Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-25 / 70. szám

ius 25 H hang­mint a em szö­lozta az kat. S a ;zabdalni, lakásra, ánkozók, már sej­skyéknál, kinlód­ink észre c ez el­olvastuk ,, csöndes ruság az vanötször 5ben ugy BS vasán enitéletek ín zokog­te, hallot­is ennek csak azt indolkozás atias gaz­hogy dus­a nyomo­te húszon* na? Baga­nbereknek 5gy krajcár , is irtóza­teni. Mert slsőbb ha­teremtsen. inek van. ernek, de ltokat ki* armészeteSi •t ki akart* an bukott bői, oda * játszani * ág van, ott >n szeretik Mihály, aki mert nei* jutott be 9 lt rá pénz®' bbra akarj' * csavarj^ ;ta a vér $ noszat. Áll'' hogy ig®"' cselekedet' védje róla 11 nem tudó"1' ájunkról, ^ vádat, amáf fiút, mietft' késsel a k"' i bűnös, l®1^ z a gyerek tanulhatot' vágyakozol' Hogy akin®* ia a kezét'0; Ijátok, hof llarn, mo"d' ;: valaki inknak m®* a valaki"0 1911 március 25 DÉLMAGYARORSZAG nincs neve és a Domonkos Mátyás legyilko­lásáért csak egy ember felel: Podovszky, az állatias. Cavallero. Szeged város részvénytársasága — Téglagyárat létesít a város. —. (Saját tudósítónktól.) Már sokszor fölme­rült az a gondolat, hogy Szeged város léte­sítsen egy téglagyárat. A kérdés a közgyű­lésen is szóba került, amely utasította Balogh Károly pénzügyi tanácsost, hogy foglalkoz­zék a dologgal és tegyen a közgyűlésnek konkrét javaslatot. Balogh Károly városi tanácsos a téglagyár kérdésének tanulmányozása során Tóth Mi­hály városi főmérnökkel együtt beható tár­gyalásokat folytatott a Salgótarjáni részvény­társasággal, Ivont ós Gedeon műszaki irodá­jával, Bühler és Drösslor céggel, a Ganz­gyárral és Vidic F. P. és társa laibachi gyárral. A mérnöki hivatal előterjesztése nyomán próba fúrásokat és ásatásokat, később pedig Próba égetéseket is végeztek ós megállapí­tották, hogy a Csongrádi-ut mellett a vasút keresztezésénél lévő városi földterületen, a kellő szakértelemmel megválasztott gépek segítségével a legnagyobb könnyedséggel le­het jó minőségű, piacképes téglát, szalag­cserepet, francia cserepet, alagcsővet ós a többi előállítani. Megállapították azt is, hogy az itt kibányászott földanyagok a gépeken könnyen földolgozhatok, a vizet könnyen fölveszik és égetés közben különös elválto­zást nem mutatnak. A Ganz-gyár szerint öt millió tégla és két millió cserép előállítására alkalmas téglagyár költségei a következők: Gyárépületekre • K 242.700 gyárvezetőség épületeire K 77.800 különböző berendezésekre K 10.600 földérték K 25.000 gépberendezésre K 120.000 üzemtőkóre K 46.000 összesesen tehát K 522.000 korona szükséges. A Ganz és társa számitása szerint a gyár évi jövedelme 154.000 korona lenne, ebből költség és amortizáció cimén 55.737 koronát le kell vonni, a fenmaradó $8.763 korona tiszta haszon pedig a befek­tetett tőke tizennyolc százalékának felel meg. Tóth Mihály városi főmérnök is készitett cl külön költségelőirányzatot. A főmérnök szerint a gyár fölállítása ötszáznyolcvanezer koronába kerülne, ezzel szemben a tiszta haszon harmincháromezerötszáznegyven ko­rona volna, amely összeg a befektetési tőke hat százalékának felel meg. A két számitás között levő nagy különbségnek az az oka, hogy mind a ketten más adatokat vettek alapul. A tanulmányok alapján Balogh Károly tanácsos most egy részletesen kidolgozott szakszerű javaslatot terjeszt a közgyűlés dé. Azt javasolja a törvényhatóságnak, hogy Százhuszonötezer korona alaptőkével alapít­ón a város egy részvénytársaságot, amely­ek részvénytőkéjéből hatvan százalékot a város jegyezzen, negyven százalékot pedig legyzósre bocsásson, azonban a közönség által netán nem jegyzett részvényeket Sze­tted város vegye át. . A részvénytársaság elnöke a város min­denkori polgárméstere lenne, az igazgató­ig: rajta kivül még hat tagból állana, akik *8yike a városi tanács tagjaiból, három a törvényhatósági bizottság kereskedő tagjai­l)öl, kettő pedig az érdekelt részvényesek s°rából kerülne ki. Azt is javasolja, a tanácsos, hogy mivel ez ? részvénytársaság a város egyéb üzemen f kezelés alá venné, annak „Szeged szabad Sályi város üzemeinek rész vény tár sasaga eeyen a hivatalos elme. A jegyzendő resz­^nytőke összegének fedezóséro a tanácsos ? város törzsvagyonát képező takarekbe­®teket és koronajáradékokat jelöli meg. Az érdekes inditványnyal a tanácsos csak pénteken készül el. Azt a március havi köz­gyűlésen minden bizonynyal előterjeszti a tanács ós igy remény van arra, hogy a vál­lalat hamarosan meg fog alakulni. A kérdéssel egyébként elsőnek a műszaki és pénzügyi bizottságok foglalkoznak, ame­lyek hétfőn délután együttes ülésen tár­gyalják a tanácsos javaslatát. A földnélküli falu temetője. — Ahol nsm adnak földet a holtaknak. — (Saját tudósítónktól.) Sok ezer nádtetős kis faluja van ennek az országnak, fator­nyos, fehérre meszelt házikós, kicsi magyar falucskái, amik körül dus, ezerholdas siksá­gok terpeszkednek. Kövér földek, amiken acélos buza terem. A sikságolc azonban mái­nem a községeknek termik az áldást. A szegényebb községek fatális helyzetben van­nak : lassankint elfogytak a földjeik, de megteltek a temetőik. Mivelhogy pedig föld­jeik elfogytak és temetőik megteltek, ma nincs hova temetkozniök . . . Ilyen haláloá* dilemmába még nem estek a halottak. Hogy haljanak meg, ha nincs számukra hely ? Bi­harmegye egyik kis köz-égében épen most érett meg ez a tragikomikus temetői kér­dés a közigazgatási rendszabályozásra. Piskolt község, az érmihályfalvai járás egyik kis faluja az idén észrevette, hogy a határban fekvő református temető megtelt. Nincs egy ásó-kapa terület a sírkertben, amiből uj gödröt lehetne kiszorítani. Ahová a veremvágó leér, mindenütt csontok és koporsókba ütközik. A jó piskoltiak pedig veszedelmesen öregszenek és egyikük-másikuk fellábbal már a sirban áll. A község képviselőtestülete tehát kimondta, hogy uj temetőről kell gondoskodni. Ez csak világos. De Piskolt is olyan falu, amelyiknek nincs földjeSifagy uradalomba van beékelve. Özvegy báró Horváth Ödönné született gróf Bhédey Johannáé minden : a föld, a pénz, a vagyon. A piskolti elöljáróság kénytelen-kelletlen Berger Árminhoz, az uradalom bérlőjéhez fordult egy kis földórt az uj temető számára. Berger Ármin kijelentette, hogy jószivvel adna, de az ingat­lannak az özvegy báróné a tulajdonosa, ő ren­delkezik fölötte. Erre Piskolt község kaligrafus írása, gyönyö­rűen kicirkalmazott kórvényben egyenesen báró Horváth Ödönné gróf Rhódey Johannához fordult istenes szándékú esdeklóseivel: nem ők, a halottjaik kérnek ... csak három katasztrális hold földecskéi . . . Az özvegy bárónő, hajdani grófkisasszony pedig sajátkezüleg csak ennyit válaszolt vissza falujának. Piskolti birtokomból semmi ámen nem adok e kérelemre. , : „ , . Özvegy baro Horváth Odonné gróf Bhédey Johanna. Wien, február 27. 911. A piskoltiak kétségbeestek. Most már meg­halniok sem lehet nyugodtan. Wien a világ má­sik végén van, oda nem mehetnek mindennap instanciázni, mig megpuhul a méltóságos asz­szony kemény szive. Mást határoztak. Tegnap kórvényt intéztek Biharmegye törvényhatóságához, amiben leírják szorult helyzetüket. Csatolják a grófnő kurta válaszát. Végül kérik a nemes vármegyét, hogy az egyháznak területkisajátitáshoz joguk nem lóvén, sajátítson ki a község részére három holdat a vármegye törvényhatósága, hogy az uj temetőt oda helyezhessék. Dobozy Kálmán fő­szolgabíró a község kérelmét helyeslően ter­jesztette be az alispáni hivatalhoz. Hadd gon­doskodjanak a halottakról. Ha