Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-04 / 28. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 február 4 hirdetik, hogy az ötödik szakaszért a bankjavaslatból „sohasem lesz törvény" viszont Tisza István határozott állásfoglalása az ötödik szakasz mellett fényesen bizonyitjae kérdésben a munkapárt fölbonthatatlan egységét. Meglátjuk, nem lesz-e elég ereje a többségnek, liogy érvényt szerezzen — egy kisebbséggel szemben a nemzet akaratának. Oly kisebbséggel szemben, amely, amig többség volt, igen roszszul kormányzott, — mikor meg a haragos ország Ítélete megtizedelte őket, mint kisebbség nem hagy kormányozni másokat. Ultimátum a horvát nyelvért. — Návay Lajos nyilatkozata. — (Saját tudósitónktói.) Budapesten pénteken délelőtt több órán át tartó tanácskozás volt a Continental-szállodában, amelyen az összes horvát képviselők résstvettek és amelyen szabatosan megállapították annak az ultimátumnak a szövegét, amelyet Tomasics bán utján a miniszterelnök elé fognak terjeszteni. Szóval megint baj van a horvátokkal, azaz a a horvát képviselők között többel. Tomasics bán diadala volt az, hogy a horvát országgyűléssel meg tudta választatni a magyar képviselőházba küldendő negyven képviselőt és ezáltal eltávolította azokat, akik Budapesten egyebet se tudtak, csak kellemetlenkedtek, a horvát nyelvet túlzott mértékben, provokálólag használták. Most azutáx az uj horvát képviselők közül több, épen ugy, mint a régi koalíciósok, ragaszkodnak az 1868. XXX. törvénycikk 59. szakaszában körülirt jogukhoz ós mielőtt elfoglalják helyüket a Házban, garanciákat követelnek arra nézve, hogy az elnökség korlátlanul elismeri a horvát nyelv jogait ós bármely cimen történő horvát nyelvű fölszólalást is meg fog engedni. Sisic Nándor dr, országgyűlési képviselő, a horvát klub titkára például ma kijelentette, hogy „a horvát képviselők követelik, hogy a Ház elnöksége adjon olyan nyilatkozatot, amely reparálná a horvát nyelvnek törvényben biztosított jogán esett sérelmet". A mult országgyűlésen ugyanis Rakovszky mutatom meg, én fogom nekik megmutatni, hogy nem minden leány biztos préda, aki pedig biztos prédának látszik. Kellene az uraknak Roth Tei'ka, kellene egy uj, olcsó, finom, gyámoltalan áldozat? Nos, először fogja nekik valaki megmutatni; épen Roth Terka, hogy akárki, de ők nem. És elértem Párisba és ha az életemnek kevés is a fehérsége, egy gyönyörű, fehér ragyogás van az arcomon. Nem voltam azoké, egygyé sem, akik minden szegény budapesti nővéremtől ugy veszik el a leányságot, mint az utcán osztogatott reklámcédulát. Az ur: És Páris nem kisértette magát és Paris ilyen fehérnek, ilyen büszkének tartotta, őrizte meg magát négy év óta? Terka: Nem, kedves barátom, az ón fehérségem csak épen maguknak fehérség s itt Párisban nem az. Ha nem igy volna, nem lehetne bérelt automobilon s el kellene fogadni, hogy maga fizesse ki egészen ezt a vacsorát, amelyet, előre bejelentem, közösen fogunk fizetni. Az ur : És azt föl se teszi, hogy ón nem olcsó elégtétel kedvéért kutattam föl magát Párisban s könyörögtem, hogy vacsoráljon velem, beszéljen velem s hallgassa meg, amit én mondok. Terka: Nem gondolnám, hogy valami közöm volna a maga képzelődéseihez, amikor már a magam régi képzelődésein is tulIstván és Návay Lajos alelnökök Justh Gyula elnökkel ellentétben csak a napirendhez engedtek horvát nyelvű fölszólalást, de már a házszabályokhoz való hozzászólást nem. A mostani országgyűlésen tavaly december elsején lett aktuálissá a horvát nyelvkérdés, amikor az indemnitás vitájánál két-három horvát képviselő horvát nyelven szólalt föl. Ekkor Lukinics képviselő hosszabb horvát beszédét Berzeviczy Albert elnök megszakította és kijelentette, hogy a horvátok horvát nyelvű fölszólalásának törvényszerű jogait elismeri, azonban ha olyan törekvésekkel találkoznék, amelyek által a horvát képviselők horvát szólásjoga a magyar képviselőház tárgyalásainak gyakorlati lehetőségeit és magyar jellegét veszélyeztelné, akkor az elnökség kénytelen volna a horvát nyelven való szóihatás senkitől tagadásba nem vont jogának szemben a Ház tanácskozásának gyakorlati lehetőségével ós magyar jellegével megfelelő határokat szabni. Hasonló kijelentést tett december másodikán Návay Lajos alelnök is, mikor Ugrón Gábor és Popovics Sándor napirend előtti fölszólalásával a kérdés újból szóba kerül. Az uj horvát képviselők az elnökségnek ezt az álláspontját sérelmesnek találják és garanciákat követelnek, hogy a horvát nyelven való fölszólalásokat semmiféle korlátozásnak sem fogják alávetni. Igy a horvát képviselők. A horvátok közül a ma összegyűltek ezt a kérdést tárgyalták. Návay Lajos, a képviselőház elnöke, erről a horvát-ügyről ezt a nyilatkozatot tette: — Abban a nyilatkozatban, amelyet én az elnöki székből a képviselőház december másodikán tartott ülésén Popovics Sándor beszédére tettem, határozottan kijelentettem, hogy a horvátoknak az 1868. évi XXX. törvénycikk 59. szakasza alapján joguk van horvátul is beszélni. De hangsúlyozni kívántam, hogy arra való tekintettel, hogy a képviselőház elnökei nem értenek horvátul, a horvát képviselőknek, törvényben biztosított joguk dacára is, lehetőleg tartózkodniok kell a hosszabb és tömeges horvát beszédektől, amelynek ellenőrzése ugy a Házra, mint az elnökségre lehetetlen. Ezek előrebocsátásával arra kértem a horvátokat, hogy jogukat ugy gyakorolják, liogy ezzel kidomborodjék az a tény, hogy egyrészt a magyar nemzet mindenkor tiszteletben tartja a horvátok törvényben biztosított jogait, másrészt azonban elszánt szigorúsággal ragaszkodunk a magyar törvényhozás magyar jellegéhez és ahoz, adtam. Nézem magát s bók nélkül mondhatom, hogy kedves, fiatal, erős és hóditó, mint négy év előtt, avagy, mint négy év előtt hittem. Az ur : És itt és most, amikor megint ugy érzem, mint négy óv előtt, hogy maga nekem szórakoztató nő, nem egy alkalom adománya, semmi mást nem tud nekem mondani ? Terka: De igen, szívesen vallom be magának, hogy sokkal gusztustalanabb, sokkal hitványabb uraknak engedtem még itt többet a kézcsóknál. De a magukkal való pöröm még nincs befejezve s az életemben egyetlen nagy gőg, hogy magukat megleckéztettem. Nem, kedves budapesti urak, hiu ós lelketlen urak, egy Roth Terkához nem fognak ujjal se érni. Végre akadt egy Roth Terka, aki a többi sok ezerért ezt a kis elégtételt meg tudta szerezni. (Az előkelő, kedves magyar ur buta arccal hajt föl egymásután négy-öt pohár pezsgőt. Roth Terka enyhén megsimogatja az előkelő, kedves magyar ur vállát.) Az ur: De szeretem, de szeretem, nagyon szeretem, először szeretek igazán asszonyt, magát szeretem. Terka (föláll, szalad, kinyitja az ajtót hevesen és ideges nevetéssel): Garcon, a számlát kérem. hogy a Háznak ügyvitele és tárgyalása kizárólag magyar nyelven történhetik. Én ahoz a nyilatkozatomhoz, amelyet az indemnitás tárgyalásakor tettem, föltótlenül ragaszkodom és sem ahoz hozzátenni, sem attól elvenni nem kívánok semmit. Návay Lajos alelnök nyilatkozata olyan határozott és annyira kifejezi az általánosan és egyedül helyesnek elfogadott meggyőződést, hogy azt külön hangsúlyoznunk fölösleges. Bizonyos, hogy bármilyen, esetleges támadás általános visszautasításban részesül, a félremagyarázásokat a horvát képviselők nyelv-vitája és nyelv-joga körül épen ugy lerontják most is, amint ezelőtt. Csak a törvény jogát kell előtárni, rögtön kiderül a félremagyarázás, de a megoldás is. A téli kikötők. — Kereskedelmi és téli kikötő Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken este hat órától kezdve a mérnök- ós épitósz-egyesület szegedi osztályának a kaszinó épületében levő helyiségében Hubert Lajos királyi főmérnök a Szegeden létesítendő kereskedelmi és téli kikötőkről tartott előadást. A nagyfontosságú ós nagy horderejű kérdés, mely Szeged város fejlődésének egyik legfontosabb tényezője, nagy és intelligens közönséget vonzott. Jelen voltak Beök Iván elnök, Csernovics Agenor alelnök, Biró Benő titkár, Lázár György dr, polgármester, Somogyi Szilveszter dr, főkapitány, Áddmfy János, Farkas Árpád, Jesernitzky Ákos, Maiina Gyula, Mikes Gyula, Reisz Bertalan, Rieger Lajos, Rosenfeld Nándor, Perhács Béla, Tóth Mihály, Wimrner Fülöp, Vajda Sándor és még számos érdeklődő. Beök Iván elnök üdvözlő szavai után Hubert Lajos főmérnök a minden tekintetben fontos és aktuális kérdés fejtegetéséhez fogott. Nagy érdeklődós mellett elmondotta, hogy a vasutak már nem igen birják lebonyolitani az óriási teherforgalmat és a tömegáruk szállítása is igen sok nehézségbe ütközik. Ezek pedig oly jelenségek, melyek mintegy rákónyszeritenek bennünket a viziutak alkalmas és gazdaságos kihasználására. A kereskedelmi és téli kikötők fölállítása tehát nemcsak fontos, hanem sürgős kérdés is, mely még elintézésre vár. A Szegeden építendő kereskedelmi és téli kikötő létesítése nem uj eszme. Már 1904 óta készítettek különböző tervet, melyek vagy a komplikált műszaki kivitel, vagy az óriási költség miatt igazán csak tervek maradtak. Az első terv szerint Tápé alá került volna a kikötő és 209.648 korona költséggel lett volna megoldható. 1904 november havában már egy uj tervet készített a folyammérnöksóg, ekkor a vasúti hidon alól tervezték a kikötőt. Majd 1907-ben, mikor a Rendező pályaudvar feltöltésének kérdése szóba került, ezzel kapcsolatban vélték megoldani a kereskedelmi és téli kikötők kérdését is. A költség 1,480.000 korona lett volna, de ebből nyolcvanezer korona az államvasutaktól ugy térült volna meg, hogy a kikötők építésénél feleslegessé vált földanyagot az államvasút a pályaudvar feltöltésére fordította volna. Ha az államvasutnál nem lehetne a földanyagot értékesíteni, akkor a belváros feltöltésére fordítanák ós itt ugyanakkora összeg térülne mog. Ezt az utóbbi két tervet a minisztérium kedvezően fogadta, de megoldásig egyik terv sem juthatott. Részint azért, mert ezek a tervek sem feleltek meg teljesen a műszaki követelményeknek, részint pedig azért, mert az átrakodó forgalmat, mely pedig a legfontosabb kérdés, nem szolgálná oly mérvben, mint ahogy a követelményeknek megfelelne. A többi terveket, mivel azok a védelmi érdekeket is megcsorbitották volna, elejtette a