Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-05 / 53. szám

1911 március 5 DELMAÜYARORMAG 5 A balek beugrik. Gyorsan előkerül egy harmadik játékos is. A sipista adja a bankot. A kártyát a sipista barátja keveri. A balek mindig disznót, vagy tizest kap, ilyenkor nagyobb pénzt kockáztat meg, de mindannyiszor betropázik. Rövid idő alatt teljesen kifosszák. Ha már nincs pénze, akkor megjelenik a pincér ós halkan odaszól a társaságnak: — Kihever! Ez azt jelenti, hogy detektívek vannak a kávéházban, ami persze csak arra való, hogy firolják a palit, de orre a játékosok felugrálnak ós elbrenn ólnak. Persze ilyenkor a vidéki baleknak már minden pénze a zsebükben van. * Egy előkelő kávéházban történt Szegeden, h°f?y éjjel, fejront után feltörték azt a fiiókot, ahol a kártya volt. Kivették onnan a kártyahat és cinkelt paklikat tettek azok helyére. Még a kávés sem vette észre a dolgot. Másnap azután jól öltözött urak jelentek meg a kávéházban, ott összeismerkedtek a törzsvendégekkel ós csakhamar leültek azokkal kártyázni. A törzsvendégek valamennyien letejeltek. Csak napok múlva • jöttek rá a stik'ire, do addigra a jól öltözött urak nem voltak láthatók sehol. Előfordult Szegeden az az eset is, hogy három sipista játszott. Amikor balekok jöttek a kávéházba, az egyik elkezdett nyerni. A balekok odaáltak az asztal mellé és nézték a játékot. Makaót játszottak. A nyerő bátrafordult és megszólította az egyik balekot: — Akar inugyit adni? Ez azt jelenti, hogy hajlandó-o a balek megkockáztatni pénzt, és közösen játszani a játékossal. Persze, hogy a pali ptüre ment. Egy darabig a kozák nyert még, do azután elkezdett vesziteni és lassankint elveszített minden Pénzt. Látszólag persze a magáét is. A játék után még ő volt legkétségbeeset|tebb. Amikor a palik elmentek, a három sipista osztozkodott a Pénzen. * Szegeden ötven sipista van legalább. Ennyien élnek hamis kártyázásból. A legtöbben kirándulnak a vidékre is, vannak olyanok, akik vasúton utaznak — a balekokra. Nagyon jól keresnek mindnyájan. A legtöbb kozák a facér pincérekből kerffi ki. A legjobb, legügyesebb pincér is haiáis kártyázásból tartja el magát, ha nincs állása. A pincérek, különösen a zug-kávéházakban — amikből Szegeden öt van — tanulják el a sípistáktól a Paklizást. Ott még1 ők csak a fölhajtók, a scK'tők, ha azután kilépnek a helyükből, beállnak a kompániába. Valamennyi hamis játékost ismeri a rendőrié és nyilván is tartja őket. Fényképalbumuk 's van a rendőrségen. Ritkán keriifnok csapdába, mert ismerik a kihercreket és a mószerold. Nagyon óvatosak valamennyien. Ha detektiv> va!?y besúgó megjelenik a közelben, rögtön abl)a hagyják a kártyázást, A kozákok összetartanak. Becsületesen megmotoznak a szerzett pénzen és gavallérok. Vöjodelmi borravalókat osztogatnak szét egy i*51 sikerült parti után és ha mulatnak még a Palit is itatják pozsgövol. Egy éjszaka sokszor több ezer korona lóvéval is végződik. Ilyenkor Va« dohány bőven. Volt Szegeden egy fiatalember, ugy hívtak: finesz az roppant sokat nyert. Este kilenc °rakor még nem volt egy vasa sem, reggel fele leL'oles dohánynyal volt tdle a zsebe. El is verte a Pénzét mindig. Hamarosan ki is toloncolták a városból. * sipisták társadalma. Jól szervezett fsaság ők ós nem egyből tekintelyes ember °sz. Van Szegeden egy jónovü kereskedő, í»öl mindenki tudja, hogy hamis kártyán szerez'to az üzleti alaptőkéjét. Azóta nem játszik A sipkák nappal afazanak. E jel n é ne '•JUnkára. Nagyon sokat költenek. A legtöbben ?'egánsan járnak, jól öltözködnek, a sorsa jzonban egyforma majd mindegyiknek-idö yo1 lezüllenek és mint betörők, zsebtolvajok rÜlnek a börtönbe. .m. A képviselőház ülése. — Szökik az ellenzék. — (Saját tudósitónktól.) Minden ugy törtónt, ahogy élőre megjósoltuk: a bankjavaslat obstrukciós ellenzéke a részletes vitán észrevette, hogy ott még csak szónoki babér sem terem számára és most már elamerikázza az obstrukciót. Annyira nem érdekli a részletes vita az ellenzéket, hogy a főorátor, Polónyi Géza kénytelen volt dühösen fölpakolni az Írásait, és otthagyni az egész vitát, mert a tulajdon pártfelei feléje sem néztek, mig ő szónokolt. Ma egyébként Polónyi kötözködni próbált Návay elnökkel is, Székely Ferenccel is, Lukács Lászlóval is a házszabályok, közjog és igazságügy mezejón, do alapos leckéket kapott mindháromuktól. Lengyel Zoltán interpellációt mondott azokra a sérelmekre vonatkozólag, amelyek a magyar ipart a hadseregi szállításoknál érték. A bank vita közeledik a befejezéshez: ma ismét elfogadtak két szakaszt, az ötödiknek tárgyalásába is belekezdtek ós hétfőn vagy kedden végeznek azzal is, ha csak az ellenzék mégis neki nem buzdul az obstrukciónak s vitézül el nem húzza a vitát még egy-két napig. Návay Lajos elnök fél tizenegykor nyitotta meg az ülést. Fölolvasták az interpellációs könyvet, melybe Lengyel Zoltán a hadseregi, különösen a tengerészeti szállításoknál a magyar ipart ért sérelmek tárgyában, Lovászy Márton pedig a barsmegyei székely kérdés tárgyában jegyzett be interpellációt. Az elnök indítványára elhatározta a Ház, hogy délután két órakor tér át az interpellációkra. (Polónyi és az elnök.) A harmadik szakaszhoz Polónyi Géza szólt, aki a bankkérdésben Boszniához való viszonyunkat feszegette. A Kúria egy utóbbi döntvényével kimondotta, hogy Bosznia belföld, mig a törvényjavaslat szerint külföldnek számit. Közjogi fölvilágosítást kér a pénzügyminisztertől. Az elnök: Az 1886. évi provizórium folytán Bosznia alkotmányjogi helyzete el van döntve s az arról vaLó vitának itt helye nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: az elnök urnák, mint képviselőnek joga van a saját álláspontjául tekinteni, amit a javaslat akar, de nekem, mint képviselőnek, szintén jogom van arra, hogy más álláspontom legyen. (Ugy van! a baloldalon.) Az elnök rácsöngetett a helyeslő baloldalra: — Az elnökségnek — úgymond — más álláspontja nincs, inint a házszabályokat betartani. Ebből kifolyó kötelességemnek tartottam a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a tárgynál maradjon. — Ugy van ! Ugy van ! — kiálltották a jobboldalon. A hangulat kezdett feszült lenui. Polónyi nem hagyta magát: — A saját igazolásomra kijelentem, hogy a boszniai kérdést a tárgyhoz tartozónak kivánom tekinteni . . . Az elnök csöngetett: — Az elnökséggel nem lehet vitatkozni. Polónyi Géza: Nem akarok vitatkozni, egy másodperc alatt befejezem . . . Kelemen Béla: Miért nem hagyják beszólni? Már befejezte volna! Polónyi Géza: Nem szabad megadni a banknak a Boszniára vonatkozó meghatalmazást. Ki fogom fejteni ennek okait, még ha az elnök ur meg is vonja tőlem a szót. Az elnök: Remélem, megfogjuk érteni egymást. Közjogi és alkotmányjogi fejtegetések e szakaszhoz nem tartozhatnak. Ha a képviselő ur azt akarja, hogy megvonjam a szót, azt is megteszem. (Derültség a jobboldalon). Farkas Pál: Éljen az elnök! Polónyi Géza ezután azt kérdezte a pénzügyminisztertől, hogyan osztották föl a boszniai bankjövedelmet és hogyan fogják ezentúl fölosztani? Fölvilágosítást kórt a forgalomban maradt török érmekre vonatkozólag. (Helyeslés.) Az elnök bezárta a vitát. (Lukács válaszol.) Szavazás előtt Lukács László pénzügyminiszter szólalt föl. r*Nincs hivatva — úgymond — a banktörvény keretében Bosznia közjogi hovatartozósngáról intézkedni. A török érmek Boszniában forgalomban maradhatnak, azonban törvényes fizetési eszközt nem képeznek. A bank tulajdonában egyetlen török font volt a legutóbbi kimutatás szerint. A kérdés tollát nem jelentékeny. Bosznia bankjövedelmét nem kezelik külön, hanem a bank egész jövedelmével együtt számoltatik el. (Helyeslés.) Elnök: Föltette a kérdést elfogadja-e a Ház a 3-ik szakaszt? A többség elfogadta. A negyedik szakasznál ismét fölszólalt Polónyi Géza és a bankjegyek hamisítására vonatkozó szankcióval foglalkozott. (Székely és Polónyi.) Székely Ferenc igazságügyminiszter, aki a vitának hivatalból a legszorgalmasabb hallgatója, közben kiment egy pillanatra. — Mindjárt jövök — szólt oda Polónyinak, aki aiig várta, hogy a miniszter visszajöjjön. — A bankjegykibocsátás törvényes alapja január elsején megszűnt — fejtegette Polónyi — mi a különbség tehát bankjegy és kötelezvény közt. — A büntető szankció! — magyarázta Székely Ferenc. Hogyan ? — kérdezte Polónyi. A bankalapszabályok 84. szakasza értelmében a banknak joga van bankjegyeket kibocsátani ötven koronánál kisebb, de a bank által meghatározható összeg-értékben. Ha, tegyük föl, kártyázás közben valaki bont állit ki, amely tovább forog a társaság tagjai közt, bankjegy ez is? (Derültség a baloldalon.) Követelte a nagyobb bankjegyek hamisításáért a nagyobb büntetés kiszabását, továbbá az ilyen ügyekben a törvényszékek hatáskörének kiterjesztését. Nem fogadja el a szakaszt. Lukács László pénzügyminiszter néhány szóban fölvilágosította Polónyit, hogy a törvényjavaslat büntetőjogi részét az igazságügyi kormánynval együtt állapították meg és az ellen 1878 óta kifogás nem volt. (A negyedik és ötödik szakasz.) Az elnök föl akarta tenni a kérdést szavazásra a negyedik szakasz fölött. Ebben a pillanatban a Kossuth-párti Horváth Mihály a határozatképesség megállapítását — száz képviselő jelenlétét — kérte. A jegyzők összeolvasták a jelenlévőket. Száztizenuégyen voltak. Határoztak is azonnal s a többség elfogadta a negyedik szakaszt. Következett a hiies ötödik szakasz, amelyhez tüzes obstrukciót igért az ellenzék. A baloldalon tiz ember volt jelen, mikor Sághy Gyula kezdett beszélni, közjogi sérelmekkel hozakodva elő. Sághy Gyula: A legnagyobb aggodalommal fogadja a szakasz rendelkezéseit, melyeket a kormány a készfizetés megvalósítása érdekében iktatott a javaslatba. Ezt a célt nem éri el a szakasz, ellenben súlyos sebeket ejt a magyar alkotmányon s a parlamentarizmuson. Másik sérelem a szakasznak az az intézkedése, mely határidőhöz köti a törvényhozás munkáját, mikor négy hetet állapit meg a kormány javaslatának letárgyalására s a Ház határozat nélkül is törvényerőre emeli a javaslatot. Ezzel veszedelmes precedenst teremtünk, amely rést nyithat még súlyosabb alkotmánysérelmekre. Határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a Ház a közjognak s az alkotmánynak megfelelő uj szövegezés végett adja vissza a kormány javaslatát az igazságügyi bizottsághoz. (Helyeslés a baloldalon.) Bakonyi Samu csatlakozik Sághy Gyula határozati javaslatához. Ivánka Imre rövid beszéde után a Ház áttért az interpellációkra. Sümegi Vilmosnak és Lovászy Mártonnak megengedte a Ház interpellációjuk elhalasztását. (Lengyel interpellációja.) Tjengyel Zoltán szóvá tette azt az összeütközést, mely a haditengerészeti szállításokban való részesedés miatt a magyar és osztrák delegáció között támadt. A magyar kormánynak kötelessége a legnagyobb energiával érvényesíteni Magyarország a kvóta arányában való részesedését. A képviselőháznak szintén állást kell foglalnia az osztrák törekvésekkel szemben. Kérdi a miniszterelnököt, nyilatkozzék, megáll-e a kormány a január 31-iki egyezség mellett a magyar közgazdaság védelmében. Héderváry Károly gróf miniszterelnök nyom-