már az élőkről nem tudnak gondoskodni. Vallomások; a szatymaz-utcai gyilkosság ügyében. — A gyilkos védekezik. — A Podovszky-család nyomorgotl. — (Saját tudósítónktól.) Negyvennyolc óra alatt be kell szerezni a szegedi rendőrség­nek azokat a terhelő adatokat, amelyekkel Podovszky Mihályra rábizonyítják a gyilkos­ság vádját. Ez minden jel szerint sikerülni is fog a rendőrségnek; egész sereg tanút hallgatott már ki Szakáll József dr, főkapi­tány, aki a nyomozást vezeti. Maga a gyil­kos Podovszky Mihály, megrettenve védeke­zik a gyilkosság vádja ellen s azt szeretné beigazolni, hogy amit tett, azt jogos önvé­delemből követte el. A fiatal gyilkos ugy tünteti föl a dolgot, mintha Domonkos Már­ton támadt volna rá revolverrel először s csak azután folyamodott Podovszky az élesre fent bicskához. Ezt a védekezést azonban semmi sem támogatja, sőt annak minden pontját halomra döntik a tanuk vallomásai, a gyilkosság helyén ós Podovszky ók lakásán tar­tott vizsgálatok tapasztalatai. Bizonyos tehát, liogy mindaz, amit az éretlen gyilkos a mentsé­géülelő ad, valótlan ós még csak a valószínűség látszatát sem tudja vele fölkelteni. Ezzel pe­dig csak önmagának árt, mert a törvény­kezés mai rendszere nem kutatja a bűn­tények legvalódibb okait. Ennek a gyilkos­ságnak a legigazibb oka: a Podovszky-család rettenetes nyomora, A családapa — egy egy­szerű vasúti őr — keres havonkint harminc­hat forintot s ebből a nevetségesen csekély óhbérből asszonyt ós öt gyermeket kell el­tartania. Volt egy lakása a vasút közelében, egy dohos, földszagú, egészségtelen szoba — két ágy, egy asztal fór csak el benne — és egy még kisebb konyha. Fizetett érte tiz koronát havonkint. Február elsején fölemel­ték huszonnégy koronával s mert a fizeté­séhez képest ilyen roppant magas összeget február elsejére előteremteni nem tudott, kiad­ták az útlevelét. Más lakás után hiába nézett, hiszen Szegeden lappangó lakásnyomor van már. A család kétségbe volt esve, a legidősebb fiát, a tizenhét éves Mihályt kitaníttatni nem volt miből, sőt még ruházni sem tud­ták rendesen — mindig rongyos cipőben járt — s a tizenhét éves Mihály gyerek éretlen észszel elhatározta, hogy boszut áll a család nyomoráért azon, aki miatt nem­sokára földönfutókká lesznek. Készült rá, hogy megöli a dúsgazdag, többszörös ház­tulajdonos Do nonkos Mártont, napokon ke­resztül leste, egy ideig habozott is, hogy megölje-e vagy sem, de végül győzött a temperamentuma: gyilkossá lett. Ez a tanuk vallomásaiból kétségtelenné vált. A rendőrség még csütörtökön reggel öt óra után helyszini szemlét tartott a Szaty­maz-utcában, ott, ahol a gyilkosság történt. Fölmérték a távolságokat, majd kipuhatol­ták a tanuk neveit s a vallani akarókat dél­utánra a rendőrségre idézték. A pénteki nyomozás eredményeiről és a tanuk kihall­gatásáról az alábbi részletes tudósításunkban számolunk be: (A helyszíni szemle.) Csütörtökön, a kora reggeli órákban a rend­őrség a gyilkosság környékén helyszini szem­lét tartott. A hivatalos szemlének a célja az, hogy a környékről pontos leirást adjon, de kü­lönösen a környéknek ama részéről, amerre a gyilkosság történt. A hivatalos szemle a kör­nyék pontos leírásában megállapítja, hogy a gyilkosság a Siha-köz és a Szatymaz-utca sar­kán történt. A Siha-köz és a Szatymaz-utca sarkán van egy petróleum-lámpa. Ettől néhány lépésnyire vérzett el az orvul leszúrt Domon­kos Márton. A Siha-köz ós a Szatymaz-utca sarkán van a Szatymaz-utca 45. számú ház, mellette a 47. számú, ez a Domonkos Már­tonék emeletes háza, amelyben Domonkos Márton lakott a családjával, e ház mellett áll 49-es számú, szintén Domonkos Márton tulaj­dona, de a lakásokat, albérlők lakják s az al-

Next

/
Thumbnails
Contents