Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-07 / 30. szám

1911 február 2 DELMAGYARORSZAG 5 MAPI HÍREK — A pióca a modern orvostudomány­ban. Bécsi tudósítónk irja: Mi modern embe­rek, manapság gúnyosan mosolygunk, ha a piócát, mint a gyógyítás egyik eszközét halljuk emlegetni. A modern orvosnak eszébe sem jutna erre a divatjátmult kis állatkára gon­dolni, amikor az embeii szervezet vértulten­gés folytán halálos veszedelemben forog. Száz évvel ezelőtt, no igen, akkor még szorgalma­san rakták a piócát a gutaütött ember hom­lokára vagy más bajoknál a sziv fölé. De eze­ket az orvosokat már csak rózmetszetes, sár­guló orvosi tudományu könyvlapokon láthatjuk ósdi öltözékben, még elavultabb gyógyitómód­szerek közepette. Azaz, hogy csak volt igy. Bizony a modern tudományu orvosok már a közel jövőben vissza fognak térni az apró, sikos testű fekete hüllőknek az orvosi tudo­mányban való gyakori alkalmazásához. A leg­előkelőbb bécsi orvosi ujság, a Wiener Medizi­nische Wechenschrift egyik legközelebbi szá­mában szenzációszámába menő tudományos munkát fog közölni, amelynek szerzője egy fiatal tudós, a Délmagyarorsság és a szegediek kedves ismerőse: Rosenfeld Viktor dr, császári és királyi katonafőorvos. Talán indiszkréció részünkről, hogy egy másik — ha mindjárt szakújság közleményét publikáljuk, még mi­előtt az abban megjelent volna, de talán eksz­piál bennünket a vérbeli újságíró voltunk, amely imperative követeli tőlünk, hogy a szen­zációt saját olvasóközönségünknek hamarabb hozzuk tudomására, mint azt máshonnan nem általunk tudhatná meg. Bosenfeld dr nagy or­vosi tudása is lándzsát tör most a piócáknak orvosi célra való fölhasználása érdekében. A fiatal tudós számos esetet mutat ki kórházi prakszisábóf, amikor halállal vivődő betegeket hoztak elébe s a modern orvostudomány ha­talma megtörött a menthetetlennek látszó hal­doklóval szemben. Agyszélhüdéses, eszméletlen betegek feküdtek halálraváltan az orvos előtt, de ez nem nyúlhatott a mütőkéshez, amely talán, nagyon talán biztathatott némi ered­ménynyel. S a zseniális orvos a modern tudo­mány eszközeit kombinálni tudta a rég mult időkéivel. A pióca pedig mesés hatást ért el­A tulsok vér által már halálra kárhoztatott és borzasztóan szenvedő emberek úgyszólván néhány perc alatt tértek magukhoz, léptek a javulás útjára ós hagyták el rövid időn belül legjobb egészségben a kórházat, ahonnan pedig még csak nem is olyan régen Szentmihály lovának kellett volna elszállítania . . . S a közöl jövő fogja megmutatni, hogy nem is olyan ostobák valának elődeink, amikor a „piócázást" univerzális gyógyszernek tekintették és hasz­nálták is. — A trónörökös utazása. Bécsből jelentik: Ferenc Ferdinánd trónörökösről az a hír volt elterjedve, hogy Korfuba megy a télen üdülni. Kitűnő forrásból halljuk, hogy sokáig kétséges volt, hol töltse a telet a trónörökös. Tavaly St.-Moritzban volt családjával együtt. Neki magának igen jót tett a balzsamos hegyi le­vegő. A kis hercegek azonban nehezen viselték el a nagy hideget. Ezért az idén végre ugy történt a döntés, hogy a trónörökös családjával együtt Brioni szigetére megy és ott fog körül­belül hat hetet tölteni. Március végén Ferenc Ferdinánd trónörökös befejezi üdülését. — A Széchenyi-lakoma. Budapestről je­lentik: Vasárnap délután tartotta a Nemzeti Kaszinó ezidei Széchenyi-lakomáját. Három te­remben teritettek a lakoma mintegy kétszáz résztvevője számára. Az asztalfőre virágokból állványt emeltek a Széchenyi-billikom számára. Pont hat órakor vonultak az ebédlőtermekbe a lakoma résztvevői, akik között ott voltak Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Zichy János gróf vallás- ós közoktatásügyi mi­niszter és Serényi