéhez tartozik, mert ez a kamara tagjainak a föladatát képezi. Röviden csak annyit jelezhet, hogy ez a lefolyt három esztendő eseményekben gazdag volt ugyan, de azért optimizmussal mégsem lehet szólni az ügyvédek gazdasági helyzetéről. Mig a munkások sztrájkkal javíthatnak sorsukon, addig az ügyvédség önerejére van utalva. A kar fölfogása azonban tisztult s a fenyegető bajok elhárítására erösebb harcias közgazdasági szervezetre lesz szüksége a karnak. Minden törekvést, mely a kar helyzetének javitását célozta, a kamara mindig örömmel fogadott. Büszkén fölemiitheti, hogy a kar önérzete mennyire emelkedett, mert nem volt egyetlen ügyvédi érdek sem a lefolyt ciklusban, amelyben a vezetőség szolidaritást ne vállalt volna a kamara tagjaival. Beszéde végén azt a kivánságát fejezte ki, hogy az újonnan választandó tisztikar ós a választmány ugyanolyan szolidaritással teljesítette a most lelépő tisztikar ós választmány. Az éljenzéssel fogadott megnyitó-beszéd után Papp József dr, kamarai titkár ismertette röviden a kamara 1910. évi működéséről szóló választmányi jelentést. Az évi jelentéshez első sorban Kégl János dr monori ügyvéd szólalt föl. Sürgeti az ügyvédi inkompatibilitási esetek csökkentését, valamint a kamarai illetékek progresszív alapon való rendezését. Ezután Butser Ágoston dr ügyvéd szólalt föl. Támadja a vezetőséget. Szemére lobbantja a vezetőségnek, hogy megnyomorítja a fiatal generációt. Székely Imre dr szólalt ezután föl s általános birálat tárgyává tette a választmány évi jelentését. Az ügyvédi kérdés olyan megdöbbentő' formában jelentkezik, hogy immár túlnőtt a kari jelentőségén és valósággal társadalmi bajjá fajult, melynek megoldását nem a régi csapásokon kell és szabad keresni. Az ügyvédség, mint a jogszolgáltatás fontos tényezője joggal igényelheti és várhatja az államtól, hogy etikai megbecsültetésén kivül gazdasági igényei is kielégítést találjanak. Az ügyvéd-kérdés szempontjából előbb a gazdasági fejlődés általános előjöttét eleit kell megteremteni, hogy a bajok orvoslását megkísérelhessük. Mindenekelőtt az a körülmény, hogy az állam szabadon engedte az ügyvédi létszámnak abnormális megnövekedését, hogy diplomaszerzésre alkalmat és lehetőségét biztosított annyi meg annyi száz vagy ezer fiatalembernek, anélkül, hogy intézményes biztosítékkal korlátozza azt a számot, mely a valódi szükségleteknek megfelel s hogy e cimen az államtól várta bizonyos mértékben eltartását vagy anyagi támogatását, igen naiv ós a viszonyok félreértésén alapuló követelés. Beszéde végén arra a konklúzióra jut, hogy a kamara álljon helyt az ügyvédnek modern társadalmi s gazdasági szervezkedése mellett s ne csak jóakaró figyelemmel kisérje az ez irányú mozgalmat, hanem aktiv közreműködéssel, őszinte komolysággal segítse megteremteni az ügyvédek országos szövetségét. Áz elnök szavazás alá bocsátván Rutser Ágoston két indítványát, a kamara mindkettőt