Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-10 / 57. szám

1911 március 7 DELMAGYARORSZAG 3 A képviselőház ülése. — Halad az ujoncuita. — (Saját, tudósítónktól.) Harmadik olvasásban is elfogadták a bankjavaslatot s az ujoncvita minden nagyobb harc nélkül folytatódik tovább. Justh Gyula néhány hétre elutazott, alvezérei a Kossuth-párttal együtt távollétükkel tüntetnek, szóval az ellenzék kiadta mérgét egészen. Nyolcan-tizen lézengenek a teremben s a szónokaik maguk is unják az üres szócséplést. Bizonyos, hogy az újoncokkal és a költségvetéssel rövidesen végez a Ház s napirendre keriil a véderő vita. Féltizenegykor nyitotta meg az ölést Návay Lajos elnök. Az ülés elején harmadszori olvasásban is elfogadták a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, amely most már a főrendiház elé kerül. (A toleráns néppárt.) Az ujoncvita hivatalos ellenzéki szónokai sorában ma a néppárti Scher-Thoss Béla gróf következett, aki követelte a magyar vezényszót, mert az anyanyelv a harc tüzében lelkesíti a katonákat. Az újoncokat mindamellett megszavazza, mert a hadsereget az állam füntartási eszközének tartja. Utána ismét néppárti szónok; Huszár Károly (sárvári) következett, aki szintén elfogadta a javaslatot, de elvben elitélte a hadsereget, amely elvonja a nemzet legjobb munkaerejét és anyagi szolgáltatóképességének nagyobb részét. Népünk nem birja el a katonai terheket, ha uj munkaalkalmakat nem tudunk biztosítani neki, ez pedig csak az iparfejlesztés után lehetséges. Szűkkeblű dolog lenne ezért az országot csupán agrár szempontból fölfogni. De a nép államfontartó ereje csak ugy erősödhetik, ha uj választórendszer fogja bevonni szélesebb rétegeit a törvényhozásba. De ami a katonaságot illeti, itt a bánásmódon változtatni kell. 0 ellene van annak, hogy a zsidó katonákat vallásuk miatt üldözzék, do perhorreskál minden más vallási üldözést, igy a káromkodást is. Molnár János: Ugy van! Huszár Károly (sárvári) fölemiitette, hogy a katonai brutalitások mellett az altiszti visszaélések nem kevésbé fölháboritók. írni-olvasni is tanitsák a katonákat, ne csak az emberölés technikájára. Solymosy Ödön báró előadó: Ez megtörténik! Huszár Károly (sárvári): Megtörténik, de azt akarjuk, hogy a kaszárnyákból egyetlen katona se korüljön ki anólkiil, liogy ne tudjon irniolvasni. (Egy gazdapárti.) Kovács Gyula (gazdapárti) a véderőtőrvény szigorú betartását követelte, mert azt nem lehet megengedni, hogy a hadvezetőségnek joga legyen a honvédséget is kivinni az országból az országgyűlés ongedélye nélkül. A hadsereg körül hemzsegnek a közjogi tévodések. A király Meine Armec-nok nevezi a hadsereget, holott a vért és pénzt hozzá a nemzet adja. Nem fogadta el a javaslatot. Az elnök tiz percre felfüggesztette az ülést. (Ábrahám és Batthyány.) Szünet után Ábrahám Dezső (Justh-párti) szólal föl s kifogásolja, hogy a delegáció mindent megszavazott a hadseregnek, holott a magyar nemzőt alkotmányos jogainak érvényesülését konokul megtagadják. Nem óhajt hozzájárulni sem a közös hadsereghoz, sem szellemének föntartósához _ s ezért a javaslatot nem szavazza meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Batthyány Tivadar gróf szemére veti a többségnek, hogy nem érdeklődik az ujoncvita iránt, ámbár most igen nagy katonai kérdések aktualisak. Nemcsak elítélendőnek, hanem helytelennek >s mondja Tallián Béla fölfogását, hogy tudni'Uik nem kell követelnünk a magyar szellemnek a hadseregbe való bevitelét, mert majd ugyanezt jnegteszik az osztrák népek is s akkor vége lesz a hadsereg egységének es harcképességének. Eltekintve attól, hogy ez a fölfogás alkotmányos okokból is tarthatatlan, lielyt(J!on még azért is, mert a magyar