Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-23 / 68. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 március 23 ily akciónak egyéb előnyeit is feltüntetni, mégis rámutatok röviden arra, hogy oly intézkedés, mely a ma kötött birtok egy részét kisebb parcellákra fölosztva a tényleges földmivelőnek juttatja, nemcsak a szociális kérdést oldja meg egyúttal, mert akinek saját földje van az már nem szociálista, de főleg óriási közgazdasági hasznot biztosit az országnak egyszerűen azzal, hogy e földnek jövedelme — nem túlzok — átlag talán ötször annyi lesz. Hogy mily perspektívák nyílnak itt ezáltal a közélelmezés olcsóbbitására, arra csak egész távolról kívánok rámutatni. Most pedig a főproblémáhoá;. Van hazánkban körülbelül ötven millió katasztrális hold termőföld, melyből circa tizenhétmillió a kötött birtok, ebből pedig újból circa két és félmillió a papi birtok. Ha már most az állam, ezen kötött birtok tulajdonosainak azon részéhez, amely egy ily transakcióra a legkülönfélébb okokból legalkalmasabb, azzal az ajánlattal fordul, hogy megváltja a birtokát oly alapon, hogy az utolsó tiz éves átlagjövedelmet és ehez prémiumként még tiz-husz százalékot hozzászámítva tőkésiti, ennek megfelelő összegű járadékot ad neki, amelyet vinkulálva ép oly hozzáférhetetlenné lehet tenni, mint a földbirtokot, ugyanakkor pedig ezen földet önköltségen, kizárólag oly kisebb darabokban parcellázza, amely minimum egy családnak a megélhetést biztosítja, parcellázza pedig ugy, hogy a vásárló kisgazda csak annyi kamatot fizet a vételösszeg után, amennyit az állam a járadékért, a vételárat pedig egy megfelelő hosszú évsorra beosztott időn belül évenkint törleszti, akkor egy akció előtt állunk, amely akárhány oldalról világítják és vizsgálgatják is azt meg, különösen a nálunk fönnálló Erdélyi Kálmánról. Muzsikust csak akkor tudok végighallgatni, ha akármikor ránézhetek a játéka közben: nem ver ki a hangulatból, hanem beljebb sodor, elmélyíti azt az áhítatomat, amelylyel a muzsikától megtelek. Cirkuszi akrobatái a cigányhegedünek pózba vágják magukat s az izmaikkal, a cifrázni akarásukkal, a föltünési vágyukkal hegedülnek. S mert ezt beléhegedülik dalokba, amelyek sirni vagy ujjongani tudnak csak, de cilfrálkodni, feltűnni, kiabálni nem, kész a szóthangzás,.. a disszonáncia, szól a rossz muzsika. Összevesz a dalok lelke, a hegedű lelke a muzsikuséval. Ezt imádja nagyon sok cigányprímás s ezért menekülnek finom, befelé élő emberek épen azok elől a cafék elől, amelyek ablakán plakát, vagy aranybetűs üvegtábla dicsekszik vele, hogy ott ez vagy az a prédikátumos nevü cigányprímás fogja produkálni ezt a zenei hóhórkodást. Mikor azonban a muzsika lelke hozzásimul a dalhoz ós az egész hus ós vér ember engedelmes eszközévé lesz a fájó, édes vagy nevető hangulatnak s ő is, a hegedűje is csak arra valók, hogy rajtuk keresztül más lelkekbe belesugározzék, beletáncoljon az a hangulat, akkor teljes az összehangzás, szól a jó muzsika és szürcsölik befelé a szomjas lelkek. S ha ilyenkor ránézek a muzsikusra ós látom, hogyan válik finom, mozgó szobrává az elmerülósnek, az elviszonyoknál nemcsak szociális szempontból mintegy valódi megváltásnak mutatkozik, de különösen közgazdaságilag- beláthatatlan előnyöket teremtene. Alig kell bizonyítanom, hogy ez akció keresztülvitelére elsősorban a papi birtok alkalmas. A fönt vázolt terv fölment az alól, hogy csak egy percig is védekezzem szekularizációs tendenciák ellen, ezek egész más lapra tartoznak és az éri tisztán közgazdasági témámhoz semmi közük. Az én nemzetgazdászati fejtegetéseimnek más alapja, mint szerzett jogok teljes respektálása, nem lehet. De legalkalmasabbnak mutatkoznak a papi birtokok a fönti transakcióra azért, mert leginkább változik a tulajdonosuk, változik pedig oly módon, hogy az utódnak az elődjéhez semmi köze. Mi késztesse most már a papi birtok időközönkinti birtokosát arra, hogy amint ezt ma már mindannyian szükségesnek ismerjük, a birtokot hosszú évek sorára tervszerűen előkészített módon kezelje és javítsa és nem természetes-e — anélkül, hogy emiatt valakinek szemrehányást szabadna tenni, —hogy ma a mindenkori tulajdonos majdnem úgynevezett rablógazdaságot folytat, hogy magának és családjának minél nagyobb jövedelmet biztosítson. Ehez mint második szempont hozzá jön az, hogy az egyház itt szóbanlevő magas papjai a nagy birtokok kezelése és az evvel járó, hacsak legfőbb kérdések elintézése által is elvonatnak szent hivatásuktól. Ha már most az állam a papi birtokokat, azok eddigi átlag hozamát egy ötöddel