Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-24 / 45. szám

10 DELMAGYARORSZAG 1911 február 23 191 törlését, a községek katonai előfogati kötelezettségének rendezését kívánja még a fölterjesztés, amely sürgeti, hogy az átvonuló főtisztek elszállásolási diját napi három, a törzstisztekét hat koronában állapítsák meg a mostani hetven fillér helyett, amiért se Budapesten, se egy vidéki városban sem lehet szállást kapni. Lakásbért kér a fölterjesztés még bevonulási idejük tartamára a tartalékos tiszteknek is. Szeged külön kívánságait is fölsorolja a fölterjesztés. Az első, Szeged városnak megyei székhelylyé tótele. A szomszédos megyék területének uj beosztása által Szegedmegye akónt volna kikerekíthető, hogy a Szeged régi kívánsága, a környékbeli lakosság érdeke: az állami és közigazgatási szolgálat gyorsabb ellátása lehetséges volna. Megkívánja az uj területi beosztást a magyar nemzeti politikának az az érdeke is, hogy a magyar nyelvterület határral kiterjesztessenek. Ennek a célnak elérését előmozdítaná, ha mogszünnék a nyelvterületi határoknak és az államkormányzat tagozati beosztásának elkülönítése, vagyis ha az állami és közigazgatási élet terén az idegenajku lakosság a magyarsággal egybevegyülne. Ma a Szegedtől hat-nyolc-tiz kilóméterre fekvő községek: Szöreg, Deszk, Szerbkeresztur lakosainak alig negyedrésze tud magyarul beszélni, mert Szeged beolvasztó ereje nem érvényesülhet, amikor a város falánál van az igazságügyi, pénzügyi közoktatásügyi és katonai igazgatási területek határa s igy a Szeged melleit lakó szerbek és németek egész életüket leélhetik anélkül, hogy Szegedre bejövén, annak magyarosító ereje reájuk hatna. A Szegedmegye a magyarosítás nagy ügye: országos érdek, amelyet nem lehet soká elmellőzni. A szegedi egyetem kérdésének megoldását az alföldi magyarság kulturális megerősítésének érdekében és a városnak magyarosító erejére való hivatkozással kéri a város. Kívánja, hogy a külterületre csendőrséget adjon a kormány, kéri az állami szemkórház kibővitósót, tizenöt uj óvóintézet fölállítását, a belterületi iskolák államosítását és szaporítását, az alföldi úthálózat kiépítését, a középponti pályaudvar sürgős fölépítését, a vasúti műhely kibővítését, egy kultúrmérnöki hivatal Szegeden való fölállítását. A szegedi fölterjesztés érdekesen világit rá arra, hogy a vidéki városoknak mily nagy érdekeit nem elégítette ki eddig sem a kormány, sem a törvényhozás. Nagy nemzeti munka vár még az országra: a vidék megerősítésének kötelessége. Flfoynrtták a vétő-bilit. Az a nagy harc amelyet az angol liberalizmus inditott az angol felsőház ellen, amely egymásután választások elé vitte Angolországot, ma érkezett el első jelentős nagy eseményéhez. Asquith miniszterelnök politikájának diadala van: az alsóház első olvasásában elfogadta a vétó-bilit. A törvényjavaslat, mint ismeretes, a felsőház vétójogát a költségvetési törvényre vonatkozólag akarja felfüggeszteni. A javaslat sorsa ezzel még végleg nincs eldöntve, dó Asquith miniszterelnök készen áll a további küzdelemre és a mai szavazás valószínűleg megpecsételte a lordok sorsát. Londonból jelentik: Az alsóház a vétó-bilit első olvasásban 351 szavazattal 227 ellen elfogadta. A vétó-bili megszavazása után a kormánypárt padjairól hosszantartó Cheers/-kiáltások hangzottak. Különösen Asquith miniszterelnök veit lelkes ovációknak tárgya. A vita végén a belügyminiszter visszautasította azt az állítást, amely a kompromisszumot lehetségesnek mondotta. Ha a kormány az ellenzék fölszólitását a reform-Ügyben való értekezlet összehívását illetőleg elfogadná és igy a vétókérdés elintézését a jövő évig akarná halasztani, az alsóházban ötven szavazatot sem hozhatna össze. A kormány nem fog egyetlen lépést sem elmulasztani, amely szükséges lesz, hogy a vétó-bilit mielőbb törvényerőre emelje. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Február 24, péntek: Dollár királynő, operett.(Páratlan %-os bérlet) G. Ternovszky Margit vendégfölléptével. „ 25, szombat: A medikus, szinmü. Bemutató. (Páros »/,-os bérlet,) „ 26, vasárnap d. u. Rip van Winkle, operett. „ 26, „ este: A medikus, (Páratlan Vs-os bérlet.) „ 27, hétfő: A medikus. (Páros %-os bérlet.) „ 28, kedd d. u: A postás fiu és a huga. „ 28, „ este: Tiszt urak a zárdában. (Páratlan %-os bérlet.) Március 1, szerda: Cigányszerelem, operett. (Páros '/,-os bérlet.) „ 2, csütörtök: Sárga liliom. (Páratlan % bérlet.) „ 3, péntek: Váljunk el, vígjáték. (Páros %-os bérlet.) „ 4, szombat: Jómadarak, énekes vígjáték. Bemutató. Páratlan %-os bérlet.) „ 5, vasárnap d. u.: A kis lord. „ 5, „ este: Jómadarak. (Páros % bérlet) A tavaszi tárlatról. Nagyon sok függ attól, hogy ki, mely időszakban, mily hangulatban megy egy képkiállítás megszemlélésére. Éhes gyomorral ne nézz képeket, mert nem lészen türelmed egy festmény szépségébe elmélyedve gyönyörködni. Családi összekoccanás a feleséggel, egy elfelejtett váltólejárat, a kedélyed tavaszi derűjét őszi borongós hangulattá változtatják és ily kedólyállapotban ismét nem szabad képeket vizsgálnod, mert más szemmel nézed azt, ha derűs, mással, ha borús a kedélyállapotod. * Az első szép tavaszi napon, egy pompás ebéd után, mikor a nap legmagasabban ragyogott, mentem a tárlatra. És nem kritikusi minőségben, hanem mint a római bölcsek, akik a kitűnő szakácsok főztjének az emésztését egyegy Horatius-i óda elolvasásával segítették elő, ugy ón is! Az őzgerincnek nevezett csokoládés torta izét, amelyből három szeletet kebeleztem be, még éreztem, amidőn az én jóakaró Venusom a tárlat első termében elém hozta Szeged egyik legkiválóbb müértőjét, egyik legsubtilisabb lelkű müpártolóját, akit csak szerénységből nem nevezek meg. A pompás ebéd, a nap ragyogása, a derült kedély és ilyen műértő társaságában igazán élvezet volt az első körséta. És most kezdjük a beszámolást. Egytől-tizig Heller Ödön. Három olajfestmény és hét pasztell. Egytől egyig magánviselik a tehetség, a művészi invenció jeleit. Amit azonban föltétlenül és határozottan megrovandónak tartunk, az, hogy Heiler oly nevetségesen olcsó árakat szabott az ö müveinek. Igazán csodáljuk, hogy már első napon el nem kelt mind. Katalógus szerint Magyar-Mannheimer következik. Kvalitás szerint azonban a legelsők közzé tartozik az élő művészeik között. A tizenhatos számú Abazzia-Nordstrend cimü kis képe végtelenül finom munka könnyedén vászonra vetve, de a legtökéletésebb művészettel. Csupa báj. A Quarnero illatát kiérezni belőle. Boldog az, aki e képet szalonjába akaszthatja. Szemlélő társamnak is az a véleménye. Öntartőzkodtunk a véleményünkkel egyebekben is. Többek között: igen sok a kép. Túlzsúfoltak a termek. Kevesebbet kellett volna Budapestről lehozni ős jobban megválogatni a kiállítandó tárgyakat. A mi egyesületünk tisztelt vezetősége, ugy látszik, abban a véleményben van, hogy ha valamely kép Budapesten már kiállíttatott, az itt Szegeden zsűrizés nélkül föltétlenül kiállítható. Ez nagy és végzetes tévedés. A műcsarnok hatalmas termeiből a zsűri mindig fölhasználhat és fölhasznál egyet, amelyben azokat a művészileg gyönge produktumokat állítja ki, amelyek jelenlétükkel nem sokat ártanak a többi kiválóbb müveknek. De itt Szegeden, ahol csak korlátolt ós egészében sem megfelelő kiállítási helyiség áll rendelkezésünkre, a rossz képek csüngése föltétlenül a jobb festmények érvényesülésének a rovására megy. Nagyon sok van, ami elmaradásával emelte volna az általános vivőt. De azért nagyjából mégis sikerültnek mondható ez a tárlat. Az emiitett két művészen kivül bárom név szembeötlő még: Pállik Béla, Tölgyessy Arthur és Nyilassy Sándor. Három istenadta mester, mindenik tökéletes a maga nemében. Pállik Béla sokkal ismertebb, semhogy külön be kellene mutatnunk. Az ő bárányképei utánozhntlanok. A legmodernebbek talán másképen festenék meg ezeket az állatokat, de nem szebben és nem müvésziebbrn. A legarlisztikusabb Pállikkóp véleményünk szerint a „Gólyák a fészekben". Tölgyessy Arthur a virágos lót költője. A szegedi születésű művész legjobb alkotásaival van képviselve. S/.intén nem a mai divatáramlat értelmében modern, de olyan művész, akinek alkotásai föltétlenül örökbecsüek. Tájképei, akár csak egy fatörzsöt ábrázolna, vagy a vízben visszatükröző holdfényt, vagy egy osti hangulatot (Bouleward St Michel) egyaránt bájosak. Technikája csodásan egyszerű. Festési modora hasonlít a régi holland mesterekéhez. Ami a Tölgyessy képen a legmegkapóbb, mintha mindegyik egy végtelenül finom fátyollal volna bevonva, anélkül azonban, bogy a szinek élénksége ez által veszítene. Legutoljára hagytuk Nyilassy Sándort. Őt ós müveit a szegediek jól ismerik és dédelgetik. Őt nem kell fölfedezni. Ő immár kiküzdötte magának az elismerést. Nyilassy már évekkel ezelőtt aratott babérokat és még som pilient rajtuk, mint — sajnos — a legtöbb magyar piktorunk, ő tovább dolgozott, kutatott, kereste önmagában az igazságot, haladt láradhatIanul előre és ma, midőn gyönyörű kollegciójával azt látszik mutatni, hogy elérte művészetének zenithjét, bizonyára legkevésbé ő az, aki önmagával ós művészetével meg volna elégedve. Végre egy magyar ember, akinek minden egyes ecsetvonása egyéni. Aki nem törődik azzal, hogy festményei megnyerik-e a publikum tetszését, aki nem alkuszik meg a vásárlók Ízlésével, hanem fest ugy, amint az neki adatott. Mint arckápfestő, mint tájfestő egyaránt erős. Technikája könnyed. Szinei élénkek és óriási változatosságnak. Nyilassynak talán legszebb festményei a „Pihenő kapások" és a „Vasárnap". Sólyom Gyula. * A Jnhász-pár ünneplése. Ragyogóan ünnepies hangulat töltötte meg csütörtökön este a szegedi színház nézői erét és színpadát egyaránt. A Juhász-párt ünnepelte a közönség ós a színtársulat. A közönség őszinte elismerésének és hálájának impozáns megnyilatkozása övezte körül a harminc éves jubileumát ülő Juhásznó Pajor Ágnest és a színpadtól végkép búcsúzó férjét: Juhász Sándort. Juhásznó, aki Varney „Tiszt urak a zárdában" cimü operettjében Opporluna nővér szerepét játszotta a jubileum alkalmából, művészi kvalitásaival már régen beleirta a nevét a vidéki színművészet történetébe s bár az idő haladásával a primadounai szerepkörből a komikai zsánerbe lépett, ebben is annyira érvényesíteni tudta művészi egyéniségét, hogy a vidéki színészetben e nembeij nincsen hozzáfogható. S ma este, amikor jubileumot ült, a közönség méltó üuneplósben részesítette Juhásznét, olyan ovációban, amilyen vidéki színházakban nagyon kevés színésznőnek jutott ki eddig. De ugyanezzel az impozáns ünnepléssel halmozta ol a közönség Juhász Sándort is, aki különösen a Makó Lajos idejében, amikor gyakrabban