szellem nem ?yöngitené a hadsereget, hanem erősítene. Mit ls jelent az egységes hadsereg? Németországok nincs egységes hadserege, mert összes hadiereje önálló hadseregből áll s mégis ieKyőzto 71-ben az egységes francia hadsereget. Kérdi a többséget, mi van a kilences bizottsági programmal? Ő ugyan aránylag kevés súlyt vet erre a programra, ámde tart tőle, hogy még ebből se lesz semmi, hanem ez a program is a készfizetés sorsára jut. A javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szőlsőbaloldalon.) Az ülés két órakor végződött. A nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények. — Reiniger Jakab dr előadása. — (Saját tudósítónktól.) Rendkívül érdekfeszítő előadást tartott csütörtökön este hat órakor a szegedi jogászegyesületben Reiniger Jakab dr a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekről. A kiváló ügyvéd értekezésében erős logikával világított rá a sajtót érintő olyan kérdésekre, amelyek különösen az 1848-iki sajtótörvények egyes rendelkezéseit tekintve, magyarázat nélkül állanak. Igy például az 1848-iki sajtótörvény tizennegyedik paragrafusa ad alkalmat a vitatkozásra. Az egész sajtószabadság ezen épül föl s az előadó épen ezért nem is nyilvánított véleményt. Reiniger dr értékes előadását mindvégig feszült figyelemmel kisérte a szépszámú jogászközönség. Reiniger dr előadását a nyomtatvány fogalmának törvény szerint való definíciójával kezdte. A büntetőtörvénykönyv 63-ik paragrafusa szerint „Nyomtatvány alatt értetik valamely iratnak, vagy ábrázolatnak, nyomdametszet, minta, gép- vagy más mesterséges készület vagy vegyészet által eszközölt többszörösitóse. Ahoz tehát, hogy valamely irat nyomtatványnyá lehessen, annak egy-két, sőt három példányban való előállítása sem elegendő. A törvény .világosan kimondja, hogy nyomtatvány akkor nyomtatvány, ha többszörösitik, vagyis az előállítás még nem elég. Nagy vitára adott alkalmat ennél a pontnál az a kérdés, hogy a gramofon-lemezek nyomtatványnak nevezhetők-e vagy sem. Előadó véleménye szerint nem nevezhetők nyomtatványnak, mert a törvényes meghatározás szerint a I nyomtatványnak iratnak kell lenni, a gramofon-lemez pedig hangot ad, azt olvasni nem lehet. Mivel a gramofon-lemezre nézve a törvény még nem rendelkezik, gramofon utján elkövetett bűncselekményeket büntetni nem lehet, még az esetben sem, ha azok esetleg felségsértést tartalmaznak. Hatályban hagyta a büntető törvényt életbeléptető törvény az 1848. évi XVIII. törvénycikknek a fokozatos felelősségre vonatkozó részét. Vagyis, ha tudják is, hogy ki a szerzője valamely törvénybe ütköző cikknek, de a szerző ellen az eljárás megindítása nehézségekbe ütközik, felelősségre lehet vonni a szerkesztőt, vagy a kiadót. Nagy hibája az 1848-iki sajtótörvénynek, hogy amig a büntetőtörvénykönyv szerint felelősségre vonható az, aki valakit bűnös cselekmény elkövetésére szándékosan fölhív, addig a sajtó utján történt fölbujtás tettese, mint fölbujtő felelősségre nem vonható. Különösen a nemzetiségi izgatásoknál történnek olyan esetek, hogy a cikk íróját — aki sokszor meggondolatlanul és laikusan reagál az izgatásra — büntetik csak, az izgatót, a cikk sugalmazóját azonban nem. Hatályban van az 1848. XVIII. törvénycikknek a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményeknek az elévülésre vonatkozó része is. Az elévülést a sajtótörvénynek ez a része aként szabályozza, hogy a magáninditványra üldözhető bűncselekmények két év alatt évülnek el, mig a közvádra, tehát a hivatalból üldözhető bűncselekmények elévülési ideje hat hónap. A mi büntetőtörvénykönyvünk elévülési rendszere ettől teljesen eltér. Más az elévülési ideje az enyhébb és más a súlyosabb bűncselekményeké. A