Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-25 / 70. szám

4 DELMAGVARORSZÁÜ 1911 március 25 bérlők kőzött egy szoba-konyhában húzódik meg a héttagú Podovszky-család. A 49-es számú ház mellett van az 51-es számú, amely szintén Domonkos Mártoné s amelyben Lőcsey István százados lakik, a kis Lőcsey Károly édesapja, — a kis Lőcsei Károly pedig az egész gyilkossági ügyben, mint koronatanú szerepel. Ami egyebet még a helyszíni szemle megállapított, mindaz olyan apró részlet, ami nem érdekli a közönséget. Ellenben annál jobban érdekel mindenkit, közönséget, lakókat, várost, hogy ne mondjuk az „alföldi metropolist" az, amit a helyszíni szemle a környék pontos leírásából kifelejtett, mert nem is tartozik arról számot adni. Emiitettük már a helyszíni szemlével kapcsolatban, hogy a Szatymaz-utca ós a Siha-köz sarkán egy petróleum-lámpa áll. Ennek az egyetlen lámpának este legalább is ugy kellene égnie, hogy alatta fölismerhesse egyik a másikát. Csakhogy ez a petróleum-lámpa nem világit ám, hanem még sötétebben pislákol, mintha egyáltalán égne. A Siha-közben elrejtőzhet bárki, bármilyen csavargó, apacs, agy szintén a Szatymaz-utcában is. Amellett sáros, úttalan, kísérteties, egyáltalában nem fordít rá gondot a város s azon a környéken istenkísértés hazamenni, ha valaki véletlenül arrafelé lakik. Pedig nagyon is sokan laknak arra felé. A lakók panaszkodnak, hogy nyolc órakor már nem merik kitenni a lábukat a házból. Akárki leütheti őket és beletünik a sötétségbe, mint ahogy Podovszky Mihály is a sötétségben tünt el. Szerencséje még a rendőrségnek, hogy a tizennégy éves Lőcsey Károly látta az esetet, különben a gyilkos nyomtalanul tünt volna el a sötétségben. Jól világított utcán nem lehet eltűnni s jól világított utcán még nem történt meg, hogy valakit akárki leütött volna. És a Szatymaz-utcai sötétség félelmetességót még az is növeli, hogy a Szatymaz-utca másik oldalát a rókusi nagy tó alkotja. Azon a tájékon járatlan ember ház helyett könnyen beletévedhet a tóba, mert ettől a mély viztől semmiféle kerítés nem választja el a közutakat. Ezek azok az adatok, amelyeket a helyszíni szemle a környék pontos leírásából kifelejtett, de amelyek talán érdekelnek minden illetékest ós nem illetékest annyira, mint az, hogy a Siha-köz a Szatymazi-utcában torkollik. (Mit vallott a gyilkos.) Podovszky Mihályt, Domonkos Márton tizenhét éves gyilkosát pénteken délelőtt ismét kihallgatta a rendőrség. Tévesen jelentették tegnap Follráth Gyula ügyeletes alkapitánynak, hogy Podovszkyt a lakásán fogták el ós tartóztatták le. A gyilkost Fodor János rendőr a Kossuth Lajos-sugáruton a Meák-patika előtt fogta el. A rendőr már akkor tudta a gyilkos szemólyleirását, hogy magas, karcsú, kis, kurta kabátja van, rajta prémgallór, az arca barna, pelyhező bajusza van s jobb modorú fiatalember. Amint a rendőr a Kossuth Lajos-sugáruti Meák-gyógyszertár előtt cirkált, találkozott Podovszky Mihálylyal. Gyanúja támadt s igazolásra szólította föl. Podovszky megmondta a nevét s rögtön bevallotta, hogy ő szúrta meg Domonkost. Fodor rendőr erre a rókusi rendőrlaktanyába vezette, ahonnan egy másik rendőrrel együtt a városházára vitték. Minden izében remegve állott a gyilkos Follráth Gyula alkapitány előtt. Halkan, vontatottan beszélt. Egy megszeppent alak benyomását keltette, aki későn ébred a tudatára annak, amit cselekedett. Vallomását jegyzőkönyvbe foglalták. A gyilkos igy adta elő az esetet: — Amikor haza akartam menni, Domonkos Márton a Siha-köz