Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-05 / 29. szám

február DELMAGYARORSZAG mint a 606, de mig a 606-val való kísérletezéseket állandóan ujsághirek követték, addig a tuberkulin-kezelést Wagner és Pilcz csöndben végezték, reklám nélkül, ugy, hogy most már igazán remélhetjük, hogy a paralysist végre tényleg gyógyitani tudjuk. A képviselőház ülése. — Lukács pénzügyminiszter napja. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szombati ülésén Lukács László beszélt. A beszéde válasz volt arra a sok mende-mondára, ami különösen az utóbbi időben a LukácsJusth tárgyalásokról elterjedt. Egyenes és őszinte volt Lukács, talán fájt is az őszintesége néhány embernek, de a töbség zajos tapsvihara és éljenzése igazolta, hogy a bizalom mellett van. Lukács László nem kertelt, Lukács nem ferdítette el az eseményedet, Lukács kimondotta nyíltan: — Ki akartam kapcsolni a bankügyet, helyette be akartam csinálni az általános választói jogot és az általános választói jog parlamentjére akartam bizni a bankügy "eldöntését. Nem az elvi álláspont miatt hiusult meg ez a terv, hanem más oka volt annak. Hogy mi? Erre is megfelelt Lukács Huszár Károlynak, akinek azt mondotta, hogy kérdezze meg az okot a hozzá közelebb ülőktől. Lukács László beszédében, — amelyet osztatlanul nagy figyelemmel és zajos helyesléssel kisért az egész Ház, — Apponyit is, Földest is alaposan lecáfolta. Csak Justhék tüntettek Lukács ellen: a maguk módszerével, a beszéd alatt a folyosón tartózkodtak. Ugy látszik kellemetlen volt nekik az igazság hallgatása. A kívülmaradásukkal csak maguk ellen tüntettek. Az ülés ma nagyon érdekes volt. A horvátok eljöttek és kibékültek, Huszár Károly is beszélt és az ő beszéde is hozzájárult ahoz, hogy Lukács elmondja mondanivalóját. Az ülés negyed tizenegykor kezdődött. Elnök: Návay Lajos. A Rohonyi Gyula nagybecskereki mandátuma ellen beadott petíciót a Kúria elutasította. Rohonyi a nagybecskereki mandátumot tartja meg, a losonciról lemond. A összeférhetetlenségi állandó bizottság a Heincz Hugó elhalálozásával megüresedett elnöki tisztségre Hegedűs Károlyt választotta meg. A miniszterelnök átirata szerint a bíráknak az igazságügyminiszteriumban való alkalmaztatásáról szóló törvényt a király szentesitette és az 1911. I. törvénycikkeimén jelent meg a törvénytárban. (A horvát affér.) Az elnök: Mielőtt a napirendre áttérnénk, Pejacsevich Tivadar gróf kiván szólani. Pejacsevich Tivadar gróf kórdóst intézett az elnökhöz a horvát nyelv jogaira nézve. Elnök: Kijelentem, hogy mi a Horvát-Szlavonországok és Magyarország között a múltban fennállott testvéries jó viszonyt ós kapcsolatot továbbra is sértetlenül föntartandónak ós ápolandónak tartjuk. (Helyeslés a jobboldalon). Előrebocsátom azt is, hogy a Ház elnökségének a mult Időkben is mindenkor kötelessége volt a törvényes jogokat tiszteletben tartani ós ezért a történteknek esetleg a szólásszabadság korlátozásaként fölfogott interpretációja csakis félremagyarázásokon alapulhatott anélkül, hogy az elnökség bármely tagjának a meglévő törvónynyel szemben a szólásszabadság korlátozása célja lett volna. Ezek előrebocsátása után, mivel a fölszélalt képviselő ur, az elnökséghez intézett kérdésében, a jövőben követendő magatartásunkról kórt tájékoztatást, bátorkodom a következőket kijelenteni (olvassa): Az 1868: XXX. törvénycikk ötvenkilencedik szakasza szerint kétségtelenné ós fólremagyarázhatatlanná teszi a képviselők azon jogát, hogy a tárgyalások menetóp a horvát nyelvet is zavartalanul használhatják. A horvát képviselő urak ezen jogának gyakorlása semmiféle törvényes akadályba nem ütközik, amint speciális jogszabály nem korlátoztatlk a maga lényegében az által sem, hogy ettől a törvényes kivételtől eltekintve, az országgyűlés tárgyalási nyelve egyébként kizárólag a magyar. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket bátorkodtam előadni, remélem, hogy ezzel a félreértés eloszlattatott. (Általános helyeslés.) (Huszár Károly Lukácshoz.) A horvát intermezzó után Rakovszky Iván a kérvényi bizottság nevében tesz jelentést. Huszár Károly (sárvári) eleinto általánosságban foglalkozik a bankkérdóssel, majd rátér azokra a tárgyalásokra, melyeket Justh folytatott Lukács Lászlóval. Tiszta bort kell tölteni a pohárba, a nemzet tudni akarja, hogy miről paktált a két politikus. Nem tartja a bankvitát komolynak, mert ee az obstrukció bandázszsal folyik. Egy ilyen harc semmiesetre sem alkalmas arra, hogy az ellenzék komolyságára nézve meggyőzze az országot. Ha nem volna igaz, hogy Lukács önálló bankot igért Justbnak, akkor a magyar politika mult évi krahja olyan csúfos kudarca a magyar politikának, amelyet szégyelni kell. A magyar közönség tudni akarja, mi történt itt. A törvényjavaslatot nem fogadja el, de csatlakozik az ellenzéki határozati javaslatokhoz. (Helyeslés balról.) (A pénzügyminiszter beszéde.) Lukács László pénzügyminiszter : Már előbb föl akart szólalni a vitában, de .akadályozva volt. Az eddigi szónokokra nem válaszolhat külön-külön, csak a főszempontokat tarthatja szem előtt. Előbb azonban Huszár Károly szavaira válaszol, bár nem ismeri el, hogy Huszárnak joga van őt kérdőre vonni. Ha titkolni valója volna, nem adna fölvilágosítást, de mert nincs, hát válaszol a kérdésre. Ha Huszárnak komoly aggodalmai vannak ós nem csak ugratási szándékból beszélt, miért nem olvasta el a lapokat, melyek annakidején mindent közöltek. Mikor az ő szerepe kezdődött, az ellenzék folytán megakadt a törvényhozás működése. Megindult a tárgyalás, melynek az volt a célja, nem volnare lehetséges békés utón, házföloszlatás nélkül olyan pártalakulást hozni létre, amely a további kormányzást átvehesse. A fökérdós itt a bankügy volt, amelyben a többség az önállóság/ álláspontján volt. Meggyőződése, hogy az ország nincs az önálló bank mellett és ezért azt ajánlotta, hogy függeszszék föl néhány évig a bankügyet, ez alatt csinálják meg a választójogot ós az általános választójog alapján összeülő parlament döntsön a bankügyben. Hogy miért nem sikerült megállapodni, azt kérdezze meg Huszár a hozzá közelebb állóktól. (Mozgás.) Rátérve a bankkérdésre, a kormány álláspontja a bank dolgában precizirozva van. A kormány azon a nézeten van, hogy amíg kételyek merülnek föl arra nézve, hogy az önálló vagy közös bank-e a jobb, nincs abban a helyzetben, hogy a megbízható alapról letérve uj állapotot hozzon létre. (Helyeslés a jobboldalon.) . , « A kormány nem ismeri el Apponyi álláspontját, hogy a bizonyítás kötelessége a kormánypártot, terheli, mert hiszen a kormány áll egy ismert állásponton. (Zaj. Mozgás.) A kormánypárt és szónokai azonban mégis bebizonyították álláspontjuk helyességót anynyira, hogy csak azok nem látták be igazságukat, akik nem akarták belátni. Az ellenzék egy csomó elméletet vitt a vitába, igy Földes Béla is, akiről Okolicsányi azt bizonyította be, hogy néhány év előtt ugyanazokkal az érvekkel az ellenkező álláspontot igazolta be. (Mozgás. Derültség a jobboldalon.) Ami a Lónyai Menyhértre való hivatkozásokat illeti, Lónyai a könyveit negyven év előtt irta, tehát annak kijelentései nem aktuálisak. Azonkívül nem is volt felelős állásban, nem volt miniszter, mikor a könyvet irta. Azt pedig elismeri az ellenzék, hogy miniszter korában Lónyai nem képviselte ellenzéki álláspontját, amely szokás azóta se ment ki a divatból. (Derültség és taps a jobboldalon.) Lukács László: A koaliciós kormánynak 1907-ben alkalma lett volna, hogy az önálló bankot és vámterületet létesitse, ami azonban nem törtónt meg, sőt a vámszerződós is csak egyszakaszos törvénynyel biztosíttatott. "Nem ismeri el a koaliciós kormánynak azt a kifogását, hogy kényszerhelyzetben volt. A koaliciós kormány tudatosan vállalta megbízását, tehát nem lehetett kényszerhelyzetben. Azt az egyet azonban elismeri, hogy az akkori gazdasági viszonyok ném voltak alkalmasak az ország önálló berendezkedésére. A berendezkedést akadályozó nehézségeket kell legelőszőr is legyőzni. Ismerteti ezután a kérdés fejlődését a vasúti törvénytől mostanáig. Elmeri mondani, hogy a készfizetés legfőbb célzata benne van az ő javaslatában is s igy a kormány többet hozott, mint amennyit igért. Foglalkozik ezután a közös bank ellen .fölmerült panaszokkal és beigazolja, hogy azok teljesen alaptalanok. A javaslat ötödik Szakasza dolgában nem hitte volna, hogy az ellen épen Magyarországon támasztanak kifogást. Á kormánynak — úgymond — esze ágában sincsen, hogy a javaslattal a kezébe adott eszközökkel visszaéljen. A készfizetés megkezdését a kormány nem igérte naptár Szerinti dátumra, mindig C6ak azt mondta, hogy foglalkozik a rendezés kórdósévei. Mást nem is mondhatott, mert a valóságos megkezdés a pártpolitikai viszonyok legfinomabb és óvatosabb tekintetbevételével történhetik. Kéri a javaslat elfogadását, miután a benne foglaltak alkalmasak arra, hogy az ország gazdasági érdekeit nagy lépéssel előre vigyék. A minisztert beszéde végeztével a jobboldal szakadatlan tapssal és éljenzéssel üdvözölte s a többség tagjai köréje tolongtak, hogy gratulálják. Szünet után Justh Gyula szólalt föl. (Justh Gyula beszéde.) Justh Gyula: Elő fogom terjeszteni annak a memorandumnak a szövegét, amelyet Lukács László mostani pénzügypfiniszter volt oly szíves a király elé juttatni. (Halljuk! Halljpk!) A memorandum következőképen szól (olvassa): „A függetlenségi és 48-as párt a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy az országban az állandó és békés kormányzás mielőbb megteremtessók és hogy ezen okból mindazok a kérdések, melyek az állami életben elintézésre várnak, a nemzet jogainak és érdekeinek figyelembevételével akként oldassanak meg, hogy azok az országban közmegegyezést keltsenek és a koronával való harmonikus, együttműködést biztosítsák. Különösen szükségesnek tartja a függetlenségi és 48-as-párt az ország gazdasági megerősödését ós ennek elérése céljából a gazdasági önállóságnak és abban az önálló banknak létesítését, mert csak gazdaságilag független és anyagilag megerősödött nemzet képes azpkat a föladatokat si« keresen betölteni, amelyeket a modern kor követelményei egy nemzet számára előírnak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Továbbá szükségesnek tartja a függetlenségi párt az általános, egyenlő választói jognak haladéktalan megalkotását a nemzeti érdekeknek figyelembevételével. A bankkérdésben a párt föntartja az önálló jegybank fölállitására nézve elfoglalt álláspontját és megkívánja, hogy a kinevezendő kormány az önálló bank fölállitására nézve az előkészületeket haladéktalanul megtegye, hogy az uj képviselőház az önálló jegybanknak 1911 január elsején leendő fölállítása tekintetében szabadon dönthessen. E célból a kormány az általános választói jog sürgős megalkotása után a választásokat /haladéktalanul meg fogja ejteni. Hajlandó tehát a függetlenségi ós 48-as párt oly kormányalakításban rósztvenni, amely a föntebb megjelölt föladatok megoldását tűzi ki céljául és melynek miniszterelnökét ós két-három miniszterét őfelsége ezen kormányzati programmal szolidáris más pártállásu politikusokból nevezné ki. Végezetül még csak arra kérek mindenkit itt a Házban, hogy mindazok, akik memorandumokat terjesztettek őfelsége elé (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) a kibontakozás módozataira nézve, méltóztassanak hasonló egyenességgel, őszinteséggel, becsületességgel (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen. Zajos helyeslés ós taps a szólsőbaloldalon.) előterjeszteni azon memorandumokat, amelyeket a király elé terjesztettek. (Taps a szélsőbaloldalon.) Pejácsevics Tivadar szólalt föl ezután. A horvát képviselők nevében elfogadja a javaslatot, amely az ország közgazdasági helyzetének előmozdítására szolgál. Vertán Endre a javaslatot nem fogadja el. i g Máái-Kovács László rövid fölszólalásában sürgeti az állami számvevőszék elnöki állásának a betöltését. MádLKováos felszólalására Khuen-Hóderváry reflektált. A számszaki elpöki állása be van töltve Tpróczyval, okinak eddig csak alkalma nem volt arra, hogy letegye az esküt. Az esküJ