Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-25 / 70. szám

1911 március 25 DELMA6YAR0RSZAG 5 a bünt elköveti, megszabadít bennünket a nagy nyomorúságtól, amelyben élünk. — Hányan vannak maguk ? — Heten. Én, az uram, a Mihály fiam, egy tizennyolc éves lányom és három apró gyermekem, akik közül a legidősebb négy éves. És ezt a nagy családot harminchárom forint tiszta fizetésből kell eltartani az uramnak. — Harminchat forint a fizetése, de három forint valamilyen levonásba megy. A harminchárom iorintból öt forint havonta a házbér ogy szobáért ós egy konyháért. Valamennyien a szobában alszunk, mert a konyha olyan hideg, hogy megfagy benne az ember. Négyen alszunk két ágyban, három gyerek pedig a földön, pokrócon hál. Nagyon sok szenvedésen mentünk mi már keresztül. A télen sokszor volt nap, amikor éheztünk, mert abból a huszonnyolc forintból, ami élelemre, ruházkodásra, világításra, fűtésre és mosásra marad, nem telik mindenre, még ha égetően is keli. Sokszor nem ettem sem én, sem az uram, csakhogy a Mihály fiamnak irkákra telhessen, amikor még iskolába járt. Mert három polgárit járt a Mihály tandíjmentesen, de a harmadik osztályban megbukott és elvesztette a tandíjmentességet, oda ezentúl nem járhatott. Otthon fogtuk ezután a gyereket, mert azt tervezgettük az urammal, hogy ha egy kicsit változik a sorsunk, beadjuk a vásárhelyi földmives iskolába ós embert faragunk belőle. Mert szerettük a fiút, mert ö is nagyon szeretett mindnyájunkat, engem, az apját, meg a kis testvérkéit. Abból is láthatja, kapitány ur, hogy jó fiu volt, mert inkább rongyos cipőben járt, semhogy egy uj cipő ára miatt éhséget szenvedjenek a kis testvérei. — Emiitette maguk előtt, hogy megöli Domonkost ? — Előttünk ezt sohasem mondta, mert tudta, hogy mi nagyon vallásosak vagyunk és az ilyen beszédekért megdorgáljuk. Sokkal jobban tisztelt bennünket, minthogy ilyen szörnyű bűnről beszólt volna. Azt többször mondta, hogy az a Domonkos egy nagyon gonosz, lelketlen ember, mikor tudja, hogy milyen nagy drágaság van mindenütt, lakást nem lehet kapni olyat, amilyenért mi keservesen fizetni tudunk ós Domonkos Márton olyankor mondja föl a lakást és emeli föl a házbért hatvan forintról hetvenkettőre, amikor a legszomorúbb helyzetben vagyunk. Mondtam a fiamnak, bízzunk az istenben, majd megsegít, hogy te fiam elvégzed a földmives iskolát és te is segítesz valamivel minket, ameddig az apróságokat fölneveljük. Napról-napra roszszabbra fordult a sorsunk s a fiút nagyon elkeserítette a nyomorunk. Egyszer fölment Domonkos Mártonfioz és kérte, hogy legyen belátással irántunk. Domonkos revolverrel kergette ki a fiamat a szobájából. Panaszkodottt még a fiu azért is, hogy amikor az utcán találkozott Domonkossal, ez mindig meglökte őt ós rákiabált, hogy félre, te koldus, az útból. Lehet-e csodálkozni, hogy ez a sok kegyetlenség haragot érlelt a fiu lelkében ? Nagy bünt követett el, de mi tudjuk, ha nem is mondta, hogy azért tette, mert aggódott, hogy földönJutókká leszünk. Értünk esett bűnbe, de nem tudta fölérni észszel, hogy mire vetemedett ez a szerencsétlen fiu. ő tudta és ő látta legjobban a mi keserves helyzetünket ós szenvedésünkét és fájt neki nagyon. A szomszédok elneveztek bennünket Jött-ment" családnak, mert 'degenből valók vagyunk kérem, de magyar emberek. A mi környékünkön majdnem csupa Domonkos-család lakik s a gyerekek kicsúfolnak és kigúnyolnak azért, mert szegenyek igyunk és nyomorgunk. Tehetünk mi, kérem nrról, hogy szegénységgel vert meg " ' ""dr Eagyon kegyetlenek errefelé az emberek, ha mar 9 szegénységet is szégyennek tartják. Félórán