Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-09 / 32. szám

1®11 február 8 DELMAGYARORSZAG 3 kedését a magyar érdekeltekkel szemben. Követeli az agrárhitel kiterjesztését és Kornfeld Zsigmond báró könyvéből olvas föl részleteket annak bizonyítására, hogy önálló bank nélkül hitelviszonyaink nem javaihatnak. (Helyeslés az ellenzéken.) Hock János: Nagyon érdekes! Nagy Sándor (munkapárti): Halljuk! Halljuk! Nagyon érdekes! Kun Béla: Támadja a „célszerűségi" elméletet, melyet a munkapárton a bankvita ellen hangoztatnak. Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet utáu Kun Béla azt mondja, hogy a nemzetei az önálló banktól félteni annyi, mintha a fiatal férjet a hiízasólet első rázkódtatásától óvná valaki. (Derültség.) Határozati javaslatot nyújt be aziránt, hogy a közös bank váltótárcájának állományáról terjesszen a kormány kimutatást a Ház elé. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon). Rónay Jenő megmagyarázza tegnapi beszédének egyes részeit, melyet az ellenzéki szónokok félreértettek. Azt bizonyította tegnap, bogy a bunkkérdés és a kivándorlás közt csak erőszakosan lehot összefüggést keresni. Ezt most is föntartja. (Bizony Ákos beszéde.) Bizony Ákos rámutat arra, hogy az ellenzék négyhetes vitájának megvolt a maga haszna: fölvilágosította a közvéleményt és csökkentette az ellenzéki pártok közt a súrlódást. A többségről szemrehányást tettek a függetlenségi pártnak, hogy miért nem állította föl, mikor kormányon volt, az önálló bankot. A többségen tudhatnák, hogy ez nem a függetlenségi párt jószándékán múlott. Az is alaptalan szemrehányás, hogy a függetlenségi párt kész lett volna elvföladás árán is hatalmon maradni. Justh Gyula a mir.ap fölolvasott memorandumával ezt toljesen megcáfolta, a szónok ugyancsak jó lélekkel megcáfolhatja a vádnak a Kossuth-pártra háruló részét. Elismeri Justh Gyula szándékának tisztaságát és jóhiszeműségét, de véleménye szerint a Justh-féle propozició, még ha a király elfogadja is, kivihetetlen lett volna, ugy, hogy a bank 1911 január elsejére fölállittassék. Beszéde végén azt fejtegeti, hogy az önálló bank sem a hitelt, sem a kamatot nem drágitaná meg. A Ház ezután áttért az interpellációkra. Pozsgay Miklós a fogyasztási bárcáknak az összes fővárosi pályaudvarokon való árusítása érdekében. Haydin Imre pedig a trencsón-, turóc- ós liptómegyei nyomor dolgában terjesztett elő interpellációt. Az utóbbi interpellációra Serényi Béla gróf földmivelósiigyi miniszter kijelentette, hogy a legközelebbi minisztertanácsban előterjesztést fog tenni aziránt, hogy nyomorral sújtott vidékek fölsegilésére a kormány nagyobb pénzösszeget utaljon ki és bogy élelmiszer kiosztásával segítsenek a szűkölködő népen. Az ülés három óra után végződött. bizalommal van a hadügyminiszter iránt és a költségvetést elfogadja. Utána Schönaich báró válaszolt az elhangzott felszólalásokra és a költségvetést általánosságban való elfogadásra ajánlja. A bizottság a költségvetést általánosságban elfogadta. Ezután a részletes tárgyalást kezdték meg. Solymossy Ödön báró, Bakonyi Samu, Teleky József gróf, Tisza István gróf, Miklós Ödön, Ghorin Ferenc és Hoffmann Hugó fölszólalása után az elnök az ülést berekesztette és folytatását csütörtök délután öt órára halasztotta. A hadügyi költségvetés. Bécsből telefonálják: A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottsága ma délután öt órakor Sziráky Antal gróf elnöklésével folytatta ülését. Az ülésen Schönaich báró közös hadügyminiszter, Hoffntann Hugó altábornagy, külügyi osztályfőnök, Khuen-Hédervdry Károly gróf, Hazai Samu, Aehrenthal gróf külügyminiszter és Buridn báró közös pénzügyminiszter vettek részt. Az 1911. évi közös költségvetés általános vitája során elsőnek Sághy Gyula szólalt föl. Hangoztatta, hogy a magyar delegáció pusztán előkészítő hatáskörrel bir, nem pedig bizonyos törvényhozási jelleggel, mint az osztrák. Chorin Ferenc Sághy fölszólalására megjegyzi, hogy a delegáció hatáskörébe tartozik a közös költségek egy évre való megállapítása s amikor ezeket a magyar költségvetésbe már beállították, számszerűleg vizsgálat tárgyává tenni a költségvetést nem lehet. Sághy Gyula ujabb, személyes kérdésben való fölszólalása után Miklós Ödön beszólt, ügy látja, hogy a jövő tervezetek tekintetében ez a költségvetés ujabb költségeket nem foglal magában. Foglalkozik azután az osztrák delegációban hangoztatott kérdéssel, hogy az Ausztriára előirányzott élelmezési szükségletek ugyanott fedeztessenek. Fölhívja a hadügyminiszter figyelmét, hogy az altiszti kiképzéseknél a magyar honos tisztek szama csekélv. tehát szaporítani kell. Egyébiránt A dühöngő pestis. — Veszedelemben Európa. — (Saját tudósítónktól.) Keletázsiából egyre iszonyúbb és elrémitőbb hirek jönnek a pestisről. Európát fenyegeti már a veszedelem, mert a kinaiak őrületes félelmükben nem törődnek semmivel és a holttesteket beledobálják a folyókba, amelyek a tavaszi olvadáskor behurcolják a járvány csiráit Szibériába. Amikor a pestis Szibériában van, már majdnem Európa földjére lépett, mert bizonyos, hogy Szibériából hamarosan átkerül Oroszország európai területére is. A kinaiak a befagyott Sungari folyóba dobálják bele a pestiscs hullákat, de sok az utcákon hever és még a kutyákat sem riasztják el mellőlük. Tavaszszal, amikor a Sungari, meg az Amur folyók jege meg indul, ezer meg ezer pestises hullát fognak magukkal vinni. S ha igy Vladivosztokban, Nikolszkban, Blagovicsenszkben befészkeli magát a pestis, akkor egész Szibériát és Európát veszélyezteti. S ehez a rettenetes veszedelemhez 'kapcsolódik még az, hogy Mandzsúriában politikai zavarok vannak: azt híresztelik mindenfelé, hogy az európai ördögök terjesztik a járványt, liogy igy irtsák ki valamennyi benszülöttet. Állítólag már proklamációkat is találtak néhol, amelyek arra szólítják föl a lakosságot, hogy irtsák ki az európaikat. A pestisről Ghantemesse párisi egyetemi tanár cikket irt a Nemyork Herald-ba,, a veszedelem nagyságáról és terjedéséről adva fölvilágosítást. Megállapítja, hogy e betegség, rohamos terjedésének egyik legnagyobb oka a tarbagan nevü állat, amely a pusztai hódolt fajához tartozik s amely Mongolország nyugati s Bajká!-tó keleti részén él. Ez az állat terjeszti a pestist, jobban, mint például a patkány, amely fogékony a pestis iránt s amelyről a legyek viszik át az emberre a ragályt. De a tarbagan veszedelmesebb, mert az úgynevezett tüdőpestis terjedése közvetlen és a mikróbák belégzés utján a levegővel jutnak be a tüdőbe. A mult esztendőben na°yon elszaporodtak Mandzsúriában ezek az "állatok s már októberben fordultak elő pestises halálesetek. A betegség kinos köhögéssel kezdődött, nagy vérhanyassal jart s rövidesen halállal végződött. Ez volt a tüdőpestis. A betegség rohamosan terjedt, a mongol parasztok rémülten hagyták ott falvaikat s kelet-kinai vasút mentén, Karbin és Mandzsúria más állomásai felé menekülve, magukkal hurcolták a ragalyt. Megfertőzték Kínát, de a hatóságok titkolóztak s csak akkor közölték a veszedelmet az orosz hatóságokkal, amikor az epidémia már tömegesen szedte áldozatait s a lakosság lázongani kezdett. A pestisről ma a kővetkező taviratok érkeztek: Berlin, február 8. A Karbinból és Pétervárról érkezett táviratok rettenetes képet adnak a mandzsúriai járványról. A legrettenetesebb a helyzet a pestis központjában, Fudjadjaban. A város lakosságának jó része már elpusztult, a többit pedig éhhalál és megfagyás fenyegeti, mert teljesen el vannak zárva a külvilágtól. Mukdenben és a nagyobb mandzsúriai városokban naponta emelkedik a betegek és a halottak száma, mert a kinai újév alkalmával egész gyülekezeteket fertőz meg a járvány. A pestis hatása mutatkozik a kereskedelem terén Is. Karbinban alig vun pénz és a legnagyobb cégek fizetésképtelenek lettek. Tolvajok, útonállók és gyilkosok garázdálkodnak az egész vidéken. Hundzsubuk mellett egy japán katonaorvost öltek meg, a lakatlan városrészekot tolvajok fosztogatják, akik ellen a kormány katonai csapatokat küldött. Vladivosztok munkásnegyedében a legkótségbeejtöbb egészségügyi állapotokat konstatálták. A hatóságok a legrosszabbtól tartanak, ha a pestis oda is eljutna. Azt a hirt, hogy a járvány már Szibériára is átterjedt, megcáfolják. Pétervár, február 8. A Novoje Vrcmja tudósilója telegrafálja Karbinból: A legnagyobb fantázia sem tudja elképzelni azt, ami most Fudsjadjanban valóság. Már az epidémia kitörésétől fogva halomban hevernek az utcán a holttestek. Olyan emberek, akik február harmadikán mentek el Fudsjadjanból, beszélik, hogy a házak mind zárva vannak. Az utcákon nem áll más, mint kntonákés egészségügyi alkalmazottak, akiknek sorait szintén megritkította a postis. Néha gyérekeket látni, akik árván maradtak s most kétségbeesetten sirnak segítségért. Január harmincegyedikén adtak először parancsot a kinai hatóságok, hogy el kell égetni a holttesteket. Eddig kétezerötszáz hullát égettek el. Árkokat ásnak, amelyeket hullákkal és fával tömnek meg, azután leontenek petróleummal s igy gyújtják meg. Az első égetés nem sikerült, mert a hullák nem égtek el teljesen. A félig elégett hust a kutyák megették. Most még négyezer hulla van megégetni való, amelyhez naponta aránylag még százötven jön. Hulancsöngben, Ásihnoban, Zizikarban és Mukdenben a járványnak naponta száz ós száz áldozata van. Hulancsöngben a hullákat a folyó jegére dobálják. Zizikarban majdnem minden orvos meghalt. Senki sem tudja, hogy hová meneküljön, mert egyik hely veszedelmesebb a másiknál. A pánik óriási. Orosz borzalmak. — Rettenetes statisztika. — A börtönök. — űtezerhétszázharmincöt halálos ítélet. — A pogrom. — (Saját tudósítónktól.) Egy pétervári újságíró, Ventin, megdöbbentő adatokat közöl az orosz borzalmakról. Azzal kezdi, hogy a forradalmat leverték. A forradalmi szervezeteknek nincs erejük a mozgalomra, söt nem is foglalkoznak komolyan semmiféle forradalmi tervvel. A belső „nyugalom", eltekintve a diákok mozgalmától, megvan a véres országban. Borzalmas áldozatok árán és ki tudja, mennyi ideig? Mert a hamu alatt azért lappang a parázs, a vérbefojtott szenvedély, a gyűlölet a vórhatalom iránt izzik ós csak alkalomra les, amikor kegyetlenül visszaadhatja a kapott korbácsütéseket. Hogy milyen rettenetes áldozatokkal járt az orosz forradalom vórbefojtása, arra nézve hiteles és kimeritő statisztikát állított össze Wentin. A kimutatás szerint 1905 október hetedikétől 1910 október tizenhetedikéig harminchétezerhatszázhusz embert ítéltek politikai bűncselekmények miatt a liadbiróságok súlyos büntetésre, halálra, kényszermunkára, deportációra, fegyházra. Az Ítéletek közül ötezerhétszázharmincöt halálra szólt, háromezertizenötöt végre is hajtottak, mig a többieket kegyelemből Szibériába küldték. Ezenkívül ugyanez alatt az idő alatt közönséges büntettek miatt halálraítéltek ezerkétszázötvenhét embert, kivégeztek hétszázhuszonhatot. Ezek a halálos Ítéletek, amelyek mellett óriási azoknak a száma, akiket politikai vétség miatt elitéltek. ;•>'•> Politikai vétség miatt elitéltek ugyanis: egyszerű fogságra 2485 embert, várfogságra 4249