Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-07 / 30. szám

1911 február 2 DELMAGYARORSZAG 3 keztetni, hogy a városi elöljáróság nem valami nagyon óhajtotta, hogy a birtokviszonyok ren­dezés elé kerüljenek. Nem tudjuk, érdekében állott-e a feledós homályába burkolni ezt az ügyet, de mindenesetre a városi elöljáróság hibás a dologba. A jelenlegi birtoknyilvántar­tás hiába felel már meg a követelményeknek, a régi hibákat csakis a nagy apparátussal dol­gozó birtokvalósitó-bizottság képes helyrehozni. A képviselőház ülése. — Nyílt ülés majd zárt ülés. — (Saját tudósítónktól.) Terrorral is igyek­szik már vitázni az ellenzék. Azaz főként igy bankvitázik a bankkérdés elhagyásával. A mai ülés elején Polónyi Dezső nekiron­tott a bánnak, akit Héderváry miniszter­elnök védelmezett meg erélyesen és hatá­rozottan. Lett kavarodás és müfölháborodás az ellenzék soraiban. Nyilt ülés, majd zárt ülés következett és a képviselők ismét öre­gebbek lettek egy nappal. Újra elmondhat­ták, hogy a vita elég élénk volt részleteiben, de azért semmit nem végeztek ma se. A bankjavaslat vitájában Désy Zoltán, a koalició volt pénzügyi államtitkárja mondott nagy beszédet és válaszolt Lukács László pénzügyminiszternek szombati beszédére s védelmezte a koalició magatartását a gazda­sági önállóság tekintetében. A holnapi ülés­ben szólal föl Andrdssy Gyula gróf, aki főként Tisza István grófnak az ötödik sza­kasz dolgában fog válaszolni. Kabos Ferenc alelnök negyedtizenegy óra után nyitotta meg az ülést. Az elnök bemutatja az összeférhetetlenségi állandó bizottság elnökének jelentését Burdia Szilárd összeférhetetlensége ügyében. Bemutatja a kérvényeket. (Polónyi a bán ellen.) Polónyi Dezső napirend előtt szóvá tette Tomasich Miklós horvát bán magatartását, amely — szerinte — a trialisztikus törekvése­ket támogatja. Óhajtja a horvát testvérnemzet­tel való együttműködést, de le kell moodaniok az alkotmányellenes törekvésekről. Ezeket pe­dig a bán nemcsak támogatja, de egyenesen szitja. Eszéki beszédében ő maga mondta, hogy ezért őt meneszthetik. Boldogult Ugrón Gábor szóvá tette Bunjanin horvát képviselő mentelmi ügyét, amely a bánuak azon a rendeletén ala­pult, hogy a horvát képviselők mentelmi jogát csak a horvát országgyűlésnek kell felfüggesz­teni. A mentelmi bizottság az ügyet tárgyalta, de a bán ragaszkodott ahoz, hogy a horvát kép­viselők csak a horvát politikai mentelmi jogot élvezik. Ez egy hét előtt történt s szóló meg­győződött arról, hogy ez a hir való. Ez súlyos törvénytelenség. A horvát országos gyűlésnek csak autonom jogai vannak, de sem törvény­hozó, sem végrehajtó hatalma nincs, tehát nem is delegálhat képviselőket a magyar képviselő­házba, hanem csak választhat. A bán tehát nyilvánvalóan törvényellenesen jár el. Konsta­tálja, hogy a bán viselkedése nyilt renitencia a magyar állameszme ellen. Ez ellen a leghatá­rozottabban tiltakozni kell. (A miniszterelnök válasza.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Most nem akar érdemlegesen válaszolni. Ezt majd megteszi a mentelmi bizottság, amikor je­lentését beterjeszti. Most csak annyit kiván kijelenteni, hogy nem tagadta meg az iratok átküldését, hanem azt a választ adta, hogy az iratok ezidő szerint a báni táblánál vannak fölebbezés alatt. (Zaj.) Polónyi Dezső félreértett szavait kivánja helyreigazítani. Nemcsak ezt a részletet, de a bán egész szembeszökően kihívó viselkedé­sét tette szóvá. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Tiltakozom az ellen, hogy a képviselő ur itt ítélkezzék, amihez joga nincs. (Nagy zaj.) Fölkiáltások balról: Nemcsak joga, de köte­lesség ! (Folytonos zaj.) Polónyi Dezső : Személyes megtimadtatás cí­mén kér szót. (Zaj.) Fölkiáltások jobbról : Eláll! (Zaj.) Fölkiáltások balról: Joga van beszólni! (Zaj.) Elnök (csönget): A képviselő urat illeti a szó ! (Helyeslés.) Polónyi Dezső : Kijelenti, hogy a képviselő­nek nemcsak joga, de kötelessége, hogy minden törvénytelenséget szóvá tegyen.) Elnök: Napirend előtti fölszólalás nem lehet alapja a határozathozatalnak, tehát áttérünk a napirendre. (A választások.) Következnek a választások és pedig egy jegyző, továbbá a horvát-szlavonországi kép­viselők közül a bizottsági tagok megválasztása, és pedig: a közös ügyek tárgyalására kikül­dött magyar országos bizottságba négy rendes és egy póttag, a iöldmivelósügyi bizottságba két tag, a gazdasági bizottságba egy tag, a kérvónyi bizottsági egy tag, a könyvtári bizott­ságba egy tag, a közlekedésügyi bizottságba két tag, a mentelmi bizottságba egy tag, a naplóbiráló bizottságba egy tag, az országos ipartanácsba egy tag, az országos közlekedési tanácsba egy tag, a pénzügyi bizottságba egy tag, a számvizsgáló bizottságba egy tag, a véderő bizottságba egy tag, a zárszámadás vizsgáló bizottságba egy tag és az Erzsébet­szobor bizottságba egy tag. A névszerinti szavazás utján megválasztották a következőket: Jegyző: Draskovich János gróf. Földmivelés­ügyi bizottságba : Jankovich Aladár gróf, Sze­kulics Lázár. Gazdasági bizottságba: Ivics Sándor. Kérvényi bizottságba: Svindermann Balázs. Könyvtári bizottságba : Sisics Nándor, Werner Gyula. Közlekedési bizottságba: Dras­kovich János gróf, Spevec Ferenc. Közigazga­tási bizottságba: Széchenyi Emil gróf. Men­telmi bizottságba: Radicsevics Lőrinc. Napló­biráló bizottságba : Brankovics Dömötör. Orszá­gos Ipartanácsba: Schwarz Lajos. Országos közlekedési tanácsba: Schwarz Lajos. Pénz­ügyi bizottságba : Jraskovich János gróf. Szám­vizsgáló bizottságba : Pinteravics Antal. Véderő bizottságba : Pejacsevich Tivadar gróf. Zárszá­madást vizsgáló bizottságba : Pinterovics Antal. Dicsőült Erzsébet királyasszonyunk szobrának bizottságába : Pejacsevich Tivadar gróf. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizott­ságba : rendes tagok gyanánt: Pejacsevich Tivadar gróf, Svindermann Balázs, Szekulics Lázár, Spevec Ferenc ; póttag gyanánt: Radi­csevics Lőrinc. Elnök: Következik a bankjavaslat folytató­lagos tárgyalása. (Désy Zoltán beszéde.) Désy Zoltán: Azok a föltételek, melyekhez a koaliciós kormány az önálló bank fölállítását kötötte, voltaképen ahoz a statuskvóhoz való visszatérést jelentették, mely a szabadelvű kormányoktól örökségben maradt a koalícióra. S igy ezek sem visszaesést nem jelentenek, sem az ország jogainak elhomályositását. A koalició hatvanhetes pártjai nem szorultak rá arra a védelemre, melyben őket Tisza István gróf ós Lukács László részesítette s nem is akarják kivonni magukat a függetlenségiekkel végzett közös alkotások felelőssége alól. A hatvanhetesek ép ugy, mint a negyvennyolcasok, elveiket ós egyéni integritásukat megőrizve, váltak szót egymástól kölcsönös becsűlóssel egymás iránt. A javaslatot azonban nemcsak pénzügyi okokból kifogásolja s nemcsak a kész­fizetés elodázása miatt, de alkotmányjogi szem­pontból is a godalmasnak találja bizonyos in­tézkedéseit. Nem fogadja el a javaslatot. (Élénk éljenzés ós taps a baloldalon.) (Zárt ülés.) Az elnök bejelenti, hogy több képviselő zárt ülés iránt indítványt nyújtott be hozzá. Elren­deli a karzatok kiürítését s erre az időre az ülést fölfüggeszti. A zl rt ülésben Lovászy Márton szólalt föl. Az ellenzék — úgymond — nem hagyhatja szó nélkül azt a nyilatkozatot, melyet a miniszter­elnök tett az ülés elején Polónyi Dezső föl­szólalására. Az ellenzék a zárt ülésen alkalmat akart adni a miniszterelnöknek arra, hogy két­értelmű nyilatkozatát megmagyarázhassa. Héderváry Károly gróf miniszterelnök meg­magyarázza félreértett szavait. Csak az ellen tiltakozott, hogy Polónyi itt Ítélkezzék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a képviselők­nek nem volna szabad birálni vagy vádat emelni. Polónyi azonban nemcsak kritizált, hanem egyszemélyben bírósággá is alakult s maga akart Ítélni olyformán, hogy már el is mozdította volna állásából a bánt, holott az itélet csak a Házat illeti meg s ezt a jogát — mondotta a miniszterelnök — mindig szentnek ismeri el. A miniszterelnök nyilatkozatát nem­csak a többség, hanem a Ház többi oldalán is, a Justh-pártot kivéve, teljes megnyugvással fogadták. Fölszólalt még Polónyi Dezső és megokolta a zárt ülés kérését; de a jobbolda­lon nagy türelmetlenséggel hallgatták. Héderváry gróf miniszterelnök: Polónyi Dezső után újra fölszólalt ós rámutatott arra, hogy Polónyi most maga igazolta azt, amit ő mon­dott: kompetensnek tartja magát nemcsak a bírálatra, hanem az Ítélkezésre is. A maga ré­széről ez ellen Ítélkezett. A zárt ülés Szmrecsányi György fölszólalásá­val háromnegyed három órakor véget ért. Amikor az elnök a nyilt ülést megnyitotta, Szmrecsányi György kérte a miniszterelnököt, hogy a Ház szine előtt ismételje meg a zárt ülésben tett nyilatkozatát. A miniszterelnök ezt megtette s ezzel az ülés véget ért. Elfogadták a külügyi költségvetést. (Saját tudósítónktól. A közös ügyek tár­gyalására kiküldött magyar bizottság kül­ügyi albizottságának ülése hétfőn délután öt órakor kezdődött. Percsel Dezső elnök megnyitotta az ülést, azután Szüllő Géza szólalt föl az általános vita során. Elfogadja a külügyi költségvetést és bizalmat nyilvá­nít az előadó iránt. Át van hatva Aehrenthal gróf külügyminiszter politikájának helyes­ségétől, mert céltudatos politikájával meg­szüntette azt a legendát, hogy Magyaror­szág és Ausztria nem egyéb, mint cimzetes nagyhatalom. Ezt a szandzsák és az an­nekszió körül szerzett sikereivel érte el. Elismeréssel beszélt Szüllő a hármas-szö­vetségről is. A balkáni politika — mon­dotta — a külügyminiszternél jó kezekben van. Utána Sághy Gyula szólalt föl, aki föl­hívta a külügyminiszter figyelmét a ro­mániai jelenségekre. Laszkáry Gyula hasonló­képen a román izgatásokról beszólt. Erdély­ben — mondotta — a román lakosság kö­zött államellenes agitációkat fejtenek ki,, amely agitációk főfészke Románia fővárosa: Bukarest. Fölmutatott egy térképet is, amely rendkivül sok példányban van elterjedve Erdélyben s amely Romániából száz másik, A térkép Nagy-Romániát tünteti föl Buka­restül egészen a Tiszáig. Ezzel a románok amellett izgatnak, hogy Erdélynek sőt a tiszamenti részeknek Romániához kellene tartozni. Kérdezi Laszkáry, van-e tudomása a külügyminiszternek erről s hasson közre, hogy ezek az államellenes agitációk meg­szűnjenek. Bizalommal lóvén a külügyminisz­ter iránt, elfogadja a külügyi költségvetést. Meggyőződött róla, hogy a külügyminiszter a béke politikáját szolgálja. Majd Majlátbu József gróf szólalt föl, aki azt mondotta, irrodentista-mozgalmakat is komolyan kell venni, mert azok is épen olyan veszedelme­sek és államellenesek, mint a román-izgatá­sok. Egyébként a költségvetést elfogadja. Majd Aehrenthal gróf külügyminiszter szó­lalt föl, aki reflektált a szombaton ós ma elhangzott fölszólalásokra, elsősorban a szó­nokok fejtegetéseire. Több szónok túlságo­san szépitgetőnek találta az ő ekszpozéját. Azt hiszi, hogy ekszpozéjában, az Oroszországhoz, Francia országhoz ós Angliához való viszo­nyunkra vonatkozó fejtegetéseiben elfogulatlan magatartásunk szimptomái találkoznak. Épen ilyen jelentőségű a német birodalmi kancel­lár december tizediki sokat hangoztatott beszéde is. Még több kérdésre válaszol s ugy hiszi, hogy ezzel megadta az inkább elvi természetű kérdésekre a felelet. Utána Sághy Gyula, majd Esterházy Pál gróf, Bakonyi Samu ós Nagy Ferenc szólaltak föL Végül Perczel Dezső elnök az általános,

Next

/
Thumbnails
Contents