Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-22 / 67. szám

1911 II. évfolyam, 67. szám Szerda, március 22 DEIMAGY; Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, t—i Korona-utea 15, szám c=j Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=a Városház-utca 3. szám 1=3 ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'negyedévre. K 6"— egy hónapra K 2-Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28'— íélévre . . . K 14'— negyedévre. K V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 [=3 Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telelon-száma 128—12 A vidéki színészet. Vezető helyen, ahol legtöbbnyire az országos élet súlyos politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális problémáit igyekszünk megvilágítani, a vidéki színészet dolgával foglalkozunk ma, amikor az Országos Szinészegyesület tanácskozásait megkezdette. A vidéki színház dolga kezd veszélyesen akuttá lenni. Akik foglalkoznak vele, azok túlnyomó részben konzervatívok és a védelmet, a támogatást nem a vidéki színészetnek, hanem az igazgatóknak akarják juttatni. A vidéki színészet fejlesztése érdekében egyremásra teremnek az uj ideák, tervek és javaslatok, amelyek azonban még ma is, a huszadik század második évtizedében semmi mások, mint az elmúlt század ideologiáin fölépült tervek, amelyek csak azért születhettek meg, mert kigondolójuk ép oly kevéssé vette számításba a társadalmi és gazdasági erőviszonyoknak ma már teljesen megváltozott elhelyezkedését, mint a vidéki szinészet helyzetének teljesen átalakult képét. Mi a gyökeres reformok föltétlen liivei vagyunk és igy legalább a nagyobb vidéki városokban teljesen fölöslegesnek tartunk bármily állami vagy városi támogatást, gyámkodást. A szinliáz mint vállalat aligha szolgál nagyobb kulturális célt, mint akármelyik könyvkiadó műhely. Itt az irók, amott a színészek lennének, akik alkotó erejükkel, munkaképességükkel, egész életükkel az irodalmi és kulturális harcok szolgálatába szegődnek, ha a rájuk bizott munka kvalitása vagy kvantitása nem késztetné őket nagyon sokszor pamacsolásra vagy prostituáltságra. Amint közröhej tárgya lenne tehát az, ha bárki is elrendelné, hogy egy városban csak egy könyvnyomtató miihély áraszthatja a gazdasági és kulturális boldogulás minden polgári javát, ép ugy a legnagyobb fokú elmaradottságra mutat az az álláspont, hogy Szegeden, Nagyváradon, Aradon, vagy Temesvárott monopolizálni kell még ma is a szinházvállalkozási ipart. Minden pozitivista, tisztán és élesen látó ember előtt a kulturával való legnagyobb fokú visszaélésnek tetszhetik ez, amivel kigúnyolják a gazdasági szabadság elvét, és könnyű, sokszor meg nem érdemelt kivételes helyzetet biztosítanak egy-két fölkapaszkodott, szerencsés embernek, a publikum zömét pedig kiszolgáltatják a monopoliumot élvező vállalkozónak, akivel szemben egyre feketébb és bizonytalanabb kenyér jut a tulajdonképeni apostolnak: a színésznek. Félszázaddal ezelőtt nagy szükség volt a vidéki szinészet gyámolitására, de akkor ez a támogatás egykép akart az igazgatónak és társulata tagjainak helyzetén könnyíteni. Akkor a szinházi vállalkozás nem kapcsolódott bele annyira a nagytőkés vállalatok hadosztályába. Akkor e nélkül a támogatás nélkül az igazgató ép oly kevéssé tudott volna fölvergődni a legkezdetlegesebb megélhetésig, mint a legkedveltebb primadonnája. Ma különösen a nagyobb vidéki színházak vezetéséhez tőke kell, nagy tőke és ez a tőke — akárki bátorkodik az ellenkezőjét abban a jámbor hitben állítani, hogy hinni is fognak neki — busásan meghozza a gyümölcsét. Ma a szinészet táborában is hatalmas proletáriátus alakult ki és amig a gyorsan és biztosan tollasodó igazgatók a helyzetükkel folyton elégedetlenkednek, a magas fizetésű primadonnák ellen a gázsi degradálására szervezkednek és ujabb támogatásokat kérnek, várnak, sőt esetleg kapnak, addig a vállalkozási ideális törekvések — mert hát a legtöbb igazgató a legtehetségesebb tagokat szerződteti, bármibe kerül is — könyvvigécségre kényszeríti a szinészet kipróbált, régi erősségeit, stabilis szerződéstől, sőt sokszor kenyértől fosztja meg a vidéki szinészet mai