Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-28 / 71. szám

1911 március 30 DÉLMAGYARORSZAG 3 Szünet után a közös költségeknél Bakonyi Samu: Nem fogadhatja el sem a külügyi, sem a hadügyi tárca költségvetését. (Apponyi és Batthyány.) Apponyi Albert gróf: Nem ellenkezik a szövetségi hűséggel, hogy abban az esetben, ha a németeket nem tudjuk rideg és elzárkózó magatartásukból kimozdítani, mi magunk a békésebb hajlandóságú hatalmakhoz csatlakozzunk, amelyek a jogot erőszakkal szemben nagyobb szerephez kivánják juttatni. A költségvetésben a delegáció által illetéktelenül megállapított költségek is foglaltatnak, igy a létszámemelést és a ílotta szerves átalakítását célzó tételek, melyekre előzően nem is kérték az országgyűlés hozzájárulását. Ez ellenkezik a törvény nyílt rendelkezéseivel s a költségvetési jog csorbítását foglalja magában. Nem fogadja el az idevonatkozó tételeket. (Élénk helyeslés ós taps a baloldalon.) Batthyány Tivadar gróf szólt ezután a közös költségek dolgához s részletesen fejtegette a nagy teher-növekedéssel szemben táplált aggodalmait. Az ülés két óra után végződött. A gyermekekért. — Szegeden is működik a gyermektanulmányi társaság. — (Saját tudósüónktól.) Nagy ós előkelő közönség gyűlt össze szombat délután öt órakor a városháza közgyűlési termében, mely zsúfolásig megtelt azon alkalomból, hogy a Magyar gyermektanulmányi társaság szegedi fiókköre, városunk ezen legújabb kulturális egyesülete, alakuló közgyűlését tartotta. Megjelentek a közgyűlésen: Láeár György dr, polgármester, a szegedi iskolák igazgatói, tanárai, tanítónői csaknem teljes számban, ezenkívül főleg orvosok, ügyvédek és birók, többen vidékről is. A budapesti központot Nagy László dr és Nógrády László dr képviselték. A közgyűlést Szele Róbert dr, tankerületi főigazgató nyitotta meg. Nagy hatást keltő beszédben vázolta a gyermektanulmányozás múltját ós célját. Elmondotta, hogy a gyermektanulmányozás tulajdonképen Németországból indult ki ezelőtt mintegy harmincöt évvel; innen került Amerikába, hol igen nagy hullámokat vert, melyek Európa minden kulturállamába elhatottak. Magyarországon Nagy László dr volt az úttörője s ma már Magyarország ebben is a vezető államok között foglal belyet. Szegeden dr Domonkos Lászlóné és Klug Péter siketnémaintózeti igazgató voltak az ügy legelső propagálói s jórészt az ő buzkolkodásuknak köszönhető, hogy a műit év decemberében megtartott előzetes értekezlet a társaság létesítésének szükségességét kimondotta s az alakulás előkószitósóre bizottságot küldött ki. A bizottság munkálatait befejezve, ®gybehivta a közgyűlést, melynek nagy közönságét örömmel üdvözli, mint munkatársakat abban az értékes ós nemes munkában, mely a permek tanulmányozását és megismerését tűzte zászlajára. A gyermektanulmányozás a fövő nemzedék érdekében teljesített munka s aki a jövendő nemzedékért fáradozik, egy jobb fövő megteremtésén dolgozik. A jegyzőkönyv vezetésére Mayer Dezső tanárt, hitelesítésére Psdig Singer Kornél kegyesrendi főgimnáziumi bíazgatót ós Lippay György dr-t kérte föl 112 elnök. Majd pedig meleg szavakkal üdvözölte Éagy László dr-t és Nógrády László dr-t, kik a Magyar gyermektanulmányozások legkiválóbb dttörfíi és művelői. Nagy László dr a budapesti társaság nevében Melegen üdvözli hazánk nemzeti fővárosának közönségét, köszönetét fejezi ki az ügy szegedi attÖröinek, Szele Róbert dr-nak, Domonkos Lászlónépak és Klug Péternek fáradozásukért és annak a reményének ad kifejezést, hogy az alakuló fiókkör szintén egyik sugara lesz ama fényforrásnak, mely Szegedről, az ország e legmagyarabb városából hazánkat bevilágítja. A nagy óljenzéssel fogadott beszéd után az üdvözlő táviratokat ós leveleket olvasták föl. Sürgönyileg, illetve