Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-07 / 54. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 10 fogyatkozásait ; de animozitással nem volt az intézmény képviseletében megjelent személyiségek ellén. Az ellenzék jó példával járt elől a tárgyilagos érvelésnek, a szaktudásnak, az előkelő, férfias hangnak a terén. Ugy teljesítette ellenőrző tisztét, hogy a közös kormány tagjaiban és szakférfiaiban is csak tisztelet és elismerést keltett maga éa föllépése iránt. Mikor pedig az osztrák delegáció egy pillanatra illetéktelen befolyások hatalma alá került s a sima, nyugodt tárgyalást kockára tevő szilaj harci kedvvel élesítette ki a helyzetet a hadseregszállítások kérdésében: az ellenzéki bizottsági tagok lehetővé tették a magyar delegáció oly egyértelmű föllépését, amely azután a maga igazságával és okos energiájával megszerezte a győzelmet az egész vonalon a magyar álláspontnak. Back Bernát az iparért. (Saját tudósitónktól) Kétezerötszáz koronás alapítványt tett Back Bernát, hogy arra való iparosinasok följuthassanak a felső ipariskolába és kiképezhessék magukat. Ennek az alapítványnak tapsolt az ipartestület közgyűlése és tapsolnia kell mindenkinek, aki tisztában van az alapítvány fontosságával. Annyi a panasz a magyar ipar fejletlenségéről, fejlődósének akadályairól, hogy a fölsorolásukra hasábok kellenének s ezekből a panaszokból nem kis százalék vonatkozik arra, hogy a felsőipari kiképzéshez nálunk milyen kevesen juthatnak hozzá, anyagiak híján. Lehetne egy szomorú fejezetet irni arról is, hogy a hátramaradásnak mennyire eminens oka az, ha a tehetségek kifejlesztése pénzhez van kötve, de mi most ezt a szomorú tünetet csak az iparra vonatkozólag konstatáljuk és élezzük ki. Iparosinasaink közt nagyon sokan lehetnek, akikben az Anzani-motor, a Bleriotrepülőgép diadalravivője megkonstruálójának a lelke lakozik s akik ép olyan szegécsak maga elé az emlékezések litániájában. Nem kell zokogva kiolvasnia az élet szomorú bibliájából, hogy vannak itt szegény bolond szerelmesek, akik az Ofélia halk, őrült beszédével elszórják a becsületük és a szerelmük virágát férfiak elé s azok eladják pénzért, fölváltják aranyra. Nem kell tűnődnie azon a borzalmas együgyü elrendezésén az életnek, hogy itt halálosan idegen emberek tudnak együvé kerülni a leglázasabb, legbóditóbb közelségbe ós a csalók, a szerelem csalói, selyemfiui a bün utcáiban legalább durván, őszintén azok, a királyi palotában pedig becstelenül szerelmet hazudnak. Hogy diadalmas szépségű udvarhölgyből szerelem megalázott, becsapott koldusát tudja csinálni a könyörtelen, buta élet. S nem kell éreznie talán azt a szerelem-paradokszonját, azt a fönségesen esztelen érzést : hogy azért mégis csak szereti Paternót. Mert sokan vannak ilyen szerelmes és igy csalódott Trigonák, akiket nem végez ki egy kegyetlen, de mégis könyörületes revolvergolyó. Azoknak a szive igy hordozza bánatát, ezzel a kénytelen, csöndes, ezerszer elsirt megbocsátással. Amely nem foghatja meg többé a csaló, a bitang Paterno kezét, nem szoríthatja magához a fejét, de el-elmondja a lehetetlen s a lélekből mégis fölszólaló vallomást. Ez a szerelem, a szenvedély gavallórsága, szomorú fölénye, utolsó, nagyúri fizetsége. nyek, akikben ép ugy nem sejteni még a talentumot, mint amilyen szegény volt Anzani s amennyire nem sejtették benne sem a technikus-lángészt. Hogy Anzaninak sikerült fölverekednie magát oda, ahova jutott, az szerencsés véletlen, amely talán beüt egypár szívós magyar Anzaninak is. De mórt