Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-12 / 59. szám

1911 március 12 DELMAGYARORSZAG 3 a duma m , meg A képviselőház ülése. — Mentelmi ügyek és kéruányek. — (Saját tudósítónktól.) A Ház mai ülésének nem volt olyan tárgya, melyhez az előadón kiviil más szólt volna. Harmadszori olvasásban elfogadták a két ujoncjavaslatot, aztán Darvai Fülöp ült az előadói székbe és a mentelmi bizottság nevében tett jelentést hét mentelmi ügyről. Ezeknek az elintézése után rákerült a sor a föliratokra és kérvényekre: százkilencvenkét darabra. Szóval, a tisztelt Háznak ma csöndes, sima ülése volt: egy lólegzetnyi csönd a véderővita előtt, amelyre viharos napokat Ígérget az ellenzék szokott harcos kedvével. Persze a végén megint saját magát fogja megobstruálni, mint a bankvitánál. (Mentelmi ügyek.) Elsőnek Lengyel Zoltán mentelmi ügyéről referált. Lengyelt még a Polótiyiva! való pőrében kell kiadni, minthogy közben újból képviselővé választották. A Ház Lengyel Zoltán mentelmi jogát fölfüggesztette, úgyszintén Désy Zoltánét is, aki egy marosvásárhelyi párbajvétségben ludas. Áchim L. András egy segédjegyzőt rágalmazott meg a lapjában, emiatt adták ki. Iléderváry Lehel, Polónyi Dezső, Nagy Emil és Rakovszky István mentelmi jogát viszont ismét párbaj miatt függesztették föl, hogy egy-két napi államfogházat leülhessenek. (Föliratok és kérvények.) Százkilencvenkét föliratot és kórvényt tárgyalt ezután a Ház. Persze, nem mindegyiket külön, hanem tizes, húszas csoportokban. Szász Pál előadó a törvényhatóságoknak az alkohol elleni föliratairól referált. Molnár János ®s Huszár Károly fölszólalása után a Ház elhatározta, hogy pártolólag teszi át a kérvényeket a minisztériumokhoz. Rlanár Béla a vidéki városoknak a lakásszüksóg elleni kórvényeit referálta. Huszár Kár°ly fölemiitette a budapesti lakásínséget és kérte, hogy a Ház pártolólag adja ki a kórínyeket a belügyminiszternek. A Ház igy határozott. Kassa városának a harmadik egyetem iránt headott föliratát Haller János gróf referálta. Blanár Béla Kassa mellett tört pálcát, hozzászólt még a kérdéshez Csermák Ernő és Huszár Károly is. Az előadó azt indítványozta, liogy a kérvényt a Ház adja ki a minisztériumnak. Igy törtónt. Letárgyalták a kérvények hátralevő jegyzékét ós a mult ülésről elmaradt interpellációkra került volna a sor, de mert az interpellálok nem voltak jelen, az elnök berekesztette az ülést. A legközelebbi ülés hétfőn lesz, ennek napirendjére kitűzték az 1911. évi állami költségvetés tárgyalását. Vita a kegyuraság miatt. — Az ujszegedi templom sorsa. — (Saját tudósítónktól.) Csak nemrég szentelték föl az ujszegedi templomot, amelyet az ujszegedi templom-egyesület buzgó munkája hozott létre. A csinos kivitelű templom ma már teljesen készen áll Újszegeden, azonban a hovatartozandósága még mindig nincs eldöntve. A templom-egyesület, amely esztendőkig gyűjtött a templom részére, azzal a kérdéssel fordult a városhoz, hogy vállalja el a templom kegyuraságát. Ez másszóval azt jelenti, hogy a város fedezné a templom összes személyi kiadásait. A tanács annak idején foglalkozott a kérdéssel, de nem jutott végleges megállapodásra a közgyűlés elé terjesztendő javaslatot illetőleg. Előbb kiadta az ügyet tanulmányozás végett egy bizottságnak, amely terjedelmes véleményes jelentését szombaton terjesztette a tanács elé. A részletes jelentés Szeged története alapján mutatja ki, hogy a város nem köteles föntartani az ujszegedi templomot. A bizottság ebben a kérdésben érdekes kutatásokat végzett a város levéltárában és