táján megtámadott és ütlegelni kezdett. Én futni kezdtem ós ekkor Domonkos utánam lőtt, majd utánam futott. Láttam, hogy nem menekülhetek, visszafordultam, előrántottam a zsebemből a bicskámat és a nyitott bicskát vízszintesen a hozzám rohanó Domonkos felé tartottam. Domonkos beleszaladt a bicskába, azután megtántorodott és elesett. Ezután én a rókusi állomásra futottam, az apámnak, aki ott vasúti őr, elmondtam az esetet. Az apám azt mondta, hogy rögtön jelentkezzek a rendőrségen. Ugy is tettem. Elindultam a rókusi állomásról és a Kossuth Lajossugáruton mentem, ahol a Meák-patika előtt egy rendőr igazolásra szólított föl. Megmondtam a nevemet ós ellenkezés nélkül mentem a rendőrrel a laktanyába, onnan pedig a városházára. Igy adta elő az esetet Podovszky Mihály. A tanuk vallomásai és a nyomozás adatai azonban csaknem betüről-betüre megcáfolják a fiatal gyilkosnak ezt a vallomását. (Tervszerű gyilkosság.) A rendőrség nagy apparátussal és lázas sietséggel látott hozzá a nyomozáshoz. Negyvennyolc óra állott rendelkezésére s ez alatt az idő alatt az összes bizonyítékokat meg kellett szerezni, különben a gyilkos kisiklik az igazságszolgáltatás büntetése alól. Még tegnap este, nyomban a gyilkosság után azt kellett volna megállapítani, hogy milyen eszközzel történt a gyilkosság ? Lomonkos Márton holttestét Baneth Samu dr kerületi orvos vizsgálta meg először. Megnézte a Domonkos torkán vérző tizenkét centiméter mély sebet s megállapította, hogy az lőtt seb. Erre több laikus azt válaszolta, liogy nem lehet lőtt seb, mert körülötte pörkölés nem látszik. Akkor lehet, hogy a lövés távolabbról történt — mondotta Baneth — s azért nincs nyoma pörltölésnek. A rendőrség azonban jól sejtette, hogy a seb szúrástól ered. Domonkos először is nagyon sok vért vesztett, továbbá nagyon kevés valószínűsége van annak a föltevésnek, hogy a gyilkos épen a torkán találja revolverrel az áldozatát. Aztán: a revolver Domonkos hullája mellett a földön hevert s hihetetlennek tetszik, mintha a gyilkos a revolvert az áldozata mellé dobta volna. A revolver eredetileg hat golyóra volt töltve, abból egyet Domonkos lőhetett csak ki. A további nyomozás során kiderítette a rendőrség, hogy tervszerű gyilkosság történt. Ezt már csak akkor tudták határozottan megállapítani, amikor a gyilkost a városházán kihallgatták és a bicskát, amelylyel Podovszky Domonkoson a halálos szúrást ejtette, bűnjelként lefoglalták. Első pillantásra feltűnt Follráth alkapitánynak, hogy Podovszky arcáról rosszul van lemosva a korom. A gyilkos tehát előzetesen bekormozta az arcát, hogy Domonkos Márton ne ismerhesse föl. Mikor aztán elmenekült, a rókusi állomás kútjánál lemosta magáról a kormot s egyúttal tisztára mosta a bicskáját is. Feltűnt, hogy a bűnjelként lefoglalt bicska borotvaéles. Ebből azt lehetett következtetni, hogy Podovszky a bicskáját, készülődve a gyilkosságra, előre kifente. A rendőrségnek most azt a kérdést kellett megoldani, hogy mivel és hol fenhette ki Podovszky olyan rendkivül élesre a bicskáját? Ezért pénteken délelőtt a gyilkos édesapjának, Podovszky Andrásnak a Szatymazutca 49-ik számú lakásán a rendőrség házkutatást tartott. Nem kellett sokáig kutatni, az ablak párkányán megtalálták a köszörükövet. Mint bűnjelet, ezt is lefoglalta a rendőrség. A gyilkost ezután újra kikérdezték. Bevallotta, hogy az előző napon kifente a bicskáját, de csak azért, mert a bicskájával szokott borotválkozni. Ez azonban szintén nem bizonyult igaznak. Mindebből pedig a rendőrség megállapította, hogy Podovszky a gyilkosságot tervszerűen követte el. (Mit mondanak a tanuk?) A tanúvallomások legnagyobb része is a tervszerű gyilkosságot igazolja. Tegnap merírtuk a gyilkosság egyetlen szemtanujának, a tizennégy éves Lőcsey Károlynak a vallomását, aki ép abban a pillanatban lépett ki a házuk kapuján, amikor a revolverlövés eldördült. A lámpa homályos fénye alatt látta tántorogni a kis Lőcsey Domonkos Mártont s ugyanekkor Podovszkyt, amint gyors iramodással belefutott a sötétségbe. A mai tanúkihallgatások során még egy tanú tett jelentékeny vallomást. Szebesán Györgynek hivják, honvédbaka, Lőcsey István százados szolgája. Elmondta, liogy félnyolc óra táján a százados borért küldte el s útközben a Szatymaz-utcában találkozott Podovszky Mihálylyal, aki egy eperfa mellett állt. Podovszky köszönt a bakának s ez visszaköszönt, majd tovább ment. Visszatérve a korcsmából, már nem látott a Szatymaz-utcában egy lelket sem. Domonkos András a meggyilkolt testvérbátyja pénteken délután a rendőrségen azt a vallomást tette, hogy a gyilkos Podovszky Mihály a gyilkosság előtt való vasárnap délutánján nála járt és fegyvert leért tőle kölcsön. Domonkos András megkérdezte Podovszkyt, hogy minek kell neki a fegyver, mire ez azt válaszolta, hogy a csirkéket hordja a göi ény s ezeket akarja kipusztítani. — Hiszen nincs is csirkétek! — mondotta Domonkos. Podovszky erro nem válaszolt és néhány perccel később eltávozott. Farkas János munkás, aki szintén a Szatymazutcában lakik, elmondotta, hogy amint a gyilkosság napján este nyolc óra felé hazaigyekozett egy sötét alakot látott befutni a Szatymazutca környékén lévő Ilona-utcába. Hogy ki volt ez az alak, azt nem tudja, mert a sötétségben nem ismerhette föl. Nagy Imrónó Szatymaz-utcai lakos előadta, hogy Podovszky előtte is többször leöléssel fenyegette Domonkos Mártont, amiért ez Podovszkyóknak fölmondta a lakást. Becsey János rendőrőrsvezető is hasonló tanúvallomást tett. Elmondta, hogy Domonkos Márton több ízben jött panaszszal hozzá azért, mert Podovszky Mihály megfenyegette, hogy megöli. — Azért akar megölni — mondotta Domonkos Márton — mert fölmondtam nekik a lakást és nem tudnak mást kapni. A februári negyedet nem tudják kifizetni, ón meg kiadtam a lakást másnak hetvenkét forintért. Megkérdezte még Domonkos Becseytől, hogy nem lehetne-e Podovszkyékat idő előtt kilakoltatni ? Az őrsparancsnok azt válaszolta, hogy nem, meg kell várni, amig a negyed letelik. Ezután a többi környékbeli tanuk kerültek sorra. Vallomásaiknak csak az a része fontos, amely szerint Podovszky előttük is hangoztatta, hogy Domonkos Mártont megöli, amiért földönfutóvá tette a szülőit és a testvéreit. (A „jött-ment" család vallomása.) Tanuságtótelre beidézte a rendőrség Podovszky Mihály anyját és a legidősebb nővérét is. őket hallgatta ki Szakáll József dr a legutolsóknak. Podovszky Mihály édesanyja egy szopós gyermekkel a karján jött a rendörségre, a nővére pedig a másik két apró testvérét vezette föl a folyosóra. A napos rendőr kikiáltott az előszobából a folyosóra : — Podovszky Andrásné! — Egy kisirt szemű, megtört asszony lépett be a szobába, karján a kis szopóssal. — Mondjon el mindent, amit tud, — szólt hozzá az alkapitány. Podovszkynó beszélni kezdett: — Tekintetes kapitány ur, nem olyan rossz az ón szegény Ham, mint amilyennek leföstik. Bűnbe esett, megölt egy embert,de —csak miértünk tette, amit tett. Szegény, még nem tudja a törvényt és bizonyosan azt hitte, hogyha ezt