Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-14 / 60. szám

1911 március 14 DELMAGYARORSZAG izédtől. ; a leí­rni fól­pcsolni villa­i, nagy y erő­nem stili­haném zavaló, F A képviselőház ülése. — Megkezdődött a költségvetés tárgyalása. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék lekerült a képviselőház ülésérői és napirenden van a költségvetés. Nyugalmas ülés. Kissé ne­hezen indul. Féltizenegy, amikor az elnöklő Kabos Ferenc megnyitja az ülést. Napiren­den a költségvetés tárgyalása: — adja ki az elnök a jelszót és beszélni kezd Hegedűs Lóránt. Radikális, alapos, éles Ó3zszel átvilágított beszédet mondott ma Hegedűs Lóránt. Föl­fedezte a költségvetés minden részét. Rá­világított teljesen az állapotokra, jellemezte a kormány programját és azokat a törek­véseket, amelyeket józan észszel okvetetle­nül, pártkülönbség nélkül el kell fogad­nunk. — A Khuen-kormány szakított a tárca­kölcsönök rendszerével, — mondotta Hege­dűs Lóránt. Majd hivatkozott arra a nyilt titokra, hogy állami hivatalokért mennyire törtettek az emberek és két év alatt har­niincnégyezer fővel szaporodott az állami alkalmazottak (nem munkások) száma. Mind a nyugdijképesség miatt elsősorban. Már Pedig nem nyugdijképességre, hanem élet­képességre keli nevelni a társadalmat, — jellemezte ezt a speciális magyar állapotot Hegedűs Lóránt. Rendkívül érdekes és a jövő gazdasági helyzetükbe bevilágító az a rósz is Hegedűs beszédében, amelyben jelzi, hogy tarthatunk attól, hogy 1917-ig az amerikai események hatása alatt egy nagy, középeurópai vám­eOység lép életbe. Ekkor pedig elesünk vám­bevételünktől. Ezért kell belső bevételeink emeléséről gondoskodnunk. És föl is torolta beszédében a gondoskodás módjait He­gedűs. Mórlegelve Hegedűs Lóránt mai beszédét, nyilvánvaló, hogy egyike a legérdekesebb­nek, legjobban programadónak, ami mosta­nában elhangzott. A mai ülés féltizenegy órakor kezdődött. Az ülést Kabos Ferenc alelnök vezette. Kovács Gyula az ülés végére sürgős inter­pellációt jelentett be a Matolcson elkövetett csendőri vérengzés tárgyában. Kende Péter, az 5. bírálóbizottság előadója jelentette, hogy Serbán Miklós megbízólevele ügyében a bizottság vizsgálatot rendelt el. Következett a napirend szerint az 1911. évi költségvetés tárgyalása. (Hegedűs Lóránt beszéde.) Hegedűs Lóránt, az általáuos előadó ismer­tette a törvényjavaslatot. A javaslatban három S7-empont domborodik ki. Első a költségvetés /'aki rendje, amely abban mutat változást Jl°gy a kormány szakított a tárcakölcsönok >endsscrével. , A niásik két szempont állami kiadásaink es bevételeinek növekedése. Kiadásaink nemcsak r°bamosan, hanem ugrásszerűen növekedtek, aiJ1i aggasztó. , . . , Kz nem szerves fejlődés eredmenye. Az emel­kedésben óriási része van az állami alkalma­ztak számának óriási növekedésének. Két ev fett, harmincnógyezer fővel szaporodott az al­alkalmazottak — nem munkások — szama. vMami őrjöngő indulat szállta meg az orsza­/ot állami hivatalokért. Nem nyugdijképességre, fónem életképességre kell nevelni a társadalmat, Wajo® helyeslés.) • . . Az egyes miniszterek föladata az allarm al­kalmazottak létszámának csökkentéséről gon­d°skodni. Fogalmazási teendők olcsóbb munka­kökkel végzendők, uj törvényjavaslatoknál g°adoskodnni kell arról, hogy az abban foglal­lak a régi személyzettel végezhetők le­kenek. .A bevételek tekintetében a pénzügyi bizott­Z Széli Kálmán álláspontján van. Nekünk "első bevételeinket növelni kell. . Közösügyes kiadásaink nem nagy részét te­kiadásainknak, aminek az az oka hogy £?