Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-02 / 27. szám

1911 február 2 DELMAGYARORSZAG 3 sági tagságok az igazolási eljárás megszűnése után töltetnek be. Az elnök jelenti, hogy a király szentesitette a Ház által legutóbb letárgyalt törvényjavaslatokat. Bemutatja az országos gazdaszövetség föliratát a közös bank mellett. Azután bemutatja a válasz nélkül maradt harmincöt régi interpelláció jegyzékét, amelynek fölolvasását a Ház nem kívánja. (Interpellációk.) Az interpellációs könyvben hf rom bejegyzés van : 1. Simon Elemér — a földmivelósügyi miniszterhez — Lajtha határfolyónak egy osztrák érdekcsoport által szándékolt elvezetése tárgyában. 2. Lovászy Márton — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez —- az óbecsei református hitlelekezet segélyezése tárgyában. 3. Kovács János — a miniszterelnökhöz — az állami számszék elnöki állásának betöltése tárgyában. (Itomán bankszónok.) Miháli Tivadar (nemzetiségi) Baross János beszéde miatt szólal föl, mert Baross támadta a nemzetiségi bankokat. Visszautasítja e támadásokat, mert ezek a bankok szolid alapon állnak. Nem szabad ezeket a bankokat bántani, mert az országnak ártanak vele, lévén ezek szintén szervei az ország gazdasági életének. Baross nyomán Ostfi pláne azt akarja, hogy a nemzetiségi bankok visszleszámitolási hitelben se részesüljenek. Eitner Zsigmond: Csak az államellenes bankok! Miháli Tivadar: A nemzetiségi bankok a közszükség szülöttei voltak, mert a román és tót parasztok magyar intézeteknél nem tudtak pénzt kapni, A nemzetiségi bankok alapítása ellen a hatóságok hihetetlen akadályokat gördítettek, de ma már tul vannak ezen. A visszleszámitolási hitelt nem is tagadják meg tőlük a nagy bankok, sőt az Osztrák-Magyar Bank sem. Az elnök (csönget): Én nagyon szívesen engedek teret a képviselő urnák, hogy nézeteit egy általa érdemesnek talált ügyben kifejtse, de meg kell jegyeznem, hogy itt az OsztrákMagyar Bank szabadalmáról van szó. Horváth Mihály: Az önálló magyar bankról beszéljen! Miháli Tivadar: A nemzetiségi párt a bankkérdést tisztán közgazdasági kérdésnek tartja. Nekik csak az a fontos, hogy melyik bank teljesiti jobban közgazdasági követeléseit. A galmas beszélgetésük volt. Irén keserű, gyűlölködő, gyászoló szivéből feltört egy régi, megőrzött érzés és megkérdezte a nővérét: — Miért szereted Bernátot? Jolán fakó arca vörösre változott, sorvadt testét újra paskolta a hirtelen forróság, arcában brutális erővel föllobogtak az emlékezések, nehéz nyelve alig győzte az elmondani valót. Az élettől elszakadó embernek utolsó karolásai voltak ezek az emóciók, a gyönyörök után és mikor a házasélet titkairól beszólt Jolán, nyögve, verejtékes homlokkal, Irén rábujt a halódó asszonyra, csókolta az arcát, günnyögött, sugdosott hozzá: — Erről beszélj Jolán ... az éjszakákról... a nászójszakákról... beszélj... beszélj... Jolán bágyadt ereje megacólosodott, vékony karjait fölemelte és letaszította magáról Irént: — Te a halálomat kívánod... A két nővér egymásra nézett csatázó, gyilkoló tekintettel, azután Jolán sirt, hörgött, Irén pedig szólt csöndesen, vontatottan : — Asszony akarok lenni.. . ugy, mint te ... Temetés után, mikor Bernát kinyitotta a boltot, zokogva borult a pultra, sokáig sírdogált igy, azután fölemelte a fejét. A mindenféle posztók, a halinák, a barchentek szaga megütötte az orrát és Bernát bánatosan szippantgatott a kövér levegőből. Bernát, a fehérmáju Bernát belement a harmadik nászba és Irén egy beteg, epedő élet dtán találkozott a megálmodott víziókkal és eszét veszítve, mámorosan rámosolygott, rákacagott a halálra s röpült Bernát karjai közé. közös bank eddig mindenben megfelelt. Elfogadja a törvényjavaslatot. (Politika vagy közgazdaság.) Bikády Antal (Justh-párti) meggyőzni igyekszik a kormánypártot, hogy a bank nem kizárólag közgazdasági, hanem politikai kérdés. Az önálló bankért folytatott küzdelmében a függetlenségi pártok nem állnak egyedül, mert az alkotmánypárt is kijelentette, hogy a közös bank szervezetét a magyar igényeknek meg nem felelőnek tartja, ha ez az állapot nem változik, kénytelen lesz az önálló bankot követelni. Vagyis az alkotmánypárt az önálló bankot jobbnak tartja a közös banknál. (Ellentmondások a jobboldalon.) Részleteket olvas föl az ellenzéki beszédekből, főleg Polónyiéból. Fölkiáltások a jobboldalon : Mondja el, ne olvassa. Bikády Antal: Olvasni folyékonyan tudom, de elmondani nehezen. Kun Béla: Időmegtakarítás céljából teszi. Bikády Antal: Igen, időt akarok megtakarítani. (Gúnyos derültség a jobboldalon.) Beszéde végén határozati javaslatot terjeszt be. Az elnök ezután tiz perc szünetet ad, mely után Tisza István gróf állott föl szólásra. Ekkor Gessmann vezetésével harminc osztrák delegátus érkezett a terembe, hogy meghallgassák Tiszát. • Tisza István beszédét lapunk más helyén, külön cikkben közöljük. Éheztetik a rabokat. — Magyar fogházállapotok. — (Saját tudósítónktól) Tegnapi számunkban részletesen irtunk azokról a borzalmakról, melyek között a nagyváradi ügyészség fogházának lakói sínylődnek. Megírtuk, hogy a foglyokat valósággal éheztetik, kevés és rossz kenyeret adnak nekik, olyant, amelybe az élelmezéssel megbízott vállalkozók svábbogarakat, sőt egyéb gyomorbetegséget okozó anyagokat is sütnek bele csak azért, hogy az előirt kenyérsuly, ha a kenyereket mázsára teszik, meglegyen. Természetes, hogy a foglyok undorral fordulnak el az ilyen élelmezéstől s inkább megbetegszenek, semhogy az ilyen kenyérből lakjanak jól. Tévedés azt hinni, hogy ezeknek az embertelen állapotoknak a fogházigazgatóság az oka. Nem. Egészen más. A fogház igazgatóság a foglyok élelmezésébe egyáltalán nem folyik bele, sőt még azt sem a fogházigazgatóság határozza meg, hogy mit és mennyit kapjanak a foglyok. Az élelmezés előírás szerint történik, annak a közegnek az előírása szerint, amely a magyar börtönügyeket intézi. Rendkívül érdekes ez az előírás. Szomorúan érdekes. Azt mondja, hogy a vizsgálati fogság alatt lévő foglyok csak kétharmad részét kaphatják naponta annak az élelmezésnek, amelyben a közönséges rabok részesülnek. Tehát, amig egy rab nyolcvannégy dekagram kenyeret kap naponként, addig az el nem itélt rabok ötvennégy dekagram kenyeret kapnak. Azonkívül, hogy a kétharmados arány semmikópen sem szenvedjen csorbát, a vizsgálati foglyok huszonnégy órában csak egyszer kapnak enni: délben ebédet. A közönséges rabok pedig reggelit, ebédet ós vacsorát is kapnak. És ez az előírás minden fogházában az országnak érvényben van — kivéve a szegedi Csillagbörtön ügyészségi fogházát. A szegedi Csillagbörtön az egyetlen ugyanis az országban, ahol az élelmezés kezdettől fogva házikezelésben van. A foglyok nyomorát, éhezését és betegségeit az az ok idézi elő, hogy ugy a nagyváradi királyi ügyészség fogházában, mint a többiekben Magyarországon, az élelmezés nem házikezelés utján történik. Az igazságügy régi rendszere szerint ugyanis a fogházak lakóinak élelmezésére árlejtést hirdetnek és annak az ajánlatát fogadják el, akié a legolcsóbb. A foglyok élelmezését tehát egyszerűen bérbeadja az állam s természetes, hogy a bérlők nem a foglyok egészséges és legalább is tűrhető élelmezését tartják szem előtt, hanem a saját üzleti érdékeiket. Ezért rossz ós kevés .