Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-22 / 67. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 március 22 direktor egy nagy város piacán egyedül áll, mindenki kénytelen tehát a boltjába bemenni, aki színházba akar menni és minthogy azon az egy rongyos színházon kivül más tisztességes szórakozás a vidéki városokban alig akad, bizony sokan és sokszor mennek el a színházba. A színházi előadások megjavulását tehát addig senki se várja, amig a monopólium botrányos rendszerét meg nem törik. Ez az ut vezet a színészek helyzetének részben való megjavításához is. Nagyon jól tudjuk, hogy az emberi gondolkodás mindig jobban hajlik a konzervativizmus felé és csak akkor lép az ujitó forradalmár meredek útjára, amikor már a hurok végsőkig feszülnek. Azt hisszük, ez az időpont a szinház-reform dolgában végleg elérkezett. Egyre több a szerződés nélkül álló színész és ezek között egyre több az olyan, akinek nagy gázsival a legnagyobb színtársulatok első helyén kellene lennie. De az igazgatók kevésbé tehetségeseket, sőt talán kissé tehetségteleneket szerződtetnek ezek helyére, a világért se azért, mert ezek olcsóbbak. Dehogy. A primadonnának megbocsájthatatlan bűne, hogy férje van, a drámai szendének, hogy önérzetes, a naivának, hogy nem engedi maga köré fonni az igazgató fekete rózsaláncait, a komikának, hogy fiatal. No és harmadszor: az a fene gázsi mégis csak nyom valamit a latban. Képtelennél képtelenebb okok, amelyek vagy hazugok, vagy etikátlanok, a közönség érdekeivel, a színész morális és fizikai biztonságával való üzérkedést takarják. Hogy miért fáj nekünk a színészek feje ? Mert ez a kérdés kezd erősen kulturális, etikai és gazdasági kérdés lenni, amely az elfajulás mai utján veés hogy szeret szegény... pedig sohase mutattam neki szimpátiát. Lehet, hogy azért szeret... (Csend.) Már nem is vagy féltékeny. Az iró (közönyösen): Nem is voltam! Mariska: Igenis voltál; emlékszel, mikor nyáron a ligetbe fagylaltoztunk és az a fekete bajuszu tisz kokettált velem, mi! Hogy húzogattad a blúzom ujjait! Milyen nevetséges voltál. (Az iró lassan fölkel a székből, fejcsóválással a kandallóhoz megy ós fát tesz a tűzre. Mariska örömteli arccal szemléli ós boldogan mosolyog, de a mosolyt azonnal eloszlatja arcáról, mihelyt az iró visszafordul.) Mariska : Különben nekem úgyis mindegy mire az a fa melegíteni kezd ón már ugy sem leszek itt! Nekem itt nincs semmi keresni valóm. Én megyek Ferihez, te mégy a priváthoz . . . (Fölveszi blúzát.) Szamár voltam, hogy levetkőztem ! . . . Feri úgyis künn vár . . . Az iró (kivancsian) : Vár ? Mariska: Vár! Az iró: Hányszor megtiltottam már neked, hogy vele paktálj! Mariska : Jaj, barátom az régen volt. Valamikor azt megtehetted, valamikor jogod is volt hozzá ! De most . . . most ... ott a privát, uri, parancsolj annak. Az iró: Meg aztán a hó is hogy esik. Mariska (mártir arcot mutatva): Mindegy, nekem már ugy sem nyújt örömet a világ. Ha meghalok, nem sirat senki .... Megyek ! szedelmes perspektívát mutat. Semmi szükség a színházaknak ujabb támogatására, ez nem annyira a művészi nivót és ambíciót, mint az igazgatók zsebeit fogja jobban duzzasztani. Arra kell inkább gondolni, hogy a tétlenségre kárhoztatott színészek sora ne ép a legtehetségesebbekkel szaporodjék állandóan, sőt, hogy egyáltalán ne szaporodjék. Ennek pedig a legjobb biztositéka a színészetben a művészi, a vállalkozásban a gazdasági szabadság. Az Országos Szinészegyesület tanácskozásaitól nem igen várunk üdvös újítást. A legtöbb színész — bocsánat, de igy van — gerinctelen, fél az igazgatójától, sőt az igazgatóktól, nem mer saját érdekeinek forradalmárja, társadalmának reformátora lenni. De mi, a közönség, az igazgatók önkényétől, basáskodásától és bosszújától nemfélő közönség vétót kiáltunk a zavaros, gyászos koncertbe és óhajtjuk, várjuk, követeljük a vidéki színészet gyökeres, teljes reformját. Követeljük, mert badarságnak tartjuk, hogy gyerekeket cuclizzanak, mert látjuk, hogy vállalkozási érvényesülés dühöng a vidéki színészet egész vonalán és nyomja el mindazt, amit olyan komolyan és bátran neveznek kulturának, irodalomnak, követeljük, mert reformokra most már nem az igazgatók, lianem a színészek és a mi: a közönség érdekében van szükség. Forrongás Portugáliában. Lisszabonból jelentik: Kedden reggel kezdődött meg az egynapos sztrájk, melyet a lisszaboni munkások a hatóságnak és a munkaadóknak a setubáli sztrájk alkalmával tanusitott magatartása miatt rendeznek. Sok gyárban és műhelyben ennek dacára folyik a munka. A sztrájkolók és a katonaság között heves összetűzések voltak, melyek során a gárda