Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-09 / 32. szám

4 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 embert, fegyházra 9218 embert, büntető hadi szolgálatra 1292 embert^ büntető bőrtőn szolgálatra 4144 embert, deportációra 1857 embert és szibériai kényszermunkára 8640 embert. A bíróilag Ítélteken kivül százezrekre megy azoknak a száma, akiket adminisztratív utón ítéltek el, akik kivándoroltak, továbbá azoké is, akik ítélet nélkül sokszor évekig ültek vizsgálati fogságban. Wéntinnek idevágó adatai hiányosak. Hogy micsoda óriási tömege az embereknek szenvedett az orosz börtönökben, erre is részletes statisztikai adat áll rendelkezésre. Eszerint az orosz börtönökben volt: 1897-ben 77,255, 1898-ban 84,676,1899-ben 86,862 1900-ban 85,857, 1901-ben 84,632,1902-ben 89,889,1903-ban 96,005, 1904-ben 91,720,1905-ben 85,184, 1906-ban 111,403, 1907-ben 138,000, 1908-ban 166,064 és 1909-ben 181,241 fogoly. Az 1910 évről még nincsenek hiteles adatok, de annyi kétségtelen, a foglyok seáma túlhaladta a kétszázezret. Amint e kimutatásbői látható, hogy a foglyok száma a legutolsó öt évben emelkedett óriási módon, ugy, hogy kétség nem férhet ahoz, hogy a szaporulat legnagyobb részét a politikai foglyok teszik. Ez a szám még nagyobb lesz, ha a száműzötteket is hozzászámítjuk. Eltekintve a bíróság által deportálásra ítéltektől, az orosz belügyminiszter kimutatása miatt csak 1909-ben huszonkétezerötszázhatvannégy embert deportáltak adminisztratív uton. Annak, hogy Oroszországban ma az akasztófát a szabadság szimbólumának tekintik, a tömeges halálos Ítéletek és kivégzések az oka. Ugyanígy a szabadság helyének tartják Szibériát is. Nem is csoda. Otezerhétszázharmincöt halálos Ítélet, nyolcezerhatszáznegyven Szibériába való száműzetés tényleg megszenteli az akasztófát ép ugy, mint Szibériát, azok szemében, akik maguk is azokért az eszmékért hevülnek, amelyekért oly nagy tömege az embereknek lett vértanúvá, A hivatalos Oroszország soha sem hevült valami nagyon a szabadságért, de a halálos ítéletek soha ily horribilis arányt nem öltöttek. Első Miklós alatt (1826—1885-ig) mindössze háromszázhatvannógy halálos ítéletet hoztak és csak negyvenhatot hajtottak végre. Második András alatt a halálraítéltek száma harmincegy volt, a kivégzetteké tizenkettő. Sőt az 1825-iki decemberi fölkeléstől egészen az 1905-iki októberi manifesztumig nem volt több a halálos Ítéletek száma czernyolcnál (őtszázhuszonötöt kivégeztek, köztük százkilencvenkát politikai bűnöst), addig csak 1908-ban kétezer ötszázhatvanöt embert ítéltek halálra és ezerbáromszáznegyvenet végeztek ki. Hogy milyen borzalmasan növekedett a terror ideje alatt a halálos Ítéletek és kivégzések száma, arra nézve álljon itt a következő két számadat: 1876-tól 1880-ig 141 embert Ítéltek halálra, 126 embert végeztek ki, 1906-tól 1910-ig pedig 6992 embert Ítéltek halálra ós 3741 embert végeztek ki. Ez még nem minden. A forradalom leveretése ennél sokkalta több emberáldozatba került. Csak 1905-től 1906-ig megöltek a forradalmi utcai harcokban huszonhatezer embert, megsebesitettekharmincegyezret. Ehez jön a hatóság által rendszeresen rendezett pogrom, amelylyel csak nemrégiben is újból fenyegetődzött az orosz parlamentben egy reakciós képviselő az esetre, ha a forradalom újra felütné a fejét. 1905 októbertől 1906 októberig mintegy kétszáztizennégyezer zsidót támadott meg a pogrom, amelyben — eltekintve minden más erőszakosságtól, az ezer halottól és a több ezer súlyos sebesülttől — hatvanhatmillió rubelt raboltak el tőlük as orosz „hazafiak". Végül még azt kell megemlíteni, hogy az öt óv alatt ezerkótszázhót lapot nyomtak el az orosz hatóságok, köztük ezernegyvenhatot adminisztratív uton. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Február 9, csütürtök: A zsába. „ 10, péntek: Rip van Winkle. „ 11, szombat: A halhatatlan lump. (Bemutató.) „ 12, vasárnap d. u.: Giil baba. „ 12, „ este: A halhatatlan lump. „ 13, hétfő: A halhatatlan lump. „ 14, kedd: A sárga liliom. (Bemutató). „ 15, szerda: A sárga liliom. „ 16, csütörtök: A tévedt n6. (A jótékony nöegyesület estélye, Sándor Erzsi fölléptével.) „ 17, péntek: A sárga liliom. „ 18, szombat: A cigányszerelem. „ 19, vasárnap d. u.: A szabin n5k elrablása. „ 19, „ este: A cigányszerelem. * Aa arckép. A fővárosi Magyar-szinházban szerdán este mutatták be Földes Imre Az arckép cimü színdarabját. A darab nagyon totszett a közönségnek. Földes Imre darabja egy ifjú király ós ifjú királyné tiltott, édes kis szerelmi kalandjairól szól, akik nem is sejtik, hogy lelkük mélyén tulajdonképen egymásért epekednek. Jön a festő, aki csak akkor tudja asszony képét festeni, ha modellje ölelése is az övé. A királyné portréja is csak ilyen föltétel mellett készülhet el — pedig el kell készülnie hajnalig. A veszély ezen pillanatában a királyné visszariad a festőtől, akiről eddig azt hitte, hogy tetszik neki a király, pedig a cinikus és a külszint óvó egész éjszaka féltékenyen bolyong felesége ablakai alatt, mig végre egymás karjába találnak. A darab sovány ós vérszegény ós híján van minden drámai cselekménynek, de minden költői ötletnek is. Stílusában ingadozó és ott, ahol a vígjáték felé hajlik, Góth differenciálni nem tudó rutinja magával sodorja a bohózat árjába. Az alakok erőltetettek, távol állnak a való élettől, viszont nem is stilizáltak. Sem a kétes szerelmessógü bonvivant király, sem a festő, aki a rennaissance-embert pózolja, nem képesek a nézőt meggyőzni vagy meghódítani. A színészek játékstílusa sem egységes. Ezúttal egyedül Góthné asszony az, aki kecsesen, nagy bájjal illeszkedik bele a „játék" keretébe. * A Gyurkovics-lcányok Newyorkban. A newyorki lapok irják, hogy Herczeg Ferencnek a Gyurkovics-leányok cimü darabja február tizenhetedikén a newyorki Lyceum-szinházban szinrekerül A hét nővér címmel. A darabot Boros Ferike, a Newyorkban élő magyar művésznő, ki most a Lyceum-szinház tagja fordította angolra. Az egyik Gyurkovics-leányt ő fogja játszani. * Zilahi és a debreceni színtársulat. Szülővárosában, Debrecenben, a mult hét végén jubilálták Újházi Edét. Az ünnepi előadás után bankét volt az Angol királynő szállóban, de ezen — általános feltűnésre — a színtársulat tagjai közül csak Zilahi Gyula igazgató jelent meg. A színészek elmaradásának pedig az volt az oka, hogy Zilahi, aki a bankettet rendezte, elfelejtette őket meghívni. A megsértett színészek másnap ellenvacsorát rendeztek Újházi tiszteletére, erre azonban „elfelejtették" meghivni az igazgatót. Zilahi mégis elment, sőt tósztot is mondott. Egyszerre fölállott Horváth Kálmán és megmagyarázta Újházinak a kontravacsorát. — Az a vastag tapintatlanság — mondta Horváth — melylyel Zilahi a társulatát mellőzte . . . Tovább nem folytathatta, mert Újházi közbeszólt: — Látod, marha, Zilahi nincs megsértve, mert eljött. — Elég baj, mert senki se hitta — mondta valaki. Erre Zilahi vette a kabátját és elment. * Tudományos előadás az Urániában. Csütörtökön Ráth István igen jó nevü Urániaszerzőnek három fölvonásban irt százhúsz színesen vetített képpel és számos mozgófénykóppel illusztrált darabja, az Uj asszonyok (Feminizmus) kerül