Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-05 / 53. szám

6 DELMAGYARORSZAG 1911 március 2 1911 ban válaszolt az interpellációra. A kormánynak sikerült biztosítani az ország kvóta szerint való részesedését s a megállapodásnak, mely e tekintetben a haditengerészet vezetőségével létrejött, érvényt is fog szerezni. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) A Ház a választ tudomásul vette s az elnök az ülést félháromkor berekesztette. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Március 5, vasárnap d. u.: A halhatatlan lump. „ 5, „ este: A bor, falusi történet. (Pá­ros '/j bérlet). A Kesztler-párral. „ 6, hétfő: A medikus, életkép. (Páratlan »/,-os bérlet.) „ 7, kedd: Lotti ezredesei, operett. (Páros '/,-os bérlet.) „ 8, szerda: Lotti ezredesei,operett. (Páratlan 2/3 bérlet.) „ 9, csütörtök: Csiky László jubileuma alkalmá­ból :Othelló. (Páros »/3-os bérlet.) „ 10, péntek: Cigányszerelem, operett. (Párat­lan V,-os bérlet.) „ 11, szombat: Jómadarak, operett. Bemutató. (Páros 2/3-os bérlet.) „ 12, vasárnap d. u: A zsába, bohózat. „ 12, „ este: Jómadarak, operett. (Pá­ratlan s/s-°8 bérlet.) „ 13, hétfő: Jómadarak, operett. (Páros '/t-OB bérlet.) „ 14, kedd: Sárga liliom, vidéki történet. (Páratlan 2/,-os bérlet.) „ 15, szerda: Aranylakodalom, látványos szín­mű (Páros */,-os bérlet.) „ 16, csütörtök: Váljunk el, vigjáték. (Páratlan V,-os bérlet.) „ 17, péntek: Becstelen, drámai játék. (Páros 2/,-os bérlet. „ 18, szombat: Becstelen, drámai játék. Párat­lan '/3-os bérlet.) „ 19, vasárnap d. u.: A muzsikus leány, operett. „ 19, „ este: Becstelen, drámai játék. (Páros VJ-OS bérlet.) Köriig és Fichtner. Elmondotta Koller Ferenc. Koller Ferenc, a szabadkai zenekonzerva­tórium kiváló tanára, aki osztatlan nagy si­kerrel működött közre a szegedi honvéd­zenekar szombati szimfónikus hangversenyén, Kőnig Péterről és Fichtner Sándorról nyilat­kozott a Délmagyarország munkatársa előtt. Annál érdekesebb és értékesebb ez a nyilat­kozat, mert Koller alaposan ismeri Szeged zenei életét, s Huszonöt-harminc évvel ezelőtt itt nyerte az első zenei oktatást és azóta is nagy figyelemmel kisóri a város muzsikális életének minden mozzanatát. Nyilatkozatából nagy elismerés szól, de azt nyomban követi a szakértő művész alapos, dicsérő kiritikája is. — Végtelenül kedves emlékek fűznek Sze­gedhez. Mint tiz éves fiu itt kezdtem elsajá­títani zenei ismereteimet. Néhai Erdélyi Ignác — Erdélyi Kálmán cigányprímás bátyja — és Daubrawszky Viktor voltak a mestereim. Azt hiszem nem lesz szerénytelenség felemlítenem azt is, hogy mindjárt az első évben a várostól egy hegedűt kaptam ajándékba a vizsgán. Min­dig kellemesen gondolok vissza erre az első elismerésre és később is, amikor az érettségi után Hubay mesteri keze vezetett, mindig el­érzékenyültem, valahányszor megláttam Sze­ged város ajándékát: a falon lógó, ereklyeként őrzött hegedűt. — Azóta harminc esztendő mult el. Talán beigazoltam, hogy a város nem méltatlan em­berre pazarolta az elismerését. Most, hogy újra az én kedves, régi Szegedemet üdvözölhetem, öröm fog el, mert ismét közvetlen meggyőződést szerezhetek arról a nagy haladásról, amelyet ennek a városnak zenei élete fölmutathat. Csak a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoz­hatom König Péterről, aki nagy muzsikus és szervező képesség. Ma délelőtt végig hallgat­tam a zeneiskola zenekari próbáját. Egyenesen fényes dolgot produkál az a kis zenekar. Persze ebben nagy érdeme van Draubrawszky­nak is, a kitűnő mesternek. () vezeti a zene­kart, a dirigálása elsőrangú. Fichtner Sándor, a honvédzenekar kar­mestere, régi jó barátom. Mint elsőrangú diri­genst, régen ismerem már. Maga az a körül­mény, hogy Fichtner és König annyira pártol­ják a magyar szerzőket — nálam formálisan kikötötték, hogy magyar szerző munkáját ad­jam elő — ritkaság számba megy. Ismerve a mi kozmopolita muzsikusainknak ellenszenvét a magyar zene iránt, egyenesen csoda, hogy ez a két német nevű ember ennyire szivükön viselik a magyar muzsika sorsát. Amikor délelőtt el­játszottam előttük koncertdarabomat, Szent­gály gyönyörű alkotását, König boldogan kiál­tott föl: — Hála isten, megint egy magyar szerző, akivel délután sikert érünk el. — Tudvalevő dolog, hogy a művészemberek általában marják egymást. Épen ezért ennek a két embernek szívvel, lélekkel való jó barát­sága, minden irigység nélkül való produkálása tiszteletet érdemel, az Magyarországon szinte példa nélkül való. — A szimfónikus-hangverseny jelentőségét más városokban nem ugy fogják föl, mint Sze­geden. Másutt ezekről a hangversenyekről egyenesen kizárják a magyar szerzőket és Beethovent, Mozartot, Haydut kultiválják. Itt, Szegeden König ós Fichtner minden igyekezet­tel azon vannak, hogy magyar művészek mü­veit mutassák be. Igazán boldog és büszke lehet Szeged, hogy két ilyen jeles muzsikusa van. König ós Fichtner minden érdek nélkül, szív­vel és lélekkel kultiválják a magyar zenét és ezzel terjesztik a kulturát. — Fichtner Sándoron kívül csak két katona­karmestert ismerek, — Bachót és Fricsáryt — akik nem büszkélkednek azzal, hogy folyton leszólják a magyar zenét, a magyar szerzőket és örökösen idegen szerzők neveivel dobálódz­nak. Fichtner azok közé a muzsikusok közé tartozik, akiknek legnagyobb érdemük, hogy megkedveltetni igyekszenek a magyar közön­séggel a magyar zenét. — Amikor én a szegedi zeneiskolába jártam, akkor a növendékek száma húsznál alig volt több. Azóta ez a szám megtízszereződött Kő­nig Péter igazgatása alatt. Ez is igazolja Kö­nig Péter nagy talentumát. Ez a csupa sziv­ember mindent elkövet a zene kultusza érde­kében. Hiszen jórészben neki lehet köszönni, hogy fölépül az uj zenepalota. — A szegedi zenei élet fejlődése igazán összenőtt ennek a két kiváló embernek a nevével. * Kesztlcrék. Kesztler Ede és Kápolnay Juliska régi kedves ismerősei a szegedi közön­ségnek, ami minden bizonnyal nagy mórtékben járul ahoz a szeretetteljes, lelkes fogadtatás­hoz, amiben ma este ismét része volt az aradi szinház e két derék, tehetsé­ges tagjának. Ma nehéz föladat megol­dására vállalkoztak — tudjuk, hogy nem először — Rostand A sasfiók-jában játszották el a két legkiválóbb szerepet: Kápolnay Juliska a herceget, Kesztler Fiambeaut. Kesztleróket hatalmas nehézségeken segiti át részint köny­nyedséggel, részint sikerrel a nagy intellektu­suk, amit nagyon szeretünk, nagyon becsülünk ebben a két rokonszenves emberben. Azt hisszük, ma Kesztleró a teljesebb siker pálmája, aki francia Fiambeaut játszott, minden izében franciát, az angyalát. Egy-egy szavát, mondatát nem ér­tettük ugyan jól, de ennek a Flambeaunak megbocsátjuk ezt. Kápolnay Juliska játékán látjuk, élvezzük a meggondolva, a tuda­tosan alkotás erős logikáját, de ez a szerep túlmegy azon a határon, ameddig ő fizikumával győzi. Az előadás többi részében olyan hibákat találtunk, aminőket eddig nem. Sok helyt akadozó, döcögő volt és amit awag­rami jelenetben a haldokló és mindenfólekép névtelen hősök csináltak, az legalább is tisz­teletlenség a darab és a közönség iránt. Nem szeretnők, ha ilyesmi még egyszer előfordulna. * Szimfónikus hangverseny. A szegedi tisztviselők otthona szombaton délután rende­zett szimfónikus hangversenye nagyszámú és előkelő közönséggel töltötte meg a Kass-vigadó Otthon-termét. A közönség feszült figyelemmel kisórte a műsor miuden számát ós ragyogó szemekkel élvezte a zene szivet-lelket gyönyör­ködtető akkordjait. A szimfónikus hangversenyt Mendelssohn legnagyobb és legragyogóbb hang­szerelésü Hebridák-nyitánya vezette be. Majd Bach—Fichtner Preludium ós Fugáját adta elő a szegedi honvédzenekar. A Preludium, melyet Fichtner Sándor karnagy szerzett Bach Fugá­jához, nagyarányú polifon mü, mely a zenekar harmonikus összejátszásával azt a hatást éri el, mintha egy hatalmas orgona hullámozná bugó hangjait. A fuvókar markáns játéka után a szordinált vonósok játszása dominál, mely a zenemüvet frappánsan be is fejezi. A rövid Fuga után Bach Preludiuma ragadta el a kö­zönséget. A hangszerelés brilliáns elkészítése ós a reprodukáló zenészek preciz játéka teljes egészében elénk varázsolta a zeneóriás Bachot. Szent-Gály miskolci zeneiskolai igazgató gyö­nyörű Elégiája és Bölcsődala Koller Ferenc hegedűművész érzósteljes ós meleg játékában impozáns hatást ért el. Az Elégia, mely a Rákóczi-nóták magyaros stílusával ós a modern hangszerelés sikeres összeegyeztetésével, nemes ós egyszerű tónusával klasszikus számba menő zenemű. Mig a Bölcsődal zenei nipp, mely köny­nyed, érzésteljes, elragadóan finom melódiájá­val rendkívüli hatást ért el, úgyannyira, hogy az előadónak meg kellett ismételnie. Koller Ferenc az előadó hegedűművész fénye­sen oldotta meg a föladatát. Ugy az Elegiában, mint a Bölcsődalban széles és nemes kantiléná­jával brillírozott. Sajnos a szombati hangver­senyen csak gyönyörű hangszerkezelósót, jól alkalmazott széles gesztusait és virtouz biztos hangfogásait élvezhette a közönség, mert tel­jes egészében, nagyarányú művészetét, nagy méretű klasszikus zeneműben a műsor rövid­sége miatt nem mutathatta be. A zenedélután slágere König Péter szegedi zeneiskolai igaz­gató szimfóniája volt. A honvédzenekar remok összjátszásban, premierként adta elő König hatalmasan fölépített zenemüvét. A szimfónia négy részből áll. Az egészen tiszta magyar motívumok az uralkodók. Az első az Andante, Allegrettó con mottó, mely ragyogó hangszere­lésével és nemes pátoszával tündöklő a maga nemében. Legnagyobb méretű az Adagié (Gyász-induló), mely Beethoven-féle hangszere­lésével, de modern fölfogásával visszaadja a temetési gyász összes fájdalmas nüánszait. A Scherzo és Multo vivace zenei humor, mely könnyed játszi akkordjaival, futkározó hang­hullámaival teljesen kifejezik a zenemű inven­cióját. A Finale, Allegro con fuoco hatalmasan fölépített rondó, melynek a réz fúvók adják meg a patinóját. A Szimfónia a Finale hangos akkordjaival ért véget. A nagyszámú intelligens közönség a zone nemesítő hangjai után, néma gyönyörrel mozdulatlanul ült a helyén, csak percek multán zúgott föl a jól megérdemelt, dörgő taps. (sz-m.) * Schaw és a „sztrájktttrő" SlinkeS' peara. Shaw, az élő angol irók legkiválóbbika fölolvasást tartott Londonban. Szatirikusán emlékezett meg arról, hogy az angoloknak még Londonban sincs nemzeti színházuk. Érdé­kesen nyilatkozott Shaw Shakespeare-ről. Ki' jelentette, hogy anyagi kérdésben sztrájktörő­nek tartja Shakespearet, mert amikor Sha*' pénzt kért a darabjáért, mindig azt a felelete" kapja a direktoroktól: „Annyit nem adhatok­Előadom Shakespeare egyik-másik darabját és egyáltalán nem fizetek érte semmit!" Az nng0" lok nem színházlátogatók, — fűzte tovább­Nem mintha nem járnának soha színházba, <'e hiányzik minden érdeklődésük a szinház irán"­Soha nem tapasztalta, hogy a politikusod1

Next

/
Thumbnails
Contents