közönséges nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés a sajtótörvény értelmében két év alatt évül el. A súlyos beszámitásu bűncselekmények az 1848-iki sajtótörvény szerint pedig hat hónap alatt évülnék el, holott ha nem nyomtatvány utján követ el valaki hasonló bűncselekményt, annak elévülési ideje tiz év Az 1848-iki sajtótorvényből kiolvasható, hogy csak a szerző lebeg szem előtt. A büntetőtörvénykönyv szerint azonban a bűncselekményt a terjesztő követi el. Ennél a pontnál Reiniger dr azt a kérdést tárgyalta, hogy mennyiben vonható felelősségre a terjesztő is, meg a szerző is. Az előadás egyik logvitásabb része az 1848iki törvény 14-ik paragrafusa volt. Ez a paragrafus azt tartalmazza, hogy aki az országgyűlés, a törvényszék vagy a törvény alkotta egyéb testületek iratait, hü szellemben és igazán közli, az nem büntethető. Ez a sajtószabadság egyik legfőbb garanciája. Itt vetette föl azonban az előadó azt a felelet nélkül hagyott kérdést, hogy aki például a panaszos előadását magában foglaló hivatalos jegyzőkönyvet hü szellemben közli, ellenben a pör többi iratainak tartalmát nem, még ha a vádlott ártatlansága beigazolódott is — az, bár a fölmentett egyénről egyoldalú és annak becsületét sértő adatokat közalt, büntethető-e vagy sem. A törvény szerint nem, még ha a célzatosság nyilvánvaló is. Itt Reiniger dr a saját prakszisából meritett esetet mondott el. Egy magasabb állású vidéki városi tisztviselőt valaki zugirásznak és okirathamisitónak nevezett. Az ügy a biróság elé került, ám az illető városban megjelenő lap szerkesztője hosszabb idő után, amikor a tisztviselő ártatlansága a törvény előtt már bebizonyult ós a vádlót el is Ítélték, az aktákból csak azt a részt közölte „hiv-szellemben" és igazán, amely a sértő fél kompromittáló panaszát tartalmazta a tisztviselő ellen. A szerkesztő ellen, bár a célzatosság nyilvánvaló volt, nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés miatt eljárást inditani nem lehetett, mert a jegyzőkönyvet hüszellemben közölte, még ha a továbbiakat elhallgatta is. Reiniger dr-t előadásáért a hallgatóság lelkesen megéljenezte. A jogászegyesület nevében Kray István elnök, a szegedi tábla elnöke mondott köszönetet Reiniger dr-nak, aki mai előadásával kétségtelenül sok ós eldöntetlen jogi kérdésre hivta föl a figyelmet. GYORSJEGYZETEK A Haverda-ügyben nagy érdeklődéssel várták a Kúria Ítéletét, amely helybenhagyta az esküdtszék Ítéletét. Alaposan helybenhagyta. Pedig már az esküdtszók is helybenhagyta — Haverdáókat. * A végső Ítélet kihirdetéskor igy sóhajthatott föl Haverda Mariska: — És még csak botrány se támadt! # Másodszor igy sóhajtott föl Haverda: — Milyen kár, hogy nem Szegeden van a Kúria. Egyszerűen szoknyanadrágban jelentem volna meg és esetleg fölmentettek volna. * Kép a szoknyanadrág jövőjéből. A gólya (mint türelmes, buta állat a karcsú, szoknyanadrágos hölgyet nézi férfinak). A hálóköpenyes férfi: Rémes! Te asszony, ez a gólya összetévesztett bennünket ! Félig rendőri jelentés (de a másik fele is igaz): — A külvárosban az éjjel három tolvajt elfogott a sár, kilenc részeg nem mehetett kivül a körút árkán, négy rovottmultu alak a sötétségben más lakásába tévedt, két rendőr — szintén a sötétség miatt — eltévedt. Érthetetlen, hogy látták akkor ellopni a petróleumlámpákat? • Könyörületes emberek ezek az amerikaiak. Megmentik Mexikót az angoloktól — maguknak. • Amilyen reklámhős az amerikai Unió, még a mozgósításról is ilyen jelentést fog kiadni: — Nagyszerű látványosság az Unió-mozgóban. Katonák fölvonulása vizén és szárazon, mexikóiak leveretóso. Természetes. 50.000 méter. A filmért az elnökség már hatmillió dollárt fizetett, költséget nem kiméivé.