Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-07 / 30. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 február 7 Végezetül pedig le akarunk szögezni egy tényt, amely az ellenzék úgynevezett „küzdelmeinek" ledérségét egész siralmasságában bemutatja. Hetek óta folyik már az ellenzék harca a kormány javaslata ellen. És annyi agyonütött vitanap után, az ellenzék vezérei csak most tartják szükségesnek konferenciázni annak a megállapítására, hogy hát egyáltalában miért is vitáznak. Ők ugy fejezik ezt ki, hogy „tanácskoznak rajta, hogy a vitának konkrét célt adjanak". Ami jó, magyarán csak azt jelenti, hogy heteken át való vitázás után egymástól akarják megtudni, miért beszélnek. Talán épen ezen a ponton találjuk meg annak a nyitját, hogy miért terjesztik ellenzéki oldalról a kompromisszumnak hirét. A vezérek egymástól nem igen tudták meg a küzdelmük célját s igy nyilván azt szeretnék, ha kompromisszum-ajánlat formájában — a kormány mondaná azt meg. Hát játéknak elég siralmas játék ez, bár sokan azt is szeretnék ráfogni, hogy szép játék. De ki érte a felelős? Az ellenzék? De mit nyer az ország, vagy akár az ellenzék is a felelősséggel ? Mikor az ellenzéki felelősség semmi egyéb, mint bliktri. Nulla. (Nem számit. Nem lehet vele se szorozni, se osztani. Még osztozni sem . . . A munkapárt értekeelete. Budapestről jelentik: A nemzeti munkapárt vasárnap este hét órakor értekezletet tartott, hogy az országgyűlésre delegált horvát képviselőknek a bizottságokban való jelölését megejtse. Az értekezlet, amelyen Perceel Dezső elnökölt, a kijelölő bizottság javaslatát magáévá tette. A kormány tagjai közül az értekezleten Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, Lukács László pénzügyminiszter ós Székely Ferenc igazságügyminiszter vettek részt. juk Carlyle történetét, ezt abból a látószögből nézve mondjuk, amelyből nézve mégis csak értékesebbnek, finomabbnak, melegebbnek tudjuk a vér lüktetését s a szerelmes ajkak lázas összeforrását minden filozófiai nagyságnál, aszkétai hidegségnél és „hero-worship"-ot, hőskultuszt prédikáló puritánságnál. ;" S most nemcsak azt értjük meg egyszeriben, hogy miért kellett ennek az embernek gyűlölnie a művészetben az érzékiség legkisebb megnyilatkozását is, hogy miért nem volt érzéke a zenéhez, amely a szerelmi feszültséggel telt lélek produktuma és miért tudott ő csak logikát ós kötelességet prédikálni, hedonisztikus élvezőit az életnek miért nem tudta megérteni soha. Hanem megsejtünk egy másik, szomorú, kettős tragédiát is. Irvingót, a legnagyobb angol színészét, aki szerette Jane Welshet, de nem vehette el, mert esküje máshoz kötötte és ezen való elkeseredése szoknyavadászszá alacsonyította. S ott van a legsejtelmesebb titokzat, a Carlyle asszonyáé, Jane Walshó, aki talán szivesen maradt leány az ura mellett is s talán nemcsak büszkeségből nem kérte soha arra, hogy szeresse ugy, mint asszonyt szeretnek: a hus ós vér szerelmével. Ez a leánynak maradt asszony talán titkos gyönyörűséggel viselte az érintetlenség szöges övét, apáca-ciliciumát, |amelyet az álmaiban leoldott azelőtt, aki őt tudta volna szeretni, akit ő is akart, kivánt s akit ölelt-csókolt a sóvárgások eksztázisában, meddő, szomorú, emberfölötti szerelemmel az álmok orgiáin. Kálmán államtitkár Kolozsvárott. — A kormány munkája Erdélyért. — (Saját tudósitónktöl.) Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár vasárnap Kolozsvárra érkezett. Az államtitkárt útjában elkísérték Bethlen József gróf, Telegdy József, Vagyon Árpád, Kostyán Miklós, Mikosevits Kanut, Almássy László, Szász Pál, Pál Alfréd, Desbordes Ernő, Lónyay Géza ós Siegesen József országgyűlési képviselők. Reggel félnyolc órakor érkeztek Kolozsvárra, ahol a pályaudvaron a város előkelőségei és a kolozsvári nemzeti munkapárt vezető-emberei fogadták. Fekete Nagy Béla polgármester a város, Kiss Mór egyetemi tanár a kolozsvári nemzeti munkapárt nevében üdvözölték melegen az államtitkárt, aki szives szavakban felelt az üdvözlésre. Az államtitkár ezután a kolozsvári Máv. üzletvezetősóg házához hajtatott, ahol Jármai\ Béla üzletvezetőnél szállott meg. Délelőtt tizenegy órakor részt vett a színházban egy hangversenyen, amelyet a kolozsvári vakok intézete számára rendeztek. Innen küldöttség hivta meg a kolozsvári nemzeti munkapárt szervezkedő gyűlésére. A szervezkedő gyűlést a Vigadó nagytermében tartották, amelyet a közönség zsúfolásig megtöltött. A közönség sorában a város társadalmának minden kiválósága ott volt. Az ülést Kiss Mór egyetemi tanár nyitotta meg, aki hosszabb beszédben indokolta a szetvezkedés szükségét. Ezután megalakították a kolozsvári nemzeti munkapárt állandó szervezetét. Agyülés küldöttséget menesztett Kálmán Gusztáv államtitkárért. Kálmán Gusztáv államtitkár beszédében részletezte azt a munkásságot, amelyet a kormány rövid nyolc hónapos tevékenysége alatt végzett. Elsorolta azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a minisztériumban már előkészítés alatt vannak, vagy teljesen el is készültek. Ha ezek a nemzet igazi érdekeit szolgáló javaslatok nem kerülhetnek mielőbb — mint a kormány szeretné — tető alá, azért a felelősség azokat fogja terhelni, akik meddő vitákkal akarják • a parlament tevékenységét megakasztani. Nem politizálni jött azonban kerületébe, — mondotta az államtitkár, — hanem azért, hogy a kerület érdekeit megbeszélje választóival ós a város minden polgárát melegen kéri arra, hogy abból a munkából, amelyet a város és Erdély fölvirágoztatása érdekében meg akarnak indítani, pártkülönbség nélkül vegye ki a maga részét. Erös meggyőződése, hogy Erdély megerősítése egyik legeminensebb érdeke Magyarországnak. A mostani kormány tudatában van annak, hogy Erdélyben a sorvadás szomorú jelenségei mutatkoznak és szent kötelességének tartja, hogy ennek a folyamatnak gátat vessen és az erdélyi részekbe helyes közgazdasági és kulturális politikával uj, lüktető erőt vegyen. Az Erdély megerősitésére irányuló akciónak első pontja Erdély történelmi középpontjának, Kolozsvárnak a fejlesztése, hogy a kincses város megerősödve, maga erősitse Erdélyt. Szükségesnek tartja, hogy, ha az uj műegyetem fölállítására kerül a sor, legyenek figyelemmel Kolozsvárra. Egészséges gyáripart kell létesíteni Kolozsvárt. Szabó Dénes egyetemi tanár és Telegdy József beszde után Fekete Nagy Béla polgármester indítványára elhatározták, hogy KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnököt, Tisza István grófot és Perczel Dezsőt, a nemzeti munkapárt elnökét a szervezkedés alkalmából táviratilag üdvözlik. Általános hadkötelezettség Angliában. Londonból jelentik: Lord Roberts tábornagy uj tervet dolgozott ki a szárazföldi haderő reorganizálására és ez a terv is az általános hadkötelezettségen alapul, de annyiban eltér a régebbi tervtől, hogy a katonai szolgálat csak egy évig tartana s bizonyos körülmények közt megengedné, hogy a hadköteles helyettest állithasson. Képek Justh városából. — Riport a kultura mögül. — (Kiküldött munkatársunktól.) A