Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-15 / 37. szám

1911 február 12 DELMAGYARORSZAG 15 dés, hanem fontos tényezője a gazdasági helyzet alakulásának és megdönteni van hivatva azt a téves hitet, mintha a kamatláb határozná még egy ország pénzéletét. Határozati javaslatának célja kimutatni, mennyire képes a bank megfelelni a magyar igényeknek. Kéri határozati javaslatának elfogadását, mely nem ütközik a munkapárt elvi álláspontjába sem. (Helyeslés a baloldalon.) (Még egy javaslat.) Kovács Gyula (gazdapárti) határozati javaslata igy hangzik : „Utasittassék a kormány, hogy a bankszabadalom esetleges megújítása alkalmával a mezőgazdasági hitel teljes mértékű kielégítéséről gondoskodjék.* A mezőgazdasági termelés intenzivebbé tétele végett van szükség a határozati javaslatban foglaltak végrehajtására. (Batthyány beszéde.) Szünet után Batthyány Tivadar gróf: A munkapárti szónokok bebizonyították Kornfeld Zsigmond báróra hivatkozva, hogy az önálló bank fölállítása és az ezzel együtt járó magasabb kamatláb évi negyvenöt millió korona kárt hárítana Magyarországra. Ezek a számitások azonban figyelmen kivül hagyják, hogy ezzel a kárral szemben mennyi lenne más téren a haszon. Határozati javaslatához, mely a készfizetés megkezdését sürgeti, Tisza István gróf szolgáltatta — úgymond — a legnyomósabb bizonyítékot, mikor rámutatott arra, hogy a készfizetés elmaradásából mennyi kár háramlik az országra. Ezt a határozati javaslatot tehát a munkapárt is elfogadhatja, mert teljesen meg egyezik vezérének nézetével. Az ülés három órakor végződött. méltó sírhantot emeljünk e két ember pozíciójának, amelyre ők minden kvalifikáció és rávalóság nélkül jutottak. Igy jár szarkaláb, ha a Vénusz lépéseit bizzák rá. Mai számunkban megjelent cikkünk nyomán annyi panasz érkezett be hozzánk, hogy valamennyit le se közölhetjük. Kiválogatunk a sokból egy-kettőt, csokorba kötjük és a két bájos ur mellére tűzzük. Büszkélkedjenek, kacérkodjanak vele. Azt hiszszük, hogy azok, akiknek valójában szólnak ezek a panaszok, ezek a vádoló levelek, tudomást szereznek két kis embernek a nagy Szegeden való garázdálkodásáról és helyreállítják a légszeszgyár és a közönség között való, egyedül áldásos és hasznos jó viszonyt, elcsapják ezt a két urat. A légszeszgyár. ii. (Saját tudósítónktól.) A légszeszgyár vezetősége ellen városszerte uralkodó fölháborodás következtében sorra érkeznek hozzánk a szóbeli és irásos panaszok, amelyek példátlan móltatlanságokról, a legbünösebb indolenciáról és a legvakmerőbb merényletekről szólnak. Nagyon tekintélyes emberek, gyárigazgatók és nagykereskedők egy akció sürgős megindításának eszméjével foglalkoznak, amely azt célozná, hogy a légszeszgyárat, ha mai vezetősége továbbra is megmarad, bojkott alá helyeszék. Ugy tudjuk, hogy ebben a dologban a hét valamelyik napján bizalmas értekezlet is lesz. Hangsúlyoztuk már mai számunkban, hogy nem szeretnők, ha ezeknek a tarthatatlan (Följelentés a polgármesterhez.) Fuchs és Bátori urak kiruccanásai között kétségkívül a legelső helyek egyike illeti meg azt, amelyet a Délmagyar ország nyomdájába rendeztek. Szerények leszünk és nem jellemezzük a velünk szemben követett eljárásukat. E helyett leközöljük azt a följelentést, amelyet Lázár György dr, polgármesterhez adtunk be ellenük. A följelentés ez: Nagyságos Polgármester ur! Alulírott Délmagyar ország hirlap- és nyomdavállalat azzal a tiszteletteljes kéréssel terjesztjük Nagyságod