Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-07 / 30. szám

4 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 valamint a részletes vitát befejezettnek nyilvánítja s a költségvetést általánosságban is, részleteiben is elfogadottnak jelenti ki. Több köszönetszavazás után az ölés véget ért. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Február 7, kedd: Cigányszorelem. „ 8, szerda: A testőr. „ 9, csütürtök: Á zsába. ' „ 10, péntek: flip van Winkle. „ 11, szombat: A halhatatlan lump. (Bemutató.) „ 12, vasárnap d. u.: Gül baba. „ 12, „ este: A halhatatlan lump. „ 13, hétfő: A halhatatlan lump. „ 14, kedd: A sárga liliom. (Bemutató). „ 15, szerda: A sárga liliom. „ 16, csütörtök: A tévedt nő. (A jótékony nőegyesület estélye, Sándor Erzsi fölléptével.) „ 17, péntek: A sárga liliom. „ 18, szombat: A cigányszerelem. „ 19, vasárnap d. u.: A szabin nők elrablása. „ 19, „ este: A cigányszerelem. * Színészből igazgató. Békefi Lajos, a szegedi színház kiváló tagja, az erdélyi szlnikerületért pályázatot nyújtott be. Békefi, a jó színészi nevén kívül a kellő anyagi erőkkel is rendelkezik, jogos remónynyel néz tehát a pályázatok fölött döntő bizottság határozata elé. Békefi Lajossal, — akinek jeles színészi kvalitásait a szegedi közönség mindig osztatlan elismeréssel méltányolta, — az erdélyi színikerület bizonyosan kiváló és igazán lelkes igazgatót fog nyerni. * Csiky László jubileuma. A szegedi színtársulat kimagasló tagja, Csiky László jubilál. Március negyedikén lesz a jubileumi nap ós ekkor díszelőadás lesz a színházban. Csiky László Othelló szerepében lép föl. Csikyt színészi jubileumán az ünneplés legőszintébb, legbensőségesebb jeleivel fogja elhalmozni, ugy a szegedi közönség, mint a színtársulat. És Csiky hosszú és sikerekben gazdag múltjával méltán rászolgál arra, hogy a közönség és a szinésztársai osztatlan szetötetükkel ós becsülésükkel demonstráljanak akkor, ártiidön a magánéletben is a legszimpátikusabb színész, a mi „Laci bácsink" csöndes elmélázással gondol vissza karriórjének kezdetére. Arra az időro, amikor fiatalos hévvel, duzzadó erővel ós mindenekelőtt elsőrendű színjátszó képességgel lépett a világot jelentő deszkákra. Sok-sok esztendő suhant el azóta „Laci bácsi" feje fölött, sok ragyogó, mámoros év, de ő ma is erőteljóben van kiforott művészetének. Akár azt is mondhatnók, hogy virágkorát éli. A haja ugyan itt-ott szürkés csillámokkal van tarkítva, de a művészete ma is fiatalos, üde ós vonzó. Csiky László jubileuma nemcsak a szegedi közönség ós szinház ünnepe lesz, de a magyar színjátszásé is. * Előadás Rembrandtról. Szerdán délután félhatkor Back Bernát folytatja fölolvasásait a németalföldi festészetről. A fölolvasás, amely -az utolsó előtti lesz, főleg Rembrandtról fog tárgyalni. A sok vetített képre való tekintettel a hölgyeket fölkérik, hogy lehetőleg kalap nélkül, vagy kis kalappal jelenjenek meg. Miniszteri tanácskozás. A miniszterelnökségi palotában tegnap délelőtt tiz órakor Khnen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök elnökléséve!, a kormány valamennyi tagjának részvételével miniszteri tanácskozás volt. A jegyzőkönyvet Skerletz Iván báró miniszteri tanácsos vezette. A tanácskozás, amely a félhivatalos tudósítás szerint kizárólag folyóügyekkel foglalkozott, harmadfél óra hosszat tartott. Harc a mexikói főlkelőkkel. El-Cázoból jelentik: El-Cázo közelében egy nagy csapat fölkelő megtámadta Rabagó ezredes csapatát. A fölkelők és a katonák között irtó harc fejlődött ki, amelyben kevésen mulótt, hogy Rabagó is elveszitsé az életét. A katonák közül százhetvenen estek el, mig a fölkelők közül csak kéttén maradtak a harctéren. Rabagó ezután a megmaradt háromszáz emberével áttörte a fölkelők táborát és Jaurisba menekült. Ugrón kerülete. Szilágysomlyóról jelentik: Bafabás Béla ma tartotta a városháza udvarán programbeszédét. Tiszteletére délben bankettot adtak. Keller Samu Justh-párti jelölt délután a színházban mondotta el a programbeszédét. A románok Delien Viktort akarják fölléptetni, a aki az utolsó választásnál Ugrón ellenjelöltje volt. Itt emiitjük meg, hogy amiért a szilágysomlyói függetlenségi párt egy része Barabás Bélát, a másik része a Justh-párti Keller Samu dr, ügyvédet jelölte, Keller a Justh-párt központjához fordult támogatásért. A párt tagjai közül többen azon az állásponton vannak, hogy a párt ne állítson Barabással szemben hivatalos jelöltet, egyrészt, mert Barabás a közelmúltban fáradozott a két függetl ensógi párt egyesülésén, A Kossuth-párt több tagja már leutazott Barabás támogatására, a Justh-párt még nem döntött ebben a kérdésben. Látogatás Náthánnál. — A Quirinál és Vatikán viszálya. — Róma, február 6. (Saját levelezőnktől.) Róma fölött már végigsuhant a Prima Vera, balzsamos virágillattal terhes levegője ós én a könnyű felöltő alatt is megéreztem az olasz nap sugarainak forróságát, amint végigmentem a palotasorok között. Nem tehetek róla, de engem mindig elfog valami nyomasztó, de fenséges érzés, ha Róma város széles kőkockákkal boritott utjain járva, az emberiség évezredes históriájának e pompás fejezete tárul elém. Ez az érzésem egyre erősbödött, amig a polgármester rezidenciájának márványlépcsőin haladtam fölfelé és pár pillanat múlva az örök város protestáns feje: a római sindaco előtt állottam, aki annak szembeszállott a keresztény világ legnagyobb hatalmasságával, a Vatikánnal. Mostanában nehéz a sindaco szine elé jutni. Róma város polgármestere nagyur. Majdnem fejedelmi udvartartás veszi körül és most, midőn a pártok nézeteltérései szenvedelmes szóharcokban és újságcikkekben jutnak kifejezésre, egyenesen merénylettől féltik a város fejét. Sokáig kellett várnom, mig megnyíltak számomra a fogadóteremnek széles szárnyú fehér ajtói, de az angol konzulátustól kapott ajánlólevél és a polgármester titkárjánál tett előzetes látogatás győzedelmeskedett a nagy zárkózottságon s végre beléphettem. — Szabad kórnem, uram erre! — szólt a titkár, egy rövid folyosón vezetve át, melynek ódon szinü üvegablakain ezerfényü szivárvány pompájában tündökölve hatolt keresztül a délutáni napsugár. Szemben álltam a polgármesterrel. — Ez az ur az, aki az angol konzul ajánló levelét hozta — jelentette a titkár a polgármester felé fordulva. — Örülök, hogy látom! Mit óhajt, kedves uram ? — szélit meg németül a polgármester, mire én olaszul válaszolok. — Önt akartam látni, uram, a római sindacót, beszélni kívántam méltóságoddal. A polgármester nem imponáló megjelenésű ember, csak a szemei rendkívüliek. Erős, átható nézésük szinte vágja a beletekintőt. „Jattetura": verni tud a szemével, mondják a rómaiak, akik ismerik közelebbről a sindacót. Mosolyogva pillantott a titkárjára, aztán szemei derült és jókedvvel pihentek