Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-02 / 27. szám

2 V DELMAGYARORSZÁG 1911 február 2 hagyja saját szakértőire, ugy hárítja emezt át kizárólag a kormányra. A kormány az oka, — úgymond — ennek a „kimerítő vitának", mely immár a nyilt obstrukció jellegét kezdi felölteni : mert nem terjeszti be idejekorán a javaslatot s készakarva késlekedett, hogy a Házat „szük korlátok közé szorítsa". Ugyan kérjük, kevésbé „kimerítő vita" következik akkor, ha a bankjavaslat hamarabb a Ház elé kerül ? Nem ép ugy gyűjtötték volna a vita-rendezők a szónokokat, nem ép ugy folyik akkor a verseny, hogy az üléseket egy-két szónoklattal végig beszélhessék ? Nem oda törekszik az ellenzéki taktika ez esetben is, hogy a Ház ne készülhessen el a tárgyalásra határidőre ? Nem próbálják meg, miként most tervezik némely körökben, a bankjavaslat kapcsán a bankszerződést is szakaszonkint tárgyalni, hogy az idő mentül céltalanabbul teljék? Régebbi országgyűléseinken ez a vitatkozási módszer és taktika ismeretlen, sőt lehetetlen volt. Az akkori ellenzék szigorúan alkalmazta az alkotmányos kritika eszközeit, de eljárásában mindig deferált az ország érdekének s a parlament tekintélyének. Csak az utolsó tiz év alatt honosodott meg nálunk az importált osztrák taktika a magyar ellenzéken, mely obstruktiv eszközök képzelt sikereinek az államérdeket s az országgyűlés méltóságát alá rendeli. Ez antiparlamentáris és nemzetrontó irányzatnak Justh Gyula adta oda magát vezérül. Mi célja van vele, mit vár tőle a hazai közügy javára ? — erről kellene a nemzet képviselete előtt nyilatkoznia. Tartoznék vele főleg most, mikor a nemzeti akarat elitélte az obstrukciót a választásokon s az ellenzék dacolni kezd ismét a nemzeti akarattal. szeségeket hozott ,a közelükbe, fekete fantómok közül világosságok szakadtak ki számukra, kusza, sejtelmek gyönyörűségeket súgtak nekik, búja, forróság szállt az agyvelejükre és mert idősek voltak, ráborultak ők is Tildára és sirtak, zokogtak; mint Bernát. Tilda föleszmélt és görcsös karolással levonta magához a' nagyfejű embert. Bernát lassanként megette a feleségét, egyre dajkálta, szerelmes öleléseinek mindig hevesen hódolt és" valahányszor csontos karjaival átfonta Tilda derekát, titokban kilopott belőle egy-egy darab életet s Tilda elsorvadt, meghalt, mint a beteg, érzékeny virágok a nekik idegen tropikus hőségben. Öreg este volt már, mikor a temetőből hazajöttek és Bernát a sógornőivel leült az asztalhoz ós sirván meggyászolták Tildát. Bernát eszével labdáztak az események, szűkölt a képzelődóseitől, a mélységes szomorúság ellágyitotta, a keze reszketett, mikor átkulcsolta a középső leány kezét és nyilazott szivéből feltört a nyögés. — Jolán . . . Bernát és a vézna asszonyember, mint a fakó lélekmécs árnyai, összekusztak a földön. Jolán beleharapott a nagyfejű ember ajkába és bugta-sugta: — Te velünk maradsz . . . Mikoz fölébredtek az ölelkezésből, megijedtek. Jolánra rámeredt a nővére, nagy szemei kitágultak, sárga arca eltorzult és hördült a hangja: — Ti gyalázatosak . . . Bernát második házassága épen olyan lobogó volt, mint az első. A nagyfejű embernek természetében volt a szerelem. Még jó, hogy a Justh-féle támadásokra, — amelyek azonban korántsem fogadhatók el feleleteknek, — másnap, a