Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-28 / 71. szám

2 DELMAGVARORSZÁÜ 1911 március 25 háztulajdonosait, annál az egyszerű oknál fogva, mert hatezer háztulajdonos közül csak kétszázötven tagja van és mert a szervezet vezetőinek nemcsak agitálniok kell a mindjobban kisértő bajok leküzdésére, hanem saját zsebükből kell a kiadásokat is előteremteniük, ha önmagukon kivül sok ezer emberen segíteni akarnak. Ma nincs olyan szervezet, amely igazán képviselné Szeged háztulajdonosainak érdekeit. Nem csoda tehát, hogy a lakásviszonyok is folyton rosszabbodnak. Már pedig általános érdek, hogy Szeged ne ismerje meg a legtöbb nagy város tipikus nyavalyáját, a házbéruzsorát. Ha pedig a háztulajdonosok sérelmeit nem szüntetik meg, de a bajokat, hiányokat változatlanul erősödni hagyjuk, akkor nem marad más hátra, minthogy lassankint a lakók érezzék meg a háztulajdonosok bajait. Béke a horvátokkal. Budapestről jelentik: A képviselőház mai ülésén Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök válaszolt a horvát képviselőknek múltkor hozzájuk intézett kérdésére. A válasz, amelyet képviselőházi tudósításunkban közlünk, a vasúti pragmatika módosítását jelentette be. A képviselők között feltűnést keltett az, hogy a horvátok a kielégitő válasz dacára eltávoztak a költségvetés első szavazása elől. Pejacsevich Tivadar gróf volt bán kijelentette, hogy ez a távozás nem volt szándékos tüntetés, hanepi tisztán azért történt, mert 5 horvátul akarta megmagyarázni a miniszterelnök válaszát. Arra a kérdésre, hogy ez a válasz kielógiti-e a horvátokat, Pejacsevich igy felelt: — Engem kielégít és azt hiszem, a nagy többséget is. Olyanok mindig akadnak, akik semmivel sincsenek megelégedve. Politikai körökben azt hiszik, hogy a miniszterelnöknek sikerülni fog békét teremteni a horvátokkal. Az uj olasz kabinet. Rómából jelentik: A Tribuna szerint az uj kabinet összetétele a következő lesz: elnökség és belügy — Giolitti; Shakespearenél elkezdődik a lovaglás, közelednek az ellenség s a követek, — akiknek a költő fantáziája szerint szakadó tajtéku paripákon, vasak zörejével kellene bedübörögniök, — nehéz fegyverzetben, gyalog bevánszorognak, akkor az én szememben a darab befejeződött. S mikor végül a kiáltás: „Lovat, lovat, királyságot egy lóért!" fölharsant, a tipikus ige, melyet az is tud, aki Rikárdról egyebet se hallott, előre tudta az ember, hogy ez a szinész ugyan hasztalan kiabál. Minek neki most egyszerre a ló, mikor egész este gyalogosan szaladgált ? Ez mindig valami megszégyenítő és az ábrázolást megakadályozó volt előttem. Még roszszabb volt, ha lovakkal kísérleteztünk. Ló a szinpadon, ez mindig kényszeredett, művészietlen s hozzá még életveszélyes is. Panaszoknak ehez a litániájához aztán hozzáteszi még Bonn azt is, hogy a szinész utóvégre magának akarja lenyűgözni a nézők ezreinek lelkét, elakasztani a lélekzetüket s ez sokkal inkább sikerül ott, ahol egészen köztük van a nézőknek, — a cirkuszban. Mindenesetre különös pirostojás lesz ez a husvétvasárnapi cirivuszelődás Berlinnek. Csakhogy a hatása felől szkeptikusan vélekedik maga a Berliner Tageblattis, amely a Bonn fejtegetéseihez odabigygyeszti azt a kérdést: mj lesz a szintér változásaival a nyilt cirkuszban? Végre is a cirkuszi előadásnak szinte létföltétele, hogy egy vagy legalább is kevés szinen folyjon le s a külügy — San Giuliano márki; igazságügy — Finocchiaro; hadügy — Spingardi; tengerészet — Cattolica; földmivelósügy — Bissolati; közmunkaügy — Cacchi: pénzügy — Faecta; kincstári miniszter — Tedesco vagy Aquento; közoktatásügy — Fredaro; postaügy — Pozzi. A képviselőház ülése. — Megszavazták a költségvetést. — (Saját tudósítónktól.) Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök a hétfői ülésen fölszólalt, reflektált az eddigi fölszólalásokra ós a beszéde után általánosságban megszavazták a költségvetést. Bizonyos, hogy a részletes vita rövid ideig tart majd. Ma már megkezdték a kisebb tárcák vitáját is. A miniszterelnök beszédében igen érdekes az a rósz, amelyben hangsúlyozta, hogy a törvények végrehajtásánál a humanitás s a jó indulat a fő, igy meggyőződése, hogy az adminisztráció hibáit orvosolni kell, Ismét olyan bajra mutatott rá a miniszterelnök, amely általános és amely sok tekintetben kártékony is. És a miniszterelnök ismét bejelentette a baj nyomán az orvoslást is. Hogy milyen megnyugtató a miniszterelnöki kijelentés, azt külön hangsúlyozni fölösleges. A nemzetiségi kérdés hetek óta előtérben kisórt. Csak természetes, hogy Khuen szintén megemlítette ma a nemzetiségi kórdóst ós megjegyezte, hogy e kérdésben nem hive a tyukszemrelópós politikájának ós addig is, amig törvényhozási intézkedések történhetnek, minden irányban méltányosan és lojálisán fog eljárni. Válaszolt a horvátországi vasúti pragmatika kérdésében is. Bejelentette a kormány elhatározását, amely szerint az őszszel ujabb javaslatot fog beterjeszteni, mely a nyelvi kérdésre is tekintettel lesz. S ha törvénynyel nem sikerül, akkor rendeletileg fogja a magyar és horvát nyelv jogát szabályozni. A miniszterelnök mai beszéde mindenkit megnyugtatott. A hétfői ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Elnök Berzeviczy Albert volt. A költségvetéshez Szmrecsányi György szólt és a nemzetiségi vidékek elhanyagoltságát panaszolta. A szegény tót az államhatalmat csak mint sújtó erőt ismeri, de annak áldó hatását nem. Ha az adókönyveket tót nyelven is kiállitszinliely változtatására mégis alkalmasabb színpadnak is elég baja van ezzel a problémával. Azután meg előhozakodik azzal is, hogy minek Shakespearet istállószaguvá tenni? S itt van a kérdés veleje. Esszéket fognak irni arról a kérdésről, amelyet Bonn fölvetett s a négyszögletes meg a kerek szinpad különbségeiről, pedig a dolognak az a magva: kell-e Shakespearet játszani és kell-e az egész Shakespeare-repertoár ? Nem kell. Minden nagy iró ugy jár előbbutóbb, hogy kivénülnek a müveiből gondolatok, kifakulnak belőle szinek. Ami „dob és trombita", ami dübörgés, meg vaszörej az angol óriás darabjaiban, az már nem igen hat a finom, ideges modern emberre. Vannak Shakespeareben lélekbeli, az idegpályákon leviharzó nagy dolgok, cselekmények, modern szenzációk, tessék a súlypontot ezekre áthelyezni. Hiszen úgyis arra megy ki a dolog: hogyan stilizáljuk, hogyan hozzuk magunkhoz közelebb Shakespearet. Hozzuk intuitiv módon, lélekbeli szárnyakon, ne súlyos paripákon. Miránk ezek már nem hatnak. Mi az egész Bonn-kisórletet olyan cirkuszi produkciónak láájuk, amelynek az lenne a legigazabb cime: Bonn Ferdinánd mutatványa — vesszőparipákon. Bizonyos németek mindig értették ezeknek a paripáknak a magas iskoláját 1 hatják, miért nem alkalmazhatják a tót nyelvet a közigazgatás többi ágában