kiválóságait. A ferde helyzet oka egyszerű és kézenfekvő. A szinházi A szerető. Irta Olcolicsányi Gyula. (Uri kényelemmel berendezett legónyszoba. A kandallóban pislogó tüz bevilágítja a félhomályban lévő szobát. Kinn esik a hó. Idő téli késői délután. író a kandalló előtti hintaszékben hátradőlve pihen. Kinn az előszobában lábtoppanások hallatszanak, ahogy valaki a havat veri a lábáról. Egy koppantás formaságtól az ajtón, mely minden engedelem várása nélkül fölpattan s belép rajta Mariska, aki tizenhét éves, jól öltöztetett varróleányka és az író imádója.) Mariska (hirtelen befordulva az ajtón. Kigombolt kabátjáról a havat rázva): Szervusz! Különben még ezt sem érdemled meg! Az iró: Szervusz! Hát ki csókolja meg a barátját! Mariska: Majd mindjárt megmondom . . . várj csak. Az iró: Nono, de haragos vagy. Talán bizony megint szekált a drága vőlegényed! Mindig ezzel szoktál előhozakodni, ha nálam ••'ossz kedved van, hogy igy, ugy, mennyit szenvedsz miattam! Hát majd nem soka szenvedsz! Nevetségesek vagytok ti szeretők, mindnyájan tartotok magatoknak egy eszményi vőlegényt — egy jó tisztességes iparost, akiből azonban az ember egy név hélküli karikagyűrűn kivül mit sem lát! Mariska : Nagyon tévedsz firkászom! Egész véletlenül most nem is erről van szó. Juszt 86 erről. Különben hát legyen igazad! Nincs is vőlegényem. A karikagyűrűt is Kovács Feri adta, a visszament partijából maradt, a menyasszonyáé volt. Hát igy áll a bál, ha kíváncsi vagy rá! Különben is más miatt jöttem. (Ridiküljében kotorász, kivesz egy gyűrött újságot.) Nesze! Gyönyörű, olvasd! Az iró (elvéve az újságot): Tényleg az a gyürü . . . Mariska (közbevág): Csak olvasd ... olvasd. Az iró (olvas): Nos?! Mariska: Nos? És te ezt egész természetesnek találod. Te eljegyzed magad! Hisz én nem is láttam az ujjadon gyürüt! Mert ha én azt láttam volna, (sírni kezd) akkor . . . akkor. Istenem, hát . . . akkor nem is tudom mit csináltam volna! De ebből nem lesz semmi. Erted ? Nem ! Engem te magamra hagynál anélkül, hogy más pasas után néznék! Hát ki fizeti ki az uj cipőmet, a taft blúzomat, hát . . . hát ki szeret engem ? ! (Leveszi szeméről a zsebkendőt.) Különben ugy kell nekem. Igaza volt annak a jó fiúnak. Megmondta Kovács Feri régen . . . Az iró (gúnyosan): Aki a gyürüt adta... Mariska : Igenis az. Aki szebb, kedvesebb, okosabb mint te, nem olyan lelketlen. Persze addig szerettél, mig más nem volt! Hogy hazudoztál, Ígértél égre földre mindent és itt van az első privát elcsavarta a fejedet. Ilyenek vagytok ti mind egy szálig. Te se vagy különb. De most megyek nyalják föl a kutyák a véremet. (Összepakolja a ridiküljét, kifelé indul.) Szervusz! (Még erősebben zokog.) Az iró (nyugodtan helyén marad, feléje se fordul): Szervusz! Tisztelem a Ferit. Mariska: Persze! Te csak ilyen könnyen leráznád a nyakadról! Mégcsak nem is tartóztatsz, nem is félted az életemet te nyomorult, mert tudod, hogy ugy sem lennék öngyilkos, mert tudod, hogy szeretlek! És te mégis jegyet váltottál. Elképzelem a gusztusodat. Valami sovány, csont, bőr, nyápic teremtés. Különben nem bántom szegény teremtést, nem tehet ő arról! Különben hallottam is már róla egyet mást. A Sárkány Mari a szomszédunk leánya a mellettük lévő lakásban szolgált, mondta, hogy este az udvari ablakon keresztül látta, mikor a szeretett menyasszonyod levetkőzött. (Kacag.) No hallod jobb arról nem is beszélni! Az iró (fölugorva): Mariska! Fogd be a szádat. Elég legyen ... Mariska (látható örömmel): Nem fogom! Egyszer le kell csak szemeidről fejteni a hályogot! Más ugy sem merné ezt szemedbe mondani, de én kötelességemnek tartom, mert én szeretlek. Persze, én nem kellek már (blúzát kapcsolja) pedig én látod bátran vetkőzhetek nekem megmarad azután is ami volt (blúzát leveti). Ez nem zsákba macska! (Nézegeti magát az álló tükör előtt.) Az iró (mosolyogva szemléli a leányt s mindig izgatottabb lesz): De bolond is vagyl Mariska: Minden bolondnak van magához való esze. Kovács Eeri sokszor mondta, hogy a tudós ós bolond nem messze állanak egymáshoz. Már pedig az a Feri okos fin ... és becsületes ... egészséges ... van lelke ... nem ugy mint neked (frizuráját igazgatva)