Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-22 / 67. szám

1911 március 19 DELMAGYARORSZAG 33 Knab Ede — fogoly. — A második letartóztatás részletei. — (Saját tudósítónktól.) A nagyteremiai nábob: Knab Ede, újra vizsgálati fogságban ül. A nagykikindai ügyészség hétfőn kiadta a rendeletet a nagyteremiai csendőrségnek, hogy Knab Edét tartóztassák le. Most máikétségtelen bizonyítékokká váltak azok az adatok, amelyeket a Délmagyarország hozott napfényre legelőször vasárnapi cikkében. A már-már ellanyhult nyomozás a Délmagyarország cikke következtében ujabb lendületet nyert, a vallani akarók közül hétfőn két oly tanú lépett elő, akik közvetlen bizonyítékokat adtak az igazságszolgáltatás kezébe. Ugyanazokat a terhelő vallomásokat mondották el a vizsgálóbíró előtt is, amelyeket a Délmagyarország vasárnapi számában mondottak el. Nyilvánvaló, hogy a nagy furfaiigossággal előkészített bünügy főhősének, a gyilkosnak a kézrekeritésére a Déhnagyarország-han közölt vallomások adták meg az impulzust a nyomozást teljesítő közegeknek. Hiszen említettük, hogy a Knab Edéről faluszerto suttogott és tudott nyílt titkokról a vizsgálat vezetői nagyon keveset tudtak. A nagyteremiai nábob hatalma és kényurasága annyira lefegyverezte a falu népét, hogy nem volt bátorsága szint vallani. Az igazság eltitkolása sikerült is egy ideig Knab Edééknek, de amikor az ártatlanul gyanúba kevert és agyonkinzott béresek esete üldözni kezdte a falu lelkiismex-etét, fölháborodott mindenki Knab Ede ügyes szerepjátszásán. És hogy milyen iskolázott gonosztevő ez a nagyteremiai nábob, azt legjobban igazolja Knab Edének egy mondása, az, hogy ő nem lehetett a gyilkos, mert gazdag és ha már gyilkolt is volna, nem a pénze miatt küldte volna a másvilágra az édes unokaöccsét, Knab Károlyt. De ezzel is csapdába került. A törvény szerint rablógyilkosságot követett el, nagy furfangosan csak azért, hogy eltereljen magáról mindennemű gyanút. Gondolta, nem akad emberfia, aki föltételezze a falu nábobjáról, hogy rongyos négyezer koronáért meggyilkolja az unokaöccsét. De már rögtön a gyilkosság után tisztában volt vele mindenki, hogy Knab Ede azért ölt, nxert el akarta szeretni Knab Károly fiatal ás csinos feleségét. Utálta a saját asszonyát, mert mellbetegségben szenved s a háziorvostól megtudta, hogy az asszonynak csak néhány hónapja van még hátra. Ugy számított, hogy a felesége addig elsorvad, Knab Károly gyilkosakónt börtönbe vetnek akármilyen szegény embert s ő és Knab Károly felesége zavartalanul folytathatják a megkezdett viszonyt, sőt évek multán, amikor már minden feledésbe ment, tiszta lélekkel ki is kérhetik a pap áldását. Csakhogy nem sikerült a gonosz terv. A gyilkos pénzétől pedig undorral fordultak el azok, akiket meg akart vesztegetni. Mert hétfőn ez is kitudódott. A koronatanú bevallotta, hogy Knab Ede megígérte neki, hogy a gyermekeit, amig csak élnek, pénzzel, ruhával, mindennel ellátja, ha hallgat snem hoz ujabb bajokat a fejére. Csakhogy az asszony is inkább hallgatott a lelkiismerete szavára, semhogy a gyilkos véres keze tfegye gondtalanná a gyermekei életét. Knab Ede második ós most már — ugy hisszük — visszavonhatatlan letartóztatásáról tudósitónk ezeket a Részleteket jelenti: (A gyilkos útja.) A nagykikindai királyi ügyészség hétfőn elrendelte Knab Ede letartóztatását. A letartóztatásra ujabb súlyos okot adott Rottenbücher Károlyné vallomása, aki Knab Ede elbocsátott eselédleányával együtt az ügyben koronatanú •esz. Már vasárnap közölte a Délmagyarország Éiefer Péter csondőrőrsparancsuok nyilatkozatát, amely szerint a koronatanú egy öreg, beteges, a sir szélén álló nagyteremiai asszony szemedben jelentkezett, Az öregasszonyt Roltnibücher Károlynénak hivják s a lelkiismerete késztette vallomásra. Fölkelt a betegágyból és jelentkezett a nagyteremiai csendőrségen, ahol kijelentette, hogy nem tud meghalni addig, amig el nem mondja az igazságot. Vallani akar. Előadta, hogy a gyilkosság napján hat és hót óra között látta Knab Edét véres ruhában kirohanni Knab Károly házából. Rottenbücherné a kapuban állt. Knab Ede, amikor menekülni akart, észrevette őt, de más utat nem talált, kénytelen volt tehát az öregasszony szemeláttára véresen menekülni. Amikor a kapun kijutott, hazafelé rohant, Ebben az útjában is következetesen üldözte a balszerencse. Csaknem otthon volt már, amikor szemközt látta jönni Junker János nagyteremiai iparost, akivel Knab Ede távoli rokonságban áll. A gyilkos megrettent, kapta magát és átfutott az utca másik oldalára. De ott is alig ment néhány lépést, szemközt jött Gfiáa mire Knab Ede megint átszaladt az utca másik oldalára s igy elérve a házat, amelyben lakik, beosont a kapun. (Mosakodás a pincében.) A negyedik koronatanú egy kis sváb cselédleány, aki Knab Kde házánál volt alkalmazásban. A gyilkosság után néhány nappal bocsátották el Knabék, de előbb magas összegű végkielégítést adtak neki. Nem mondták, hogy azt azért adják, mert hallgatnia kell, de remélték, hogy a kis cseléd nem fog elárulni egy szót sem abból, amit látott. A csendőrség megtudta a dolgot, vallatóra fogta a kis cselédet, aki Mann Miklós csendőrőrsvezető előtt elmondotta, hogy Knab Ede a gyilkosság napján valamivel hét óra előtt érkezett haza. Knab felesége még nyugtalankodott is, hogy késik az ura, pedig a vacsora már készen áll s olyankor mindig pontosan otthon szokott lenni. Dult arccal, magából kikelve rontott be Knab Ede a konyhába, ahol épen a felesége és a cselédleány foglalatoskodtak. Az asszony, látva Knab Ede vérfoltos arcát, kezeit és ruháját, ijedten kérdezte tőle: — Édi, az istenért, honnan jösz ? Kivel verekedtél megint? — Hallgass, te dög, mert téged is agyonütlek — szólt a férfi az asszonyhoz. Knabnó ekkor kifutott az udvarra, majd bement az istállóba. Az apját, Knab Mihályt találta ott, akinek elmondotta, hogy a férje véresen jött haza, menjen, tudja meg a kaszinóban, vagy a Dörner-korcsmában, hogy az Édi kivel kapott össze megint. Az após elment. Knab Ede pedig szólt a cselédjének, vigyen le a pincébe egy tál vizet. Együtt ment le a pincébe Knab Ede és a cselédje. Knab a pince lépcsőjén kissé megtántorodott s a falhoz szorította a kezét. A fehérre meszelt falon ottmaradt a véres ujjak lenyomata. Lent a pincében aztán megmosakodott. A véres vizet a cselédleány öntötte ki az udvar csatornájába. Knab Ede ezután még körülnézett egyszer a pincében nem maradt-e valahol vérnyom. Észrevette a pince falán a véres ujjak nyomát. A falról ezt is a cseléddel mosatta le. Ennyit vallott Mann Miklós előtt Knab Ede cselédje. (Szembesítik a gyilkost.) Knab Edét hétfőn délbe a lakásán tartóztatta le a nagyteremiai csendőrség. A letartóztatás után megvasalva a községházára vitték, ahol az egyik koronatanúval, Rottenbücher Károlynóval szembesítették. A szembesítésnél izgalmas jelenet következett. Rottenbücherné Knab Ede előtt is kijelentette, hogy látta, sőt még köszönt is neki, amikor a kapuból eltávozott. — Nem igaz, magát megvesztegették! — szólt dühösen Knnb Ele. — Nem igaz ? Merd ezt még egyszer a szemembe mondani, te gyilkos! — replikázott Rottenbücherné. Knab Ede lehajtotta a fejét és nem szólt többet. Knab Ede előtt mondotta el Rottebüchernó a következőket is: — Mikor Knab Ede megtudta, hogy vallani akarok ellene, eljött hozzám a lakásomra ós ezeket mondotta: „Nézd, to nagyon szegény asszony vagy, kenyered is alig van, a három gyermeked jövője nincsen biztosítva. Ne tegyél tönkre, én fölajánlok neked annyit, amenynyiből mind a három gyermeked egész életükön át kellemesen élhetnek. Ha nem akarod ezt, hanem azt hiszed, hogy ez megvesztegetés vagy könyörület, akkor mást mondok neked* Kötelezem magamat, hogy a gyermekeid egész életükön át munkát kapnak nálam. Ezt csak el fogadod?" De én visszautasítottam mindent. Azt mondtam, hogy aki vérrel szennyezte be a kezét, attól nem fogadok el semmit. Knab Ede Rottenbüchernének erre a vallomására se válaszolt semmit. A szembesítésnek ezzel vége szakadt, Knab Edét a csendőrök kivitték a nagyteremiai állomásra, ahonnan vonaton Nagykikindára szállították. Ott az ügyészség fogházában a vizsgálati foglyok között helyezték el. (Ki kapja a kétezer koronát?) Azt is megírtuk vasárnap, hogy Junker Antal nagyteremiai gazda, a meggyilkolt Knab Károly apósa, kétezer korona jutalmat tűzött ki annak, aki pozitiv nyomra vezeti a csendőrséget. Az összeg a községházán, a községi biró kezébe van letéve. Mivel négy tanú jelentkezett, a kétezer koronát valószínűleg fölosztják közöttük. Junker Antal azonban csak akkor kivánja a pénz kiadását, ha a biróság előtt is bebizonyult, hogy Knab Károly gyilkosa Knab Ede volt. A nagyteremiai nábob bünügye most már tényleg a befejezés előtt áll. Knab Ede körül összeszorult a hurok egészen s ő maga is majdnem teljes beismerésben van. Pedig ugyancsak igyekezett kihasználni nábobi hatalmát, hogy másra tussolja át a gyilkosság vádját. Hogy hazug és gyönge jellemű ember, arról a hétfői kihallgatása alkalmával is meggyőződött a vizsgálóbíró. Knab Ede ugyanis azt vallotta a csendőröknek, hogy még soha büntetve nem volt, még soha nem akadt dolga sem a rendőrséggel, sem a bírósággal. Kiderült az aktákból, hogy hazudott. Súlyos testi sértésért már két izben volt büntetve. A második súlyos testi sértés esetében kishiján egy öreg asszonyt vert agyon. Mikor ez följelentette, száz koronát ajánlott neki, ha hallgat. Az öreg asszony azonban — nem lévén rászorulva a pénzre — nem hallgatott s Knab Edét fogházra elítélték. Nincs kizárva, hogy Knab Károly haláláért kötél általi halállal, legjobb esetben tizenöthúsz évi fegyházzal bűnhődik a nagyteremiai nábob. Az olasz kormányválság. Rómából jelentik : A lapok valószínűnek tartják, hogy Giolitli fogja átvenni a kabinetalakitást. A Messagert irja, hogy Giolitti a viszonyok nyomása alatt kénytelen lesz a kormányt ismét elvállalni. A lap rámutat annak a lehetőségére, hogy a szociálisták belépnek az uj Giolitti-kabinetbe. Giolitti tegnap este fél óra hosszáig tanácskozott a királylyal s azután hajlandónak nyilatkozott a kabinetalakitás elvállalására. Giolitti nagy súlyt vet Turati, Bonomi és Cabrini szociálisták közreműködésére s kijelentette nekik, hogy csakis a szocialista csoporttal tudná kabinetjét megalakítani. Két parlamenti bizottság ülése. Budapestről jelentik: A képviselőház véderőügyi bizottsága Tallián Béla elnöklésével kedden délután tárgyalta és egész terjedelmében elfogadta a honvédelmi miniszternek azt. a je-