elé folyamodásunkat, hogy panaszunkat, illetőleg följelentésünket megvizsgálni vagy megvizsgáltatni ós intézkedés.végett a Tanácshoz áttenni kegyeskedjék. Annál az egyedáruságnál fogva, amelyet a város hatósága a polgároknak villany- és gázvilágitással és erőátviteli árammal való biztosítása érdekében a légszeszgyár részvénytársaságnak megadni kénytelen volt, mi is a szegedi légszeszgyár részvénytársasággal állunk a szükségszerű üzleti összeköttetésben. A légszeszgyár vezetősége azonban a polgárok egész zömével szemben oly agresszív és kihívó viselkedést tanusit, hogy az ellen a magunk részéről a Iegerólyesebben tiltakoznunk kell és kérve kérjük a hatóság védelmét. Röviden a következőkben adjuk jelő a légszeszgyár vezetőségé nek vállalatunk egzisztenciája ellen intézett támadását: Február tizedikén, pénteken délelőtt a mult havi áramfogyasztásról bemutatta a légszeszgyár a számláját. Vállalatunk egyik tulajdonosa, Ligeti Jenő, a számlát tulmagasnak találta, amiért azt ellenőrzés végett visszaadta, állapotoknak szanálása olyan módon következnék be, hogy ezzel a polgárság zöme hog.y' azonban a légszeszgyár vezetőségének közé ujabb ellentétek ékelődnének, ha a tudta nélkül megállapíthassa, hogy ugyanazt a fuchsok és bátorik fölöttesei és a városi ha tóság nem keresné és találná meg a megoldásnak olyan módját, amely a pok^ag részéről megindított minden akció nélkül is tisztességes állapotokat teremt. Mi se, ^ senkise akarja a légszeszgyárat egy hüérre sem megkárosítani. De megkövetelhetjük meg is követeljük, hogy a gyár előzékeny legyen velünk szemben, üzleti dolgait a lekkel ne házmesterek utján és markos gények asszisztálása mellett bonyolítsa ie. Az, amit a légszeszgyár tesz, nagyon so szor már-már az ösvényen jár, ahol könnye Összetalálkozhatik a büntetőtörvénykónyv tiltó rendelkezéseivel. . És most folytatjuk, aroft elkezdtünk, " vább közöljük azt a botránykrónikát, amey^ nek gyászkeretes lapjai fölött két igény len, tehetségtelen, gópirókisasszony he y tesnek talán, másnak semmiesetre sem váló álhivatalnok: a Fuchs és Bátori neve áll. Mi e gyászkeret fölé, a két gyászvii neve mellé ijesztő feketén odapingáljuk keresztet és igyekezni fogunk, hogy » H talanul visszatartott gázból ós villanyno számlát kiildik-e vissza, a kőt számla balsarkára apró betűkkel a nevét odajegyezte. Hétfőn, folyó hó tizenharmadikán, amidőn a számlákat újból kihozták, a iógszeszgyári szerződésben biztosított jogunknál fogva, a városi mérnökség ellenőrző szakértőjének kiküldését kértük, a légszeszgyár vezetősége ehez nem volt hajlandó hozzájárulását megadni, amit azzal indokolt meg, hogy ő csak akkor küldi ki szakértőjét, ha majd a tanács ezt elrendeli. Szóval: előttük nem az a lényeg volt fontos, hogy jár-e nekik a számlázott háromszázhat korona kilencvenkót fillér, hanem az a formai dolog, hogy a szakértőt a tanács küldje ki. Minthogy mi a szerződós értelmében csak hitelesnek elismert számlát vagyunk kötelesek kifizetni, a számla kifizetését megtagadtuk azzal, hogy még aznap délután kifizetjük, ha hitelességét a fölülvizsgálat igazolja. A légszeszgyár vezetősége erre azzal felelt, hogy elküldto főszerelőjét egy markos legény kíséretében üzletünkbe és a villanyvezetéket orvul kikapcsoltatta. Nyomban panaszt emeltünk emiatt Balog Károly tanácsos urnái, aki telefonon kereste Fuchs légszeszgyári igazgatót, de a telefonnál jelentkező ember még azt is letagadta, hogy az igazgató a légszeszgyár telepén