kelljen verekedniük, harcolniok a viszonyokkal, keserves tornára szállniok az akadályokkal, még ha nem válik is belőlük lángeszű technikus, a felsőbb iparnak korszakalkotó fejlesztője, de legalább is termékeny munkaerőt tudnának vinni a magyar felsőipar szolgálatába és ezzel az általános magyar kulturfejlődésbe? A kiképzéshez való hozzásegitós ebből a látószögből nézve országos fontosságú ós kimondhatatlan értékű kulturcselekedet. Holt erők fölszabadítása ez, a magyar jövő perspektíváinak kiszélesítése ós hogy Back Bernát ezt a fölszabadítást, ezt a kiszélesítést szintén megcselekedte a nagyon kevés között, ezért köszönettel tartozik neki a magyar iparnak minden barátja. Az aktív iparpártolásnak ezt a példáját sokan követhetnék azok közül, akik ép ugy látják a felsőbb ipari kiképzés hiányait, mint ő, de megelógesznek a panaszos szóval, pedig azzal a magyar ipar egyetlen lépést sem tesz előre. Botrány az amerikai parlamentben. Netvyorkból jelentik, hogy a washingtoni kongreszszus szombaton este elnapolta üléseit, anélkül, hogy megszavazta volna a Kanadával kötendő kölcsönösségi szerződésről szóló javaslatot. A képviselőházban olyan izgatott volt a hangulat, hogy minden percben a tettlegességektől kellett tartani. Taft elnök üzenetet küldött, hogy a parlament mindkét házát április negyedikére hivja össze. Valószínűleg módosított formában fog akkor a parlemont elé kerülni a kanadai szerződés. A szenátusban is botrányos jelenetek mentek végbe. Egy ellenzéki szenátor az előadó beszéde közben az emelvényre rohant s öklét rázva kiáltott a kormányjavaslat referensére. Mikor az elnök üzenetét fölolvasták, a szenátorok és képviselők hazafias dalokat énekelve mentek szót. Az uj véderőtörvény. Budapestről jelentik: Vasárnap délelőtt tiz órakor a miniszterelnökség palotájában Aehrentlial gróf közös külügyminiszter elnöklésével közös miniszteri értekezlet volt, amelyen rósztvettek; Schönaich báró közös hadügyminiszter, Burián báró közös pénzügyminiszter, Héderváry Károly gróf magyar miniszterelnök, Bienerth báró osztrák miniszterelnök, Hasai Samu magyar honvédelmi miniszter és Georgi osztrák honvédelmi miniszter. A közös miniszteri értekezlet délelőtti tiz órától délutáni egy óráig tartott. Mint illetékes helyről közlik, ez alkalommal kizárólag az uj vóderőtörvónynyel összefüggő kérdések kerültek tárgyalásra. Ez volt az utolsó közös miniszteri értekezlet, melyet Aehrenthal gróf szabadságának megkezdése előtt tartottak. A közös ós az osztrák miniszterek vasárnap délután fél három órakor Bécsbe utaztak. Ausztria szlűvjai. A laibachi Slovane c cimü lapban Sustersic dr, a délszlávok vezére heves támadást intéz Kramars dr cseh vezér ellen. Köszönjük az ilyen barátokat ez a cikk cime. A délszlávok azért haragszanak a csehekre, mert azok a trialismus kérdésében nem állanak a szlovének és a horvátok pártján. A délszlávok ugyanis Ausztria szlávlakta területeiből, Dalmáciából, Horvát-Szlavonországból és végül Bosznia-Hercegovinából egy nagy szláv államot akarnak létesíteni. A csehek nem pártolják a délszlávok törekvését, mert szerintük, ha a délvidéki szláv területek elszakadnak Ausztriától, akkor a szlávok túlsúlya megdől. Ezt különösen Kramarz hangoztatta többször és ez az oka annak, hogy Sustersic most fölmondja a barátságot a cseheknek. Az iparpártoló szövetség tizévé — Reök Iván beszéde. — (Saját tudósitónktól.) Vasárnap tartotta meg a szegedi magyar iparpártoló szövetség tizedik évi közgyűlését. Szerény eszközökkel le nem becsülhető eredményt ért