képviselőház mai ülésén, megfelelt Tisza István gróf. Percről-percre jobban lerontotta Justh Gyula bombasztikus megjegyzéseit, amelyek nem voltak sem programpontok, sem magyarázatok. Ha Tisza István gróf mai nagy beszéde helyett, a beszédének csak ezt az egy rövid, tömör részét mondotta volna el, hogy „az önálló bankhoz való jogunk kétségtelen. Más kérdés azonban, hogy éljünk is ezzel a joggal, amikor kétségtelen, hogy gazdasági szempontból a közös bank jobb. A bank ügyét sem 48-as, sem 67-es szempontból kell megítélni. Tisztán csak abból, hogy az országra melyik bank hozna több hasznot", — már megadta azt a feleletet, amely leront minden frázist, valamely csak a bankvita során, hetek óta elhangzott. Tönkretette Tisza felelete még Justh Gyula bombáit is, amelyek még az ellenzéket se robbantották. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a nemzet ítélete épen a Tisza-féle érvek miatt robbantotta föl azt a pártot, amely egyebet se akar, mint frázist frázisra halmozni, mint a nemzeti munka ellen harcolni. A horvát képviselők értekezlete. A magyar országgyűlésbe kiküldött horvát képviselők ma délelőtt tiz órakor a Vadászkürt-szállóban Pejacsevich Tivadar gróf elnöklete alatt értekezletet tartottak, hogy 'a magyar országgyűlésen teendő nyilatkozat szövegét megbeszéljék. Több fölszólalás után a vitát délfelé megszakították, mert a képviselők KliuenHéderváry Károly gróf miniszterelnökhöz mentek tisztelegni. A horvát-szerb koalícióhoz tartozó képviselők, akik lemondtak mandátumukról, nem is vettek részt az értekezleten, Őszinteségét bizonyítja az is, hogy a sors cudarul bánt vele és mindig rúgott rajta egyet, ha jött az alkalom ós szérelmes hajlandóságait elárulta. Egy kissé deresedve bár, de . csikófürgeséggel jutott el Tildáig; magányos utja itt végét ért és mert Tilda elhalt mellőle, intenziven hajolt Jolán felé, aki hosszú éveknek visszafojtott, most feltörő vágyaival rohan Bernát karjai közé. A bolt megint benépesedett szerelmes jelenetekkel. Ebéd után Bernát lomposan, lustány nyújtózott karosszókében és nagyokat ásított. A hangja ilyenkor nagyon furcsa volt, az artikülálatlan hangokból állati nyugtalanság bődült ki. A szerelmes hivogatásra megjelent Jolán, vagyis fölkelt Bernát mellől az ülőhelyéről, lefogta és átfogta a nyújtózó ember karjait, rákuszott a nyakára és igy maradtak, amig a harmadik leány rájuk nem kiáltott: — Vevők jönnek ... — és a hangja reszketett. A szerelmes pár szótrebbent, de vásárló nem mutatkozott és Bernát a fejét csóválva, megfogta sógornője kezét: — Te mindig tréfálsz, Irén. — Ráérnek az ilyesmire odabenn ... — szólt a vén leány ós visszalökte a nagyfejű ember kezét, heves gesztusával azonban végigsimogatta Bernát hosszú, csontos ujjait. A fonnyadt élet, ami tobzódó ébredéssel kergette Jolánt a passziók felé, csöndesen pörkölődött, égett, az erőseknek, egészségeseknek való szerelmes lángokban. Jolán zsugordott arca petyhüdt lett, megnyúlt, a ráncok mély völgyeket vájtak dülledő szemei, vértelen ajkai körül, ha a pult körül járt, I mert ragaszkodnak ahoz, hogy a horvát országgyűlésen törtónt lemondásuk folytán megszűntek a magyar parlament tagjai lenni. A többi képviselők délután folytatták tanácskozásukat. A képviselőház ülése. — Tisza István gróf napja. — (Saját tudósítónktól.) Zsúfolásig megtelt ma a képviselőház ülésterme. Nemcsak az ellenzékiek, de a munkapárt sorából is aki csak tehette, megjelent a Házban. Hetek óta tartó, unalmas és erőltetett bankvita után végre érdeklődés nyilvánult, a Budapesten időző osztrák delegátusok közül is harmincan jelentek meg a mai ülés, azaz Tisza István gróf beszédének meghallgatására. Mert Tisza beszéde miatt teremtődött ilyen lázas érdeklődós. Tisza a tegnapi ülésen bejelentette, hogy ma föl fog szólalni és válaszol a vita során elhangzott vádakra, elsősorban Justh Gyula támadására. És válaszolt. Beszéde olyan, amely leront minden vádaskodást, visszautasít minden gyanúsítást. Olyan, amely bizonyára az egész országban érdeklődós középpontja marad jóidéig a politikai életünkben. Tisza István mai beszéde — amelyet lapunk más helyén, külön cikkben közlünk — óriási hatást tett a képviselőházban. Még azok is, akik csüggedtek ós aggódtak a hetekig tartó meddő vita miatt, rendkívül föllelkesedtek ós látnivaló volt, hogy Tisza mai beszéde megfordította a bankvitát. Olyan meggyőzően bizonyította be az ellenzéki érvek és frázisok tarthatatlanságát, hogy ezekután minden ellenzéki bank-fölszólaláson át fog húzódni a meggyőződés, hogy az egész humbug, rosszakarat, gáncsoskodás, düh. Szóval minden, csak nem bankvita. A mai ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Kabos Ferenc elnököl. Az elnök bemutatja a horvát országgyűlés átiratát, melyben a magyar parlamentbe küldött negyven képviselő névjegyzékét közli. A névsort fölolvassák. A megbizó-levelek megvizsgálás végett az igazgató-bizottsághoz küldetnek. A volt horvát képviselők megbízásának megszűnése folytán megüresedett bizottvagy átment a lakásba, csoszogott a nagy fáradtságtól, mely azonban, csodálatosan, a másik pillanatkor elillant és Jolán izgalmas frisseséggel kígyózott Bernát körül. Irén nem volt szereplő fél ennél a házasságnál, mint Jolán Tildánál, aki áradó, vák ösztönökkel csókolta, simogatta Bernátot, de becézte nővérét is a látomás-verő jelenetig, amikor az orvos kimondta Tildáról a szentenciát, hogy az asszonyi állapot elviszi Bernát mellől. Titkos némasággal, megfeszült nyugtalansággal szemlélte Irón a második házasságot, idegessége néha ki-kitört, de palástolta az örvényes gondolatokat, melyek megrohanták agyvelejét, ha újra és újra, a friss nász mohóságával, csókosan összecsaptak, Bernát és Jolán. Nem árulta el magát, csak egyszer, amikor egy este Jolán nyakán csüngött és a beteg asszonyt köhögési roham fogta el. A heves köhögés elkapta lélekzetét, Jolán fuldokolt. És Irón az ablakban fölkacagott. Rövid, trilláiban hirtelen kettétört kacagás volt ez, de fantasztikus lármával csapott rá a vergődő Jolánra és a bambán csodálkozó Bernátra. Jolán kiégett teste összeomlóban volt, a csontjait se érezte már, beleroskadt az ágyba. Irón ápolta a nővérét. A vén leány ellágyult. Jolán csöndes halódása meghatott érzéseket plántált a szivében és a halk estéken — ha nem beszélgetett — fejét lehorgasztva, merengő nyugtalansággal ült az ágy mellett. Ha Bernát benn volt a szobában, Jolán ráemelte csontváz-kezét a nagyfejű ember vállára és ott pihentette, ha pedig kiszolgált a boltban, mindig róla beszélgetett. A fáradt, szük diskurzusok után egyszer nagyon iz-