ezeknek a kutatásoknak az eredményéről is kimeritő részletességgel számol be a jelentésben. Elmondja, hogy Újszeged eredetileg Szegedhez tartozott, a török hódoltság alatt azonban a birtokviszonyok zavarosak lettek és ennek az állapotnak a megszűntével a kincstár vette azt birtokába. Az ujszeged-szőregi kincstári uradalom 1831-ben már zálogos birtoka volt a városnak. Egy 1836-ban kötött egyezség szerint kétezer hold ujszegedi földcsere utján jutott a varos tulajdonába. Maga Újszeged község 1773-ban tizennégy házitelepből állott, a korcsma bórlője azonban Szeged város joga alapján szedte a helypónzt. A térképeken Újszeged részint mint török hódolt terület, részint mint a temesi bánsághoz tartozó község van íöltöntetve. 1833-ban százhárom telket osztott ki a város a tulajdonosoknak, akik jobbágyként léptek föl a várossal szemben, azonban elutasították őket. A kegyúri jogot illetőleg a jelentós kifejti, hogy a kegyúri jog az egyházjog szerint miként szerezhető meg és fölemlíti, hogy a király adománylevelében Szeged város kiváltságait négy templomra nózvfi erősíti meg. Ezek közül kettő — a Szent Demeter- ós a Szent György-templomok — még most is fönáll kettő — a Szent Péter- és Boldog Erzsébet-templomok — már megszűnt. III. Károly kiváltság levele már csak általánosságban emliti a városnak azt a jogát, hogy „parókust mutathat be." Olyan rendelkezés, vagy intézkedés, amely azt bizonyítaná, hogy Újszegeden a város kegyúri jogot gyakorolt volna, sem egyházjogi müvekben, sem a város történetében, sem pedig a levéltárban nem található. Az egyház vizsgálati jegyzőkönyvek sem szolgáltatnak erre adatot, de arra sem, hogy Újszegeden templom lett volna. Ez már azért sem valósziuü, mert Újszeged vizjárta terület volt egészen a legújabb időkig, igy tehát ott templomot ópiteni nem lehetett. Újszeged területe egyházilag a belvárosi plébánia hatáskörébe tartozik. A csanádegyházmegyei hivatalos sematizmusokban mint tilia, leányegyház, a belvárosi plébániánál szerepel. Mindezekből megállapítja a jelentós, hogy a kegyúri jog nem területre, hanem meglevő területre vonatkozik. Reizner János Ruszt János név alatt egy munkát irt, amelyben azt mondja, hogy a város tizenhét temploma közül csak négynél gyakorolta a város a kegyúri jogot. Eredetileg egyetlen plébánia volt az egész város és a plébániát a piaristák kezelték. Ezektől 1789-ben elvették a plébániát, azt három részre osztották. A belvárosit a világiak, a felsővárosit a minoriták, az alsóvárosit a barátok kapták meg. A rókusi plébániát Pozsonyi Ignác alapította 1804-ben, ő gyakorolta a kegyúri jogot is, ami abból is kitűnik, hogy e&tÖbb: 1200 korona egy évre. De melyik U ezt el? Hogy lehet tisztességesen az .'yen „fizetésből" megélni? Csoda-e, ha az Jty fizetett őrök legnagyobb része durva és t'utális, az őrzésük alatt állóknak valósákinzója ? Különösen ha mindehez hozzájGsszük, hogy milyen durva és brutális a &több őrmester, az őrök felügyelői. Ha ^y őr a kimerültségtől fáradt, éktelen szikin ak kai öntenek bele „éberséget". A sziaimaknak persze a rabok adják meg az árát. ^ Az őrök durva bámásmódját bár nem t(ji5^> de némileg igazolja sanyarú helyze£on' meg eg,yes raboknak megátalkodott l^^zsága. Vannak emberek, akik mindenKi v' ióbarátnak és ellenségnek, örökös Sok okoznak- A rabok között is vannak ióinu0' akik ok nélkül gyötrik a hozzájuk tal lev" rabtársaikat és embersónak élz5 öreiket- (Mert ilyen őrök is van*ab J13, nem is sokan") Egyes rosszindulatú h0 °k viselkedésének következménye azután, az őrök kivétel nélkül