el ezideig az egyesület. A nagy érdeklődós, amely a jubiláris közgyűlés iránt mutatkozott, jövő működése iránt is buzdításul szolgálhat. Tagja lehet az egyesületnek minden szegedi polgár tagdíjfizetés nélkül és a magyar ipar flgye iránt érdeklődők helyesen cselekszik, ha a szövetséget támogatják. A közgyűlésen Reök Iván országgyűlési képviselő elnökölt, aki megnyitó beszédében méltatta az egyesület munkásságát. Elmondotta, hogy ipari cikkek nagy mennyiségben való behozatala következtében agrár országunk gazdasági mórlegében évről-évre több száz millióval múlja felül az import a kivitelt. Nem osztozik — úgymond — abban a fölfogásban, hogy ez végeredményben káros ne lenne. Bizonyltja a veszedelmet a földbirtok egyre növekvő eladósodása. Mutatja ez a magyar ipar pártolásának szükséges voltát. Szükségesnek tartja a támogatást a kormány és a társadalom részéről. A kereskedőktől pedig megkivánná, hogy szelid nyomást gyakoroljanak a fogyasztó közönségre, ezzel készítvén őket magyar cikkek vásárlására. Beszélt ezután Reök Iván a szegedi iparpártoló szövetség megalakulásáról és működéséről. Az egyesület ipari versenyek rendezésével, kezdő iparosok pénzbeli támogatásával, a itálással, folyóirat, naptár kiadásával munkálkodott a célja érdekében. Végül kiemelte Pataki Simon titkárnak az egyesület létrehozása és munkája körüli érdemeit. A tetszéssel fogadott beszéd után Pataki Simon titkár olvasta föl a szövetség működéséről szóló érdekes évi jelentését. Elmondotta, hogy a magyar ipar pártolásának mozgalma Szegedről, az itteni egyesületből indult ki. Az Iparpártoló Szövetséget a kormány is kitüntette, amikor már két izben fejezte ki elismerését a működése iránt. A kereskedelemügyi miniszter ezenkívül anyagi segélyben is részesíti az egyesületet. Mint a múltban, ugy az idén is ezer korona segélyt adott. Támogatja az egyesületet a város hatósága is. A jelentés szól ezután arról, hogy az egyesület karácsonyi kiállítások rendezésével, más ipari kiállítások támogatásával is támogatta a magyar és különösen a helyi ipart. Terve volt az egyesületnek sport- és játékárucikkekből kiállítást rendezni, minthogy azonban 1914. évben úgyis országos kiállítás lesz Szegeden, erről a tervéről lemondott. A jövő munkásság programjában van a kezdő iparosok segélyalapjának megteremtése (amihez Szeged város négyszáz koronát adományozott) és selyemfonógyár létesítése. Elismeréssel szól a jelentés a kereskedőkről, akik legtöbbször a fogyasztó közönség ellenére is pártolják a magyar ipart. A jelentést éljenzéssel vették tudomásul. Kiss Arnold a szövetség kereskedelmi bizottságának nevében jelentette, hogy a kereskedők érmére Kohn M. ós társa nagykereskedő céget itélte érdemesnek a bizottság, mint olyant, amely elismerésre méltóan pártolta a magyar ipart. Az elnök erre átadta az érmet a kitüntetett cég beltagjának, Glücksthal Lajosnak. Az elnök ezután indítványozta, hogy a közgyűlés köszönetet szavazzon Pataki Simon titkárnak s rendelje el az évi jelentós kinyomatását az egyesület folyóiratában. Pataki Simon indítványára a közgyűlés köszönetet szavazott Reök Iván elnöknek és Perjéssy László alelnöknek. Végül a választást ejtették meg. Elnök Reök Iván, alelnök Perjéssy László, Landesberg Mór, Wimmer Fülöp, Pálfy Dániel, központi tanácstag: Bokor Adolf, Bózsó János, Holtzer Emil, Paral Pál, Szalay József dr, Glücksthal Lajos, Vass Károly, Nagy Aladár dr, Teleky László, Kedasics Károly, Védfy Győző, Willax Béla, Lichtenegger Gyulánó, Endrényi Imréné és Piukovics Ödönné.