«knek nagy része vámbevételeinkből fedező­ín! Ez na'Won ingatag alap, bár tavaly isi tm ""Illóval emelkedett. Azonban tarthatunk attoi, b°gy 1917-ig az amerikai események hatása al»tt egy nagy középeurópai vámegység tep életbe s ekkor elesünk vámbevételünktől. Ezért kell belső bevételeink emeléséről gondos­kodnunk. Ez csak adók és illetékek emelése révén tör­ténhetik, a pénzügyminiszter programjához hi­von. Emelni fogják az örökösödési illetéket. Az egyenes adót emelni nem lehet, mert a magyar közönség letagadja jövedelmét. Igy tehát csak a fogyasztási adóemeléséről lehet szó és pedig a szeszadó emeléséről. Ebből reméli a kormány jövedelmének emelkedését. Kéri a költségvetés elfogadását. (Taps és él­jenzés a jobboldalon.) (A Kossuth-párt szónoka.) Pajzs Gyula, a Kossuth-párt hivatalos szónoka nem fogadta el a javaslatot, mert a költségvetés bizalom kérdése s a mostani költségvetésben túl­teng a miiitárizmus. A militarizmus miatt a költségvetés alig van tekintettel a kultura követeléseire. (Helyeslés a baloldalon.) A nagyhatalmi állás összmo­narchiát jelent, amely Magyarország független­ségét akarja elnyelni. Mértéket kell tartani a hadügyi költségek emelkedésénél az ország teherviselési képes­ségeivel. A katonai költségek a nettó budget­nek negyven százalék emésztik föl és itt még nincs számitva a két éves katonai szolgálat és az uj véderőtörvény által okozandó kiadási többlet. (Helyeslés.) Az előző négy esztendőben a költségvetés nem volt ugrásszerű, mint az előadó állította, mert a bevételek arányosan emelkedtek a kiadásokkal és ezek a kiadások a közoktatás­ügy, közegészségügy és közigazgatás javítására fordíttattak. A mostani kiadástöbbletet viszont egészen a hadsereg foglalja le magának (Ugy van! a baloldalon.) és nem számit a kulturális követelésekkel. Ami az adóemeléseket illeti, ezek elé a leg­nagyobb aggodalommal néz az ellenzék. A bor­italadó kérdését máskép kell tekinteni, mintáz előadó teszi, mert ennek emelése valószínűleg tönkre fogja tenni szőlőtermelésünket, mint ahogy Franciaországét tönkre tette. (A kisgazdák nevében.) Szabó István a kisgazdák részéről aggoda­lommal látja az állami terhek növekedését, amit a kisemberek fognak elsősorban meg­érezni. Azok az uj adónemek, melyeket a kor­mány tervez, igy a gyufamonopólium, a szesz­monopólium és az örökösödési illeték mind az alsóbb társadalmi osztályokra fog hárulni. Ezért nem fogadja el a javaslatot. Az elnök ezután javasolta, hogy a Ház a március tizenötödiki ünnepre való tekintettel csütörtökön tartsa legközelebbi ülését. (Batthyány beszéde.) Batthyány Tivadar gróf szerint nem lehet a képviselőktől kívánni, hogy március tizenötö­dikén este mindjárt vonatra üljenek, hogy a tizenhatodiki ülésen itt lehessenek. A kormány különben sem tud munkát adni a Háznak, semmi ok nincsen tehát rá, hogy csütörtökön már ülés legyen. Székely Ferenc igazságügyminiszter a kor mány nevében hozzájárult Batthyány indítvá­nyához. A kormány különben tud munkát adni a'parlamentnek, emiatt nincs oka Batthyánynak az aggodalomra. Batthyány Tivadar gróf fölszolalása után az elnök ebben az értelemben mondta ki a hatá­rozatot. (Interpelláció.) Kovács Gyula sürgős interpellációt terjesztett elő amiatt, hogy a fehérgyarmati kerületben a csendőrség valóságos inkvizíciót tart s a vá­lasztókat a legképtelenebb módon zaklatja, val­latja és kínozza. Öt matolcsi embert ilyen ki­hallgatás alkalmával súlyosan bántalmaztak, egy közülök haldoklik a bántalmak következté­ben. S mindez akkor történik, mikor a minisz­teri vizsgálóbiztos lenn jár a kerületben. Le­hetetlen, hogy a polgárok becsülete ós biztos­sága ilyen támadásokkal szemben védtelen maradjon. Jármy Béla: Az igazgatókat kellene meg­büntetni. . Kovács Gyula: Leteszi mandátumát, ha