Béla gróf földmivelósügyi miniszter. Az asztalfőn Meeőssy Béla volt ál­lamtitkár, az ünnepi szónok ült. A harmadik fogásnál szólásra emelkedett Mezőssy Béla ós Széchenyi István gróf példájának követésére buzdított. A nemzet javára és boldogulására emelte a serleget. Beszéde végén zajosan ün­nepelték. — Scotus Viator megint müfölkáborodik. Az osztrák császárvárosbél jelentik, hogy Scotus Viator, Luegerék angol barátja a napokban ismét Bécsben járt. Eihozta magával legújabb müvét, amit rólunk irt. „Corruption and reform in Hungary, a study of electoral practice". (Korrupció és reform Magyarországon, tanulmány a választási gyakorlatról.) A brosüra, természe­tesen, tele van vádakkal a mi választási rend­szerünk ellen. A londoni kirohanásait „sokmá­nyokkal" is megspékelte, amikkel a mult vá­lasztás visszaéléseit akarja illusztrálni. Mon­danunk sem kell, hogy ezeket román politiku­soktól kapta. A brosüra célját egyébként leg­jobban jellemzi az, hogy elsősorban az osztrák parlament tagjainak küldték meg. — Lánczy Leó kitüntetése. A magyar köz­gazdasági világ egyik kitűnőségét és vezető­emberét, Lánczy Leó főrendiházi tagot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökét ujabb ki­tüntetés érte. A király a pénzügyek terén szer­zett nagy érdemei elismeréséül a Ferenc Jó­zsef-rend nagykeresztjét adományozta neki. Ez az ujabb kitüntetés is azt az értékes mun­kát akarja elismerni, amelyet Lánczy Leó a magyar közgazdaság érdekében évtizedek óta fáradhatatlanul végez. — A polgármester Budapesten. Lázár György dr, polgármester hétfőn délután Buda­pestre utazott, ahol városi ügyeket fog el­intézni. — Személyi hirek. D'Orsay Olivér gróf, nyugalmazott ezredes, lótenyésztési felügyelő Szegedre érkezett, Mezőhegyesről. Dreyer állat­orvossal az alsótanyára ment ki, hogy a ló­tenyésztés érdekében mutatkozó változások iránt intézkedjen. Délben a Tisza-szállóban ebéd volt. — Justh János országgyűlési kép­viselő Szegeden időzik. — Ferenc József-rend. A király, mint a hivatalos lap közli, Balogh Ferenc miniszteri segédtitkárnak a Ferenc József-rend lovag­keresztjét adományozta. — Roosevelt világkörüli útja. Egy berlini lap arról ad hirt, hogy Roosevelt ezredes, az Egyesült-Államok volt elnöke ez év végén ujabb nagy utazásra indul. Először Vladivosztokba megy, azután Pekingbe, majd a Csendes­óceánon elhajózik a dólafrikai német gyarma tokhoz, hogy azokat megtekintse. Az 1914. óv elején San-Fanciscon ós Chicagón keresztül visszatér Newyorkba. — Kamarás! kinevezés. A király Abonyi Andor szegedi harmadik számú honvédhuszár­ezredbeli századosnak a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. — Tisza István Nyitrán. Tisza István gróf e hó huszonhatodikán Nyitrára érkezik, hogy az uj nyitrai református templom fölavatási ünnepélyén rósztvegyen. — A szláv sajtó a magyar ^iroda­lomban. Az 1909. évben a magyar biroda lomban, beleértve természetesen Horvát­országot és Szlavóniát, kétszáztis szláv ujság jelent meg. Még pedig százharmincnégy hor­vát, harmincnégy szerb, negyvenegy tót és egy rutén. Ennek a sok szláv újságnak nagy része Magyarországon jelenik meg. A sta­tisztikából azt látjuk, hogy Magyarországon se szere se száma a szláv sajtó-orgánumok­nak, amelyek jórészt abban merülnek ki, hogy. rágalmazzák Magyarországot és üldöz­tetésről beszélnek, amelyben részük van olyan lapoknak, amelyeket a magyar ható­ságok engedélyeztek. De erről természetesen nem informálják a külföldet. — Singer Pál temetése. Vasárnap délután folyt le Berlinben a napokban elhunyt szo­ciálistavezér, Singer Pál temetése. A temetési menet tizenkét órakor indult el s & menet csak öt órakor ért ki a temetőbe. A részt­vevők számát százezerre