Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-12 / 35. szám

II. évfolyam, 35. szám Vasárnap, február 12 ján magLevélbeli lünk, ha il is lehe> yen eJ/er. ihivatai SZÁM. z közel áz jutáolgár-u. ry négy ájus hó ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre , K 28'— félévre ... . H 14'— negyedévre . K V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. K 24-— félévre ... K 12 negyedévre. R 61— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér "wponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ^ Rorona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., 1=3 Városház-utca 3. szám t=t TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 a Kiadóhivatni 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 eresek 20—80 Ijes felilatokat re a kiBombától az igazságig. Publicisztikai kötelességünk, hogy a Lukács László kibontakozási kísérleteinek témáját a személyeskedéseknek és mesterségesen fölidézett eszmezavarnak a dolgok mibenlétét eltorzító miliőjéből kiemeljük és megadjuk alább annak a bizonyságát, hogy az akkori liomo re&ius fáradozása mindenképen tiszteletreméltó, becsületes és minden ledérs%től mentes vállalkozás volt, amely Lukács László egyéniségére valóban nem vet árnyékot. Előadásunk alapjául a két kompetens személyiségnek, Lukács Lászlónak és Justh Gyulának parlamenti nyilatkozatait vesszük. E nyilatkozatok szerint Lukács László azt az ajánlatot tette Justh Gyulának, hogy a bankkérdés végleges eldöntését függesszék föl, rendezzék a kérdést provizóriummal, használják föl az időt egy széles alapokon megalkotandó választási törvény elintézésére és az uj törvény alapján összeülendő uj képviselőház döntsön majd a bankkérdés fölött. Igy szólott Lukács László propoziciója. Justh Gyula memorandumában, melyet a képviselőház nyift ülésében fölolvasott, konkrétum gyanánt szintén ezt a politikai tervet találjuk. A kinevezett kormány iktassa törvénybe sürsreaek ' n'igy;y több tat. Ai •00 kökére k jeligére •fck é» tóleiön diónál, RIaő i - cipőit róla Jgjobb, t felüllen ÜE izitöje: ner-tér vöalffnyom- • ibb k'ilóbbna ájá ban mögött jelenik meg, a tökéletes uriasság meglepő formáiban. S időbe, nagy időbe kerül és sok éleslátás kell hozzá, mig a gyagyanutlan, hiszékeny emberek leleplezik mindazt a hidegséget, érzéketlenséget, kegyetlenséget, igen, kegyetlenséget, mely ezek alá a korrekt vagy gyöngéd mozdulatok alá bútt. Az az egoista, aki ilyen jól ki tudta dolgozni ezt az egészen egyedi érzést a szivében, összetörheti a szivét szerelmes aszszonyának, visszaélhet a leggyöngédebb jóbarátja bizalmával, eltépheti a hazájához való kötelékeit, elpusztíthatja a benne hivők minden reményét: ha okos egoista, mindezeket a rettenetes és obszkuros bűnöket elkövetheti, ugy, hogy senki vagy majdnem senkisem veszi észre, senki vagy csaknem senkisem vádolja perverzitással s jószerével tulajdon áldozatai sem háborodnak föl gyalázatosságain. Ah, erős és hatalmas érzés az egoizmus s nem mindenkinek adatott meg, hogy önmagában és maga körül energiát, cselekvést, életet csináljon vele, nem mindenki tudja megépiteni a maga egoizmusán a maga létének palotáját, fehér és fagyos márványokból, tele illatos rózsákkal ós éneklő vizekkel, ahol az épitő, a palota mestere egyéniségének teljes diadalában éli napjait. Aki egyedülsóges fejedelme akar lenni a tiszta palotának, beszívni a virágok illatát, a források vizén homlokát hűsíteni, aki szürcsölni akarja az egoizmus finom gyönyörűségeit a maguk tulfinomult esszenciájában, annak bronz legyen a szive és ne tudja sem a részvét remegését, sem a könnyek izét és ne hallja a vér, a faj, a föld intim szavait, ne higyjen a régi, magasságos és tiszta dolgokban, mikben az emberek még sokan hisznek s ne tudjon amaz emberi erények aureolájáról, amelyek a legnagyobb áldozatra képesek. Nem mindenkiből telhetik ki ilyen fönséges egoista, nem hatolhat be akárki ennek az ekszluziv, uralkodó és leigázó érzésnek égő ós terméketlen gyönyörűségeibe. Óriási bátorság kell hozzá, az életnek óriási szerelme ós megvetése; tudni kell előbb sokáig és szótlanul szenvedni, hogy aztán eljusson a részegséghez és az elragadtatáshoz; előbb meg kell vernie önmagát, hogjr másokat megverhessen és végül diadalra vigye maga egyéniségét. A tökéletes egoista az emberi erőnek egyik legritkább példánya, egyike a kiváncsiságra, élénk ós éles kíváncsiságra legmóltóbbaknak; egyike azoknak a társadalmi típusoknak, melyeket az igazi pszikológusnak érdemes tanulmányoznia. Egyike azoknak az egyéneknek, amelyek megbizonyítják a modern és talán mégis régi igazságot: mindegyikünk, ha akar, ha tud, ha makacsul akar, az életéből, a lelkéből, a maga belső életében mestermüvet csinálhat, a kegyetlenség, vagy jóság mestermüvét. Az altruizmus gyönyörűségei egyszerűbbek ós alázatosabbak. Mert egy édes, intim, titkos érzésből szülemlik, amelyet alig-alig vesz észre az is, akiben meg van. Mert a forráso-