bárki is megcáfolja adatait. Nem tehet róla, ha a megtörtónt' tények vérlázító tartalmúak. Kérdi a belügyminisztert, hajlandó-e intezkedni, hogy az erőszakoskodó csendőröket megbüntessék s a közigazgatás zaklatásától a lakosságot meg­kíméljék. , ,' .... .... Az interpellációt kiadtak a belugyminisz­ternek Az elnök az ülést két órakor berekesztette. Tisza István beszéde a vallásos életről. (Saját tudósítónktól.) Nyitra városában, ahol jóformán minden utcából integet és harangozik egy templom tornya, a város végén, a Nyitra folyócska partján építettek egy egyszerű kis protestáns templomot, iskolát és parókiát. Ennek a templomnak a fölszentelésére ment Tisza István Nyit­rára. És Tisza templomszentelő utja diadaluttá lett. Szombaton délután már Érsekújvárnál várta őt a nyitrai küldöttség Tóth Lajos polgármester vezetésével. Az üdvözlő kül­döttség elé Tisza kilépett a termes szalón­kocsiból, amelyet az államvasút rendelkezé­sére bocsátott és a következő szavakkal válaszolt az őt köszöntő beszédre: — ürömmel jövök Nyitrára a protestantizmus templomának fölszentelésére. Tudom ugyan, hogy a többség más vallású, de azt tartom, hogy a vallásoknak nem lehet céljuk és föladatuk ^ versengés, ellenkezőleg össze kell fogniok a vallás-erkölcsös világnézethez való visszaté­résben. Este érkeztek meg Nyitrára. A fölállított tót­gyerekek hangos éljenzése fogadta itt Tiszát ós a pesti politikusokat, valamint az egész köz­igazgatást és hivatalos szervezetet, valláskü­lönbség nélkül, mert a nyitrai hivatalos világ túlnyomó nagy része katolikus. Újra üdvözlé­sek voltak, amelyekre válaszul Tisza ismét hangsúlyozta a felekezeti békét, amelyet nem za­varhat az, hogy kicsi egyházát jött támogatni Nyitrára. Este vacsora volt a főispánnál, vasárnap reg­gel pedig kcj/öttségeket fogadott Tisza az uj vármegyeházán, ahol a lakása volt. Azután gyalogosan átvonult az egész hatalmas gyüle­kezet az uj protestáns templomhoz, amelyet a nép zsúfolásig megtöltött. A kapunál Tóth La­jos polgármester ünnepélyesen átadta a tem­plom kulcsát Antal Gábor püspöknek, aki a következő szép szavakkal nyitotta meg a templomot: — Nem a vakbuzgóság, hanem az igazi val­lásosság hajléka lesz ez az istenháza . . . Benn a templomban Antal Gábor újra beszé­det mondott, amelyben emlékeztetett rá, hogy a protestáns vallás Magyarországon Bocskay, Bethlen ós Rákóczi vallása. Visszatérve a megyeházára, Tisza a nyitrai munkapárt kétszáztagu küldöttségét fogadta. '»auss főispán volt a küldöttség szónoka. : Emlékeztette Tiszát, hogy a megye mindig I 67-es voft, Tisza Kálmán emlékét tisztelettel j őrzik. \ Csak itt, a felvidéken tudják — mondotta a főispán — ós érzik igazán, mit jelentenek a di­vatos jelszavak a választójogról ós a radikális politikáról, milyen romlást hozna az államot fentartó társadalomra. Tisza válaszolt. Győzött a munkapárt, mon­dotta, mert szívósan kitartott. Most, győzelme után türelmesnek kell lennie minden más po­litikai hitvallás, párt iránt, de csak magyar párt iránt. Ezután folyt le a lakoma a vármegyeház dísztermében. Vagy négyszáz terítékű volt ez a bankét. Miután Antal Gábor felköszöntötte a királyt, a tósztok egész sora hangzott, melyek­ben versenyt ünnepelték Tiszát. Tisza István tósztjíra áhítatos csönd és figye­lem támadt. — Kettős az örömöm ezen az ünnopen — mondotta. — Nemcsak egyházamnak látok templomot emelkedni e városban, hanem látom, hogy más vallásfelekezetek is velünk együtt vesznek részt ez örömből. Erre soha oly szük­ség nem volt, mint most, amikor a korszellem a materializmusnak és isin/tagadásnak annyira kedvez. Két karral kell o veszedelem ellen

Next

/
Thumbnails
Contents