teszik. — Ezüstmenj egző. Braun János szegedi bangszergyóros hétfőn tartotta nejével, Rem­gruber Máriával huszonötéves házassági jubi­leumát. A szegedi zenetanárok üdvözölték az ünnepelteket. — A hódmezővásárhelyi bankügy. A kö­vetkező sorok közlését kérték tőlünk: Tekin­tetes szerkesztőség, kérem a Délmagyaror­szág-ot, mint igazságos lapot, szíveskedjen e nyilatkozatomnak, — mely mintegy válasza — a Hódmezővásárhelyi Reggeli Ujság-b&n közzé­tett Halász Manó dr ós Gsáky Lajos dr nyilat­kozatának helyt adni. Faragó Mátyás nincs itthon és az, hogy a nagyközönség — mely hiszem, igazságos részvéttel nézi az ellene indított hajszát — világosan lásson az ügyben, kell liogy megtegyem megjegyzéseimet a lap­ban megjelent két nyilatkozatra. Halász Manó dr azt mondja, hogy nem 5 gyűjtötte össze az adatokat Faragó Mátyás ellen, Csáky Lajos dr meg épen azt is mondja, hogy ő Faragó Mátyást nem gyűlöli. Jó. Nem bánom. Cseréljük meg a szerepeket, legyen Csáki dr az, aki kutatott valami után, amivel a korrekt Faragó Mátyást meggyanúsíthatja és legyen Halász Manó az, aki gyűlöli. Mindegy. Egészen bizonyos az, hogy igy van. Halász Manó volt az, aki már az igazgató­választáskor kézzel-iábbai, sőt Írással igyeke­zett volna Faragó Mátyást elejteni, de tekin­tettel arra, hogy Faragó Mátyás erre az állásra érdemeket szerzett és főleg, hogy Halász Manó rosszakaratát elnyomta a sok jóakaró, mégsem tudta keresztül vinni azt, amire erősen töre­kedett. Ettől fogva kellemetlen már neki Faragó Mátyás ós hogy most is legutóbb a vezérigazgató nem tartotta helyesnek az el­bocsátott ügyész rokonát ügyésznek választani — hát ezt már igazán nem tudta megbocsá­tani Halász Manó, sem jóbarátja Csáky Lajos dr. Kitűnő fülek tulajdonosa hallotta — és kíván­ságomra esetleg helyt is áll ezért a nyilatko­zatáért — mikor Csáky Lajos dr ezt mondta a Kaszinóban : ,ez a jött-ment akar nekünk dik­tálni? no, majd megmutatom én ennek a csabai tótnak, hogy ki parancsol itten". Igy van. Mindent meglehet mutatni, ha az ember nagyon akarja. Pedig Faragó Mátyás legutóbb, látva Halász Manó ismert udvarias alkalmaz­kodó képességét azt hitte naivul, bizón, hogy a nézeteltérések elsimulnak és — én vagyok a tanú, de sőt más is, hogy még kellemesnek is találta az uj ügyészt örömmel adta át neki a Brázay-ügy iratcsomóját és — ezek saját szavai — „örülök, hogy végre olyan ember nézi át, ezt a szép üzletet, aki legalább a jogi részéti megérti." Neki nem volt semmi rejteni valója, azonban mint látjuk, Halász Manó paragrafusokba ka­paszkodott, amelyek közzé modern pénzember üzleteket nem tud szorítani. A fő az, hogy a kereskedelmi törvényeket pontosan betartotta l ő csak az intézetnek akarta a hasznát, mint ahogy mindég, még itthon is folyton annak az érdekében dolgozott. Egyébként Polónyi Dezső dr világosan bebi­zonyította, hogy Halász Manónak akkor sincs igaza, mikor a paragrafusokon lovagol. Hódmezővásárhely egész intelligens közön­sége látja sőt tudja, hogy a fegyelmi ügy és fölfüggesztós egy közönséges hajsza. Azt hiszik, hogy egy negyven éves férfit, akit tehetséges szakembernek, szorgalmas, becsületes, igaz em­bernek ismer és tud mindenki, csak igy semmiért egy-kettőre ki lehet tekerni a nya­kát ! A gyűlölet rossz tanácsadó és az igazga­tóság, a választmány be fogja látni, hogy apró nevetséges dolgokért — amit egy szegény tisztviselő, akinek sokszor kellemetlen volt az igazgató jogos és igazságos feddése, itt kitálal — egy korrekt vezérigazgatót elcsapni, egy ember jövőjét tönkre tenni — nem lehet. Budapesti nagy bankok fejei állanak Faragó Mátyás igaza mellett, akik elejétől ismerik és tudomásuk volt a Brázay ügyről és akik miko4.

Next

/
Thumbnails
Contents