keresztül tartott Podovszkyné kihallgatása. Mikor kivezették, keserves könyekre fakadt: — Isten irgalmába ajánlom az én bűnös, jó fiamat ... — mondta nagy zokogás közben. Ezután kihallgatták Podovszky Mihály atyját. Podovszky Andrást is. Ugy vallott, mint a felesége. Kihallgatták a fiu nénjét, Podovszky Máriát. A leány jelentéktelen vallomást tett. Ezzel a rendőrség befejezte az összes tanuk kihallgatását. Ujabb letartóztatások nem történtek s a gyilkos Podovszky Mihályon kivül fogva senki sincs. A képviselőház ülése. — Beterjesztették a Pool-szerződéseket. — (Saját iudósittínkttíl.) A Ház pénteki ülésén Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök beterjesztette a Pool-szövetségben egyesült északi hajóstársaságokkal kötött szerződést. A szerződéshez becsatolt egy megokoló jelentést, melyben elmondja, hogy a kivándorlók számának aggodalmas növekedése annál is inkább szükségessé tette a kivándorlás szabályozását, mert a kivándorlásra való csábítás elnyomása céljából tett intézkedések hatástalanoknak bizonyultak. A kormány energikus intézkedései sem jártak eredménnyel, mert a külföldi hajóstársaságok üzleti érdekeik védelméből a legnagyobb tevékenységet fejtették ki, ugy, hogy a kivándorlók száma 1905-ben már százhetvenezer, 1906-ban száznyolcvanezer, 1907-ben pedig kétszáztizezer volt, ezek jórészét is az északi társaságok szöktették ki. Ily körülmények közt maga a kormány kénytelen volt az északi kikötőkön át való kivándorlást is megengedni. A hajóstársaságok azonban, mivel szerződésük nem volt, a föltételeknek nem feleltek meg s egyúttal az ügynökeik utján szerzett kivándorlók után a fejadó fizetését is megtagadták azzal, hogy azokat nem az Adria-társaság, hanem saját ügynökeik közvetítették. Az Adriával történt leszámolás során az ily cimen hátralékban maradt fejadó az 1910. óv végén több volt hatszázezer koronánál. Az északi társaságokkal már Andrássy Gyula gróf szerződni akart s azóta a tárgyalás éveken át tartott. Végre sikerült megállapodni a hajóstársaságokkal s a megállapodás eredménye az úgynevezett Poolszerződés. Ez a szerződés a magyar törvények kérdését a későbbi tárgyalás részére tártja fönn. Ez engedmény nélkül a szerződóst megkötni nem lehetett volna, már pedig ez szükséges volt, mert igy a hajóstársaságok legalább Magyarország területén a magyar törvények szerint kénytelenek eljárni ügynöki agitációjuk tekintetében is. A szerződés révén most az északi társaságok magyarországi üzlete teljes ellenőrzés alá jut s az ügynökösködést meg kell szüntetniök. A Pool-társaságok szerzodesszerü működésűket szombaton kezdik meg s ugyancsak holnap átveszik az Adria-társaság által vezetett és Csacán, Pozsonyban, Királyhidán és Sopronban fölállított határszéli irodákat is, amelyekben az észak felé irányuló kivándorlás lebonyolódik. Berzeviczy Albert elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. Az elnöki előterjesztések után Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök bemutatta a Pool-szerzodést és a Pooi-ban lévő öt hajóstársaságnak kiadott jogosítványt. Elnök: A miniszterelnök ur jelentése kiadatik a közigazgatási és kivándorlási bizottságnak. Wickenburg Márk gróf előadó a pénzügyi bizottság nevében tett jelentést a költségvetés némely tételének módosításáról szóló törvényjavaslatról, (Vasúti pragmatika.) Raclicsevics Lőrinc horvát képviselő utalt arra, hogy a horvát politikát a vasúti pragmatika kérdése irányítja s ezért kérdezte a kormányt, hogy hajlandó-e a vasúti pragmatikáról szóló törvényt oly más törvénynyel megmásítani, amely az 1868. éti XXX. törvénycikk