Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-14 / 36. szám

Központi szcrkesztffség és kiadóhivatal Szeged, ? 1=3 Korona-utca 15. szám c=> Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., 1=3 Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEBEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12 — negyedévre. K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . . K 14 — negyedévre . K 71— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 a Kiadóhivatal 83S Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A légszeszgyár. Jn medias res megyünk. Merjük állítani, hogy akinek ebben a városban a légszeszgyárral dolga volt és van, a legvéksőkig föl van háborodva, el van keseredve amiatt a méltatlan, egzisztenciákat romlással fenyegető eljárás miatt, amelylyel ennek a gyárnak vezetősége dolgozik. Nem szeretnénk illoyálisak lenni (pedig ezzel a vezetőséggel szemben nem lehet az ember eléggé az), nem akarunk a magunk és minden polgártársunk érdekét és méltóságát folyton pofozó, mindig meggyalázó eljárások megdöbbentő tömegével szemben a jogos kritikának azon az elkeseredett hangján szólani, amelyet méltán hiv ki Fuchs igazgatónak és Bátori irodafőnöknek a város egész közönsége felé dobott keztyiije és amelylyel teljesen jogosan kel létének védelmére minden fölfelé törő egzisztencia. A fölháborodásnak és a megbotránkozásnak ez az erős, érveket nem mindig kereső, sokszor talán laikus, őe mindig jogos, sőt talán szent durvasága nem is lehetne eléggé méltó felelet ennek a vezetőségnek. De tartózkodunk tőle, kerülve-kerüljük, mert félünk, hogy a légszeszgyár vezetőségének eljárásától fölcsigázott indulatok és agyonsértett érdekek körül itt Szegeden rövidesen olyan országos botrányok keletkeznek, amelyeknek tombolásában nemcsak a hivatását félreértett Igazgató és irodafőnök feje hull le. Igen: a feje. Ennek a két embernek távoznia kell Szegedről, el kell hagytok föltétlenül nagyfontosságú pozíciójukat, amelyben nap-nap után költik el a kiáltó igazságtalanságokat, támadnak egszisztenciák ellen, a közönség kihasználására magyarázzák és alkalmazzák a légszeszgyári szerződésnek azokat a pontjait, amelyeket a szerződésbe a kölcsönös érdekek biztosítása céljából foglaltak. Undorodunk a íegtöbbnyire hazug és bombasztikus népgyűlési stílustól. De biszsziik és hirdetjük, hogyha nem lesz meg a kellő erejük és foganatjuk azoknak a fölszólalásoknak, amelyek közlését lapunk hasábjain ma megkezdjük, a polgárságnak a lehetetlenné tevés minden fegyverét harcba kell v,'nnie ez ellen a két ember ellen. Tékát: küldöttségileg kell fölkeresni Szeged város kitűnő polgármesterét, tanácsának tagjait és a megbotránkoztató sérelmek előadásával kérni azok nfinél előbb való orvoslását. Küldöttségileg kell fölkeresni a légszeszgyár 1ga.zgatóságának és felügyelő bizottságának azokat a tagjait, akik Szeged közéletének régtőifogva elismert kitűnőségei, vezérei és orvoslást kérni tőlük is. Végül jöjjön össze gyűlésre a fogyasztó, megsértett és megalázott polgárok hatalmas tömege, tiltakozzék azon a mostani vezetőség bornírt támadásai eilen és követelje azok megszüntetésének legfőbb biztosítását: Fuchs és Bátori urak elcsapatását. Mi hisszük, hogy a polgárság mozgalmának, amelyet most a „Délmagyarország" bevezet, meglesz az eredménye. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy bárki is tétlenül álljon meg a sérelmeknek és megkárosításoknak annál a hatalmas tömegénél, amelynek a gyászos emléke és fekete árnyéka ennek a jeles vezetőségnek kitűnő munkásságához tapad. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy a mai gazdasági viszonyok mellett ne döbbenjen meg bárki is, amikor hallja, hogy Fuchs és Bátori nevü urak, akik jó szerencséjük lajtorjáján mai állásukig eljutottak, micsoda könyeimüséggel lennének hajlandók embereket egész életükre megnyomorítani, egzisztenciák sírját megásni, azokat feltartóztatni és a boldogulás országutjáról letaszítani. Mi mindnyájan, akik a sérelmeket fölpanaszoljuk és az orvoslásért kiáltozunk, szegedi emberek, szegedi kereskedők, szegedi iparosok, szegedi munkások vagyunk, itt fizetjük a tömérdek adót, a gazdasági élet hajszálcsővein át közvetve a város fölvirágoztatásának nagy munkáján is dolgozunk, lehetetlenségnek tartjuk tehát, hogy két indigéna (bocsánat, de igazán nem szeretnék drasztikus lenni) „legkíméletlenebb" (ahogy azt ma Balogh Károly tanácsos irta Fuchs igazgatónak) eljárásának és elbánásának minden védelem minden reménye nélkül ki legyünk szolgáltatva. Mindezt lehetetlenségnek tartjuk. Amikor tehát ezt az egész botrányos ügyet átadjuk a teljes nyilvánosságnak, ugy szeretnők, hogyha egyúttal azoknak is átadhatnók, akiktől az orvoslást — bátran mondjuk — a város közönségének az a teljes része várja, amelyet megvert a sors azzal, hogy a légszeszgyár mostani vezetőségével összeköttetésben állani, vagy érintkezni kénytelen. Fuchs légszeszgyári igazgatónak és Bátori irodafőnöknek a viselt dolgairól itt most krónikát adunk. Szegednek úgyszólván legnagyobb fogyasztói panaszkodnak amiatt a kényuri hajlam, hallatlan indolencia miatt, amelylyel ezek az urak a fogyasztó közönséggel szemben viselkednek. Altalános az a vélemény, hogy visszaélnek azzal a kényelmes helyzettel, amelyet neki a szerződés a monpoliumban kénytelen biztosítani és a szerződés hiányaival. Arról azonban megfeledkeznek, hogy — egyelőre csak egy példát emlitiink — a drága pénzen beszerzett gázkályhákat mindenünnen kénytelenek az emberek kidobni, mert arra nincs gondja a drága vezetőségnek, hogy a gáznak elég nyomása legyen. Ezt nagyon jól tudják a Fuchs és Bátori nevü urak, de az istenért se gondolnak ennek a bajnak a reperálásával. Pedig a szerződés szerint ezért súlyos birság járna ki. Majd gondunk lesz rá, hogy tényleg ki is járjon. (Panaszos levelek.) Különösen a kereskedők a végletekig elvannak keseredve a légszeszgyár vezetőségének indolens és igaztalan eljárásai miatt. Módunkban volt többel beszélni, többen pedig levélben kerestek föl bennünket, hogy a Délmagyarország utján a teljes nyilvánosság előtt szóvátegyók sérelmeiket és kérjék, sürgessék az orvoslást. Az egyik legnagyobb és legelőkelőbb óra- és ékszerüzlet tulajdonosától érkezett ez a levél; Szeged, 1911 január 5. A Délmagyarország lek. szerkesztőségének Szeged. A szegedi légszeszgyárral foglalkozó cikkükre vonatkozólag panaszunkat mi is a szerkesztőséghez juttatjuk azzal a kéréssel, hogy annak b. lapjukban helyt adni szíveskedjenek. Mindazok a kereskedők, kik a világításuk céljaira iviámpákat használnak, 7 fillért kell hogy fizessenek hektovattonként, mégis a légszesztársuiat többszöri fölszólamlásunk dacára következetesen 8 filléres alapon számlázott. Személyes intervenciónkra azután végre ez év januárjában azzal nyugtatott meg, hogy a fölmerült differenciát, amely 4 év alatt tekintélyes összeget tesz ki, olymódon téríti visszz, hogy mindaddig, amig ez a különbözet visszatérítendő volna, a fogyasztott árammennyjséget nem fogja számlázni, hanem a differenciának tudja be. Ezt tudomásul vettük és bíztunk abban, hogy megállapodásunkhoz hiven a légszesztársulat mindaddig, mig a különbözet vissza nem térül, számiáztatni nem fog. Néhány nappal ezelőit azonban a légszesztársulat mégis presentálta számláját és amikor megállapodásunkra hivatkozva,'Jmegtagadtuk a számla kifizetését, azzal felelt, hogy bizonyos ürügy alatt, mintha; javítást eszközöltetne, a házmester utján bébocsájtatta embereit a kapcsoló készülékhez és az áramot elzáratta. Amikor mi erre reájöttünk, lakonikusan azzal felelt, hogy a számla kifizetése után hajlandó áramot adni újra. Amikor pedig a megállapodásunkra hivatkoztunk, ismételten a bírósághoz utasított. Ezt mégis tesszük. Fölemlitésre méltónak találjuk azt is, hogy a légszesztársuiat kénye-kedve szerint, akkor is, ha alapos ok nincs, az árammérőket gyakran kicserélteti. Sajnos azonban, ezeknek a kicseréléseknek az árát mi fisetjük, mert az uj árammérők rendszerint több áramfogyasztást tüntetnek föl, holott ugyanazt a világilást használtuk, mint azelőtt. Bizony ideje lenne, a légszesztársuiat ügykezelését hivatalosan megtekintetni, talán megszűnnének a mai lehetetlen állapotok. Egyelőre ennyit. Tisztelettel (Sajátkezű aláírás.)