Délmagyarország vasárnapi számában megkezdtük Justh Gyula városának, Makónak részletes ismertetését. Föltártuk azokat az állapotokat, amelyek valósággal megakadályozták eddig is és ki tudja, mennyi ideig fogják akadályozni Makót és Csanádmegyét az egészséges fejlődésben. Most a makói közigazgatás egyik legfontosabb ós legmesszebb kiható tényállásáról, a birtokviszonyok rendezetlenségéről számolunk be : Arról a megdöbbentő közigazgatási elmaradottságról, mely közel harminc esztendőn keresztül a legsötétebb titok leple alatt szunyadozott Makón és Csanádban, végre lerántotta a leplét, az 1909. V. törvénycikk értelmében életbe lépett birtokvalósitási eljárás. Hihetetlen dolgok kerültek ekkor napfényre. A makói polgárság, melynok nyolcvan százaléka földmivelésből él és adóját a használt földrészlet után tartozik fizetni (állami adó), megtudta, hogy a birtoknyilvántartás régi elhanyagoltsága miatt nem a ténylegesen birtokolt földrészlet után van megadóztatva, hanem száz eset közül husz esetben, vagy más helyett fizeti az adót, vagy más fizeti ő helyette. Az állami adó, illetve a földadó kivetése tudniillik ugy történik, hogy kivétel nélkül minden földbirtokosnak, földrészlet tulajdonosnak van egy, a birtoknyilvántartói hivatalban kezelendő kataszteri birtokive, melyben esetről-esetre átvezetendő a birtokváltozás, és a birtokivekben jegyzett földrészleteknek (parcelláknak) természetesen meg kell felelni a tényleges birtoklásnak, mert a birtokivekben bejegyzett területek után vetik ki az állami adót. A községi, városi és egyéb pótadók pedig az állami adó nagyságához képest lesznek megállapítva. Szóval: ha az állami adó, az úgynevezett alapadó helytelen módon van kivetve, akkor ebből következik a többi adó indokolatlan szaporodása, vagy apadása. Ez az eset pedig, mint azt a néhány hónappal ezelőtt megkezdett birtokvalósitási eljárás beigazolta, Makón nagymérvben előfordult. Megesett, hogy egyik adófizető polgár husz esztendeig fizette a szomszédja helyett az adót. Vagy pedig az az eset is előfordult, hogy tiz évvel ezelőtt eladott földrészlet után még mindig a régi tulajdonos fizeti az adót. Kiküldött munkatársunk részt vett egy ilyen birtokvalósitási aktusban, ahol előtte játszódott le az az eset, hogy egy szegény özvegy asszony, kinek a férje évekkel ezelőtt elhalt és birtokát még régebben eladta, a földrészlet után járó adót még mindig fizette, illetve fizette volna, de sirva panaszolta, hogy igen sok adóhátralékban van, mert tőle igen nagy adót követelnek vagyona után, — holott neki semmiféle vagyona nincsen. Kitudódott, hogy a szegény asszonynak igaza van. Ilyen események pedig nagyon gyakoriak. Se szeri, se száma a hibás birtokfölvélelnek. Az 1909. évi V. törvénycikk értelmében életbe lépett földadókataszter revizió foganatosítása által az állam a saját költségén akarta rendezni ezeket a hibákat, csak a kiküldött munkásoknak kellett volna a városnak természetbeni lakást adni. Ez a csekély kiadás gondolkozóba ejtette a makói tanácsot és csak hetekig tartó huza-vona után egyezett bele az eljárásba. Pedig az elöljáróság, nem egy tagja tisztában volt a birtokvalósitási eljárás előnyeivel és tudta, hogy a birtokviszonyok rendezetlensége esetén mennyi és milyen óriási kár háramlik a polgárokra. Mindezek dacára, csak Wraede Vilmos, csanád-csongrádmegyei földadó-bizottsági előadó energikus közbelépése után egyezett bele a város az eljárásba, de ekkor is olyan nemtörődömséget tanúsított, mely arra enged követ-