rendelkezéseinek megfelel és mikor hajlandó ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni. A horvátok csak akkor foglalnak állást a költségvetés kórdósében, ha erre^ választ kapnak. (Szeszfőzés és boradó.) Nóvák János (gazdapárti) az elhangzott kormánynyilatkozatokat bírálta s a kisgazdák érdekeinek hathatósabb támogatását sürgette. Konstatálta, hogy a kivándorlók nyolcvan százaléka kisgazda, akik azért vándorolnak ki, mert itt nem tudnak megélni. Határozati javaslatot terjesztett be, hogy a szeszfőzésnél a kisgazdáknak kedvezmények adassanak. Követelte a kormány által már elkészített telepítési törvényjavaslat tárgyalását. Egy másik határozati javaslatában a borfogyasztási adó eltörlését kérte. Követelte a néptanítók helyzetének javítását, az állami népoktatás kiterjesztését, mert a felekezeti iskolák Koionics szellemét terjesztik. A törvényjavaslatot nem fogadta el. (Hivatal meg női kalap.) Csermák Ernő (pártonkívüli függetlenségi) a kormány iránti bizalmatlanságából kifolyólag nem fogadta el a törvényjavaslatot. Az országnak, amelynek fajmagyar lakossága húzódott az iparűzéstől, rá kell térni az intenzivebb gazdasági termelésre. A parcellázás most rossz irányban folyik, mert megtámadja a középbirtokos osztályt. Káros az országra nézve a hivatalnokrendszer túlságos kifejlesztése, mert mindenki hivatal után törekszik, hogy legalább a minimumot biztosítsa magának. Helyes volna, hogy ne adjanak címeket, hanem mindenkinek arányos fizetést. A rossz megélhetési viszonyok okozzák, hogy a fiatalság a házassághoz nem érez magában elég anyagi képességet s egy statisztikus kiszámította, hogy minél magasabbra emelkedik a kalap óra, annál alacsonyabb a házassági statisztika. (Derültség.) Hibáztatta főiskolai ás középiskolai tanítási rendszerünket, a sokféle tankönyveket, melyeknek tartalma abszurdum. Követelte az iskolai túlterhelések megszüntetését. A költségvetést nem fogadta el. Az elnök tiz percre felfüggesztette az ülést (Polémia Tiszával.) Szünet után Pop Cs. István szólal föl Tiszával polemizálva ismertette a nemzetiségi béketárgyalások történetét ós Mihu János szerepót. Igazolni kivánja, hogy a nemzetiségek a legelőzékenyebben jártak el. Tiltakozik Tisza viselkedése ellen, aki megtorlásra szólította föl a rendőrséget a tüntető fiatalság ellen. Ez nem méltó Tisza egyéniségéhez. Bizonyítja ezután, hogy a költségvetés semmit se, vagy nagyon keveset fordit a román nép gazdasági ós kulturális jólétének ápolására azokból a milliókból, melyeket a románok adója jelent a kincstárnak; mig ez a helyzet meg nem változik, nem szavazza meg a költségvetést. (A miniszterelnök beszéde.) Khuen-Héderváry gróf, miniszterelnök szólalt föl Pop-Csicsó után és erélyesen megvédte a kormány nemzetiségi politikáját, amely a politikai egyenjogúság alapján áll és működik. A miniszterelnök szerint Pop-Csicsó fölfogásának gyökeres hibája van s ez okozza, hogy sem mi nem tudjuk őket megérteni, sem ők bennünket. Nem áll az, mintha a románok nem ugyanazokkal a jogokkal bírnának, mint a magyarok, hisz Pop-Csicsó is önnek a jognak alapján él itt. Az ilyen téves fölfogás megerőtleníti azokat is, amelyeket egyébként figyelembe lehetne venni. A kormány működése arra szorítkozik, hogy a hatóságok esetleges túlkapásait megvizsgálja és orvosolja. Ha bármely nemzetiség részéről gazdasági vagy szociális helyzetük javítását kívánják, a kezdeményezés, amely csak az ő részükről jöhet, a kormány részéről mindig barátságos pártfogásra fog találni. De azon az alapelven, hogy az országban a politikai egyenjogúság állapota uralkodik és csakis ennei?