Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-09 / 32. szám

2 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 Angiia külpolitikája. — »flz entente uiszonyai nem változtak«. — (Saját tudósítónktól.) Az angol alsóház a fölirati vitával foglalkozik. Az ülés nagyobb fele belpolitikai kérdések tárgyalásával telt el. Az ülés végén Lloyd George unionista képviselő kérte a kormányt, hogy újból fejtse ki azt az álláspontot, amelyet a hármas entente dolgában és Nagy-Británniának a perzsa tengeröbölre vonatkozó helyzete tekintetében elfoglal. Mac Kinnon Wood külügyi alállamtitkár válaszában kijelentette, hogy nem látja be, minő okokból kívánja Lloyd az idevágó kijelentések megismétlését, annál kevésbé, mert e kérdésekben a kormány politikája nem változott. Nem merültek föl uj körülmények, amelyek ujabb megvitatást tonnónek szükségessé. Beszéde további folyamán kijelentette, hogy az a megállapodás, amelyet Oroszország Németországgal kötni készül, csak az orosz érdekszférában lévő vasútra vonatkozik és nem érinti a perzsiai angol érdekeket. Biztosithatja Lloyd képviselőt, hogy Anglia helyzete a perzsa öböl tekintetében ugyanaz, ami mindenkor volt. Kapcsolatban Lloyd képviselőnek egyik kijelentésével, azt kórdi szóló, vájjon mi volna megalázó a trónbeszód azon passzusában, amely azt mondja, hogy a kormány gondot fordit a déli kereskedelmi utak biztonságára, amelyeknek kereskedelmi forgalma nagy érdeke Angliának. Nem lát megalázást abban, ha a kormány arra törekszik, hogy Perzsia maga tegye ezt, mert hiszen az Oroszországgal való entente, amelynek erősítésére szólította föl Lloyd képviselő a kormányt, ópen azt célozza, hogy Perzsia integritását megóvja ós gondoskodjék arról, hogy semmiféle konfliktus ne keletkezzék Oroszország ós Anglia érdekei között, akik Perzsiában oly nagy mértókbon érdekelve vannak. Ami Lloyd képviselő kívánságát illeti, hogy szóló őszinte nyilatkozatot tegyen Angliának az összes európai államokhoz való viszonyáról, szóló nem látja, hogy minő előnyök származflának abból, ha ezt megtenné. Anglia ententje nem más országok ellon, hanem arra irányul, mindenáron megakarta ezt akadályozni: „Mondom neked, hogy megnősült, nem vagy te neki semmi és senki, nem is tudakozódott soha felőled . . . Hiába volt. Ismerni akartam s mikor feljöttem Párisba, megszereztem a cimét s most itt vagyok . . . De azért ne tessék rám haragudni, nem tehetek róla, nem tudtam magamnak parancsolni . . . Oh! dehogy is haragszik rá! Csak féltékenységet érez a szive mélyén. Amint elnézi, arra gondol, milyen igazságtalan a sors. Hát nem lehetett volna az övé ez a gyermek! Mennyi gonddal, szeretettel nevelte volna föl!... vSzakasztott mása Achillenak. Csak valami huncutság és merészség van az arcában, ami Achilleban nincs. S nem tudja elűzni magától azt a gondolatot, hogyha Achilletól neki születik fia, annak a nézésében és hangjában kevesebb lett volna a merészség és több a becsületesség. A helyzet egy kicsit kínossá kezd lenni. Mind a ketten hallgatnak. Elmélyednek gondolataikba, amelyek más-más utakon járnak. Egyszerre csak a lépcsőházból léptek zaja hallatszik. Jön Achille apó. Magas, meggyörnyedt alak, járása vontatott, mint az olyan munkásé, aki sok hétfőt csavargott el az utcákon. — Nézd, Achille — mondja az asszony — itt van valaki, aki beszélni akar veled. S átmegy a szomszéd szobába, férjét s a szép Szidónia fiát magukra hagyva. Az első szóra Achille arca