kardot használt. A váAz iró: Mariska! Mariska: Tessék! Az iró: Ugy-e, csak ugy mondtad, hogy a Feri vár. Nem vár ugy-e? Ugy-e itt maradsz ? (Megállnak egymás előtt.) Az iró (pihegve): No! Mariska: Küldd vissza a gyűrűt! Az iró: Hogy lehet egy okos leánynak ilyen bolondokat beszélni! Mariska: No hát akkor szervusz! Engem nem látsz többet! (Kifelé indul.) Az iró: Mariska! Megállj! Holnap visszaküldöm! Mariska : Semmi holnap! Ma, most, rögtön! Ismerlek! Az iró: Most nem lehet már, késő is van, (óráját nézi) már föl se veszik a postán. Mariska (egy gyufás skatulyát kiürit): Igy ni! Hoci azt a gyűrűt! Az iró: Csak nem akarod egy ilyen komisz skatulyába visszaküldeni. Mariska : Sohse fáradj. Ezért már ugy sem te kapsz szemrehányást! Lehúzza az iró ujjáról a jegygyűrűt, a dobozba bepakolva papirba csomagolja, az iró lassan fejcsóválva fölkel ós a fiókból pecsétviaszt keres elő, gyertyát gyújt s a leány elé teszi. Pecsételd le! (Az iró lepecsételi a csomagot.) Nyomd rá a cimeres gyűrűt. (Megteszi.) Igy ni! És most gyere ide te kis mocskos pofám! Puszi! (Gyöngén arcul üti) És máskor ne hadd magad kelepcébe csalni az uri néptől! ros több pontján tüntetések vannak és a rendőrség már eddig is igen sok embert letartóztatott, többek közt a sztrájkban résztvevő szindikátusok elnökeit is. A tizenegyedik gyalogezred több katonáját, akik Setubálból érkeztek, börtönbe vetették, mert állítólag öszszejátszottak a sztrájkolókkal. A képviselőház ülése. — Román hangok. — (Saját tudósitónktól.) Két érdekes mozzanata volt a keddi ülésnek. Az egységes olasz királyság jubileuma alkalmából a Ház táviratot fog intézni az olasz parlament elnökéhez. Mikor ezt Berzeviczy Albert proponálta, a néppárt erősen tiltakozott, ami nem csoda, mert Szmrecsányiéknak nagyon fáj, hogy amikor az olasz király cimében az „Isten kegyelméből" után odakerült az „ós a nép akaratából", ugyanakkor a pápaság világi hatalma is el volt temetve mindörökre. A Ház nagy többsége természetesen hozzájárult a javaslathoz. Román sérelmekről beszélt ma hosszasan Vajda Sándor s mikor előrukkolt vele, hogy a románok érdeke is követeli az általános, titkos választójogot, a jobboldal diadalmasan mutatott rá a kilógó lólábra: a nemzetiségek terjeszkedni akarásáról, melynek az általános titkos választójog behozatala tág teret nyitna. A magyarság szilpremáciáját mindig szájukon hordozó ellenzékiek ijedt csöndben tűrték az igazságnak ezt a fejükre sujtódását s most az egyszer nem szavaltak. Berzeviczy Albert elnök negyed tizenegykor nyitotta meg az ülést. Megemlékezett Olaszország egységesítésének jubileumáról s felelve Polónyi Gézának legutóbbi ülésén tett kérdésére, javasolja, hogy a magyar képviselőház a jubiláló Olaszország képviselőházát táviratilag üdvözölje. Szmrecsányi György a néppárt nevében tiltakozott az üdvözlés ellen, mert az olasz egyesülés a pápai hatalom megdöntésével s a világi csapatoknak Rómába való bevonulásával járt. A Ház nagy többsége elfogadta az elnöki javaslatot. (Törvény javaslatok.) Lukács László pénzügyminiszter beterjesztette a közősügyi kiadásoknak a költségvetésbe való beállításáról szóló pótjelentést. Az elnök javaslatára a Ház a pótjelentést a bizottságok elé utasította. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter négy törvényjavaslatot terjesztett be. Az egyik a szabadalmi és védjegyoltalomról, a másik a budapest—szentendrei helyiérdekű második vágányáról, a harmadik a nyiregyházvidéki vasutak ujvarsai szárnyvonaláról, a negyedik az erdélyvidéki helyiérdekű vasutak engedélyokiratáról szól. A javaslatokat kinyomják és a közlekedési bizottság elé terjesztik. Lázár István gróf letette esküjét, mint a hunyadmegyei közigazgatási visszaélések megvizsgálására kiküldött bizottság elnöke. (Komán sérelmek.) Vajda Sándor a román nemzetiségi párt nevében kijelentette, hogy a költségvetést a párt megszavazza s nem kivánt szólani, ha nem kellene reflektálnia Tisza István gróf juliusi beszédére. Tisza csendőrséget és katonaságot kivánt mozgósítani, pedig tudnia kell, hogy a románokkal, akik mögött ötvenezer választó áll, csak egyetértésben lehet működni. A békéről beszélt Tisza, de a magyar közvéleményben nagyon kis visszhangot keltettek szavai. Maga a kormány is, amely elsősorban hivatva van a bókét ápolni, nem tud letenni a tyukszemrehágás politikájáról. A magyar közvélemény lenézéssel, megvetéssel illeti az idegenajkuakat. Itt van Apponyi hitoktatási törvénye, amelyet Zichy sem változtatott meg ós amely szintén mintája a tyukszemretaposó politikának. Ilyen körülmények közt sajnálnivaló, hogy Tisza békés politikájával követök nélkül maradt.