is, hogy az a szegény nép tudja, mit akar tőle az állam. Rakovszky István csatlakozott Szmrecsányinak ahoz a kívánságához, hogy a közigazgatási iratokat a nemzetiségek nyelvén is kiállítsák. Körülbelül husz-huszonöt évvel ezelőtt Tepla községben a lakosság nagy részét kifosztotta a községi biró, mert a lakosság nem értette a magyar nyelvű hatósági iratokat. (Mozgás.) A költségvetést nem fogadja el. Ugrón Zoltán (munkapárti) Szmrecsányival polemizált és hangoztatta, hogy magyar képviselőnek nem szabad a közigazgatási iratok idegen nyelven való kiállítását követelni. Ezeknek az iratoknak a megértése bizonyos intelligenciát igényel, akármilyen nyelven vannak irva. A költségvetést elfogadta. Szmrecsányi György félreértett szavainak helyreigazítása cimén szólalt föl. (A miniszterelnök beszéde.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a kormány nevében szólalt föl ós reflektált az elhangzott fölszólalásokra. Igazat adott Szmrecsányinak abban, hogy egyes adminisztratív intézkedéseknél igen hasznos lehet a nemzetiségi nyelv hivatalos alkalmazása. Nem hibáztatta, hogy ilyen kérdések a parlamentben szóbakerülnek, mert az eszméket ez tisztázza. Nemzetiségi dologban a pártoknak egyöntetüleg kell eljárni. Válaszolva Radicsevicsnek, kifejtette, hogy a vasúti pragmatika életbeléptetése után három hónappal az akkori kereskedelemügyi miniszter fölhivta a vasúti igazgatóságokat, hogy a módosításokra nézve tegyenek jelentést. Ezek azonban a fölhívásnak nem tettek eleget ós csak 1909 végén jött válasz tőlük, de csak a reformok egy részére vonatkozólag. A mostani kormány is utasította az igazgatóságokat hasonló jelentések tótelére. Ez csak annak bizonysága, hogy a vasúti pragmatika mindjárt életbelépése után hibásnak találtatott. A kormány tudja, hogy bizonyos módosításokra a gyakorlati tapasztalatok alapján szükség lesz. A kormány még az őszszel uj törvényjavaslatot terjeszt elő, amely nyelvi tekintetben is a gyakorlati követelményeknek megfelelően fog intézkedni. A kérdést szükség esetén rendeleti uton oldja meg a kormány. Arra a határozati javaslatra vonatkozólag, melyet Giesswein a nemzetközi lefegyverzésre vonatkozólag beterjesztett, megjegyzése az, hogy a kormánynak nincs kifogása a határozati javaslat elfogadása ellen. (Helyeslés.) (Elfogadták a költségvetést.) A Ház a miniszterelnök [beszéde után nagy többséggel általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta a költségvetést. Elfogadta Giessivein Sándor határozati javaslatát is. Nóvák János ós Szabó István jolentéktelen határozati javaslatait azonban elvetette. (A részletes tárgyalás.) Ezután a költségvetés részletes tárgyalása következett. A kisebb tárcák költségvetését Hegedűs Lóránt előadó ajánlotta elfogadásra. Az udvartartás költségeinél a Kossutli-párti Osttfy Lajos szólalt föl, aki tiltakozott e tótelek megszavazása ellen, mert a király nem tart magyar udvartartást. A legnagyobb kifogás a tizenegymillió háromszázezer koronás tétel ellen az, hogy a külföldre megy ós csak nagyon kis része térül meg Magyarországon. A tételt a baloldal helyeslése közben nem fogadta el. Mielőtt szavazásra került volna a sor, az ellenzék a határozatképesség megállapítását kérte. Az elnök konstatálta a határozatképességet s megszavazták az udvartartás, a kabinetiroda és országgyűlés tóteleit, mire nz elnök tiz percre felfüggesztette az ülést.