lakik. A tanácsos ur erre nyomban levelet küldött Fuchs igazgatónak, amelyben a szerződésre való hivatkozással kérte, hogy ne. folyamodjék ehhez a legkíméletlenebb eljáráshoz. A légszeszgyári igazgató azonban erre a levélre sem reagált és igy kénytelenek voltunk tehát engedni a légszeszgyár vezetőségének, amely jogtalan eljárásával képes lett volna bennünket huszonnégy óra alatt végkép tönkretenni és egész életünkre koldusbotra juttatni. Kértük tehát őket telefonon, hogy a számlát küldje ki hozzánk, kifizetjük. Egy Bátori nevü alkalmazottjuk azonban azzal, hogy nem áll ember rendelkezésükre, ezt is megtagadta. A pénzt tehát helyükbe vittük nekik ós amikor ama markos logóny nélkül a szolga megjelent, hogy az áramot ismét bekapcsolja, tőle megtudtuk, hogy ö bizony a telepen tétlenkedett akkor, amikor a légszeszgyár egyik alkalmazottja ennek ellenkezőjét állította. Betetőzi mindezeket, hogy a légszeszgyár másodízben, február 13-án nem az először bemutatott számlát küldte be nekünk, amit könynyen megállapíthattunk arról, hogy a másodszor kapott két számla közül az egyikről Ligeti Jenő aláírása már hiányzott. Az ezen a számlán feltüntetett összeg már valamivel kisebb volt, mint az első számlán levő összeg. Megjegyezzük még, hogy a .légszeszgyárnál négyszáz korona óvadékot tettünk le, tehát a biztosítékunk is nagyobb volt, mint az egy hónapról számlázott összeg. Nagyságos Urunk ! Kénytelenek vagyunk ez alkalommal hivatkozni a kiadásunkban megjelenő Délmagyarország február 14-iki számának vezető cikkére, amelyben két szegedi kereskedő mondja el azt a megbotránkoztató eljárást, amelyben Fuchs igazgató és Bátori hivatalnok részesítették. Minthogy a hivatalos eljárás során semmit sem lehet a titok leple alá bujtat ni, megnevezzük a levelek íróját. Az elsőt és a másodikat (itt a nevek következnek, amelyet most sem adunk ki. Szerk.) irták. Mint vállalkozók a magunk, mint lapkiadók, ezeknek és polgártársainknak kérjük a védelmet az ellen, hogy a légszeszgyár emberei erőszak vagy házmesteri nagykövetségek utján behatolhassanak üzletekbe, amelyeken egszisztenciák épülnek föl és ezzel a legeminensebb polgári alapjogokat megsérthessék. Bizalommal kérjük a szigorú vizsgálatot, a teljes elégtételt és egyúttal azt, hogy az árammérők hivatalos felülvizsgálásánál való megjelenésére a légszeszgyár részvénytársaságot utasitani kegyeskedjék. Szeged, 1911. február 14. Legalázatosabb szolgái : A Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat : Ligeti Jenő, Pásztor József, Hacker Béla. Bízunk a hatóságban. Minthogy itt olyan emberekről van szó, akik nagy veszélyekkel fenyegető viszályt támasztottak a gyár és a város egész közönsége között, eltávolításukkal helyre kell állítani azt a jó viszonyt, ameiy egyedül lehet üdvös a hatóságra, a gyárra és a közönségre. (Fanaszok özöne.) Levelek és panaszok egész garmadával érkeznek be hozzánk. Ma még a panaszok egy részét közöljük. Szántó Gyulának, a „Belvárosi Kávéház" tulajdonosának negyven napi áramfogyasztásról ezerhétszázkilencvenhót koronás számlát prezentáltak. Szántó persze nem volt hajlandó kifizetni a horribilis összeget és hétfőn délután kiment a gyárba, hogy a dolgot valamikép rendezze. Az irodában Bátorihoz utasították. Mindenkit hozzáutasitanak. Szántó azonban volt olyan bátor ós az igazgatóval szeretett volna beszólni. A nagyhatalmú Bátori kegyelmes ur ezen a hallatlan vakmerőségen rém módon fölháborodott és igy förmedt Szántóra: