Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-12 / 35. szám

<í i. • 1911 február 12 DELMAGYARORSZÁG (Justh is igy tett!) Návay Lajos elnök: Tisztelt Ház, én a házszabályokat alkalmaztam egy, a Ház tekintélyét sértő kifejezésért. Majd a Ház többsége fogja eldönteni . . . Az ellenzék tiltakozott a többség jogának ilyen alkalmazása ellen. Ohó! Ez nem a többség dolga! Leghangosabban Justh Gyula tiltakozott. Návay őt akarta leinteni ezekkel a szavakkal: — Kérem, én hivatkozom arra, hogy annakidején, mint házelnök, hasonló esetben Justh is igy tett, amennyiben kijelentette az elnöki székből, hogy az elnöki rendreutasitás elleni fölszólalást minden esetben a Ház bírálja el. Én abból, amit mondtam, semmit vissza nem vonok/ (Justh védekezik.) A munkapárt tüntetően tapsolt, az ellenzéken pedig fölállt Justh Gyula: — Nem szólaltam volna föl, — úgymond — ha az elnök ur nem tüntetett volna ugy föl, mintha ón is hasonló elbánásban részesítettem volna elnökségem alatt képviselőtársaimat. Ez nem felel meg a valóságnak. Az ellenzék tapsolt, a munkapárton pedig zajosan tiltakoztak a kijelentés ellen. — Rendre! Rendre! — kiáltották. Az elnök: Justh képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Justh Gyula: Ismétlem, ez nem felel meg a valóságnak . . . Az elnök másodszor is rendreutasította Justhot, aki tovább beszólt, de a nagy zsivajban, amit párthivei csináltak, a szavát is alig lehetett hallani. Magyarázta, hogy a házszabályok mikor adnak jogot az elnöknek rendreutasitásra. Beszédét a fia, Justh János, folytonos közbeszólásokkal zavarta, amiért az elnök rendreutasította. Justh Gyula: Arra, hogy az elnök ur Zlinszky képviselő urat megrójja, a házszabályokban semmiféle alapot nem találhatott. A magam elnökségét semmiesetre sem hagyom Perczel Dezső elnökségével összehasonlítani. Az ellenzék ismét tapssal honorálta vezére szavait, amelyet az azzal fejezett be, hogy ő nem tett ugy, mint Návay, ellenben, mint az ellenzék tagja mindenkor ragaszkodik ahoz, hogy a kisebbségnek joga, sőt kötelessége a házszabályok szigorú megtartásán őrködni. Az elnök: Én pedig kijelenthetem, hogy nemcsak szigorúan megtartom, de szigorúan alkalmazom is a házszabályokat. — Ugy van ! Ugy kell 1 — kiáltották jobbról. Az ellenzék is helyeselt ós már ugy látszott, hogy az elnöki enunciációt követő e helyeslésben lecsendesül a vita. Ekkor váratlan dolog történt. (Perczel beszél.) - A jobbközép első sorából, Serényi miniszter széke mögül fölállott Perczel Dezső, aki évek óta nem szerepelt a Házban, azóta se szólalt föl, mióta elnöke a munkapártnak. Most azonban, hogy Justh ennyire megbántotta, elérkezettnek látta a időt* hogy kilépjen tartózkodásából. — Az előttem szóló képviselő ur — mondta nem tudom miért, mi okból, a tegnapi ugratás megismétlése céljából, vagy más okból, jónak látta az én nevemet a vitába keverni. Csak annyit mondok vegye elő a Ház naplóit első vagy második elnökségem idejéből. . . Erre a kijelentésre, amelyet bizonyára érdekesebb is követett volna, nagy zaj támadt. Az elnök csöngetett, de nem tudta megfékezni az ellenzéket. A munkapárt „Halljuk!" kiáltásai nem tudták elnyomni az ellenzék szitkozódó közbekiáltásait, melyekben Eitner Zsigmond jartelol. Olyan nagy volt a zaj, hogy szinte csak a gyorsírók hallhatták, ami'ntNávay Eitnert rendreutasította. Percei beszédéből egy szót sem lehetett hallani, pedig percekig táraadta az ellenzéket. — Vonja le Justh képviselő ur a konzekvenciákat . . . Csodálkozom, hogy a magyar parlamentben beszólni sem lehet ... — ezeke,:,Ia foszlányokat lehetett kivenni a nagy zűrzavarból. Percei folytatta: — Évekig nyugodt öntudattal tűrtem, hogy a nevemet meghurcolják. Ez volt az utolsó szó a viharban. A Haz rátért a napirendre és a képviselők nagy resze a folyosóra tó.dult. (A statisztikai hivatal.) miniszter jelentésót a statisztikai hivatal ez idei munkatervét. Földes Béla: Fölszólal, hogy bebizonyítsa, hogy a képviselőháznak nemcsak szenzációk iránt van érzéke. A statisztikai hivatal műkő' dése az ország fejlődésének ellenőrzése és igy az egyes kormányok ellenőrzése, a képviselőknek tehát különösen kell érdeklődniük iránta, Rámutat a birtokstatisztika nagy fontosságára, Nagy nemzetgazdasági kérdések eldöntése le hetséges a statisztika segítségével. A választói jog dolgában nem is kell talán a statisztika rendkivül nagy fontosságára rámutatni. Sürgeti a választójogi statisztikát ós ajánlja, hogy az egyszer már fönnállt statisztikai tanácsot ismét fölállítsák. Sümegi Vilmos szintén a statiszka nemzeti és gazdasági fontosságát fejtegeti. Baross János fölszólalása után Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter reflektált a statisztikai hivatal munkájáról mondottakra. Különösen érdekes, amit a választójogi-statisztikáról mondott. Kijelentette, hogy a kormánynak is érdeke és szándóka, hogy a választójogi adatok mielőbb a nagy nyilvánosság elé kerüljenek. Ami Sümeginek azt a kérését illeti, hogy a statisztikai kiadások minden képviselőnek megküldessenek, figyelmeztet arra, hogy ezek a kötetek igen drágák ós a képviselők legnagyobb rósze úgyse olvassa el. Aki kéri a hivataltól, annak szive sen megküldik. Holló Lajos különösen a statisztika szociális jelentőségére mutat rá. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter reflektált még a statisztikai hivatal működésére tett megjegyzésekre. A Ház ezután egyhangúlag tudomásul vette a jelentést. Ezután szünet volt, majd újból a bankvitát folytatták. Papp Elek (Kossuth-párti) beszélt a javaslat ellen. Beszéde után az interpellációra került a sor. Az ülés három órakor végződött. A vihar után áttértek a napirendre. Návay Lajos elnök: Napirenden vau a stati sztikai hivatal munkaterve 1911-re. Jankovics Béla előadó ismerteti a kereskedelmi Szeged fogadalmi temploma. — Lázár György dr, polgármester nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Lázár György dr, polgármester legutóbbi budapesti utja alkalmával tárgyalásokat folytatott az építendő szegedi fogadalmi templom ügyében és birül hozta, hogy Schulek Frigyes költségvetése jelentékenyen túlhaladja azt az összeget, amely a templomépitésre rendelkezésre áll. A polgármester már akkor jelezte, hogy a monumentálisra tervezett templom méreteit redukálni kell, mert Schulek tanár azt túlságosan nagyra tervezte. Akkori nyilatkozatának kiegészitésekép most a következő kommünikét teszi közzé a polgármester: — Schulek tanár elkészítette a fogadalmi templom részletterveit és költségvetését. A költségvetés ezidő szerint nyomás alatt áll. A költségvetést Budapesten betekintettem s valóban elszörnyüködtem annak végösszege fölött. A közgyűlés által megszavazott egymilliónégyszázezer koronával szemben hárommilliókétszázhuszonkilencezer korona végösszeget tüntetett föl, tehát a megszavazott végősszegen felül egymilliónyolcszázhuszonkilcncez^r koronával többet! E többletet a bármily magasztos rendeltetésű, de anyagilag inproduktiv létesitménynyel szemben a város háztartása el nem viselheti. Nem, különösen akkor, mikor a nagy kórházra megszavazott hárommillió korona annuitásnak költségvetésileg való biztosításáról ós egyéb szükségletekről is kell gondoskodni. Módot kell tehát találni arra, hogy a fogadalmi templom építésének gyors kivitele a város költségvetésének egyensúlyával összhangba hozassék. — Én azt hiszem, erre a mód megvan. Schulek építészével, - mert a mester béteg volt Budapesten ezt a módot megbeszéltem. Ha a templom 14.20 méter szélességét 12 méterre leszállítjuk, a mi főmérnökünk sze^t még mindig egy méterrel több, mint a hazai és külföldi dómok átlagos szélessége, akkor a fenti 3 229 000 korona építési költség egyharmad részszel leszált s ekként 2.100,000 korona lesz, mit már budgetirozni tudunk, mert 1.117,000 korona készpénz rendelkezésre áll, a templomföldek 52,000 korona évi bére pedig ujabb egy millió korona járadéknak felel meg s igy eltekintve az épités időközi kamatokbél 2.117,000 korona áll rendelkezésre a költségvetés rendjének megbolygatása nélkül. A fogadalmi templom úgyis rettenetes nagynak van tervezve. Az eredeti tervek szerint háromszor akkora volna, mint a jelenlegi Dömötör templom. Ily óriási templomra szükség nincs. Kállay Albert, ki csendes nyugalmában is szeretettel foglalkozik a város ügyeivel, mindig óvott ettől. A fönti leszállítással is kétszer akkora lenne a fogadalmi templom. mint a mostani s az elég is volna, szép is lesz, hisz meglennének benne a Schulek-terv összes tökéletességei s a rendelkezésre álló teret is kevésbé töltvén be, szerintem még jobban érvényesülne. E kiviteli mód elfogadása esetén a fogadalmi templom épitésót nem kellene tiz-tizenöt évre elhalasztani, hanem csak három-négy hónapi haladékot szenvedne. Annyit tudniillik, amennyi időt az uj terv ós költségvetés elkészítése igénybe vesz. Ez esetben, ha a dolgokkal sietünk, az alapkövet az őszszel letehetnők. E kiviteli módot Jászai apát ur is elfogadta, kivel a dolgot megbeszéltem. A polgármester nyilatkozata bizonyára megnyugtatja a közvéleményt, amely különben is teljes megnyugvással teszi Lázár György kezébe a fogadalmi temülom építésének az ügyét. Riportok az Alsóvárosról. — A szaladgáló őrültek. — (Saját tudósítónktól.) Szegednek, a fejlődő nagy városnak vannak olyan részei is, ahova nem lát el a hatóság. A budapesti lepsik megvan Szegeden is, kisebb kiadásban ugyan ós itt is lehet olyan nyomort meg olyan emberi tragédiákat látni, amik hozzátartoznak a nagyvárosi jelleghez. Az Alsóvároson, közel a vasúti indóházhoz él két érdekes ember: egy férfi meg egy nő. Mind a ketten közismertek Szegeden, talán alig van a városrészben ember, aki ne tudná, kicsoda a Rozi néni meg a Szűcs Pista. A Rozi néni is, a Szűcs Pista is csöndes örüllek, nem csinálnak kárt sem másban, sem önmagukban, szabadon járnakkelnek azért, mert — nincsen hely az elmegyógyintézetekben. A lakóhelye mind a kettőnek nem is emberi lakás, ólban laknak és talán a nagyvárosok legsötétebb részeiben sem lehet látni olyan nyomorúságos, egészségtelen lakóhelyet, mint aminő a Rozi néni meg a Szűcs Pista lakása. (A Mozi néni meg a kutyái.) A Rozi nénit rendes nevén Demeter Rózáinak hivják. A foglalkozása: virágos asszony. A Szeged-állomáson árul virágot már nyolc esztendő óta és az érkező utasokat már nyolc esztendő óta ezzel az egy mondással rohanja meg: — A szép virág nem drága. Rozi néninek az a mániája, hogy összeszedi a kótoráló kutyákat. Most is tizennégy kidyája van. A legnagyobbat nagy Bodrinak hivja, a többit kis Bodrinak. Ha az utcára megy magával viszi valamennyi kutyát és fura látvány, amikor az ötvennégy esztendős öreg asszony egy sereg kutyától kisérve végig megy az utcán. A Rozi néni nem volt mindig virágos aszszony. Valamikor, amikor még Rózsikának hívták, sok nagyúri gavallér bomlott utána. De az nagyon régen volt, talán a Rozi néni sem nagyon emlékszik már vissza erre az időre . . . A Rozi néni Alsóvároson lakik, az Alsótiszapart 17. számú házban. Havi három korona bérösszeget fizet a lakásáért, a tulajdonosoknak, Sándor Hugó örököseinek. Két nap óta nem evett, ma már összeesett a nagy éhségtől ós a lakúk bejelentették az esetet az állomási rend-