Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-12 / 59. szám

íus 11 lapján megrí. Levélbeír szolunk, ha Tan. nyal is lehet nnyen elfér, adóhivatal 10. SZÁM. nok. i keresek , a nagyegy több házat. Az 60,000 kokat kérek ." jeligére hoz közel érház jutáPolgár-u. egy négy 3 május hó i keresek sel 20—30 teljes foltján latokat [igére a kiélék. legújabb , óriási válák Testvéd—Szentes, i 856. és felöl> szabásban les Izsónál, Könyven, Egyeénytár-hól thenaeuai 1 100 kötet, apotban, ol5 a Békey•odában. 4 1911 II. évfolyam, 59. szám Vasárnap, március 12 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 >==i Korona-utca 15. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám i=j .. egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér egész évre . K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre. K 7'— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 C=J Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A sínek mentén. NI. Makó és Szeged között naponta mintegy tizenhat vonat közlekedik, természetes, hogy ez a szám kielégítő és hogy ezeknek a vonatoknak indítását be lehet ugy osztani, hogy az megteleljen azoknak az összes érdekeknek, amelyek ehez a vonathoz akár Szeged, akár Makó nézőpontjából fűződnek. A Makóról induló vonatok minden tekintetben szolgálják ezt a célt, ha a vonatok indításának idejét tekintjük. Makóról Szegedre az első reggeli vonat hét óra öt perckor indul és néhány perccel nyolc óra után érkezik. Délután öt óra huszonkét perckor és este hét óra negyvenhét perckor indulnak Makóról Szeged felé az utolsó vonatok. Ezek indítási idejének némi módosítása is kétségtelen hasznokkal járna, de ez már a menetrend olyan teljes tökéletesítését célozná, amely előtt sokkal jelentősebb és szükségesebb teendő vár azokra, akiknek hivatása és kötelessége, hogy a kölcsönös, de különösen a helyi érdekek érvényesitéseért minden lehetőt elkövessenek. Hét óra huszonöt perckor indul Szegedről Makóra az utolsó vonat. Nyilvánvaló, hogy ennek a vonatnak ilyen időben való beiktatása a menetrendbe egyenesen ellene van azoknak az érdekeknek, amelyek ahoz fűződnek, hogy a két város érintkezése minél intenzivebb, könnyebb és kézenfekvőbb legyen. Egyedül az, hogy a kora éjjeli órákban, tizenegy-tizenkét órakor nem indul vonat Szegedről Makóra, elég annak megakadályozására, hogy a két város között olyan intenzív érintkezés, állandó összeköttetés és találkozás jöjjön létre, aminőnek egyébként a szomszédi viszonynál, a városok természetrajzánál fogva okvetlenül létre kellene jönnie. Sokat vészit ezzel Szeged éjjeli élete, forgalma, sőt kereskedelme és ipara, nagy mértékben hátráltatja ez, hogy a mai Szeged helyén környékkel dicsekedő, forgalmas, egyre jobban terjedő és növekvő, mindig gazdagabb és jobban élő város szülessen meg. Mi azt hiszszük, hogy Szeged már tul van a fejlődésnek azon a fokán, amikor fejlődésének igényeit a saját piacán ki tudja elégíteni. Vidék, környék kell a város egész életének, forgalmának, kereskedelmének, iparának, szállóinak, kávéházainak. Ennek a környéknek megteremtéséhez elsősorban a jó va#Uti összeköttetés kell, amely nélkül valójában még a legszomszédosabb Szőreg sem kapcsolható igazán Szegedhez. Mit kell tehát tenni, hogy megkezdődhessék egy olyan folyamat, amely Szegedet a környező kisebb városok középpontjává teszi és ezzel forgalma, kereskedelme az eddiginél talán gyorsabb növelésének az alapját veti meg? Cikkünk elején kifejtettük már, hogy a környező városok közül nagyságánál, népességénél, fekvésénél fogva Makó az, amelyet minél megközelithetőbben Szegedhez kell fűzni. Minthogy pedig a város fejlődése érdekében való legfontosabb teendők a törvényhatósági bizottságra és a kereskedelmi és iparkamarára várnak, szerintünk mind a két testületnek minél előbb foglalkozni kellene ezzel az igazán nagyjelentőségű ügygyei. Bizonyára akad a közgyűlésben több városatya is, . aki átlátja ennek a mozgalomnak Szeged fejlődése érdekében való nagy jelentőségét és megindítását, sikerét a rendelkezésére álló minden eszközzel elősegíti. Bizonyára sokan lesznek, akik a kellő energiával megindított mozgalom fáradhatatlan harcosaiul szegődnek és igy egy uj korszak ránkköszöntését harcolják ki. Indítványt kell tehát terjeszteni a város közgyűlése elé annak érdekében, hogy maga a város kérje az Acsev. igazgatóságától a szegedi kereskedelmi és iparkamara támogatása mellett a Makóig, esetleg Nagylakig való menetrendnek olyan megváltoztatását, amely megfelel a modern közlekedési igényeknek és kielégíti azokat a föltételeket, amelyeket a két város fejlődési érdekei föltételeznek. Három év a börtönben. Irta Silberstein Dezső. Pár hét előtt a lapok hosszú hasábokon foglalkoztak a nagyváradi királyi törvényszék fogházában történt óriási mérvű megbetegedésekkel, a fogház állapotával, amelyeket maga a fogház orvosa is borzalmasnak tüntetett föl. Ezekben a sorokban közvetlen személyes tapasztalataimról számolok be, amelyeket a nagyváradi fogházban töltött harminchat havi rabság idején szereztem. Ugy vélem, e nagyobb igények nélkül való jegyzetek is hasznosak lesznek mindazok számára, akiket érdekelnek a börtönök néma tragédiái. * A nagyváradi királyi törvényszéki fogház épülete három részből áll. Az utcára eső rész a hozzátartozó oldalépülettel a királyi ügyészség hivatali helyiségeit foglalja magaban, azonkívül az ügyészség vezetőjének es a fogházfelügyelőnek szolgál lakásul. Tágas szobák, magas ablakokkal; az udvarra széles üvegfolyosó nyílik; lent virágos kert: mindez kellemes benyomást tesz a szemlélőre. Ha innen távolabb néziink, szürke épület ötlik: szemünkbe, négy emeletén hosszú sorban apró ablakok: ez az „egyes", itt vannak az előzetes letartóztatásban és vizsgálati fogságban levő foglyok zárkái. Még egy lépés: még komorabb, még sötétebb épület, kopott, düledező falakkal; ebben az épületbon vanhak a ,közös zárkák." A halálos Ítélet nem jelent súlyosabb büntetést, mint egyetlen nap ezekben a közös zárkákban. Az „egyesben" kezdik arabságot a bűnös emberek, kezdjük mi is itt vizsgálódásunkat. Sokat lehetne irni az „egyes" zárkákról, azok rendeltetéséről és célszerűségéről. Hogy vájjon az emberséggel megegyezik-e az, mikor hosszú hónapokon át szük, sötét lyukakban, komor, rideg falak között egyedül elzárva tartanak embereket, akik szótlan magányosságukban szinte az örjöngéshez állanak közel s mindez csak azért, hogy valamely teljesen idegen, sosem látott, sosem ismert rabtársukkal egyetlen szót ne váltsanak. A legérdekesebb a dologban az, ho°y ez az emberkinzas, a hivatalos személyek akaratán kivül, csak rövid ideig tartható fönn, mert az élet, a gyakorlat ezt a rendelkezést is kicsúfolja: akaratukon kivül muszáj egy zárkába két foglyot is elhelyezni, muszáj, mert - kevés a hely^ A sötét zárkák komor magányossaganak az is a rendeltetése, hogy „a bűnösök magukba szálljanak és — valljanak • Az a kitóno vallató rendszer nyilvánul meg itt is, amely a Jánossy Aládárokat Raszkolnyikov-müvekkel veszi körül. Az egyes zárkák, meg a heringetetés: mindakettő a magyar nyomozási rendszert dicsőíti. Csakhogy az „egyes" mindenre alkalmas inkább, minthogy lakóit a jó útra tóritse. Sőt. Még (jühösebbé, konokabbá, megátalkodottabba teszi a „bűnös" lelkeket. Hideg, fagyos kövezet; az ablak: tenyérnyi szük lyuk, amelyen a napsugár sohasem hatol át; piszkos falak: ez a vizsgálati foglyok cellája, Három lépés liosszu, két lépés széles. A bútorzat: rozoga vaságy, többnyire üres szalmazsákkal, vékony daróctakaróval; kicsi asztal és lóca; ezeket a foglyoknak kell hetenként fehérre sikálni bent a cellájukban, mig a kövezetet naponta kétszer kell végigdörzsölniök, hogy feketéijen és „ragyogjon". Testi szükségleteiket bent a zárkában egy undok „cseberben" kénytelenek végezni és reggelig bent kell tartaniok az edényt, nyáron, a rekkenő melegben is. A sötét, szük folyosón állandóan őr áll, aki minden félórában bekukucskál az ajtó nyilásán és veszekedik a rabokkal. Okkal, vagy ok nélkül. — Hé, álljon föl! Nem tud köszönni?! Mi, he?! Mit áll ott az ablaknál? Mért ül ágyon? Mit hallgatódzik itt az ajtónál? Mit tart a kezében? Mit dugott a szájába? Nincs vize? Várjon sort, majd két óra mulva! Hisz' most kapott, már megzabálta? De nagy gyomra van! Hogy ártatlan? Hát persze, én vagyok a gazember, nem maga! Fogja be a száját, hallgasson! Üljön le! Paraszt! Igy megy ez egész nap. Éjjel folytatódik. Akkor az a bal, hogy a rab mért húzza a fejére a takarót? Az ágyat ugy kell megvetni, hogy a fej az ajtó fellé jusson. Amikor vizsgálnak, hosszú lécen gyertyát dugnak be az ajtőnyiláson és — ráütnek az alvó fejére, ugy keltik föl; aztán leszállítják az ágyról, ha bárminő kis hibát találnak, ha — mondjuk — az egyik cipő eldűlt a földön. Nincs nyugalmuk se éjjel, se nappal az „egyes" lakóinak. Valamivel — nem sokkal — több „moz*