Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-19 / 65. szám
1911 március 19 DELMAGYARORSZAG 5 meggyilkolt házában, azonkívül Knab Károly már a ravatalon is feküdt. Az udvart boritó vastag hórétegben már ezer és ezer láb nyoma volt. Ilyen körülmények között persze nehéz volt az eligazodás s nem maradt egyetlen nyom sem, amely után indulni lehetett. A temetésen azonban már összesúgtak az emberek s emlegetni kezdték Knab Ede nevét, — de a csendőröknek a világért sem szóltak egy szót sem. Akit megkérdeztek, hogy sejt-e, vagy tud-e valamit, az tagadólag rázta a fejét: — 1' vász net... ez volt minden oldalról a felelet. Pedig dehogy is nem tudtak. Csakhogy a sváb ember, ha valamilyen bűnös dologról tud, addig nem mond semmit, amig valamilyen ok közre nem játszik, amig valami igazságtalanság nem fórkőzik a lelkéhez s furdalni kezdi az úgynevezett lelkiismeretét. (Két ártatlan béreslegény.) Nem sokára oly esemény következett, amely mindenkinek a lelkéhez fórkőzhet, olyannak meg még inkább, aki bizonyosan tudja, hogy annak az eseménynek a szenvedő hőse ártatlanul szenved és egy erőszakos tévedésnek a megsanyargatott áldozata. Kedden már jöttek csendőrök Temesvárról, Mokrinból, Nagykikindáról és megindult a hajsza a gyilkos után. Két idegen csendőr — hogy kik, azt nem sikerült megállapítanom — legelőször is a két béreslegényt: Gavrileszku Antalt és Palatínus Jánost fogta gyanúba. Mind a kettőt letartóztatták s ettől kezdve a két ismeretlen csendőr olyan vallatást vitt véghez, amilyenre az inkvizíció idejében lehetett csak példa. A két csendőr vallatási módszerét Kron Ferenc nagyteremiai bádogosmester mondotta el, aki a két béressel közvetlenül a kiszabadulásuk után beszólt. — Gavrileszkut ós Palatínust, ha jól emlékszem február kilencedikéig, csütörtökig tartották fogva a csondőrök. Palatínus rettenetes dolgokat beszélt el. A csendőrök puskatussal ayyba-főbe vertek s olyan erős csapásokat mértek a mellére, hogy napokig nem tudott be8zélni s talán tizenkét napig csak hajlottan tudott járni. Ez Knab Edétől is megtudható, 'nert Palatínus nála szolgált. Knab Károly béresót, Gavrileszku Jánost pedig annyira összeVertók, hogy három hétig nem láttuk a szinót Sem. Otthon, egy közeli faluban, az apja lakáén feküdt s néhány héttel ezelőtt mutatkozott a faluban, talán alkalmazást keresett, de azóta Megint nem láttuk. Palatínus Jánost a gazdája, Knab Ede bocsátotta el, mert nem volt munkaKépes. A két béreslegény nagyon keveset mert beszélni, mert a csendőrök, amikor az ártatlanjuk kiderült, rájuk ijesztettek, hogy vigyázzallak, még nincs vége a vallatásnak. Ugy halottam, hogy a talpukat égették, majd kikötötték őket. ~~ Kikötötték? Igen, azt beszélik, s a kikötés a legborzaszbb módszere a csendőröknek. Hátrakötik a gyanúsított kezét s a hátrakötött kezénél fogva talán egy csigán kötéllel fölhúzzák a plafonig. -*tt addig függ, amig nem vall. A két béres a.zt mondotta a csendőröknek, hogy akár reggelg 0 kínozhatják őket, nem vallhatnak, mert e&yikük sem bűnös. Három nap múlva aztán a béreseket kilenc tanú igazolta. Bebizonyo®od°tt, hogy Gavrileszku a gyilkosság idején em is tartózkodott a faluban, a másik pedig azalatt végezte a dolgát ós kilenc emberrel ari«tkezett. Erre mind a két bérest szabadon e'lett ereszteni. nagykikindai gőzmalom részvénytársaság d tisztviselője ezt az elbeszélést még megtolotta a következőkkel: jj.7" Negyven hivatalnok van nálunk, akik