levélben üdvözölték a közgyűlést: Náray-Szabó Sándor dr, államtitkár, Teleky Sándor gróf, Babartzi Schwartzer Ottó báró, Ruffy Pál miniszteri tanácsos és még többen az ország minden részéből és Szegedről is. Majd Klug Péter igazgató előterjesztésére megválasztották a tisztikart. Elnök: Szele Róbert dr, társelnökök: Nagy Aladár dr és Turcsányi Imre dr; ügyvezető alelnök: Orkonyi Ede dr; titkárok: dr Domokos Lászlóné és Mészáros Károly dr; jegyzők: Mayer Dezső és Domokos Margit; pénztáros: Ábrahám János; ellenőr: Blau Ármin dr. Választmányi tagok: Baranyay Gyulánó, Bödőné-Trinksz Paula, Back Bernát, Burza Károly, Bohn Károly, Csik Mária, Csikós Gyula, Csókási Etel, Dózsa Jakab, Erdélyi Jenő dr, Püzessy Márton, Flóderor Imre, Fülöp József, Füssy Józsefné, Gerhardtnó Szabó Ilona, Gallér Kristóf, Gárgyán Imréné, Hauser R. Sándor, Henny Ferenc dr, Homor István, Kárász Józsefné, Klug Péter, Krausz József dr, Kovács Ödön dr, Lantos Béla, Lippay György dr, Lovász József, Matolczi Bona, Móra Ferenc, Nagy Zoltán dr, Návay Tamás, Perjéssy Mihály dr, dr Polgár Lászlóné, Raskó Istvánná, Rosenberg Nándor, Rőmer Péter, Striegl József, Simkó Elemér dr, Szántóné Ladányi Mariska, Szele Róbertné, özvegy Székely Gábornó, Szinger Kornél, özvegy Szalay Miklósné, dr Turcsányi Imréné és Tóth Antal. Ezután Nógrády László dr tartott igen tartalmas és érdekes fölolvasást. „A gyermek a múltban ós a jövőben" cimen, mely másfél órán át teljesen lekötötte a közönség figyelmét és ismételten zajos tetszésnyilvánításra ragadta. Előadó behatóan és élesen megvilágító szavakkal ecsetelte a gyermek helyzetét az ókori népeknél, a görögöknél ós rómaiaknál, amikor a gyermeknevelést nem a gyermek szeretete, sem a kultura, hanem politikai okok irányították. Ennek volt a következménye, hogy mikor az országok politikailag súlyos helyzetbe kerültek, a gyermeknevelés is sülyedt, lanyhultak az erkölcsök s ezek hiánya okozta e népek vesztét. A középkoron át azután áttért a gyermekek jelenlegi helyzetének az ecsetelásére. Megható szavakkal, éles szatírával és szeretettől sugalt meggyőződéssel ostorozta a mai nevelés hibáit, az iskolák vaskalaposságát, a gyermekek agyának fölösleges ismeretekkel való megterhelését, parancsszóra, kalkulusra való ugráltatását, a hatóságok nemtörődömségét, hogy automobilutak, lóversenyterek rendezésére aránytalanul többet költenek, mint a palotákkal beépített városok gyermekjátszó tereire. Végül jóslatszerü leírással ecsetelte a jövő iskoláját, mely szabad térségen fog állani, melyben nem lesz több a por, mint a levegő, a gyermekeket nem ijesztik el a tanulástól, előtte érthetetlen dolgok tömésével és nevelésüknél a szeretet lesz az irányadó. Az érdekes fejtegetéseket a hallgatóság élénk tetszés nyilvánítással kisérte és az előadót számosan üdvözölték. . Hét óra mult, mikor az elnök Nogrady László dr-nak köszönetet mondott a fölolvasásért és a közgyűlést bezárta. Kína és Oroszország papirharca. A Reuterügynökség jelenti: A helyzet igen komoly. Azt hiszik, hogyha Kina nem fogadja el a február tizenhatodikán kelt orosz jegyzék álláspontját, Oroszország megteszi a már előkószitett kényszerintézkedéseket. — Pétervárról jelentik: A külügyminiszter helyettese a következő táviratot intézte a pekingi orosz követhez: — A legutóbbi tárgyalások meggyőzték az orosz kormányt, hogy a kinai kormány halasztgatással akarja az orosz kovotelesek teljesítését elkerülni. Minthogy a tárgyalások teljesen sikertelenek maradtak, a kínai kormány csak hiábavaló érvelést produkál, az orosz kormány szükségét látja annak, hogy a halasztgatásnak véget vessen és a kinai kormányt fo szólítja, nyilatkozzék, elfogadja-e a február tizenhatodik! orosz jegyzékben jelzett koveteleseket. Az orosz kormány hajlandó a választ o hó huszonötödikéig várni, amennyiben ped.g ez idopontig kielégítő ós kimerítő válasz nem erkeznék, ugy a kereskedelem szabadsága erdekében teendő intézkedéseiért a kinai kormányt teszi felelőssé, Pekingből jelentik: A külügyi hivatal hosszas és fontos tanácskozások után az itteni orosz követnek kijelentette, hogy Kina holnap föntartás nélkül teljesíteni fogja Oroszország követeléseit. Itt általában az a nézet uralkodik, hogy Kinának nincs más választása, mert a háborúra semmikép nincsen elkészülve. Szeged város téglagyára. — Nem javasolják a létesítését. (Saját tudósüónktól.) A szegedi v<nrosi műszaki és pénzügyi bizottságok hétfőn délután együttes ülésen tárgyalták a városi téglagyár kérdését. A napirenden más ügyek is szerepeltek, azonban ennél a kérdésnél olyan hosszú vita indult meg, hogy más tárgyra nem kerülhetett a sor. A bizottságok Balogh Károly tanácsosnak a Délmagyarország legutóbbi számában ismertetett javaslatát nem tették magukévá, hanem ugy határoztak, hogy a téglagyár ügyének a napirendről való levételét javasolják a közgyűlésnek, A bizottságok együttes üléséről, amelyen Balogh Károly elnökölt, alábbi tudósításunk számol be: Balogh Károly ismerteti részletesen a téglagyár létesítésére vonatkozó előterjesztését és indítványozza, hogy a bizottság javasol ja a közgyűlésnek a téglagyárnak részvénytársasági alapon való fölépítését. Wimmer Fülöp szólt először a kérdéshez ós támogatta a tanácsos előterjesztését. A téglagyár létesítését és a részvénytársasági formát egyaránt helyesnek tartja. Arra az anyagra, amelyet ez a gyár állitana elő, szükség van, a folyton fejlődő városnak óriási mennyiségű tégla kell és ezért föltétlenül szükséges Szeged érdekében a városi téglagyár. Az alapitásnak egyetlen formája a részvénytársaság, mert közigazgatásilag iparvállalatot nem lehet vezetni. Mindenképen jónak és helyesnek tartja az indítványt és ezért elfogadásra ajánlja azt. Funák Károly a tanácsos előterjesztésében fölsorolt számokat nem tartja megbízhatóknak. Szerinte ott túlságosan nagy összeget vettek föl. Nem ötszázezer, hanem legfeljebb kétszázezer koronába kerülne csak a gyár fölépitése. Landesberg Mór hangsúlyozza, hogy Szegeden semmi szükség sincs a városi téglagyár fölépítésére. Ha itt olyan nagy lenne az építkezési kedv és olyan nagy szükség volna nagyobb mennyiségű téglára, akkor a fönnálló két téglagyár bizonyára állitana föl ujabb körkemencéket és gondoskodnék több tégláról. Hogyan akar a város hasznot a téglagyárból, amikor a keramitgyár kilenc esztendőn keresztül veszteséggel zárta le az üzletéveket. Itt nincs olyan nagy kereslet, mert ha lenne, akkor nem rendelkeznének a gyárak ma a termelt mennyiség nagy részével. Teljesen feleslegesnek tartja és ezért mellőzni kívánja ezt a kérdést. Lövész Antal tiltakozik az ellen, hogy a város konkurrenciát csináljon meglévő iparvállalatoknak. Nem szabad az adózó vállalatok ekszisztenciáját megnehezíteni. Funák főmérnök szerint csak kétszázezer koronába kerülne a gyár, ez megfelel a tervezett alaptőke negyven százalékának, annak a résznek tehát, amit nem a város jegyezne. Jegyezzék ezt az összeget magánfelek és csinálják meg azok a gyárat, ha ugyan arra egyáltalában szükség van. Funák Károly azt indítványozza, hogy kérdezzék meg több téglagyártól, nem volnának-e azok hajlandók olyan áron szállítani a téglát, mint aminőért a város akarja adni. Pálffy Dániel soknak tartja a költségeket. Kifogásolja, hogy hatvanezer koronás igazgatósági épületeket akarnak csinálni. Ilyen föltételek mellett nem prosperálhat ez a gyár, amelyet egyébként sem tart szükségesnek. Obláth Lipót szintén ellenzi a téglagyár létesítését, amelyre semmi szükség njnes, Avárpp,*