Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-04 / 28. szám

1911 február 4 DELMAQYARORSZAG 3 tervező bizottság. Ez a története a szegedi kereskedelmi és téli kikötőnek. * Ezek után Hubert Lajos rátért azokra a speciális követelményekre, melyek szükségesek ahoz, hogy a kikötők a célnak megfelelőek legyenek. Először kell egy tágas tutaj-kikötő, melyre véleménye szerint a Maros torkolata fölött levő hely felelne meg legjobban. A védelmi érdekeket nyári gátakkal lehotne megoldani. A kereskedelmi kikötő kérdése szorosan összefügg a vasúti állomások kérdésével, mert a teherforgalom lebonyolítása, a vizi útról a szárazföldi vonalra való átvitele az áruknak, legfontosabb tényezője a helyes tervnek. Az átrakodó forgalom helyes megoldásához szükséges a védőtöltés uj vonalozása, mely után a kereskedelmi kikötö elhelyezése már könnyű kérdés lenne és aként lehetne ezt megoldani, hogy közvetlenül a város mellé lehetne a kikötőt elhelyezni és a vasúti vonallal összeköttetést létesíteni. Az elmondottak illusztrálására az előadó bemutatja néhány már meglévő kikötő műszaki terveit. Pozsony, Komárom, Újpest, Óbuda, Lágymányos, Pancsova, Orsova, Eszék és Zimony kikötőinok terveit. Majd rátér a külföldi kikötők részletes tárgyalására és megemlíti, hogy nem egy külföldi kikötő terve hasonlít a szegedi kikötö tervéhez, már annyiban is, mert azok is a fölösleges földmennyiségek értékesítéséből térítették meg a kiadások egy részét. A védőtöltések uj vonalozása után a kikötőre alkalmas hely megválasztása következne, mely — mint már emiitette az előadó — a pályaudvarok kérdésének végleges megoldásával nyerne befejezést. Itt két eset lehetséges. Vagy a régi pályaudvarok megmaradnak ós csak kibővítésre kerülnek, vagy pedig uj pályaudvarokat építenek. Mindkét esetre uj kombináeió merülne föl. Az egyik esetben az uj védőtöltés mögé kerülne a kikötö, a vasúti vonallal összekapcsolva, a másik esetben — mivel a mostani személypályaudvar központi teherpályaudvarrá lenne átalakítva — annak közelében helyeznék el a kereskedelmi kikötőt. A tervek részletes elmagyarázása és műszaki terveinek bemutatása után, Hubert előadó fölhívja az érdeklődők figyelmét, hogy a Szegeden fölállítandó kikötők érdekében agitálni kell, — mert nagyon sajnálatos dolog lenne, ha a tervből csak terv maradna. * A kérdéshez hozzászóltak Maiina Gynla és Csernovics Agenor, kik némi hozzáfűzéssel ugyanazt a tervet körvonalozták, mint Hubert Lajos királyi főmérnök. Majd Lázár György dr, polgármester emelkedett szólásra, ki a terv adminisztratív részéhez kívánt hozzászolni. Elmondja, hogy történtek lépések a kikötő fölállításának érdekében és az 1904-ik esztendei terveket a minisztérium nemcsak kedvezően fogadta, hanem tárgyalás álá is vette, de csak a vasúti pályaudvarok kérdésének befejezése után szándékozik vele érdemlegesen foglalkozni. Sőt hatszázhatvanezer korona erre a célra félre is van téve. Ha most ezt az uj tervet tartja a műszaki tervező bizottság helyesebbnek, akkor a miniszterhez ezt a tervet újólag be kell terjeszteni. Reök Iván elnök ezek után megköszönte a szíves érdeklődést és megköszönte Hubert Lajos előadónak, valamint a tárgyhoz szólóknak közreműködését, mert egy olyan eszmét tettek közkérdéssé, amely Szeged városnak nemcsak kereskedelmi, hanem közlekedési és anyagi érdekeit is hivatott nagyban előmozdítani. A képviselőház ülése. — Három ellenzéki beszéd. — (Saját tudósítónktól.) Három ellenzéki beszéd, egy napon: — ez kissé sok is. Időben sok legalább. Tartalomban annál kevesebb ellenzéki is sietett Tisza István nagy beszédére „feleletet adni. Nem hiába az ellenzék is tapsolt önfeledt, tehát őszinte pillanataiban Tisza István grófnak. És Palugyay Móric, Holló Lajos és Esterházy Mihály gróf siettek ellenzéki beszédben választ adni Tisza Istvánnak. És a három ellenzéki válasz olyan volt, hogy még inkább, újra, teljes pompájában bontakozott ki mindaz a sok igazság, amit szerdán olyan magávalragadással juttatott diadalra Tisza beszédében. Ma csupa közhelyek puffogtak, csupa frázisok harsogtak. Ma is tapsolt néha az ellenzék, csak a hatás kedvéért. De nem a tartalomért. Nem őszinteségből. A mai három ellenzéki beszéd csakis az ellenzéknek ártott. Ha nem is sokat. Bár vigasztalásnak ez kevés . . . A pénteki ülés negyedtizenegy után kezdődött. Elnök: Návay Lajos. Diósy Imre mandátumát az igazolóbizottsághoz utalják. Hegedűs Károly jelenti, hogy az állandó igazoló-bizottság az újonnan küldött negyven horvát képviselő mandátumát igazolta. A horvát képviselőket ezután osztályba sorozzák. (A banlcvita). Palugyay Móric (Kossuth-párti) az önálló vámterület megvalósítása előtt az önálló bank fölállítását nélkülözhetetlenül szükséges előföltételkónt követeli. Indokolás dolgában csatlakozik Apponyi fejtegetéseihez. A bankügyet politikai kérdésnek tekinti, mert Ausztria a közgazdasági egységgel akarja politikai önállóságunkat illuzóriussá tenni. (Ugy van! — a baloldalon.) A hetvenes évek bankbizottságainak jelentéseiből, továbbá Chorin Ferenc beszédeiből olvas föl részleteket, melyek az önálló bank fölállítását hangoztatják. A közös bankot, ha jó is, akkor se szabad megtartani, mert ez sokkal nagyobb hatalom a nemzet leigazására, mint volt negyvenkilencben a muszka had, amelyet esetleg le lehetett volna verni, de a bank ellen nem tudunk harcolni. (Taps és helyeslés a baloldalon.) Fráter Lóránt: Ez aztán a szépl Paluyyay Móric: A kormánypárt oldaláról elhangzott beszédek közül egyedül Tiszáé volt őszinte. Sem Hantos, sem Hegedűs Lóránt nem beszéltek ugy, mint éreztek. Csodákat Ígértek, a készfizetések fölvétele helyett hasonló, de mégsem azonos helyzetet állit-ottak be, mintha ezt a közös bank létre hozta volna. Hámos László: Hát nem igy van? Múzsa Gyula: Na, na, nem értesz te ehez! Hámos László (int a kezével). Palugyay Móric: Csatlakozik Kossuth Ferenc és Földes Béla határozati javaslatához. (Éljenzés a baloldalon.) Tiz perc szünet után Ostffy Lajos személyes kérdésben válaszol Mihálí Tivadarnak szerdai beszédére. Ezután Holló Lajos szólalt fel a javaslat ellen. (Holló Lajos beszéde.) Holló Lajos: Tisza István gróf azt mondta, hogy a javaslatban nincs alkotmánysérelem, mert ilyet a törvényhozás tulajdonkópen el sem követhet. A történelem azonban az ellenkezőt bizonyltja. Voltak korrupt többségek, melyek rést nyitottak saját országuk alkotmányán idegen beavatkozás és befolyás javára. Tisza beismerte, hogy a készfizetés hiánya deklasszifikálja az országot. Mennyivel jobban deklaszszifikálja azonban az önálló hitelrendszer és az önálló bank hiánya. Ez kifejezésre jut abban az árfolyamkülönbözetben is, mely a magyar és osztrák állampapírok közt állandó. Ez a különbözet egyszersmind a mi közjogi inferioritásunk kifejezője is. A paritás nem jelentkezhetik abban, ha néha magyar embert neveznek ki a bank főkormányzójának. A bank ép ugy a birodalmi egység eszméjét szolgálja, mint a közös udvartartás, amelyhez mi Ausztriával egyenlő mértékben járulunk, de amely mégis Bécsben széke). Tisza István nagy gazdasági területekről és ezek előnyeiről beszólt, de a világon mindenütt az állami határokhoz igazodnak a gazdasági terület határai, miért kell nekünk kivételes állapotban lennünk? Az aranykészlet hiányáról, melyre a jobboldal szónokai utaltak, nem lehet tartanunk, hiszen a közös bank aranytartalékának megfelelő százaléka minket illet, mi bocsátottuk a bank rendelkezésére s föntartottuk rá jogunkat. A közös bank egyrészt egy hatalmas inkasszó-vállalat, másrészt hátvédje és támogatója az osztrák importnak, mely elárasztja az országot és igájáb^ hajtja az egész magyar ipart és kereskedelmet. Számadatokkal bizonyítja, hogy az 1907-iki válság idején a közös bank mindössze kilenc millió koronával nyújtott több hitelt az országnak, mint rendesen s mindössze ennyivel segített rajtunk. De menynyivel jobban megtenné ezt egy önálló bank. Kifejti, hogy a paritás még olyan téren sem érvényesül a bank szervezetében, ahol pedig a hatvanhetes fölfogás szerint is érvényesülni kellene. Magyarországon most is német az ügykezelés nyelve, nincs biztosítva a részvények egyenlő elhelyezésének megosztása a két ország között. A készfizetések dolgában Tisza István gróf s a kormány a közös bank becsületességében ós belátásában bizik. Micsoda alkotmányos biztosítók ez? Tisza azt mondta, tartsuk szárazon a puskaport más küzdelmekre. Az osztrákok nem igen félnek ettől az annyira őrzött ós óvatosan megkímélt puskaportól. A kormány ahelyett, hogy szembehelyezkedett volna az osztrákok tiltakozásával és a korona vétójával, meghajlott előttük 8 föláldozta az ország érdekét. Határozati javaslatot nyújt be az iparpártolás érdekében. (Klónk éljenzés ós taps a baloldalon.) (Esterházy Mihály beszéde.) Szünet után Esterházy Mihály gróf azt fejtegeti, hogy Tiszának a nagy gazdasági egységekről nyilvánított jó véleményét sehol a világon nem imák alá. Próbálná meg Tisza s ajánlaná Németországnak ós Angliának vagy Svédországnak ós Norvégiának, hogy lépjenek gazdasági közösségbe és alkossanak egy gazdasági területet. Pedig ezek az államok a kultnra és a gazdasági élet olyan magas fokán vannak, hogy egyik sincs a másikkal szemben inferioritásban, nem ugy, mint Magyarország Ausztriával szemben. Polemizál ezután a munkapárt szónokaival, különösen Antal Gézával. Az ülés három órakor végződött. Ujangol Dreadnonghtok. Londonból jelentik: A tengerészeti kormány ebben ós a kővetkező évben még négy Dreadnoughtot akar munkába venni s ezzel a tengerészeti költségvetés negyven millióról negyvenöt millió'fontra fog emelkedni, de már a jövő évben ötven millió font sterlinget fog fölhasználni a tengerészeti minisztérium ilyen hajóóriások építésére. Franciaország szövetségei. Párisból jelentik: A Temps konstantinápolyi tudósítást közöl Törökország szándékáról, amely arra irányul, hogy Angliával a bagdadi vasútnak a perzsa öbölig való meghosszabbításáról tárgyaljon. A Temps tudósitása szerint az itteni külügyminisztériumban mit sem tudnak egy ilyen tervről. A Temps megjegyzi, hogy ez ügyet a hozzáfüződő nagy érdekekre való tekintettel pontosan meg kell ismertetni. Mert, ha a Bagadtól a perzsa öbölhöz vezető vasút dolgában angoltörök megyezés jön létre, ugy ez, tekintettel a már fönnálló orosz-német megállapodásokra, amelyek a Marsina-Bagdad és Sadie-Kanikin vasútvonalra vonatkoznak, Franciaország pozícióját az Ázsián át való közlekedési utak tekintetében még jobban meggyöngítené. A bagdadi vasútra vonatkozó orosz - német megállapodások ismeretlenek voltak a francia kormány előtt. Pichon miniszter január tizenhatodiki beszédében azt mondta, hogy ennek nincs jelentősége. Tekintettel arra a lehetőségre, hogy Anglia és Törőkország között is létesülhetnek ily természetű megállapodások, joggal merül föl az a kérdés, vájjon meg lehet-e maradni a Pichon miniszter által