Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-05 / 29. szám

4 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 tett tevékenységéért és érdemei elismeréséül Ju&th Gyula közbenjárására szintén a koronás arany érdemkeresztet kapta. Viseli is nagy büszkén. Az érdemeiről persze kevesen tudnak, ha csak az nem érdeme, hogy Justh érdekében különösen a választások alatt nagy kortesmunkát végez. Nagy Károly, a pap, királyi tanácsos lett és 1911 január elsejéig elsőosztályu vasúti szabadjegygyel utazott, persze mint hírlapíró — Justh Gyula jóvoltából. Justh hivei a városi tisztviselők választásánál is nagy agitációt fejtenek ki és ha csőszválasztás van, akkor is az a főszempont: hü pártember-e a jelölt. Ma már persze a Justhpártnak is lealkonyodott. Az uj éra alatt hatalmas, erős lett Makón is a munkapárt, a város intelligenciája kivétel nélkül ehez a párthoz tartozik és remény van arra, hogy ez a párt talán a reformok terén tud majd eredményeket elérni. (A vendőrség.) Legszomorúbb állapotok uralkodnak a rendőrségen, pedig ennek az intézménynek az élén igazán európai gondolkodású, nagy koncepciójú ember áll. Rákos Gyula, a rendőrkapitány sokat ós eredménynyel dolgozik és hogy a közbiztonság nem mondott csődöt Makón, az tisztán az ő érdeme. Összesen tizenkilenc rendőr van Makón, — ahol a lakosság száma 36.640. Tiz év alatt a szaporulat csak 937 lélek volt, tehát két és fél százalóknál alig több. Ez a tizenkilenc rendőr az 1910-ik esztendőben összesen tizennyolc szabadnapot élvezett. Tehát egy esztendőben nem is jutott mindegyikre egy szabad nap. A rendőrök szaporítását számtalanszor elutasította a város képviselőtestülete, legutóbb a belügyminiszter kényszeritette a várost, hogy tiz rendőrrel szaporítsa a létszámot. Nagyon sok dolga van a rendőrségnek. Egyetlenegy kihágási bíró van csak és volt eset, hogy ez az egy ember kilencvenhat kihágást tárgyalt le. Két zárkája van a rendösógnek. A zárkák hossza három méter, szélességük másfél méter. Volt olyan nap is, amikor egy ilyen zárkában huszonegy embert — férfit és nőt vegyesen — szorítottak össze, mert másutt nem volt hely. Összesen hatszáznyolcvannógy rab volt bezárva a két cellába egy év aiatt, ezek között hetvenöt tizenöt éven aluli fiu ós harminchat leány. Kiadó, iktató, irattáros egy személyben van, ez az egy ember egy év alatt nyolcszáz korona évi fizetésért 13421 aktát intézett el. A pénztárkezelést maga a főkapitány végzi. A forgalom volt 44744 korona. (Nem fizetés, hanem bér.) A tűzoltósága nagyon primitív. Hat főből álló tűzoltósága van, de annak a fölszerelése olyan, hogy emeletes házat nem lehet oltani. Az önkéntes tűzoltók minden tüzeset után szemólyenkint két koronát kapnak a várostól. Ezért azelőtt ha tüz volt, másnap valamennyi önkéntes tűzoltó részére fölvette valaki a pénzt a város kasszájából. Hogy kicsoda? Ezt Makón tudja minden ember, de hát halottakról nem illik rosszat beszólni. A tűzoltók személyenkint ötszáz koronát kapnak, a javadalmuk azonban a városi költségvetés szerint nem fizetés, hanem bér. Különben Makón a várostól a tisztviselőkön kivül mindenki bért kap és nem fizetést. A gyepmesternek nyolcszáz korona az évi bére, ugyanannyi, mint a városi főorvos fizetése. A toronyörök négyszáznyolcvan koronát kapnak, — ellenben az erdőőr csak kétszáznegyven koronát kap. A helypénzszedőnek évi hatszáz koronája van. Ezt a tisztséget Börcsök Gergely tölti be, aki valamikor hires ellenzéke volt a képviselőtestületnek. Minden javaslatot ellenzett, minden ügyben interpellált, azután csöndes ember lett belőle. Hatszáz korona évi bórt kap. (A költségvetésből.) A pótadó Makón 75 százalék, 1910-ben 7.28 százalékkal több volt. Tehát ebben az évben kevesebb a közköltség, ez a minusz ugy áll elő, hogy többféle kiadást redukáltak, vagy megszüntettek. Kevesebbet irtak elő adóbehajtási költségekre (Makón legnehezebben fizetik az adót!) községi épületek javítására (a városháza nagytermébe becsurog az eső és a menyezetet gerendákkal támasztják alá) tisztogatási eszközökre, (a város utcáit az ég csatornái öntözik), aszfaltot egyáltalán nem csinálnak, (az ember elsülyed a sárban), csatornázásra, utak föntartására stb. Néhány érdekes adat a költségvetésből: Allatok beszerzésére, élelmezésére ós állategészségügyi kiadásokra hótezernyolcszáz koronát fordítanak, iskolai ösztöndijakra nyolcszázat, a tanítók tűzifa illetménye 1910-ben nyolcszáz korona volt, 1911-ben csak hatszáz. Csökkentek az egyházi kiadások is. A fertőtelenitési kiadásokat hatszáz koronáról háromszázra redukálták, de redukálták a világítási és fűtési költségeket is. A pótadó leszállításának azonban megvan a maga kulisszatitka is. Ez sem érdektelen. Makón ugyanis a mindenkori polgármester népszerűsége attól függ, le tudja-e szállítani a pótadót, Ha nem tudja ezt keresztülvinni, akkor bizonyos, hogy a legközelebbi választáson megbukik. A polgármesterséget senki se sajnálja, mert az rettentő sok bajjal jár, de mindegyik polgármestert érzékenyen érinti a csanádi vasutak ötezer évi koronája, amelyet azonnal elveszít, mihelyt megszűnik polgármester lenni. (Az intelligencia és a parasztság.) Makón huszonkét ügyvéd ós csak tizenkét orvos van. Jórészt bevándoroltak. A makói paraszt nem iskoláztatja a fiát. Az orvosok, ügyvédek ós néhány lateiner ember képezik az intelligenciát, amely azonban szintén kasztokra szakad. Külön társaságuk van a megyének, ők a kaszinóba járnak, külön társaságuk van a többieknek, akik a Makói Kereskedők Egyesületében — leglátogatottabb egyesülete a városnak — jömiek össze. A parasztság gyűlöl minden kaputos embert, az intelligencia állandó harcban is van a parasztsággal, — de minden vonalon a parasztság győz. A parasztság erejét, hatalmát érezteti mindenkivel. A képviselőtestületben leszavazza az indítványokat csak azért, mert azokat az „urak pártolják." Minden ujitást abból a szempontból itól meg, hogy az pénzbe kerül és ezért ellenez is mindent. A képviselőtestület határozatait ugyan gyakran megsemmisíti a megyegyülés. A képviselőtestület, amelyben a többség parasztképviselőkből áll, irtózik minden újítástól és amikor egyszer a régi utcanevek megváltoztatásáról volt szó, az egyik képviselő azért nem fogadta el a javaslatot, mert : — ha az öregapám fölkel a sírjából, nem ismeri majd ki magát a városban. Ilyen az élet a kultura mögött. Kereskedelemről, iparról szó sincs, a maradiság, a huszadik századtól való irtózat megakaszt Justh Gyula városában minden természetes fejlődést. Csak egy mód van arra, hogy Makó elkerüljön Jeruzsálem mellől és valamivel közelebb jusson Nyugathoz: a közigazgatás államosítása. Akkor, ha ebből a tervből törvény lesz, megváltoznak az ottani viszonyok is és Makó talán megszabadul attól a bélyegétől, amelyet Justh rendithetetlen (?) hivei nyomtak rá. Berlini levél. — A „kegyelmes" Ehrlich, a rákbeteg Vilmos. — Berlin, 1911. február 1. (— é—) Még mindig a 606, azaz pardon, most már Salvarsan izgatja itt is az orvosi meg a laikus publikumot. De most már egészen más szempontból, mint) kezdetben. A vélemények az eleinte minderiható csodaszernek elhíresztelt gyógyszerről most már kezdenek kissé jobban kialakulni, azaz, hogy ki is alakultak ugy, hogy a 606 jó szer, de bizony nem az a csodaszer, amit reméltek tőle. Mindegy, hogy milyen eredményt érnek el az orvosok, Ehrlich egyre-másra kapja a nagy külföldi rendjeieket. Csak nemrégiben kapott egy spanyol rendjelet, amelyikkel a „kegyelmes ur" cimzés jár s Németországban a kegyelmes cim sokkal többet jelent, mint Magyarországon, itt a titkos tanácsos még nem kegyelmes ur, a ekszellenc cimet a császár csak kivételesen osztogatja. Ebrlichnek sem volt elég a spanyol kegyelmes cim, ő német kegyelmes ur akart lenni s erre épen jó alkalom kínálkozott most, mikor a császár a Kaiser Wilhelm Institut senatorait dejennerre hivta meg. Persze a lapok jó eleve találgatták, milyen kitüntetést kap Ehrlich. Legelői járt Ehrlich dicsőítésében a Berliner Tageblatt, ugy, hogy egy nap, mikor ez a lap nem közölt semmiféle hirt Ehrlichről, a zsidók iránt nem nagyon barátságos StaatsbürgerZeitung ezt, mint ritka eseményt regisztrálta. (Egyesek szerint Ehrlichet az „udvari szállítói" cimmel tüntették volna ki.) Addigaddig találgatták a lapok, hogy milyen kitüntetést kap Ehrlich, mig végre elmúlt a császári dejenner, meg az audiencia is és Ehrlich — nem kapott semmit. Persze az audiencia után az újságírók megrohanták Ehrlicht, de ő nem nyilatkozott Más oldalról azonban kiszivárgott pár részlet az audienciáról. E szerint a császár, aki tudvalevő.1 eg minden betegség közül a ráktól fél legjobban, mivel az apja is ebben halt meg, azt mondta volna Ehríichnek : — Nos, kedves titkos tanácsosom, most már föltalált egy gyógyszert a szifilisz ellen, találjon most ki valamit a rák ellen is! — Felség, az nem megy olyan könnyen, mint ön gondolná — mondta volna erre Ehrlich, mire a császár sarkon fordult s Ehrlich továbbra is várja a kegyelmes titulust. A dolog valószinüvé válik, ha meggondoljuk, hogy a császár a rákbetegségtől nagyon fél, amely félelem érthető, miután felséges atyja tudvalevőleg ennek a borzasztó betegségnek esett hosszú szenvedések után áldozatul. Tény, hogy a császárnak már igen régen a leghőbb vágya, hogy a rák ellen egy gyógyszert fedezzenek föl. Ennek folytán a hires kémikus, Eischer titkos tanácsos, aki a császár előtt persona grata, már régóta kísérletezik egy rákszérum előállításával. Minthogy Fischer sem orvos, sem pedig biológus, kívánságára egy orvost, Klemperer dr-t állíttatták a rákgyógyitó intézet élére. Klemperer kinevezése néhány hónappal ezelőtt igen nagy meglepetést keltett. Orvosi körökben azonban nem sokra becsülik Fischer kísérleteit és nem várnak attól különösebb eredményt. Legérdekesebb a dologban, hogy az egész ügyet, amelynek valami alapjának mégis csak kell lenni, az összsajtó elhallgatta. Pedig hogy is mondják arra mifelénk? „Nem zörög a haraszt . . ." Érdeklődéssel olvastam a Délmagyarországban Rosenfeld főorvos cikkét a „legújabb" találmányról: a paralysisnek tuberkulinnal való gyógyításáról. A találmány azonban nem uj. Mikor 1905-ben a bécsi állami tébolydában hallgattam előadásokat, Pilcz professzor — aki mellesleg mondva szegedi származású — már akkor megemlítette az akkor még kezdeti stádiumban lévő kísérleteket, amelyek most definitív és fényes eredményhez vezettek. Szóval a tuberkulin-kezelés sokkal régibb keletű,