meg rajtam. — Igazán! — annyira érdekes vagyok? — szólt ós hangosan kacag. — Rómában nálam sokkal különb érdekességeket is láthat, signore! — tette hozzá. — Az érdeklődós most ön felé fordul, méltóságos uram. — Pedig higyje el uram, mi semmi rendkívülit, semmi mélyreható lelkiforradalmat nem akarunk fölidézni, de azt kell, hogy megtudja mindenki, akit illet, hogy Róma város a rómaiaké, a római népé, „a cittadinóje". Olaszország pedig az olasz államegység, az olasz nép összessége, melynek feje az „II Re di casa Savoya* és nem a Vatikán, az állam az államban. — Mi hü fiai vagyunk Itáliának, lojális hivei a királynak, keresztények vagyunk, de nem pápai alattvalók. A pápa a katolicizmusnak leje, átvitt értelemben talán a kereszténységé is, de nem az államé. Mi móltóságodnak a véleménye azokkal a legújabb pápai rendelkezésekkel szemben, melyek világi papok életmódjának korlátozására, a nyilvános élettől való eltiltásokra igy: a szinház, hangverseny, művészi összejövetelek, vendéglők, stb. látogatásának eltiltására vonatkoznak! — A parancsnok rendelkezik alantasaival, bár őt is kötik a regula szabályai. Ez teljesen a pápa egyéni joga, amely jognak kifejezésében a bíbornoki karnak nagy szerep jut. Véleményem szerint: ez ugyanolyan sorsra jut, mint az antimodernista eskü letételére vonatkozó régebbi rendelet. Nem fog sok vizet zavarni ós azt hiszem, hogy elsősorban nálunk, az olasz papságnál észlelhető tüneteken fog hajótörést szenvedni. A mi papjaink, püspökeink, érsekeink ezentúl is fognak a világgal érintkezni a pápai rendelet ellenére is, nem is szólva arról, hogy Franciaország, a modern szellemtől, az emberi gondolkozás szabadságátél halottaiból föltámasztott Spanyolország, vagy pláne a nagy német birodalom teljesen figyelmen kivül fogják hagyni ezt a rendeletet. Dehát ez nem a mi dolgunk. Én csak a római polgárok érdekei és az emberei gondolat szabadsága fölött őrködöm és el vagyok tökélve végletekig menő harcot folytatni a szabadgondolkozás ós a népjog ellenségeivel szemben, bárhonnan támadjanak is azok. — Mik azok az uj rendelkezések, amik a vatikáni körök fölháborodását idézték elő, méltóságos uram ? — Tulajdonképen Róma városának a művészeti főiskolák körül tett intézkedései, de még jobban az elemi népoktatás tervezetében előforduló ujitások, úgyszintén a házasságkötések állami ellenőrzésének végrehajtása költették föi a vatikáni körök fölháborodását, azonkívül az uj véderötörvény egyik paragrafusa, amely az utolsó kalabriai falucska plébániáján csak ugy, mint itt, Rómában elrendeli az anyakönyvek vizsgálatát, illetve ellenőrzését. — A polgármester ur talán ezekben a kérdésekben kissé szigorúan Ítélkezik? — Nem, uram. A támadások, amelyek engem érnek, a Vatikánnak a római polgárokon keresztül a szabadgondolkozó emberek ellen irányuló támadásai. — Hozzá fog-e szólni polgármester ur a különféle párti lapokban folyó polémiákhoz és milyen célzattal fogja véleményét nyilvánítani ? — Én nem polemizálok ; én, mint Róma város polgármestere, felelősségteljes helyemen nem bocsátkozhatom hírlapi szóharcokba. Hadd végezzék azt ol egymásközt az újságírók. Köztük vannak az én embereim is, az én táboromnak katonái, amely nagy tábornak én is egyik szerény harcosa vagyok. Célom van, de célzattal nem bocsátkozom küzdelembe. Én csak a magamét akarom, a rómaiakét, a „cittadinókél", mert Róma a rómaiaké.