fölemelve, koronajáradékkal beváltja, amely járadék vinkulálva, ép ugy, mint most, örökös, föl nem emészthető vagyont képezne, amely az egyik egyházi méltóság kezéből átragadtatásnak, hogyan engedelmeskedik egy láthatatlan elefántcsontpálcának, amely minden mozdulatát dirigálja, akkor belómszuggerálódik ez az elmerülés, mint mikor aranykazuálés pap fölemeli az ostyát, akkor fölülök ennek a szépen hazudó, csodatevő embernek és álmokra adom a lelkemet. Ilyen szivesörömest engedem oda magamat Erdélyi Kálmán muzsikájának, mikor ez a gyórhaju, villogó fekete szemű ember ráfekteti fejét a hegedűjére és aztán szólnak a dalok, ugy, amint kiserkedtek tüzes magyar lélekből szomorú csillagzatok alatt a véghetetlen pusztán. Elegáns, ahogy kiemel egyes motívumokat, ahogy hangsúlyozza, fokozza a szomorúságot, ahogy a szivéből szivekbe lopja a fájdalmat, ahogy elfulasztja a lázongást. Muzsikájában szivek üzennek, szomorú szivek. Aztán előadói technikája is meglepő. Briliiáns. Átmenetei, futamai, staccatói, elhalóan gyönge vagy öblösen erős hegedühangjai brilliánsak. (Erezzük, hogy a muzsikája jellemzésére sokszor kell ezt a szót: briliiáns, használnunk.) Mint szervező erő is kitűnő. A zenekara mindig elsőrangú muzsikusokból összeszedett. Kitűnően fegyelmezett is. Csupa lelkes ember. Páratlanul összetanult. Ha kell, külön-külön is kitűnően előadnak. Nem brillíroznak. Egyszerűen, nem a sablonos cigányoskodással kapkodnak el egyes hangokat, sohasem kérkednek vidékies bravuroskodással. Sokoldalúak, egy-egy klasszikus darabot annyi megy a másikéba, akkor bátran merem mondani, hogy nemcsak nincsen oka sem az egyháznak, sem senki másnak e terv kivitele ellen állást foglalni, hanem hogy mindenki, aki az egyház főpapjainak hivatását szem előtt tartja, két kézzel kell, hogy elősegítse ez akciót, már csak azért is, mert annak óriási előnyei hazánk közgazdaságára szembeötlők. Bátran hivatkozhatom e tekintetben Glattfelder uj püspöknek e napokban közzétett nyilatkozatára, mely ugyan két verzióban jelent meg, de akármelyik legyen kettő közül a helyes, mindegyik helyesli és hozzájárul az itt előadott tervhez. Tudni vélem, hogy átlag három katasztrális hold elégséges egy kis parasztgazda megélhetéséhez: igy hát már a két és fél millió hold papi birtok nyolcszázezer magyar embert juttatna földhöz. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy ez akció egyszer széles alapon megindulva, korántsem állana meg a papi birtok ily módon való konvertálásánál, hanem önként jelentkeznék e célból a nagy latifundiumok birtokosainak egy jelentékeny része, akiknek földjeik ma nem hozzák meg a négy százalékot és akik előnyt adnának annak, hogy nagy vagyonuk gyümölcsét igy minden baj és gond nélkül élvezhetik. Ha pedig a tizenhét millió hold kötött birtoknak csak egy. harmadát tudnók belátható időn belül igy konvertálni, akkor több mint másfél millió magyar jutna annyi földhöz, hogy családját föntarthassa, nem gondolna többé Amerikára. A nagy hajóvállalatok pedig haza hoznák magyarjainkat, még mielőtt őket végleg elvesztenénk. Ezen két-három vagy öt millió hold föld pedig a mi parasztságunk ismert intenzív mivelése mellett, a mainak többszörös jövedelmét hozná meg. Ízléssel, annyira a zeneszerző szellemében játszanak, hogy előadásuk vérbeli, kultur zenészembereknek is gyönyörűség. És mindez, meg az a lendület, amely viszi a zenekar mindegyik emberét, elsősorban Erdélyi Kálmán prímás szervező erejét mutatja. Foglalkozom az alakjával és próbálom egy képbe hozni össze az életét. Az ő csupa zene életét. Attól kezdve, hogy eljegyezte magát a muzsikának s hogy százezer ember életét belehegedülte a magáéba. Gazdag ember az ilyen, mert sok keserűséget Ő hamvazott rá a szivekre és sok örömre ő bérmálta őket. Sokan hoztak elébe az életük több-kevesebb pillanatát, hogy akkor az övék legyenek. S azt az érzést fogadták be, ami őbelőle kiszökik, az ő húrján megszólal. Vagy ővele fejeztették ki, ami bennük csöndesen, kifejezéstelenül kisértett. Sok lélekbeli didergés melegedett föl őmellette. Sok szívbeli öröm, sok reménykedés, szerelem, csókvágy ós halálos bánat kérte tőle, hogy beszéljen vele, vigye és magasztalja föl a négy húrján. Koronázza meg az ő ünnepét. Öltöztesse feketébe a bánatát. S olykor ugy rémlik hirtelen, mikor Erdélyi Kálmán a pódiumon megáll egyenes tartással ós muzsikálni kezd, hogy fantasztikusan megnő ós az óriás körül emberek miliárdjai sirnak, táncolnak, amiért muzsikával veri, tépi ós csókolgatja a bolond emberi szivüket. Ez az ő fejedelmi kisórete. Ezek jubilálják őt. Cávcilloro.