Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-21 / 66. szám

1911 március 19 DELMAGYARORSZAG 21 Kegyelemért könyörög már a halálra itélt. - Készülnek az iratok a Kúria eié. (Saját tudósitónltöl.) Az a halálos Ítélet, amelyet szombaton este a szegedi törvényszék az esküdtek verdiktje alapján Szalma István makói cipésziegényre kimondott, érthető izgalmakat keltett Szegeden, Még szombaton este végigfutott a lnr a városon s azóta a legtöbb korzói, kávéházi és egyéb beszélgetésben fölvetődik ez a — meg kell vallani — tényleg izgató téma. Folyik a halálbüntetés, mint ilyen mellett és ellen való érvelgetés s a meddő tippeiés; vájjon hogyan fog dönteni a Kúria? Efelől a kérdés felől mi a leghivatottabb helyen, jogászkörökben kórtünk véleményeket s azok közlését ma meg is kezdtük. Drámai fordulat történt a szombaton még olyan cinikusnak, dacosnak látszó elitélt lelki életében. Egy látomásokkal, gyötrelmes vívódásokkal tele éjszakán vulkánikus erővel feltört lelkéből az életnek, ennek az imádatosan szép ós céltalan életnek a szerelnie és vasárnap reggel könyörögve fordult védője, Reiniger Jakab dr helyetteséhez, Sebők Ferenc dr-hoz: ha :nég lehet, segitsenek rajta, mert nem akar meghalni, hanem kegyelmet kér. Kegyelmi kérvényét jegyzőkönyvbe foglaltuk s az iratokkal együtt ftílkitldtük a Kúriához, amely bárom hónapon felől dönteni fog a semmiségi panasz és a kegyelmi kérvények fölött. Nagyon valószínű, hogy a döntés kedvező lesz a halálra itélt Szalmára nézve. Részletes tudósításunk Szalma István ügyéről a következő: (A gyilkos éjszakája.) Szombaton este, tíz óra után hirdették ki az Ítéletet. Kötélhalál, — vonaglott át a szó sötét értelme a teremben lévők agyán. És a megdöbbenő csodálkozás moraja támadt, mikor a balálra itélt Szalma István cinikusan odavágta, hogy nern akar kegyelmet. Példátlan eset ez, mert hisz a halálraítéltek az utolsó pillanatokban, különösen az Ítélethirdetés alkalmával mindig megtörnek, kegyelemért rimánkodnak. Szalma Istvánt kivezették a börtönőrök a teremből. A kitódult hallgatók igyekeztek köréje seregleni, igyekeztek látni sápadt arcát, a különös fényben égő, apró szemeit, igyekeztek beszólni vele, de a börtönőrök gyorsan fölvezették a Széchenyi-téri törvényszéki épület harmadik emeletére, ahol az egyik cellába csukták. Megbilincselték. Aztán egyedül hagyták. Egész éjjel ébren maradt a halálraítélt gyilkos. Hallgatták, amint a bilincsek megzörögtek a testén, lestek, mit csinál. Féltek, hogy kárt tesz a testében, ezért úgyszólván minden percben megfigyelték a börtönörök. Látták, hogy milyen vajúdáson kínlódik át a gyötrelmes éjszakán az eltorzult arcú, cinikus, vad, ezideig á|latias életet élő rablógyilkos. Hajnali fólnógy órakor a halálraítélt elszunnyadt, Majd fölugrott, följajdult. Hangosan beszólni kezdett. Reggel pedig rákiáltott a börtönőrre : — Hozzák ide az ügyvédemet! (A kegyelemkérő.) A vasárnapi, kora reggeli órában Szapár József dr) vezető ügyész telefonált Reiniger Jakab dr, ügyvédi irodájába. — Szalma István beszélni akar a védőügyvéd Urral, _ mondotta az ügyész. Mert Reiniger Jakab dr nem volt az irodában, ezért helyettese, Sebők Ferenc dr sietett a törvényszéki illába. Sebők Ferenc dr igy mondotta el a látogatást U üélmagyarország számára : Amikor fölértem a harmadik emeleten levő í^'ába, a cella előtt, a folyosón husz börtonor 18 volt. Kinyitották a cellnajtót, Szalma István 6,Ött állottam. — Hivatott, mit akar? — kérdeztem. Vadul, reszketve állott