elváltozik, de a fiu rögtön megnyugtatja. — Nem kérek én semmit; hála Isten, incs szükségem semmire, megélek ón a J1 hogy biztosítsa a közös törekvést egy bizonyos cél irányában. Az entente tekintetében a viszonyok nem változtak. A gyengülésről szóló hírek alaptalanok. A helyzet kielégítő. A kormányt az orosz kormány informálta lépéseiről, de szóló nem tartja ajánlatosnak e tekintetben részletes vitába bocsátkozni, mert az információk tökéletlenek. A vitát ezután elhalasztották. Az angol flotta-program. Londonból jelentik: Már ebben az évben negyvenöt millió font sterlinget fog fordítani az angol tengerészeti kormány a ílotta-program megvalósítására. A terv az, hogy már az idén hót Dreadnoughtot fognak elkészíteni az angol hajógyárakban s ezek közül négy hajóóriást juliusban és augusztusban fognak vizre bocsátani. A trónörökös Brioni szigetén. Bécsből jelentik : Ferenc Ferdinánd trónörökös március harmadikán érkezik családjával Brioni szigetére. Ezúttal is a Carmen-szállodában fog lakni a trónörökös családja és a hotelben már most készülnek fogadtatására. Merénylet Nikita ellen. Antivariban kedden a rendőrség kózrekeritett egy gyanús montenegrott, aki Athénből jött. Kót töltött dinamitot találtak nála. Azt állítja, hogy Cettinjébe készült utazni s ott elakarta pusztítani egy régi haragosát, aki azóta csendőr lett. Ez az ember évekkel ezelőtt agyonlőtte az ő anyját ós húgát, a cettinjei törvényszék pedig fölmentette, mert őrültnek tetette magát. A rendőrség nem ad hitelt ennek az elbeszélésnek, mert sok oka van föltenni, hogy ez a montenegrói merényletre készült Nikita király ellen. Chiari nyilatkozata körill. Bécsből jelentik: A minap feltünóstkeltő intervju jelent meg a Stampában. Ez az olasz ujág megszólaltatta Chiari Artúr helyettes tengernagyot, aki harcias húrokat pengetett ós megjósolta, hogy rövid időn belül kenyértörésre kerül a dolog Olaszország és az osztrák-magyar monarchia közt. Ezért az intervjuért alaposan ráteritették a delegációban a vizes lepedőt Chiari admirálisra. Meginterpellálták a közös külügyminisztert és Aehrcnthal sietett eloszlatni az intervju nyomán kelt kinos hangulamagam munkájából. Csak azért jöttem, hogy lássam ... Egyebet nem akartam. — No persze, no persze, — dadogja az apa — jól tetted fiam, no igen, persze, jól tetted... De azért, hiába, ez a hirtelen apaság zavarba hozza ós bántja, különösen a felesége előtt. Oda-oda pislant a konyha felé s halkan odasúgja a fiúnak: — Itt lenn van egy bormórés, talán jobb lesz, ha lemegyünk, ott kényelmesen diskurálhatunk. Várj egy kicsit, anyjuk, mindjárt visszajövök. Lemennek, leülnek egy liter bor mellé s elkezdenek beszélgetni. — Mi a mestersége? — kérdi az apa. — Én ácsmester vagyok. — Én meg asztalos, — feleié a fiu. — S hogy megy a sorsa? Milyen a kereset ? — Hát biz' az csak közepes. S ilyen hangon folyik tovább a beszélgetés. Csak az hozza őket egy kicsit közelebb, hogy hasonló a mesterségük s arról lehet még egyetmást mondani. Azonkiviil egyéb mondani valójuk nincs. Semmi meghatottság, semmi közös emlék — életük utjai tökéletesen elváltak, egyiknek se volt a másikra a legkisebb hatása se. A kancsó kiürül s a fiu fölkel helyéről. — No, apám nem akarom tovább föltartóztatni. Most már láttam, betelt a kívánságom. Örülök, hogy megismertem. Isten vele! — Sok szerencsét, fiam! Hidegen kezet szorítanak, a fiu indul kifelé s az apa fölmegy a lakására. Soha többé viszont nem látták egymást. tot. Most ismét megszólal Chiari Artúr. Nyilatkozatot közöl, hogy amit az olasz hirlapirónak mondott, az az ő legsajátosabb véleménye. Eszeágába se volt félreverni a harangokat. Csak azt hangoztatta, hogyha Olaszországnak minden dicséretes törekvése ellenére sem sikerülne a tagadhatatlanul létező ellenszenvet, amely az osztrák-magyar monarchia iránt sűrűn megnyilvánul, végkép kiküszöbölni, akkor a háború kikerülhetetlen és Ausztria-Magyarországnak sürgős kötelessége fölkészülni erre a háborúra, amelyet nem koresett, de kónyszeritették rá. Elismeri nyilatkozatában avice-admirális, hogy vétett a legfőbb elv ellen, amely katonaembernek hallgatást parancsol, de mentségére fölhozza, hogy jót akart. Nagyon ártanak a kölcsönös jó viszonynak azok, akik az agyonhallgatásban látják a megértés biztos módját, ahelyett, hogy fölvilágosítanák a közvéleményt. A képviselőház ülése. — Üres nap. — (Saját tudósítónktól.) A bankjavaslat vitája hamarosan véget ér, — csütörtökön Andrássy Gyula gróf fölszólalásával befejezik az általános vitát és a jövő hét elején a részletes tárgyalásra kerül már a sor.' Az ellenzék nagy vitát szeretne a részletes tárgyalásnál kezdeni, de gondoskodás törtónt már arról, hogy üres, időtfecsérlő beszédekkel ne akaszthassák meg a parlament munkáját. Az ellenzék követelni fogja, hogy a bank alapszabályait pontonkint tárgyalják, ebbe a lehetetlen követelésbe azonban a kormány nem fog beleegyezni. A szerdai ülésen, amely olyan volt, mint a többi unalmas tárgyalás, Hódmezővásárhely követe, Kun Béla beszélt a javaslat ellen. Ujat ő sem mondott, ő is csak azt ismételte, amit eddig előtte sokan — megismételtek. A mai ülés negyedtizenegykor kezdődött. Elnök : Návay Lajos. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után fölolvassák az interpellációs könyvet, amelyben az alábbi uj bejegyzések vannak, Lovászy Márton multkorról elmaradt interpellációja — az óbecsei hitfelekezetek segélyezése miatt — kivételével: Haydin Imre: A Felvidék nyugati megyéiben fenyegető inség tárgyában a belügyminiszterhez. Mádi-Kovács János: Az ingyenes népoktatás végrehajtása tárgyában a közoktatásügyi miniszterhez. Pozsgay Miklós: A budapesti és hajóállomásokon kiadandó fogyasztási adóbárcák ügyében a földmivelésügyi miniszterhez. Báth Endre: A budapest—ráckevei helyiérdekű vasút ügyében a kereskedelmi miniszterhez. A Ház délután két órakor tért át az interpellációkra. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter öt helyiérdekű vasútról szóló törvényjavaslatot terjeszt be. A bizottságokhoz utasítják. (A bankvita.) Kun Béla a bankvita során támadja a kormányt, amely bekapcsolta programjába azt, amiről hallgatott: a flottafejlesztési és kikapcsolta azt, amit megigórt: a készfizetések fölvételét. Foglalkozik a kormánypárti fölszólalásokkal és kimutatni igyekszik, hogy azok mennyire eltérnek egymástól. Csodálkozik, hogy ennyi eltérő vélemény lehet egy párton. Ilosvay Lajos: Cseréljünk helyet! Batthyány Pál gróf: El kellene menniök! Duka Géza báró: Önöknek muszáj volt! Justh Gyula: Nem volt muszáj; aki azt mondja, tudva valótlant állit! Ha föladtuk volna elveinket, még most is hatalmon lennénk! (Helyeslés balról). Hock János: Csak pofa kellett volna hozzá. (Zaj.) Kun Béla: Utal a Justh-fóle memorandumra, amely a legvilágosabban mutatja, hogy a függetlenségi párt inkább ragaszkodott elveihez, mint a hatalomhoz. — Tárgyalja a bankszervezetet, annak visel-