Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-19 / 65. szám

6 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 19 — Meglepő, hogy ezek után Knab Edét há­rom hét múlva mégis kiengedték a vizsgálati fogságból . . . — Én ezekről az adatokról nem is tudok. Csak gyanuok volt, bizonyíték azonban nem s többet a további nyomozás érdekében nem is mond­hatok. Ennyit mondott Hubay János királyi al­ügyész. Sakkjátékszerüen közeledik ez a rejtélyes­nek látszó ós még sem rejtélyes bűnügy a befejezés felé. A hurok mindinkább össze­szorul a bűnös körül, mert a falu megmoz­dult, kizökkentette a nemtörődömségéből a késedelmes, hosszú vizsgálatot, amelynek ártatlan emberek is áldozatául estek. Meg­szólalt a falu népében a lelkiismeret, lázong, előlép, vallani kiván. S az igazságszolgáltatás nábobokra való tekintet nélkül tudni fogja kötelességét: kihallgatni a vallani akarókat és elitélni a bűnöst. Hajnal Gyula. színházművészet Színházi műsor. Márciusul!), vasárnap d. u.: János vitéz. n 19, „ este : Halasi Mariska vendég­felléptével Sasfiók, dráma. (Pá­ros ®/j-os bérlet.) Mikszáth, mint szegedi színikritikus. Kenedi Géza Esetek cím­mel tárcát irt ma egyik fő­városi újságba. Közöljük azt a részt, amely Mikszáth Kál­mán szegedi újságírói életé­ből való, kedves, jellemző epizód. Ne vesszen el Mikszáth Kálmán életéből ez a kis anekdota se. A nagy palóc akkor még hírlapíró volt Sze­geden. A Kavicsok cimü elbeszélő kötetén kivül országos dolog nem jelent meg tőle. Erről 'is csak akkor tudódott ki, hogy micsoda pompás dolgok vannak benne, amikor már Mikszáth hires-neves ember volt más mindenfélétől. Szegeden, egyebek közt, a színházi kritika is az ő tennivalói közé tartozott. Aránylag a legkényelmesebb resszort, de a legfélelme­sebb is. Egyszer nagy díszelőadás volt a színházban, nem emlékszem már rá, miféle alkalomból. A színészek természetesen kivágták aznap a rezet. A színház humoristája is, bizonyos Komáromy legjobban. Amivel különben nem követ el az ember rosszat, mivel ez olyan név a színpadon, mint az életben például Kovács. A jeles színész nagyon megnevettette a kö­zönséget, a játékával is (valami Falstaff-féle szerepe volt), de talán ennél is jobban a fele­dékenységével. Mivel sebtében öltözött, a gom­bolkozásnál kinfelejtett valamit, amit elvből egyáltalán nem szokás kinfelejteni. Ezüst óra­láncnak végre sem nézheti az ember. A közönség minden mozdulatánál nagyokat nevetett. A szinész persze azt hitte, hogy a derültség játékának és groteszk mozdulatainak szól és annál jobban mókázott. Amire a jele­nete véget ért, a nézőtéren már sokan görcsö­ket is kaptak a nevetéstől. Mikszáth persze szintén halálra nevette ma­gát. Színház után azután kérlelték, hogy az istenért, ne csináljon kázust ebből a csekély­ségből. Szó nélkül persze nem lehet átugrani az ilyen színházi eseményen, azonban a nagy pa­lóc megígérte, hogy enyhe lesz a kritika. Az is volt. Másnap az újságjában csak ennyi állott róla: „Komáromy mesés volt! Sőt többet is nyújtott d közönségnek, mint amennyit kellett volna." * Szerződtetés. Almássy Endre igazgató 1911 szeptember 1-től kezdve szerződtette Antal Erzsi énekesnőt, a Városligeti-szinkör tagját. * Ternovszky Margit. A szegedi müvész­asszonyt: Ternovszky Margitot ismét két szín­ház hivta meg fényes ajánlatokkal, állandó szerződéssel primadonnának. Zilahy Gyula a debreceni és Erdélyi Miklós a nagyváradi szín­házak igazgatói, akik mindketten 1911. évi szeptember első napjától kívánják szerződtetni koloratur énekesnőnek Ternovszky Margitot, aki azonban nem fogadta el egyik színház fé­nyes ajánlatát sem. Vendégszerepelni szívesen megy, szerződést azonban nem fogad el. A mü­vészasszony a héten Nagyváradon járt és ott tartózkodásáról szép cikkekben emlékeztek meg a nagyváradi lapok ós többek között a következőket irták : — A nagyváradi életnek egy régebbi rend­kívül szimpatikus krónikása, Gallovich Jenő itt járt tegnap fiatal feleségével Nagyváradon. Gal­lovich Jenő, akit mint fiatal újságírót széltében ismertek itt, pompás karriért csinált s mint a DMKE alelnöke ma a magyar kultura egyik vezető fórfia. A kilencvenes évek derekán még Nagyváradon ujságiróskodott s itt fejlődött ki élelmes, agilis kultur érzéke, amelylyel aztán Magyarország egyik legjelentékenyebb közmű­velődési egyesületének legmozgékonyabb ve­zórembere lett. Hírlapírói működését különö­sen agresszív temperamentuma tette országo­san ismertté, ő volt talán a legveszedelmesebb, legsnájdigabb párbajozó, akit 11 kard- ós 3 pisztolypárbajért, amelyet katonatisztekkel ví­vott, 2 esztendei államfogházra ítéltek el. A tem­peramentumos, bravúros újságíró ezóta bámu­latos agilis kultur munkát végzett s a DMKE alelnökóvó küzdötte föl magát. Amilyen érde­kes egyéniség ő maga, oly végtelen érdekes müvészasszony a felesége, Ternovszky Margit, a volt szegedi pénzügyigazgató leánya, aki ma a legszebb hangú koloratur énekesnők egyike a vidéken. Ternovszky Margit mint hangver­seny énekesnő pár óv előtt óriási feltűnést keltett s mostanában, mint a szegedi színház állandó vendége nagy sikereket aratott. Az uj budapesti Népopera primadonnájának ő van ki­szemelve s valószínű, hogy rövid időn belül Budapest egyik legemlegetetteb.b primadon­nája lesz. — A szegedi Uránia-színház mai uj mű­sora a megszokott sikeres előadásokat is felül­múlja. Érdekes látványt nyújt a helyszínen fölvett Inbiaciót ábrázoló kép, néhány humo­ros és nevettető darab mellett egy nagyhatású Az ajándék cimü dráma egésziti ki az élveze­tes estét. GYORSJEGYZETEK ...... Tehát Apponyi jött, látott és győzött. Sőt Allah megnövesztette a szakállát is, elrettentő például. Mert az énekes szakállgróf volt eddig az egyetlen kivándorló, aki hazajött, mikor örültek, hogy kiment. * A horvát országgyűlésnek az a vége, amivel kezdeni kellett volna: az elnapolás. És tudjuk, hogy az elnapolás vége is az lesz, amivel most kezdeni kellett volna: az országgyűléssel való munka. Dehát ez a politika olyan átlátszó a vég kezdetén, hogy össze kellett veszni rajta. * Pénteken (milyen szerencsétlen nap), nyíltan bejelentették, hogy bomlik a néppárt. Ez is áldásos politika, mert hisz azt akarja a népi­etlen párt elhitetni, hogy eddig nem bomlott. * Japán szinószvendegeink egymást gyilkolták a szegedi színpadon. Végre akadt egy kis vál­tozatosság, mert eddig a darabokat gyilkol­ták ott. * A záróra körül még ma sincs béko. Legköze­lebb a közgyűlés előtt indítványozzák a kávé­házasok, hogy a béke szent nevében kobozza el a rendőrség a — zárórát. A DMKE a kulturáért. - Igazgatósági ülés. ­(Saját tudósítónktól.) A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület igazgató­sága szombaton défután az egyesület szegedi szókházában ülést tartott. Ezen az igazgató­sági ülésen elnökölt elsó'izben Dániel Ernő báró, az egyesület uj elnöke, aki lelkes sza­vakkal nyitotta meg a tanácskozást. A jelenvolt igazgatósági tagok általános ová­cióban részesítették az uj elnököt, akinek megnyitó beszéde közben többször hangzott föl az éljenzés ós taps. Az ülés végén hosz­szantartó meleg tüntetéssel fejezték ki a tagok Dániel Ernő báró iránt érzett ragasz­kodásukat. Az igazgatósági ülés tárgysorozatán tizen­hat ügy szerepelt. Valamennyi élénk bizony­sága annak a kulturális munkának, amelyet ez a mindegyre erősödő egyesület kifejt ós megerősíti azt a reményt, hogy Dániel Ernő báró elnök ós Perjéssy László ügyvezető­alelnök vezetésével a DMKE működése a magyar kulturának nagyon sok dicsőséget fog szerezni. Az igazgatósági tagok az előterjesztéseket elfogadták ós a beterjesztett jelentésekből örömmel győződtek meg arról, hogy az egyesület Dólmagyarország kulturális fejlő­dése ós a magyarosítás érdekében nagy eredmónynyel dolgozik. Néhány perccel négy óra után nyitotta meg Dániel Ernő báró az igazgatósági ülést. A kö­vetkezőket mondotta: (Dániel Ernő beszéde.) — Midőn a mai napra összehívott igazgató­sági ülést megnyitom, szívélyesen üdvözlöm az igazgatóságnak tisztelt tagjait. Elsőizben van alkalom, hogy — amióta a DMKE Versecen tar­tott közgyűlésén engemet ezen diszes, de egy­úttal felelősségteljes állásra megválasztott — az igazgatóság ülésén elnököljek. Teljes tuda­tában vagyok annak a nagy felelősségnek, amely ezen állással össze van kötve. Amidőn ennek ellenére mégis hajlandónak nyilatkoztam ezt az állást elfoglalni, tettem ezt azért, mert meg vagyok győződve, hogy minden egyes em­bernek kötelessége olyan intézményekben közreműködni, amelyek a magyar kulturát ét ezáltal a magyar hegemóniát ebben az ország­ban előmozdítják. Nemes és nagyórtókü cél van ennek az intézetnek a működéséhez hozzá­kötve. Meg vagyok győződve arról, hogy sike­rül ezt a célt elérni, ha mindnyájan vállvetve közreműködünk és egy egyöntetű, de előre megállapított terv szerint dolgozunk. A leg­nagyobb veszedelemnek tartanám azt, ha el­lentétes dolgok történnének, amelyek csak megbénítanák az intézet tevékenységét. Én ezért meg vagyok győződve arról, hogy önök áthatva ezektől az eszméktől az én működé­semet teljes erejükből támogatni fogják és ez­zel a tudattal, ezzel a meggyőződéssel örömm"' foglalom el az elnöki széket. Az éljenzéstől gyakran félbeszakított beszéd végeztével percekig ünnepelték az igazgatóság1 tagok Dániel Ernő bárót. (Kulturális ügyek.) Ezután a tárgysorozat elintézése került sorr*; Az ülés a jegyzőkönyv hitelesítésére Bok<" Pált és lovag Weiner Miksát küldte ki. Öröm' mel vette tudomásul az igazgatóság, hogy * budapesti első hazai takarékpénztár ez®fj Réthy Béla békéscsabai gyógyszerész, JakabP István csanádmegyei főispán, Csemoch JáD°, csanádegyházmegyei püspök, Justli Gyula, M'J kovits Béla újvidéki főispán, Wimmer Ffl'™ gyárigazgató, Brand Antal kereskedő, Irngrim János gözmalomtulajdonos, Kinszky Zden" gróf, Püspökiele község, Königstádter Istv'é.' Hatvany-Deutsch báró 200—200 koronával, tuk kivül még számosan 50—50 ós évi " koronával az egyesület tágjai sorába léptek- . Az igazgatóság elhatározta, hogy az egyeA, let ezévi rendes közgyűlését junius negyedik és ötödikén, pünkösdkor Lúgoson tartja Örömmel vette tudomásul az igazgatóság, !,0í'

Next

/
Thumbnails
Contents