ítátán a kenyér, amit ezek a vállalkozók a foglyoknak odavetnek. Adataink is vannak a legolcsóbb ajánlatokról. Az élelem-bérlők között a legtöbb naponta harminc fillérért vállalja el a rabok élelmezését. Száz vizsgálati foglyot például harminc koronáért látnak el levessel, hússal, kenyérrel. Érthető most már, hogy harminc koronáért — különösen a mai általános drágaság idején — mennyi ós milyen kenyeret és más ennivalót lehet adni száz fogolynak. Ezért kevés és rossz a kenyér, ezért töltik meg svábbogarakkal, kövekkel és üvegdarabokkal, mert a vállalkozónak az üzleten veszíteni nem, csak nyerni szabad. A baj tulajdonképeni okát ismét csak az a közmondás állítja elénk, amely azt mondja, hogy .a fejétől rothad a hal. Örömmel tapasztaltuk, hogy a szegedi Csillagbörtön ugy a foglyok, mint a rabok élelmezése tekintetébon a legelső helyen áll az országban. Ami érthető is, mert az ellátás házi kezelés utján történik — sehol másutt az országban nincs ez — s a kenyér kitűnő. A legjobban jellemzi a Csillagbörtön élelmezési viszonyait az, hogy az összes börtönőrök, az összes börtöntisztviselők rabkenyeret esznek. Sőt a börtönigazgató asztalára is ugyanabból a kenyérbői kerül, amelyből a rabok és a vizsgálati foglyok esznek. A vizsgálati foglyok persze a Csillagbörtönben is éhesek. A kétharmados előírást be kell tartani itt is, mint mindenütt. De épen erre az igazságtalanságra akarunk rámutatni, amely igazán nem fér össze azzal a humanizmussal, amelynek a rabokkal szemben való gyakorlása emberi kötelesség. Nem az a célja a letartóztatásnak, vagy a börtönbüntetésnek, hogy a szabadságuktól megfosztottakat egészségileg maga az állam tegye tönkre, ugyanaz az állam,' mely a humanizmus nevében azt hangoztatja, hogy a büntetéssel sújtottak bűneit nem megtorolni kell, hanem pótnevelóst kell adni a megtévelyedetteknek. Az elitéltek az állam gondoskodása alatt állanak, csöppet sem mondható tehát emberinek, ha épen az állam nem gondoskodik elitéltjei testi épségének biztosításáról. Százával keresik föl minden vasárnap délelőtt a szegedi Csillagbörtön vizsgálati foglyait a hozzátartozók ós a könyörületes emberek, hogy a foglyok éhségét a hozott ételekkel csillapítsák. Az az ötvennégy dekagramm kenyér, amit ezek a szerencsétlenek naponként kapnak, ha még oly kitűnő is, mégsem elég. Pláne, ha tekintetbe vesszük, hogy a vizsgálati foglyok csak egyszer kapnak enni mindennap, hust pedig csak kétszer hetenként, tiz dekagrammot. Erről már sem a fogház, sem a börtönigazgatóságok nem tehetnek. Ezeken a fogházállapotokon más fórumnak kell változtatni a humanizmus szent nevében. Változások a tábornoki karban. A legutolsó katonai tanácskozás a király elnöklósóvel több fontos parancsnoki állás uj betöltéséről döntött. Bizonyoé, hogy Hötzendorf-Conrad báró vezérkari főnök megmarad állásában, azonban a közös hadügyminiszterről az a hir, hogy a delegációk után elhagyja helyét s utódául Krobatin táborszernagyot, Georgi landwehrminisztert ós Weigl táborszernagyot emlegetik. Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok közvetlenül a delegációk ülésezésének befejezése után le fog mondani s követi őt Gneissl viceadmirális, a parancsnokhelyettes is. A közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályának élére Hauss Antal vice-admirális van kiszemelve. Befejezett dolog, hogy Varesanin báró hadseregfelügyelő, a boszniai országos kormány feje megválik állásától ós utóda Potivrek táborszernagy lesz. A nyugalomba vonuló Brudermann lovassági felügyelő helyére Ferenc Szalvátor királyi herceg kerül. A raguzai tizenhatodik hadtest parancsnoka, Fanta táborszernagy is nyugdíjaztatja magát.