fölab°rodással tárgyalják, hogy a csendörök miyen módon akarták azt a két bérest vallomásra kényszeritoni. Épen néhány nappal ezelőtt hallottuk, hogy az egyik béres a sebeibe belehalt. Mindenki megbotránkozik ezen. Azt, hogy az egyik béres meghalt, olyan munkásoktól hallottuk, akik az illető falujából valók. (Meg van a gyilkos.) A két béres esete nagy fölháborodást keltett a faluban. Megmozdultak a svábok ós ki mit tudott, igyekezett közvetett vagy közvetlen uton a csendőrség tudomására hozni. Névtelen levelek jöttek a községházára s mindegjikben az volt irva, hogy a gyilkos nem más, mint Knab Ede. Figyelmeztették a csendőrsóget, hogy igazoltassanak Knab Edével alibit. Február kilencedikén, csütörtökön este Knab Edét a csendőrség, mivel alibit igazolni nem tudott, a lakásán letartóztatták. A további nyomozás során kiderült, hogy Knab Ede a gyilkosság elkövetése után véres ruhában hazafutott. A felesége ijedten kérdezte tőle, mit tett, kivel verekedett, hogy a ruhája véres? Knab Ede ezt válaszolta: — Hallgass, mert téged is agyonütlek. Az asszony ijedten futott ki az udvarra ós szólt az apjának, Knab Mihálynak, fusson el a korcsmába, vagy a kaszinóba ós tudja meg, kivel tűzött össze az „Édi". Knab Mihály Dörner Frigyes korcsmájába futott be, ahol ezt kérdezte: — Nem tudjátok mit csinált az Edi, tele van a ruhája vérfoltlal? Az apásnak ezt a kérdését Dörner Frigyes, Reinlein József ós Hoffmann Mihály hallották. Vallomást is tettek a vizsgálóbíró előtt, Knab Mihály azonban akkor már letagadta, mintha kérdezett volna tőlük valamit. Alibijének igazolására Knab Ede fölhozta, hogy a gyilkosság napján hat ós hót óra között a kaszinóban járt, ahol, midőn a lépcsőn fölment, Rottenbücher Istvánnal találkozott, a kaszinó helyiségében pedig Nuszbaum Péterrel beszólt is. Rottenbücher ós Nuszbaum a vizsgálóbíró előtt kijelentették, hogy ebből egy szó sem igaz. Rottenbücher aznap még a tájékán sem volt a kaszinónak, Nuszbaum pedig sokkal későbben ment föl, mint ahogy azt Knab Ede előadta, őt csak fél nyolc óra táján látták a kaszinó helyiségében s az is bebizonyult, hogy délutántól estig ruhát cserélt. (Knab Ede otthon.) Három hétig vizsgálati fogságban tartották Knab Edét, azután azzal az indokkal, hogy csak gyanuokok vannak, bizonyítékok azonban nincsenek, szabadon bocsátották. Amint viszszatért a faluba, falragaszok jelentek meg a házakon s ez volt rájuk irva: — Der Morder ist hier im Dorfe. . . Igy akarják azok, akik pozitivabb bizonyítékokat tudnak, mint amilyenek vannak, újólag fölhívta a csendőrség figyelmét a gyilkosra. Elmentem Knab Ede házába. Gyönyörű portája van, talán a legszebb a faluban. Őt, a feleségét és az apósát, Knab Mihályt találtam otthon. Knab Ede huszonnyolc éves, sunyi tekintetű, kisbajuszu, tagbaszakadt sváb ember. Bevezettek a szalonba. Ne tessék csodálkozni a „szalon" fölött, mert a szoba bútorzata csupa selyem és bársony. Egy kis mahagóni asztalka körül négy selyem foteuil áll. Elhelyezkedtünk és beszélgetni kezdtünk. A meggyilkolt Knab Károlyról esett szó először. Knab Ede az asztalon idegesen babrált az ujjaival, a keze reszketett. 0 alig beszélt valamit, de annál többet a felesége és az apósa. És ugyancsak hangosan, hogy jól meghalljam: az egész falu gyűlöli őket s azért fogják az „Édire" a gyilkosságot. Ártatlan, ártatlan, — elmondják százszor is, fölváltva, egyszer Knab Edónó, ez a szánalmas beteg asszony, akinek a szeme olyan fekete, mint a korom és ugy ragyog, mint ahogy az utolsó hónapokat élő mellbetegekó szokott ragyogni . . . Véd, szembeszáll, kardoskodik az ura mellett, aki bünbánatosan lehajtja a fejét és egészen elmerül a babrálgatásba. Csak néha szól valamit, mindig azt, hogy ő nem lehet bűnös, mert gazdag s ilyenkor az asszony megfogja a szót, kitüzesiti, aztán ökölbe szorítja a kezét és megfenyegeti vele a világot.. . Pedig a leikében érzi, tudja jól, hogy az ura gyűlöli őt, mert beteg, idétlen, sovány és horpadt mellű. . . Az asszony egy-egy kitörése után az após is szóhoz jut. Kérdezősködöm Palatínusról, a béresről. Az após haragra lobban és az öklét rázza: — Solche Pandúrén, wie in Ungarn, gibst net in Ruszland . . . Ők is elmondják, hogy amikor Palatínus kiszabadult a csendőrök kezei közül, napokig nem tudott beszélni, meggörnyedt, nem használhatták tovább, elküldték. Búcsúzni akarok. Kocsit ajánlanak, amely bevisz Nagykikindára. Megköszönöm, még van dolgom a faluban s a vonattal akarok beutazni. Mielőtt elmegyek, megkérnek, tekintsem meg a gazdaságukat. Knab Ede ós az após kalauzolnak, az asszony benn marad. Bevezetnek az istállóba. Tizenkét szebbnélszebb ló áll a jászol előtt. A lóistállóba nyilik az ököristálló, ahol három jámbor állat pihen. Megmutatják a csűrt, ahol három akkora vaspántos hordó van fölállítva, hogy egyben kényelmesen lehetne lakni. Levezetnek a pincébe is. Fölgyújtják a villanyt. Tizenkét ezerhatszázhuszonnyolc literes hordó sorakozik egymás mellé. Valamennyi tele van, egyik borral, a másik pálinkaval. Megmutatják a gazdaság többi helyiségeit is. A kocsikat, a parádés szerszámokat és egyebeket. Végre elköszönök. Kikísérnek a kapuig s ezzel búcsúznak el: — Kiderül az igazság! (Jelentkezett a koronatanú.) Nagykikindára visszatérve, fölkerestem a nyomozás vezetőjét, Kiefer Péter csendőrőrsparancsnokot, aki a következőket mondotta el: — Épen most érkeztem Nagyteremiáról. Csak két óra hosszáig voltam ott, megtudni, történt-e ujabb fordulat. Történt. Nekem tudomásom volt róla, hogy a gyilkosság napján este hat ós hét óra közt három ember látta Knab Edét kifutni Knab Károly házából. Ez a három ember irta hozzánk a névtelen levelet is s ez a három kétségtelenül bizonyítékot tudott volna szolgáltatni. De nem jelentkezett egyik sem, mert féltek. — Most aztán a sors — inert igazán csak az — a kezünkre játszott. A közül a három személy közül, akik a gyilkost Knab Károly házából kiszaladni látták, az az egyik, egy asszony — a nevét még nem árulhatom el — jelentkezett, hogy kész vallomást s a vallomására esküt is tenni. Nem tudtam, mi lehetett az oka, hogy csak most. ilyen későn mert jelentkezni. Maga mondta el, öreg, beteges ós fél, hogy hamarosan meghal. Néhány nappal ezelőtt ágynak esett, nagyon rosszul érzi magát ós lelkiismereti furdalásokat érez, hogy meghal, mielőtt a titkát elmondta volna. Nem akarja, hogy más, ártatlan ember bűnhődjék Knab Károly haláláért. — Igy áll tehát az ügy. Én meg vagyok győződve, hogy a gyilkos Knab Ede s határozottan mondhatom, hógy egy-két hét, de legkésőbb egy hónap múlva Knab Edét újra letartóztatjuk. A nyomozás legújabb eredményéről holnap teszek jelentést az ügyészségnek. (Az ügyész nyilatkozata.) Fölkerestem Hubay János nagykikindai királyi alügyészt is, akinek a csendőrség minden ujabb adatról pontosan referál. Elmondtam a Knab Ede ellen összeszedett legsúlyosabb adatokat, aztán megjegyeztem: