Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-04 / 28. szám

ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . R 12' negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér Rözponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Rorona-utca 15. szám t=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., t=i Városház-utca 3. szám t=a ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2 40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 a Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 mány bankjavaslata, a készfizetések dolgában, haladás a múltra nézve s erős garanciákat foglal magában a jövőre nézve. Az ötödik szakasz pedig, amely ellen keresztes hadjáratot hirdetnek, nemcsak hogy nem érinti az alkotmányt, hanem egyenesen a jogosulatlan osztrák ellenállás lába alól húzza ki a zsámolyt. Ez az ötödik szakasz dolga, mindenképen figyelemre méltó. E szakaszt az ellenzék a bankjavaslat kulcsának szánta. Bajban az alkotmány — szavalják már is lelkesen ellenzéki szónokok és még a legfehérebb és legkényesebb kezű politikusok is félreverik ellene jó előre a harangokat. Tisza István szatírájának sebző élével emlékezett meg ez ujabb bonmentésről, amelyben — ugylátszik — oly politikai körök is részt fognak venni, amelyek eddig hűvös régiókból, páholybólnézték a pártok tusakodását. Ha a fámának hitelt adhatunk, az ötödik szakasz elleni rohamban azok fognak előljárni, akik a pénzügyminiszternek egy ismeretes politikai akcióját mindénkinél rosszabb néven vették. Már most, hogy Tisza István e perdöntő kérdésben, teljes mellel a kormány elé állott, ez a lépése méla borongást idézett elő sokfelé és nem egy politikai számítást alaposan keresztülhúzott. Vakoknak kellene lennünk, ha nem látnánk, hogy az ötödik szakasz ellen nyíltan is, titokban is szervezett támadás az ország fölzaklatását s a kormány pozíciójának kikezdését célozza. Pedig az ország hosszú időre kiábrándult a folytonos alkotmánymentésekből. Az ország tisztában van vele, hogy amig a koalíció le nem vezekelte számtalan politikai bűnét, amit az ország vitális érdekei ellen elkövetett: nem állhat be — hacsak kómikusnak nem kiván látszani — frissen mázolt honmentőnek. Sárkányölő Szent György már csak a pénzeken van és nem az ellenzék soraiban. Annál inkább, mert sárkány^ amelyik fenyegetné a szép királyleánynak, az alkotmány szépségnek az életét, a valóságban nincs sehol. Csak azok eleven képzeletében él, akik a mai politikai rendszernek ellenségei és akik azt hiszik, hogy a magyar alkotmány védelmének jelszavával sikerülni: fog nekik fölkelni — ahol a választások óta mozdulatlan kényelemmel fekszenek — a politikai tétlenség nyoszolyájáról. Elismerés illeti meg Tisza István grófot, minden politikai szemfényvesztés és tömegbolonditás kérlelhetetlen ellenségét, hogy férfias határozottsággal szállott szembe avval a képtelen állítással, hogy az ötödik szakasz, amely az osztrák parlament ellenállásának legyőzésére készült, — veszedelmes precedenssé válhatik az alkotmány szempontjából. Ha ellenzéki oldalról azt Még mindig Tisza István gróf beszéde foglalkoztatja a politikai köröket. Különösen a készfizetésekről elmondott részt igyekeznek mennél inkább félremagyarázni. A készfizetések hasznáról és szükséges voltáról erős meggyőződéssel, magas szempontokból szólva, az ellenzék egy része abban az optikai csalódásban élt, hogy e pontnál Tisza és a kormány álláspontja közé éket verhet. Nekibuzdult hát és Tisza idevonatkozó fejtegetéseit megéljenezte és megtapsolta. Ez apró és ártatlan parlamenti taktikázást a többség nyugodtan vette. Mert végre is világos minden jóhiszemű ember előtt, liogv Lukács László, felelős állásban, semmiben sem állott hátrább Tiszánál a készfizetések fölvételének erélyes követelésében. Még mindnyájan emlékezhetünk rá, hogy a készfizetések fölvételéért a kormány Ausztriával elszánt és igen kemény harcot folytatott. Ha teljes eredményt a kormány nem tudott elérni, ennek oka az osztrák ellenállás ama makacs voltában rejlett, a jóindulatu és előzékeny osztrák kormányra a közvélemény által gyakorolt ama jelentékeny politikai nyomásban, amelyről Tisza István szerdán elmondott beszédében igen erős kitételekkel emlékezett meg. Azt azonban Tisza István is elismerte és nyíltan hirdette, hogy a kor- j A Terka számlája. Irta Ady Endre. (Egy nagy szélvihar után, mely akkor megint kisöpört egy sereg embert Magyarországból, Roth Terka Párisban ébredt föl, ugy emlékszem, Párisban. Nem volt valami nagyon különös leány, itthon alig futhatta volna meg a házmesterleányoknak néha nagyon fényes, diadalmas pályáját. Nem is nagyon értették Budapesten a Roth Terka vékonyságát, szépségét, halványságát, bolondos, de Ízléses ugrándozásait. Párisban, ugy emlékszem, Párisban, ragyogó, pazar asztalu vendéglői különszobában ül Roth Terka s egy előkelő, kedves magyar úrral beszélget.) Terka : Maga észrevett az Andrássy-uton, borzasztóan rossz cipőim voltak s szégyeltem szaporán és frissen járni, mert igy meglátják a cipőket. Én tudtam, hogy maga gazdag és méltóságos ur, tudtam, hogy szereti a kezdő nőket ós ón utáltam magát, nagyon utáltam. Az ur: Pedig akkor nem is voltam olyan nagyon-nagyon utálatos, mert maga olyan lompos, olyan félénk, olyan fiatal és olyan szép volt. Terka: Hiszen azért utáltam ós még azért, mert okos is voltam, amit maga nem tudhatott s amit maga ma is nehezen hinne el. Utáltamjmagát, mert nem akkor láttam II. évfolyam, 28. szám Szombat, február 4