elém a halálraítélt. — Mit mondott az ügyvéd ur szombaton este ? Hogy nem nyugszik bele, ha engem fölakasztanak? Hogy érti? Megmagyaráztam, hogy a halálos Ítéletet meg fogják semmisíteni és életfogytiglan, esetleg tizenöt évi fegyházra ítélik. Ha a király nevével kapcsolatban valami ünnepnap következik, esetleg szabadon is bocsátják, visszakapja a szabadságát. Hosszú idő óta halálos ítéletet nem is hajtottak végre Magyarországon. Mi kérünk kegyelmet, — mondottam. Hát maga nem akar kegyelmet kérni? — kérdeztem Szalma Istvántól. Hosszasan töprengett. A börtönörök körónk állottak. Izgalmas percek következtek. Megreszketett a halálraítélt, majd rekedten fölordított: — Eh! Nem bánom, akarom! A börtönőrök a nyilatkozat után az előbb levett bilincseket Szalma Istvánra akarták tenni. — Mégis megbilincselnek, mi? — kérdezte a börtönőröktől, akik szelíden mondták: Nézd Pista fiam, ezt föl kell jtenni rád, mert a törvény, törvény. Újra a régi cinikus tört ki: — Volt ón rajtam már ilyen, na, ösmerem már, viseltem, tegyék rám, na. Később pedig megjegyezte: — Adják ide a kenyerem. Mogóheztem. Vasárnap délelőtt tiz órakor, erős felügyelettel kivitték a halálra Ítéltet a Csillagbörtönbe s külön cellába csukták. Ott várja be, mig határoznak sorsa fölött: az életfogytig esetleg hosszú évekre való fegyház, vagy az akasztófa között. (A kegyelmi kérvény.) Reiniger Jakab dr, az országos liirü kriminálista mára elkészítette a kegyelmi kérvényt a halálraítélt Szalma István ügyében. A kegyelmi kérvény rövid s azon a tömör nyelven készült, amoly egyik sajátos tulajdonsága Reiniger dr-nak. Rendkívül érdekes, határozott, minden pontjában szigorúan megokolt a védői kegyelmi kérvény. Lényege, hogy hivatalból kér kegyelmet a trón zsámolyánál. Nem volt semmi megnyugtató bizonyíték, hogy halálos Ítéletet hozzanak, — mondja a kegyelmi kérvény. — Egyszerű, irni, olvasni nem tudó ember a halálra itélt, aki ugy nőtt, mint a vadállat. Az atyja is csavargó volt, ő is csavargó lett, műveletlen, állati életben tengődő. Gyönyörűen kifejti a védő a kegyelmi kórvényben, amit a vódőbeszédben is hangsúlyozott, hogy tudniillik az előre megfontoltság nem nyert beigazolást, a szakbiróság ilyen Ítéletet nem is hozhatott volna, bizonyítja, hogy az esküdtbíróság nem ugy mórlegelte a bizonyítékokat, mint a szakbiróság. Vélemények a halálos Ítéletről. Bizonyos, hogy Szegeden, akár másutt, úgyszólván minden ember megalkotja véleményét a halálos Ítéletről, valahányszor akad ilyen aktuális példa, mint most, Szegeden. De bizonyos az is, hogy a legnagyobb érdeklődésre számit minden olyan kijelentés, amelyet elismert, neves jogászok mondanak. A Délmagyarorsság-ban két kitűnő szegedi kriminaÜsta véleményét adjuk ma, akik teljesen bevilágítanak az ügybe. íme: (Cserő Ede dr): Arról a halálos ítéletről, melyet a szegedi királyi törvényszók az esküdtbíróság verdiktje alapján hozott, érthetően sokat beszélnek. Most már az a kérdés kerül az izgalmak után a találgatások homlokterébe, vájjon a halálos ítéletet végre fogják-e hajtani s hozzájut-e Szeged egy akasztás szomorú szenzációjához? Véleményem szerint erre nem fog kerülni a sor. Azért nem, mert az ügy szakbiróság, a királyi Kúria elé kerül s ott egészen más szempontok fognak érvényesülni, mint a szegedi verdikt kimondásánál. Hiszen ha Szegeden szakbiróság foglalkozott volna Szalma István ügyével, aligha állapított volna meg ebben az esetben gyilkosságot. Ezt a véleményemet meg is kísértem indokolni. Láttam a makói rablógyilkosság arcképét s az a meggyőződós alakult ki bennem, hogy orvosember nem nézhet ki belőle terheltséget, de pszihológiai tapasztalatokkal rendelkező élesszemü búvárnak föltétlenül meg kell állapítania ogy szemernyi terheltséget ezen a fegyházviselt emberen. S ha a gyilkosság részleteit tanulmányozom, kénytelen vagyok oda konkludálni, hogy nem volt teljes plantibilitás a gyilkosság kimondására. Nem volt itt előre való megfontolás, mert hiszen az elitólt lopni ment s ha gyilkosságra szánta magát, az ott törtónt a tanyám az események váltották ki az ő bűnöző, terhelt lelkéből s ott melegében el is követte. Higgadt megfontolás, premeditáció nem előzte meg ezt a cselekedetót. Szándékos emberölésnek igenis lehet minősíteni azt, amit Szalma István elkövetett, ámbár, lia nagyon minuciózusán vizsgáljuk a dolgot, inkább azt kell mondanunk, hogy itt a terminusz teknikusz a gyilkosság és az emberölés között ingadozik, de jobban az utóbbi felé hajlik. És szakbiróság föltétlenül ezt a második megállapítás felé való deklinálást értékelte volna s ebben az értelemben itélt volna. Már csak azért is, mert itt egy ember életéről van szó ós ilyenkor a körülmények legteljesebb és legvigyázatosabb mérlegelésére van szükség. Mikor azt mondjuk, hogy „dél van", nem nagy hiba, ha esetleg két-három másodpercet vagy percet tévesztünk is, a csillagászati időhöz képest. De ha ilyen súlyos konzekvenciáju véleménymondásról van szó, akkor minden árnyalat mérhetetlenül fontos az emberséges és igazságos gondolkozás szempontjából. Nem hiszem egyébként a premeditációt azért sem, mert Szalma István volt már fegyházban s elment tőle a kedve, hogy a szombati ítélet után inkább visszautasította a kegyelmet s a halált választotta, csakhogy ne kerüljön vissza a fegyházba. Aki ennyiro irtózik a fegyháztól, az nem teszi ki magát tudva és szándékosan a fegyházbajutásnak. Mindent összevetve, az a véleményem, hogy a Kúria, mint eminenter szakbiróság a halálos Ítéletet megsemmisíti. (Balogh Géza dr): A törvénykezésnek kétféle iskolája van: a klasszikus vagyis a mai érvényben levő rendszer és az uj, a pozitív iskola, amely szociális szempontból bírálja a bűncselekményeket. Én ezt a szociális szempontot tartom helyesnek, mert a szociális gondolkodásnak nemcsak a tudomány, irodalom és művészetek terén kell megnyilvánulnia, hanem meg kell nyilvánulnia a jogrend terén is. A törvénykezésnek a mai klasszikus iskolája csak magát a cselekményt bírálja el és pusztán a cselekmény fölött Ítélkezik, szóval a legtöbb vonatkozásban figyelmen kivül hagyja a cselekmény értelmi szerzőjét ós elkövetőjét: az embert. A mai klasszikus iskola szerint egy becsületes ember ténykedésével és cselekedeteivel kell összehasonlító egy gonosztevő cselekedeteivel és amekkora az ür a becsületes ember ós egy gonosztevő cselekvései között, aszerint mond a biróság ítéletet a gonosztevő fölött. A pozitív iskola már sokkal tisztább és igazságosabb elvek alapján mondja ki a gonosztevőre a bűnöst. A pozitív iskola magát az egyént, anfiak belső ós külső életét, szóval a gondolkodását és a társadalmi helyzetét életkörülményeit vizsgálja és azokat a kényszerokokat bírálja meg, amelyek közepette az ember a cselekményeivel gonosztevővé vált. — Szalma Istvánt a klasszikus szempontjai szerint Ítélték halálra ós épen ezért én nem hiszem, hogy kegyelmet kapjon. A klasszikus i.-;kola szerint Szalma István oly nagy támadást intézett n társadalom és annak jogrendje el«