Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-21 / 42. szám

i eMHiUnMRQm; iSB 1911 II. évfolyam, 42. szám Kedd, február 21 Rózpontl SMrkMitÍjég éi kiadóhivatal Szeged, 33 Rorena-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=a Vírosház-utca 3. szám e=> ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. R 24'— félévre . . . R negyedévre. fi 6*— egy hónapra H Egyes izám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN 12'— I egész évre. R 28'— félévre. . . R 14'— 2'— I negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér 11 TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=j kiadóhivatal 836 Interurbán 835 , | Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Földet a népnek. Szeged legelső polgárának, Lázár György dr polgármesternek szavait irtuk ide cimnek. — Földet a népnek, — igy irta a polgármester a Délmagyarország vasárnap megjelent számában és az ő irását sokszor, mindig keil idézniök azoknak, akik a megélhetésnek, a segítésnek apostolai, akik a város és tanya erősítésének, nagygyátevésének harcosai. Akik tehát épen Lázár György polgármester köré csoportosulnak munkásságukkal, hogy az ő vezetésével vigyék be a százhúszezer lelket mindjobban a kulturáha, a megélhetésbe és a minden tekintetben valő boldogulásba. És a most kiadott „Földet a népnek" cimü program legnagyobb erejét az adja meg, hogy az — először is — Lázár György polgármester programja. Szeged polgármestere adja ki a jelszót. A jelszavának igazságát pedig érzi sok ezer ember. Sőt még azt is megértjük mindnyájan, hogy a polgármesteri jelszó egyúttal legfőbb programja sok ezer embernek, akik ettől várják mostani tűrhetetlen, — mert megélhetésük ellen irányult — viszonyoknak a jobbra fordulását. Azokból a sorokból, ahogy Lázár György dr bejelenti a programot, kiolvashatjuk a polgármester lebilincselő, vezető egyéniségének titkát. Rögtön meglepi az" olvasót, hogy Lázár György dr figyelme minden apró dologra is kiterjed, hogy ő előtte csak egy nagy dolog van : Szeged. — Ma meglátogattam a Zombory szenátor vezetése alatt működő népszámlálási hivatalt, — irja, majd hozzá fűzi — husz-huszonöt ember dolgozik ott a népszámlálási anyag felülvizsgálatával és rendezésével. A munka szorgalmasan folyik. Természetesen érdeklődtem a várható eredmények iránt. Csupa jellegzetes sorok ! Szeged polgármestere, aki a reggeli szürkületben kikocsizik a határba, mert valamelyik útrész iránt némi panasz akadt, — Szeged polgármestere, aki késő este még mindig a városházán görnyed, amikor pedig félnappal előbb minden dolgozó társa és alattvalója már elhagyta a városháza és bérház épületét: Lázár György dr megtalálható ezekben a sorokban, amit fönnebb idézünk és amit ide írunk, mert az ő, egyszerű stílusával irta le igy: — A város lakossága száztizennyolcezerre tehető, — e szám körül fog forogni a végeredmény. A szaporodás tehát tizenötezer lélek. Ellenben a tanyavilágban a szaporodás tiz százalék. A népszaporodásnak a külterületen való ezen relatíve csekély aránya meglepő, mert hisz a külterületen a szaporodás előföltételei inkább meg vannak, mint a városban. Igy ir a polgármester. Sok ezer ember följajdulását idézi, de sok ezer ember jajszavát akarja örömkiáltássá váltani, amikor a leszűrt igazságot rögtön programmá is teszi és igy ir: — A földéhség s népünknek az örökföld után való kiolthatatlan vágyódása ennek az oka. Ilyen határozottan még soha nem mondták ki ezt a keserű igazságot Szegeden, még „nem illetékes" helyről sem. A fölismert, általános bajt pedig ugy tárja föl Lázár György dr, hogy a soraiban olvasható rögtön, hogy az általános bajon segítenünk is kell, okosan, körültekintéssel és gyorsan. — Először földet kell adni a népnek ! — irja Lázár György dr és ugy érezzük, hogy ez a kiáltás ezer szájnak kétségbeesett följajdulása. Ugy érezzük, hogy e polgármesteri intelem parancs is. Olyan parancs, amelynek megvalósítását nemcsak Szeged polgármestere, de sok ezer polgára, minden szociális érzésű embere is egyértelmüleg kívánja. < — Először földet kell adni a népnek! — irja Lázár György dr és ezt az intelmét nagyon sokszor szeretnénk leirni. Mindannyiszor, valahányszor eszünkbe jut, hogy még mindig nem adnak földet a népnek. Hanem Szeged óriási határában, akár a legtöbb magyar város határában is, a földetlenség miatt pusztul a földéhes nép — a sok ezer hold föld pedig helyes müvelés nélkül, parlagon hever. KüMagyar művészek Berlinben. (Berlini levél.) A német metropólisban ebben a szezónban több hangversenyt rendeztek, sőt előreláthatólag; rendeznek még ezután is, mint Európa összes fővárosaiban együttvéve. Nincs benne túlzás, ha nyilvános koncertek számát kétezerötszázra becsüljük. Kétezerötszáz koncert hét hónap alatt! Tehát naponta átlag tizenegy koncert van. Már most, ha egy koncerten csak két művész szerepel, a szereplő művészek száma egy estén huszonnyolc. A szezón kétszáztizennégy napján tehát körülbelül négyezerhétszáz hang versenyző művész lép föl. Ebből következik, hogy a muzsikusok túlnyomó része Berlinben keresi érvényesülését. Ugy remélik, hogy itt lovagokká ütik őket és itt szerzik meg érettségi bizonyítványukat a nyilvánosság elé. De amilyen vérmesek a reményeK, olyan szomorúak az eredmények. Kilencvenöt százaléka ezeknek a művészeknek, akik minden országból Berlinbe sereglenek össze, csak a koncertek után veszi észre, hogy fantomókat kerget. Már maga a koncert-est kiábránditólag és lehangolólag hat ezekre az éneklő, hegedülő, zongorázó ós dirigáló emberkékre és hölgyecskékre! A termekben, ameddig csak a szem ellát, ásítozó üresség. A közönség, amely csak szánalomból és a szereplő művész barátainak és ismerőseinek vissza nem utasítható beajánlására jelen meg a hangversenytermekben, rendesen már az első szám után megszökik és isten büntetésének tekinti azt az időt, amit a hangversenyteremben eltöltött s amit sokkal hasznosabb szórakozásra fordíthatott volna. A sajnálatraméltó, elcsigázott kritikusok, akik koncertről-koncertre robotolnak, nem képesek magukba szedni azt a sok produkciót, amit ezek a hangverseny-esték nyújtanak. Könnyen érthető tehát, hogyha egy talentumos művész lép föl és jelentékeny sikert aratott — de milyen ritkaságszámba megy ez — a sajtóban néhány odavetett szóban letárgyalják, vagy egyáltalán meg sem emiitik. Ebben a hangos, bábeli zene-z ürzavarban nagyobb művészet a közönségtől meghailgattatást és figyelmet kieszközölni, mint az a készség, amivel a művész a saját zenei hallását irányítja. Különös örömmel és megelégedéssel konstatálhatom azonban, hogy a „nagyok" és kedvencek között, akik Berlin zenei életében sekintélyes helyet vivtak ki, a túlnyomó rész hazai zeneművészekből kerül ki. Sokan ezek közül egész Berlin közönségét meghódították, minden alkalommal telt ház előtt lépnek föl és sikereiket csengő aranyokban is élvezik. Általában a Magyarországból Berlinbe szakadt művészek a művészetek minden ágában bámulatosan energikus tevékenységet fejtenek ki. Különösen zenei téren arattak jelentékeny sikereket a magyar művészek. Csak Durigo, Dohnányi, Flesch, Brenneberg, Vecsey, Szigeti, Keéri Szántó, Kerntler, Kunwald és Kerpely neveit kell említenem. Mindezek a fölemiitett művészek törzspublikumra, sőt állandó nemzetközi hangverseny hallgatókra tettek szert, akik szivesen jönnek el ós jól is fizetnek. Ezeknek a kedvenceknek a neveit a sajtóban is igen gyakran lehet olvasni. K. Durigo Ilona, a kitűnő énekesnő, a legutolsó hangversenyestólyével különös feltűnést keltett. Február 23-án lesz az énekesnő második hangversenye a Beethoven-teremben. Dohnányi Ernő tanár zongora- és kamarazene-estélyei, amelyeket Marteauval köt egybe és Beckerrel rendez, a leglátogatottabb és legkedveltebb koncertjei a berlini közönségnek. Flesch Károly szóló hangversenyei ós kamarazene-estélyei pedig Berlin zenei életében egyenesen eseményszámba mennek. Ez a komoly, klasszikus hegedűművész februárban hegedüestélyt rendez a filharmónikus közreműködésével. A fiatal, zseniális Vecsey két szóló-hangversenyt rendezett egymásután az egyiket orcseszterrel. A esteli pénztárnál diadalmasan hirdette a piros tábla, hogy „minden jegy elkelt". Ez olyan esemény volt, amely Berlinben a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Mind a két hangversenynyel szenzációs sikereket aratott