előadásra. A huszadik század egyik legproblematikusabb kérdését, a nő kérdését tárgyalja. Elejétől végig éles szatírával jellemzi a mai társadalmi fölfogást, elevenen rajzolja előttünk a modern élet fehér rabszolgáit, kiknek kötelességük a fórjhezmenés. „Igyekezzél férjhez menni" ez a jelszó az élet titkait még alig ismerő fiatal leány előtt, mert különben „vén kisasszony" maradsz. Az emancipált nő, az örök nőiesség harcosa viszont büszkén hivatkozik a szellemi és testi erejére, fölveszi a harcot a férfival minden téren. Itt látjuk a másik végletet, a nőiességét elvesztett nőt. Hogy egyeztethetjük hát össze az ellentóteket? Hol találhatjuk meg az igaz szerelmet? A lelki harmónia ós a munka jegyében. Férfi szeresd a nőt, tiszteld egyenjogú ós értékű munkáját s becsüld meg nemes lelkét. Rembrandt. — Back Bernát fölolvasása. — (Saját tudósítónktól) A szegedi képzőművészeti egyesület fölolvasó-ciklusán Back Bernát szerdán a németalföldi festőművészeiről tartott sorozatos fölolvasásainak utolsóelőtti részével szerepelt. A fölolvasás súlypontja ezúttal a legnagyobb holland festő: Rembrandt volt s ugyancsak Rembrandt művészetét fogja felölelni az utolsó fölolvasás anyaga is. Az Uránia-szinház helyisége, mint minden alkalommal, ma is zsúfolásig megtelt közönséggel, amely mindvégig nagy figyelemmel hallgatta a vetített képekkel kisért beható előadást. Mielőtt Back Bernát Rembrandt korára és művészetére áttért volna, három jeles németalföldi festőművészt mutatott be: Dávid Tenier-t, Adrean von Ostade-t és Adrián Brouwer-t. Ez a három festő Ifranz Hals hatása alatt áll, valamennyi a nópóletből meriti a tárgyait. Ostade a hollandi parasztkorcsmák hangulatainak volt művészi ábrázolója. Hires A parasztkorcsma cimü képe, mely a braunschweigi képtárban van. Ostade-nak minden festményéből kitűnik az egyénítő jellemzés, a jókedvű humor és a legjelentéktelenebb részletek kidolgozása. Művészetének fénykora 1640-től 1670-ig terjed. Ebből az időből való Ostade-nak Kintornás a ház előtt cimü festménye, mely Berlinben van, továbbá a Parasztok a lugasban, a casseli képtárban, A hegedűs, Hágában, A parasztkorcsma, Drezdában ós végül a Falusi iskola, a Louvreban. Back Bernát ezután áttért Ostade és Tenier művészetének összehasonlítására. A kettő közötti különbséget a fölfogás különbsége teszi. Mind a ketten megegyeznek abban, hogy az alsóbb néposztályok erkölcseinek vászonra vetését kultiválták s a különbség inkább a fényhatások kihozásában van. Tenier képei közül nevezetes Az újságolvasó, mely Bécsben van ós Pipázók a korcsmában, a schwerini muzeumban. Tenier-nól mindjárt szembetűnik, hogy az alakok kidomboritásával kevésbé törődik, mint Ostade. Tenier inkább a legaprólókosabb részletek gondos ós mesteri kidolgozója, aki kortársai szerint egy közönséges söprün három napig is dolgozott. Ez a magyarázata aztán annak, hogy a népies típusok jellemzése Tenier-nek nem igen sikerül. A fejek konvencionális sablonok szerint vannak kidolgozva, a térbeli elrendezés is sablonos, amit különben a Korcsmai táncolók cimü festményén az első pillantásra eszre lehet venni. Művészetét jellemzi a kompozíciók arányossága, a detaillok csöndes, ezüstszürke tónusa. Képeinek száma nyolcszáz, valamennyi angol tulajdonban van. Parasztkópei közül hires A falusi orvos,Carlsruheban, A borbély-műhely, a casseli képtárban, Mulatozó parasztok, a casseli képtárban, Kártyázó parasztok, szintén Casselben és Egy korcsma belseje cimü képe a Lowreban. Tenier különösen szerette megfesteni a tudósokat, munkájuk közben. De ezek közül is főkép az