Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-25 / 70. szám

Í911 március 25 DELMAGYARORSZÁŰ 1 másik pedig üzletáthelyezésre kért engedélyt. A felekkel külön-külön tárgyalt a rendőrbiztos, aki közben egy pillanatra kiment a szobából. Amikor újra bement, észrevette, hogy az egyik atyafi nagyon gyanúsan hunyorgat. Feltűnt neki a dolog, de nem tulajdonított annak nagyobb jelentőséget. Csak amikor megtalálta a tiz koronát, gondolt újra az atyafira, aki hunyorgatott. Természetesen a tiz koronáról azonnal jelentést irt, azt a pénzzel együtt átadta a főkapitánynak, aki viszont erélyes nyomozást rendelt el annak a kiderítésére, kié a pénz, illetve ki „felejtette" azt Bokor rendőrbiztos szobájában ? A rendőrség egyébként ezen az uton is fölhívja a ,károsultathogy jelentkezzék és kellő igazolás után vegye át a pénzt. Valószínű azonban, a fölhívásnak nem lesz meg a kellő eredménye. Mert ez olyan kivételes eset, amikor a károsultnak nem kell újra a saját pénze. Annál inkább nem kell, mert hisz úgyis — másnak szánta. Botrány a bécsi császárfogadtatáson. — Inzultálták a laptudósitókai. — (Bécsi tudósítónk telefon jelentése.) Pénteken érkezett meg- Bécsbe 11. Vilmos német császár, kinek fogadtatására nagy előkészületeket tettek. A császár délelőtt tizenegy órakor érkezett meg, de a megérkezés lefolyásáról egyetlen lap sem emlékezett meg, amelyek pedig tudósítást irtak, azok csak előre, fejből megirt tudósításokat adhattak le. A Bécsben megjelenő estilapok és a reggeli lapok azért mellőzték a német császár megérkezéséről való beszámolást, mert azon a pályaudvaron, amelyre az uralkodók vonata berobogott, a lapok megjelent tudósítóit brutális inzultus érte. A Penzing-pályaudvaron délelőtt tizenegy órakor tele volt a perron laptudósitókkal. Csak azok juthattak keresztül a rendőrkordonon, kiknek Gayer kormánytanácsostól külön engedélyük volt. Jeniscli rendőrtanácsos előzékenyen gondoskodott arról, hogy a sajtó emberei előnyös helyhez jussanak, azonban amikor az uralkodókat hozó vonat a pályaudvartól már csak két percnyire volt, két detektív nekirohant az újságírók tömegének s be akarta szorítani a kordon mögé. Heves jelenetek játszódtak le, melyek a jelenlevő főhercegek ós udvari móltóságok figyelmét sem kerülték ki. A detektívek ós egy Czerny nevü állomásfőnök utasítására bevonult a vasutas készültség, amely a legbrutálisabban inzultálta « sajtó embereit. Beszorították őket a belső Pályaudvarra. Ennek folytán a penzingi pályaudvaron lefolyt fogadtatásról egyetlen^ sort sem közöltek a lapok. Dalgon Jenő báró, a Eeues Wiener Tagblatt főmunkatársa és Gans dr, a Neue Freie Presse és a Frankf urter Zeitung képviselője az elősiető rendőrfőnöknek és Glombinszky vasutügyi miniszternek a fölháboritó inzultus miatt tiltakozásukat fejezték ki. A pénteki botrány hir'ó annál is inkább bagy feltűnést keltett Bécsben, mert eddig a bdcsi rendőrség az újságírókkal való előzékeny bánásmódjáról volt nevezetes. A megtámadott ujságirók egyébként erélyes megtorlást követelnek. A Katolikus Kör ünnepe. — Elnökavatás. — (Saját tudósítónktól.) Szép ünnepség keretében avatta föl pénteken a szegedi katolikus kör elnöki állására Gerliczy Ferenc bárót. A kör fővódője, Csernoch János dr, kalocsai érsek Ígéretet tett ugyan a kör vezetőinek arra, hogy a beiktatást ő maga személyesen végzi, azonban eskütételre Bécsbe kellett utaznia és igy Jászai Géza elnök utján sajnálattal hozta a kör tudomására, hogy az ünnepen nem vehet részt. A beiktatás tehát az ő részvétele nélkül történt. A választmányi díszülésen, amelyen a választmányi tagok mind ünnepélyes öltözetben jelentek meg. Az érsek helyett a napirend előtt Jászai Géza elnök üdvözölte a világi elnököt, kifejtve, hogy a választást a körre mily szerencsésnek tartják ós működésétől mennyit várnak a tagok. Az üdvözlésre Gerliczy Ferenc báró meghatva felelt és ígéretet tett, hogy a városban, a körnek az ólén a katolicizmus ügyét tőle telhetőleg fogja támogatni és irányítani. Ezután elfoglalva az elnöki széket, az elnöki előterjesztések következtek, amelyeket Lippay György dr, főtitkár referált. Majd elintézést nyertek a napirend többi tárgyai is, igy ezen az illésen tizenöt uj tagot vettek föl. Az ünnepi ülés után este nyolc órakor halvacsora volt a kör helyiségében az újonnan beiktatott elnök tiszteletére. A vacsora, amelyen nagyon sokan vettek részt a katolicizmus vezető emberei és társadalmunk kiválóságai közül. Képviseltette magát a helyi sajtó is. Először Gerliczy Ferenc báró beszólt. Mindvégig nagy figyelemmel hallgatott beszéde során vázolta a kör hivatását és poharát Csernoch érsekre, elnök társaira ós elődjére Szele Róbert dr tankerületi főigazgatóra ürítette. A percekig tartó éljenzés ós taps után Nagy Aladár dr a kör alelnöke Gerliczy Ferenc báróra mondott szónoki hévvel gazdag tartalommal pohárköszöntőt. Utána Lippay György dr főtitkár Nagy Aladár alelnököt éltette, mint akiben a voe integer jellemvonásait találja föl, Simkó Elemér dr Gerliczy Ferenc bárót a növédőegyesület nevében köszöntötte. Ez ünnepi beszédek után a válaszok következtek, amelyek után a jelenlevők a késő éjjeli órákig elidőztek. A társaságban hölgyek is vettek részt ós pedig: dr Raskó Istvánná, dr Simkó Elemérnó, dr Sőreghy Mátyásné, dr Lippay Györgyné, Gárgyán Imrénó, dr Regdon Károlyné, stb. Rajtuk kivül jelen voltak: Gerliczy Ferenc báró, Jászai Géza apátplébános, Várhelyi József címzetes kanonok, Raskó István dr, táblai biró, Piukovich Ödön kúriai bíró, Sircliich György királyi közjegyző, Somogyi Szilveszter dr főkapitány, Gyuritza Sándor dr orvos, Gróf Árpád dr ügyvéd, Szeless József dr ügyvéd, Madár Imre cégvezető, Szinger Kornél, Kárpáti Károly dr igazgatók, Regdon Károly dr orvos Dobay Gyula dr ügyvéd, Simkó Elemér dr ügyész, Gárgyán Imre, Nyári György, Pataki János, Ficzere Béla dr, ifjabb Nekich Richárd dr, Lippay György dr főtitkár, Podlussányi Károly, Rőmer Peter, Bezdan János, Balogh Lajos, Hajabács László, Temesváry Lajos dr, Schiiífer Miklós, Fáry István, idősebb Mayer Márton, ifjabb Mayer Marton, Lugosi Döme. ifjabb Lugosi Döme, Prelogg József, Torma Károly, Kövesi Lajos, Jarossy Sándor, Endrényi Lajos, Horváth Lajos, Szabó Sándor, Vékes Bertalan, Somogyi József, Seidi Imre, Devics István, Somogyi István, Lendvay József, Mayer Antal, Henny Ferenc dr, Kelemen András, Mátyás Béla, Farkas István stb. dott neki elég- biztosítékot nyújtani. Hir szerint Luzzati hajlandónak nyilatkozott arra, hogy Giolitti kabinetjében a külügyi tárcát elfogadja. Giollitti Bisolatival a választóreformról tanácskozott. E tanácskozás eredményétől függ a válság megoldása. Kina és Oroszország. Pétervárról jelentik: A kinai kormány Taft elnököt megkérte, hogy Oroszországgal való konfliktusában közbe járjon. Az osztrák válságos helyzet. Bécsi tudósítónk telefonálja: A politikai helyzet még mindig nagyon kedvezőtlen s a képviselőház elnapolása, illetőleg föloszlatása elkerülhetetlennek látszik. A költségvetési bizottság mai ülésén, amely tiz órakor kezdődött, megkezdődött az obstrukció. Egész délelőtt arról vitatkoztak, vájjon Ghiari elnöknek joga volt-e ahhoz, hogy -a költségvetési provizóriumot napirendre tűzze. Az olasz kormányalakítás. Rómából jelentik: A király tegnap kihallgatáson fogadta Bonomi képviselőt, aki Bisolatival együtt, de a szociálista part vezére• Bisolatit már Luzzati is kérte, hogy kabinetjébe belépjen. Bisolati visszautasította ajanlatat, mert Luzzati a választóreform és bizonyos gazdaságpolitikai kérdések dolgában nem tuPárbaj bocsánatkéréssel — A huszárfőhadnagy és a tornatanár. — (Saját tudósítónktól.) Nagykikindán sokat beszélnek most a társaságban ogy furcsa kimenetelű párbajról. Annak ellenére, hogy a párviadalnál kifogástalan dzsentmónek szekundáltak, akik állig begombolkoztak és a részletekről a világért sem szóltak volna egy szót is, a városban minden ember tudja az affér legkisebb részletét is és ha két ember összejön, rögtön ezzel a históriával kezdik el a diskurzust. Ugy esett a dolog, hogy a nagykikindai gimnázium tornatanárának, aki vívómester is egyúttal, múlatás közben a afférje támadt az ott állomásozó huszárezred egyik főhadnagyával, aki előkelő arisztokrata családnak a tagja ós amellett legjobban tud célbalőni a helyőrség valamennyi tisztje között. Hogy hogynem kelettkezett az affér, milyen befolyása volt annak a.nyilvánosság számára, még ma sem tisztázódott, tény az, hogy az ügyet lovagias útra terelték és másnap már négy nagyon jól fésült ur vitatkozott a feltótelekről. Súlyos feltételű pisztolypárbajban állapodtak meg a segédek. Jegyzőkönyvbe vették, hogy a párbalyt vontcsövű, úgynevezett Komjáthy-féle pisztolyokkal vívják meg, a felek háromszor váltanak golyót, huszonötlópésnyi távolságról, öt lépés avanszszal. Másnap korán reggel, amikor még a katonák is aludtak, megjelent a két ellenfél négy segéddel és két orvossal a helyszínen. A sikertelen békítési kísérlet is megtörtént, azután a felek kezébe adták a pisztolyokat és a vezénylő segéd elkiáltotta a harmadik vezényszót; — Tüzelj! Kép durranás, de sebesülés nem törtónt. A főhadnagy a levegőbe lőtt, ellenfele azonban annál jobban — de eredmény nélkül — célzott. A második golyóváltásnál megismétlődött ez a jelenet. A professzor megint célbavette a főhadnagybárót, aki ezúttal is a levegőbe durrantotta el a pisztolyát. Amikor harmadszor állottak föl, akkor a főhadnagy célba vette az ellenfelét és elég hallhatóan megjegyezte : — Aber jetzt! Jetzt wird jemand sterben ! Ez magyarul azt jelenti, hogy „de most valaki meghalA tornatanárt ez a kijelentés nagyon zavarba hozta, annyira, hogy eldobta a pisztolyát, be sem várta a vezényszót, odarohant a főhadnagyhoz és bocsánatot kért tőle. A főhadnagy, hiszen a főhadnagyoknak is van szivük, hajlandó volt megbocsájtani, de csak azzal a föltétellel, ha a professzor a bocsánatkóróst még aznap megismétli az egész tisztikar előtt. Ez is megtörtónt és a segédek az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánították.