Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-16 / 38. szám

1911 február 12 DELMAGYARORSZAG 3 szabadalom 1917-ig való megújításának összes ellenszolgáltatásai írásba vannak foglalva. íme, Lukács László nyilatkozata, amelyet teljesen fed, elejétől végéig megerősítenek az akták, amelyeket a négy bizalmi férfiú áttanulmányozott. De itt még nincs vége a koalició leleplezésének. A Zeit irja: — Lapunk egyik szerkesztőjének alkalma volt egy osztrák politikusnál, aki birtokában van az összes, a kiegyezésre vonatkozó matériáknak, kit azonban sem hivatali esküje, sem a diszkréció nem köt, betekinteni a titkos bankegyezménybe. A titkos jelzéssel ellátott, Budapesten, 1907. október 8-án kelt egyeztető jegyzőkönyv függelékében foglalt egyezmény német szövegének fordítása a következő: 1. melléklet. A bankra, érme- és értékszerződésre, valamint a készfizetések fölvételére vonatkozó jegyzőkönyv. 1 Mindkét kormány megegyezik abban, hogy abban az esetben, hogy az Osztrák-Magyar Bank alapszabályainak 105. §-a értelmében szabadalmának 1910. évi december 31-ón tul eső időre való meghosszabbítását kérelmezné, e kérelem dolgában a bankkal tárgyalásba bocsátkozna. A két kormány e tárgyalások esetére a következő alapelvekre nézve egyezett meg: 1. A banknak a két államhoz való viszonyának megfelelő paritásos szervezete, úgyszintén különösen az osztrák-magyar bank megadóztatására, valamint a bank nyereségének a két államkormányzat egyikére eső részének fölosztására vonatkozó, jelenleg érvényes rendelkezések lényegében változatlanul érvényben maradnak. 2. Mindkét kormány egyetértőleg megfelelő ellenszolgáltatásokat fog igényelni az osztrákmagyar banktél a bankszabadalom meghosszabbításáért anélkül, bogy azoknak a bank által való elfogadása már eleve föltételezné a bank szabadalmának meghosszabbítását. Ezen ellenszolgáltatások a következőkben állanak ós a következőkben vonatkoznak: a) a hatvanmilliós adósság, b) a bankszabályzat 102, szakasza, c) a követelések, d) a kisebb bankjegyek (husz és tiz koronás bankjegyek), e) szolgák alkalmazása, f) a fiókintézetek, g) a szerajevói fiókintézet. 3. A baukszabdalom esetleges meghosszabbításának tartalmán! az 1911. óv január elsejétől 1917. év december harmincegyedikéig terjedő időszak vétetik tervbe. íme, a Zeit cikkének egy része, amely szintén fedi mindenben Lukács László nyilatkozatát. Ez pedig bizonyság arra, hogy a koalició titkos aktái csak a koalíciós rokkantok előtt szerepel titkos akták gyanánt, hogy mennél inkább leplezzék a koalició gyámoltalanságát, élhetetlenségét és azt a hazug levegőt, amelyben fogantatott, tengődött ós elhunyt. (A titkos akták. Budapestről telefonálják: Az egész politikai rilág lázas érdeklődéssel várta ma annak a zsűrinek döntését, mely a kiegyezés titkos aktáinak megbirálására ült össze. A titkos akták megvizsgálására alakult bizalmas négyes bíróság tagjai Lukács László részéről Tisza István gróf és Üchtritz Zsigmond báró, Désy Zoltán részéről Gál Sándor és Baross János ma délután kettedfél órakor ültek újra össze Űchtrite báró magyar-utcai lakásán, hogy tegnap megkezdett munkájukat folytassák és befejezzék. Értesülésünk szerint a zsűri tegnapi tanácskozásából azt az impressziót lehet meríteni, hogy megbízását egyetértő határozat nélkül fogja letenni. Tisza István grófék azt az álláspontot foglalják el, hogy a titkos szerződés tartalma Lukács László fölfogását igazolja, vagyis, hogy Lukács László teljes jóhiszeműséggel értelmezhette a titkos szerződést ugy, ahogy a képviselőházban előadta. Gál Sándoréknak viszont az az álláspontjuk, hogy a titkos szerződés csak a közös bank meghosszabbításának eshetőségére szól és csak föltótelesen szól a bankközösség meghosszabbításáról, ugy, hogy egyáltalában nem alapitható rá olyan vád,mint aminővel Lukács László föllépett. Mivel azonban magának a szerződés szövegének az értelmezése is vitássá vált, Désy Zoltán birái a következő határozatot javasolták: — Az iratból egyáltalán nem derül ki, hogy Kossuth Ferenc a közös bank szabadalmának meghosszabbítására kötelezte volna magát. A bizottság Lukács László egyéni fölfogásának bírálatába nem mehet bele és igy jóhiszeműségét nem érintheti. Tiszáék ezt nem fogadták el, Gál Sándorék ekkor azt indítványozták, hogy a titkos szerződós helyes értelmek ós valódi célzatának hiteles megállapítása végett a bizottság hallgassa ki a szerződő feleket, akik még valamennyien életben vannak. Osztrák részről Beck báró volt miniszterelnököt és az akkori szakminisztereket, magyar részről pedig Wekerle Sándor voit miniszterelnököt, úgyszintén Darányi Ignác ós Kossuth Ferenc volt minisztereket. (Megegyezett a zsűri.) Lukács László ós Désy Zoltán bizalmiferfiai ma délután kettedfél órakor ujbél összejöttek Üchtritz bárónak magyar-utcai lakásán. A tárgyalás háromnegyed óra hosszáig tartott és közös megállapodással ért véget. Egyértelműen ugyanis a következő jegyzőkönyvet állították ki: Jegyzőkönyv. Fölvétetett Budapesten, 1911 február tizenötödikén Lukács László urnák e hónap kilencedikén tartott parlamenti beszéde kapcsán közte és Désy Zoltán ur között fölmerült vitás ügy megvizsgálása tárgyában. Jelen voltak az alulírottak. Alulírottak a rendelkezésünkre bocsátott okmányokból, valamint a kiegyezési tárgyalásoknál közreműködött magyar kormányférfiak nyilatkozataiból megállapítják, hogy a bank ügyében kötött titkos egyezmény I., 2. pontját azért állapitották meg a tárgyalás során elfogadott szövegezésben, mert ezáltal a kormány és nevezetesen Kossuth Ferenc számára szabad kezet kívántak a bankügyben föntartartani ós e pontot akként értelmezték, ^ hogy azzal a kormány szabad elhatározási jogát föntartották. Konstatálják továbbá azt is, hogy ezen pont szövegének homályos volta miatt teljes jóhiszeműséggel voit akónt is értelmezhető, ahogy azt Lukács László ur a szóbanforgó képviselőházi beszédében tette. Kelt mint fönt. Tisza István gróf és üchtritz Zsigmond báró mint Lukács László bizalmi férfiai. Gál Sándor és Baross János, mint Désy bizaimi férfiai. Délután három órakor Tisza István gróf megjelent a képviselőházban és Lukács Lászlót kereste. Amikor hallotta, hogy nincs ott, a folyosón nagy csoport munkapárti képviselő előtt a következőket mondotta: — Egyhangú közös megállapodás jött létre, melynek lényege az, hogy a Lukács László által a képviselőházban szóvá tett kormánymegállapodást az akkori kormány tagjai mindig ugy értelmezték, amely a szabad kezet az önálló bankra nézve biztositjn. A megállapodás megszövegezése azonban oly zavaros, hogy abból teljes jóhiszeműséggel és teljes alapossággal az ellenkezőt is ki lehet olvasni. A képviselőház ülése. — Apa és flu záróbeszédei. — (Saját tudósitónktól.) Polónyi Géza az apa és Polónyi Dezső a fiu mondották el szerdán a záróbeszódeiket. Még Polónyi Gézát is, aki pedig érdekes és értékes dolgokat szokott néha mondani, beleesett az ellenzéki szónokok bajába: — lapos és unalmas volt a beszédje. Polemizálni akart a munkapárt szónokaival. Ez a polema azonban rosszul sikerült. Humorral akarta bizonyítani az önálló bankot. És ebben a humorban merült ki minden tragikuma. Polónyi Dezső az apja előtt beszélt. Mentsége volt, hogy ő sem mondott különb dolgokat az apjánál. Az ülésnek különben kevés hallgatója akadt. A képviselők zöme a folyosón tartózkodott, ahol még mindig a koalició titkos aktáiról folyt az izgalmas vitatkozás, amely különben Tóth János indítványában a Házban is szóba került. Elnök: Kábós Ferenc volt. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után fölolvassák az indítvány- és interpellációs könyveket. (A koalició aktái.) Az inditványkönyvben Tóth János indítványa van bejegyezve, amely igy hangzik: „Utasítja a Ház a kormányt, hogy a Wekerleés Beck-kormányok által 1907 október 8-ikán kötött kiegyezés összes iratait és jegyzőkönyvét, főleg a bankra vonatkozó, főleg pedig a titkos jegyzökönyveket tegye le a Ház asztalára." A Ház a határozati javaslat megindokolásának idejéül a szombat délutáni egy órát állapítja meg. (Az interpellációk.) Az interpellációs könyvben a következő interpellációk vannak bejégyozve: Lovászy Márton — a bélügyi és közoktatásügyi miniszterekhez — az óbecseí hitfelekezetek községi segélyezése tárgyában. Prestly Elemér — a kereskedelmi miniszterhez — a rendezett tanáesu városok tisztviselőinek engedélyezett vasúti jegykedvezmény tárgyában. Zlinszky Istv/n — a kereskedelemügyi miniszterhez — a budapest—tiszai vasút tárgyában. (Polónyi, a fiatal.) A napirend szerint következnek az általános bankvita során benyújtott határozati javaslatokhoz való zárszavak. Polónyi Dezső határozati javaslatát indokolja meg. Nálunk egy bank elógiti ki két ország homlokegyenest ellenkező érdekeit s már maga az a körülmény megnehezíti azt, hogy az ellentétes érdekek jól legyenek kielégítve. Minthogy pedig a bank mégis inkább Ausztriához szit s annak államnyelvét részesiti előnyben, nyilvánvaló, hogy nem lehet a kérdésből a politikai velleitásokat kikapcsolni. Kéri határozati javaslata elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) (Polónyi, az öreg. Polónyi Géza következett ezután a zárszónokok közt. Mielőtt belekezdene az indokolásba, valaki a jobboldalról odaszól: — Filius ante patrem. Polónyi polemizál a munkapárt szónokaival. Elsőnek Jankovich Béla valutateriájával foglalkozik, amelyet a valuta lényegével ellenkezőnek tart. Madarassy-Beck báró fölszólalásának bírálatában Tisza István járt elől, aki előbb saját zsírjában meghengergette Madarassyt, hogy azután annál jobban kisüthesse. Azt mondta róla, hogy kiváló eleme a pártnak, de amit mond, az abszurdum. Polemizál Antal Gézával. Elhangzott az önálló bank eilen az az elv, hogy több bankrendszert akar az, aki Magyarországon az önálló bank hive. Súlyos közjogi lapBust követnek el azok, akik igy beszélnek, mert mi Magyarországon, amely önálló, külön állam — ezt a túloldalon sem tagadhatják — amelyen mi egyetlen bankot akarunk, tehát az egy bankrendszernek vagyunk a hivei. A Ház ezután áttért az interpellációkra. Preszly Elemér a rendesett tanácsú városok