minden rabbal sá&o elf°gultak. De nem lennénk igaz^Öz«!ak' „ba elhallgatnánk, hogy a rabok tz6r _ előforduló gonoszságoknak is a rendoka, az a rendszer, amely a legbor-. bok as;al>b, a legcudarabb uzsorát üzi a ra•Msn i és őrökkel, mindenkivel. Vagy mi íabok nevezbetö az az eljárás, amit a k0öl. élelmezése terén tanúsítanak, mint 'Ksiu llzs°rásnak? Mindiga legolcsóbb és H anyabb anyagból készült ételekre köta sil?Zerzödóst a vállalkozóval, aki még ezt h anyagot is —• hamisitja. S még koszt <<?misz élelem ("gyis hivják : „komisz ' > még ez a silány élelem is kevés. A katonák kosztja össze sem hasonlítható a rabok élelmével. Egy font kenyeret kapnak a rabok egy napra. Ez a kenyér, ez a fekete, piszkos vakarcs mindenre jó (Finía István gyönyörű szobrokat gyúrt belőlük,) de megenni nem lehet. Az ételek csupa moslékok, egyidőben a várnagy disznait hizlalták vele, a rabok mind otthagyták. Hetenként háromszor van hus, de az olyan faggyus ós olyan kemény, hogy a rabok a szoba kövét fényesitik vele. A főzelék ós a tészta félkilós rögökben összecsomózva, összeégve legtöbbször a csöbörbe kerül. A fogházban a rabok csak egyszer kapnak enni naponta: délben. Sem reggel, sem este nem kapnak ételt. Kivétel csak a betegek, a kórházi kosztosok, akik este ós reggel félliter tejet kapnak, ez a tej azonban úszik a — vizben. A vizsgálati foglyoknak csak annyiban jó, hogy otthonról kapnak csomagokat, kis szalonnát meg gyümölcsöt s azzal élnek. A többi rabok azonban csak egyszer havonta juthatnak ilyesmihez, amikor megengedik, hogy a saját pénzükön bevásároljanak. Azok a rabok, akik a munkatermekben dolgoznak, keresményük fejében szalonnát ós kenyeret kapnak a munkák bérlőjétől, aki a fogház ólelmezője is. A bérlő igy k^t bőrt is nyuz a rabról: dolgoztatja egész napon át, reggel 6 órától este 6 óráig ós fizet érte egész hétre két-három koronát, amelyet avas, rothadt szalonnában fizet ki. De nemcsak a bérlő keres igy a rabok bőrén, hanem a hatalmas állam is, amelynek egy rab egész napi ellátása huszonnyolc fillérbe kerül és beszed utána ötven-hatvan fillért. A rabok legnagyobb része nem is azért dolgozik, hogy keressen, hanem hogy az időt jobban eltöltse. Ennek fejében el kell tűrnie, hogy naponta négyszer: munkába menet és jövet végigmotozzák, hogy nincs-e nála csempészett dohány. Ha találnak nála, a „sötétre" kerül, a pokolnál is borzalmasabb szük odúba, melynek egyetlen bútorzata egy vaskarika, ahova a rabokat meg is láncolják. A „sötét", a lánc, meg a kényszerzubbony: ez a legkitűnőbb „javitó módszer" a nagyváradi fogházban ... A „sötét", a lánc, meg a kónyszerzubbony valóságos rémképeket idézett föl előttem mindjárt az első napon, amikor a nagyváradi fogházba kerültem. Az ügy, amely miatt letartóztattak, ugy vélem, élénk emlékezetben van. Az élesdi fekete vasárnap, 1904 április 24-ike, négy nappal a nagy vasúti sztrájk után . . . Harmincegy ember és egy csendőrőrmester esett áldozatául ennek a napnak, melynek emléke véres betűkkel van beirva Magyarország munkásmozgalmának történetében. Nem tartozik ide, másutt van a helye annak, hogy e szomorú nevezetességű ügyben nekem jutott szerep mibenléte kiderittessék. Amikor harminchat havi rabság után visszanyertem szabadságomat, az ügyészség akkori vezetője a következőket mondotta nekem: — Vannak helyzetek, amelyekben az ember, akaratán kivül, a viszonyok kényszerítő hatása alatt áldozatául esik mindenkinek. Néha tisztán véletlenen múlik minden. Véletlen körülmények következménye az is, hogy önt ebben a mindnyájunknak fájdalmas ügy-