Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-11 / 34. szám

4 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 dig azt hinni, hogy ezekre a király látogatásai előtt elkészül, megmosolyogni való naivitás. Nem, erre igazán nem ér rá a „hivatalá"-tól. Hitbuzgósága melleit szabadelvű a megalku­vásig és őrzője annak a békének, mely neki alaptermészete s amelyen Európa egyensúlya billeg. Csak meg kell nézni, amint feketekere­tes szemüvege mögül fontos horderejű állam­okiratokat tanulmányoz, vagy jóságos tekinte­tét ráveti a külpolitikai kérdések előadójára, szinte látszik rajta, mint bocsátja át a hallot­takat, a látottakat, a lelke mélyén elhelyezett béke szűrőjén által. — Utolsó kérdése kényes, de megfelelek rá. Hogy milyen viszonyban van a király a trón­örökössel és reciprokl? Hát milyen érzelmekkel viseltethetik egy unokaöcscs azzal a nagy­bátyjával szemben, aki mindig a legmesszebb­menő kegyet tanúsította iránta ós aki maga gördítette el az akadályokat a trónörökös egyéni boldogsága elől. Szeretet, tisztelet ós becsülés az, ami kettőjüket a szoros rokoni érzésen kivül összefűzi. Hogy pedig a trónörö­kös jobban szereti a birtokát a Belvedó-nól, gusztus dolga, a király is szivesebben tartóz­kodik Schönbrunnban, mint a Burgban. Mielőtt elhagytuk volna a várat, néhány pillanatig időzhettünk annak a kedves, kiváló férfiúnak a társaságában, aki az egyetlen paran­csolója a királynak. Kerzl professzor, udvari or­vos kijelentette, hogy: — A felség egészségi állapota bámulatosan jó. Kitűnően érzi magát ós a téli időjárást na­gyon jól viseli el. Étvágya nagyszerű, szellemi frissesógóről napi munkája tehet tanúságot. S tényleg, alig fejeződtek be a jelentések a kabinetirodák részéről, elkezdődtek az auden­ciák. Az emeleteken megélénkült az élet. Hiva­talnokok, udvariak mennek, sietnek a dolgaik után — de halkan, csendben, lábujjbegyen, mert odabenn az első emeleti termek egyikében dol­gozik a legpontosabb hivatalnok: a király. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Február 11, szombat: A halhatatlan lump. (Bemutató.) „ 12, vasárnap d. u.: Gül baba. „ 12, „ este: A halhatatlan lump. „ 13, hétfő: A halhatatlan lump. „ 14, kedd: A sárga liliom. (Bemutató). „ 15, szerda: A sárga liliom. „ 16, csütörtök:A tévedt nő. (A jótékony nő­egyesület estélye, Sándor Erzsi fölléptével.) „ 17, péntek: A sárga liliom. „ 18, szombat: A cigányszerelem. „ 19, vasárnapd. a.: A szabin nők elrablása. „ 19, „ este: A cigányszerelem. * A Csiky jubileum. Megirtuk, hogy Csiky László a szegedi színház jeles művésze az idén tölti be színészi működésének harminc éves fordulóját. A kiváló művész tiszteletére tiszte­lői nagyszabású jubileumot rendeznek, amely­nek részleteit szombaton délután hat órakor állapítja meg a rendező-bizottság a Kass-kávé­ház sakktermében megtartandó gyűlésen. * A klerikálisok és d'Annanzio. Az olasz klerikális sajtó valóságos hadjáratot indított d'Annunzio uj müve ellen, mely tudvalevőleg Szent Sebastian legendáját ó-francia misztérium­játék formájában tárgyalja. A katolikus egyház már gyakran foglalkozott a hevesvérű és dus fantáziájú költővel. „LaudU-jával első kötetét indeksz alá helyezték ós Rómában miatta ve­zeklő miséket és bűnbánó gyakorlatokat tar­tottak. Ezúttal a jezsuiták veszik föl a harcot. A Ceirta Cattolica-ban éles támadást intéznek a költő ellen, amelyben megírják, hogy „a San Sebastian nemcsak az erkölcsi lelkiismeretet hanem a vallásos érzést is sérti". Barbárnak nevezik a költőt, akit kidobni kellene Olaszor­szágbél. Bojkottot ajánlanak ellene. Minden olasz asszony harcoljon a költő ellen; senki se menjen el a darabjaiba, ne vegye meg a mü­veit. Nyilvános gyalázat érje azt, aki megtöri a bojkottot . . . Csupa reklám a darabnak. * A szegedi zeneiskola bérlete. A város gazdásza kérdést intézett a tanácshoz, hogy a régi zeneiskolában lévő bérleteket felmondja-e? Mivel az uj zenepalota csak a jövő évben épül föl, a bérleteket nem mondatja föl a tanács. Csapaíkórházból helyőrségi kórház. — Hetven ágygyal kibővítik. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi Kálvária-utca külső részén van a honvódcsapatkórház, amely a magyar vidéki katonai kórházak között az első helyen áll. A kórház közegészségügyi és egyéb viszonyai a legkiíogástalanabbak ós eddig minden alkalommal a hozzáértő szakfériiak csak dicsérettel emlékeztek meg erről az inté­zetről. Papp Oszkár dr-t, a tudós kórházpa­rancsnokot illeti a viszonyokért minden elisme­rés, amelyből különben most felsőbb helyről is kijutott a parancsnoknak. A honvédcsapatkórházban különben most serény munka folyik. Az egész intézetet kibő­vítik, szeptember óta dolgoznak a kibővítésen ós augusztusra már el is készül minden munka. Két uj pavillonnal bővitik ki az épületet, a pavillonok helyiségeit teljesen modern fölszere­léssel rendezik be. Eddig hatvannyolc ágy volt a kórházban, ahol azonban rendesen kilencven-száz fekvő beteg van. A kórház már régóta szűknek bizonyult, a betegek egyrószót a császári ós királyi hely­őrségi kórházban, vagy Budapesten kellett el­helyezni. Amikor Papp Oszkár dr két évvel ezelőtt Nagyváradról Szegedre került, belátta, hogy föltótlenül szükség van a kórház kibőví­tésére és annak érdekében mindent elkövetett. Jahl Gusztáv altábornagy szívesen segítette a kórházparancsnokot ebben a törekvésében, ame­lyet Lázár György dr, polgármester is méltá­nyolt és a város közgyűlése, miután a kincs­tár huszonöt évre biztosította a bórletet, el is határozta a kibővítést. A jövőben száznegyven beteg részére lesz hely a kórházban, de szükség esetén kétszáz beteget is el tudnak helyezni. A kibővítéssel egyidöben a kórház megszűnik csapatkórház lenni, helyőrségi kórház lesz, amelyben egész Dólmagyarország honvédségének, csendőrségé­nek betegei és a beteg pénzügyőrök nyernek orvoslást. Az épülő két pavillon — amelyek már tető alatt vannak — részben betegek részben a szükséges helyiségek elhelyezésére szolgál. Az egyik pavillonban hatvan ágy lesz, a másik pavillonban rendezik be a konyhát, i^iktárat és az a rósz, ahol most ezek a helyiségek vannak a jövőben rabkórház lesz. Ezidő szerint a kór­házban három orvos van, a jövőben hat orvos lesz. Uj helyiségei lesznek a sebészetnek ós a fülbajosok osztályának, külön pavillonban nyer elhelyezést a belgyógyászat és teljesen külön­álló épületrészben lesz a ragályos betegek osztálya is. A kórház eddig a vizét a közös helyőrségi kór­házból kapta, ezután saját vízvezetéke lesz, amelyet külön ártézi kut táplál. Ez az ártózi kut 205"8 méter mély, a vizbősóge óránkónt 18420 liter, a hőmérséklete pedig 20-3°C. A kórházban oltották be Magyarországon az első katonát Ehrlich professzor szérumával, a hatszázhattal. Az oltást maga Papp Oszkár dr végezte, azóta harminchárom katonát oltottak be a szórummal ós az minden esetben megle­pően kedvező eredménynyel járt. A beoltásokat különben folytatják. Augusztusra teljesen kész lesz az uj hely­őrségi kórház, amely igy megnagyobbítva foko­zottabb mértékben felel meg a hivatásának. A forradalmár szobrászművész. — Hat koronát lopott éhségében. — (Saját tudósitónktól.) Kelemen András nagy­váradi detektív különös érdekessógü embert állított elő csütörtökön délelőtt a rendőrségre. A neve Fereli József. Sápadt arcú, szúrós, mély tekintetű, erősen fekete hajú, hatalmas test­alkatú ember. Szobrászattal foglalkozik. Nagg Lujza napszámosnő tett ellene panaszt azért, mert tőle hat korona készpénzt ellopott. Né­hány nappal ezelőtt jelent meg nála az idegen ember. Szállást kért tőle és miután előre ki­fizette a három korona heti bórt, nyugodt lélekkel engedte át neki az egyik ágyat. Fereli József azt mondta neki, hogy szobrász a fog­lalkozása s azért jött Nagyváradra, hogy mun­kát keressen. Három napig nem is történt semmi különös dolog. De a negyedik napon, mikor hazatért a piacról, föltörve találta a lá­dáját s hiányzott belőle a hat koronát tartal­mazó pénztárcája. A gyanú rögtön a szobrászra irányult, mert mig ő a piacon járt, csak a szobrász tartózkodott a lakásban. Ezt be is jelentette a rendőrségen. Fereli Józsefet elő­állították. S a nagy, hatalmas szobrász meg­törten, némettel és franciával kevert különös magyarsággal őszintén mondotta el: — Romániából vetődtem ide. A pénzem már az első napon elfogyott. Két napig étlen-szom­jan kóboroltam az utcákon, mig végre a har­madik napon rászántam magamat, hogy föl­töröm a lakásadónőm ládáját. Csak hat koro­nát találtam benne, de az is elég volt, hogy megmentsen az éhhalástól. De mondott a sötét tekintetű ifjú egyebeket is. Származására vonatkozólag eleinte kitérő választ adott. De aztán lassan, mint akinek már úgyis minden mindegy, elmesélte íiatal életének szomorú érdekes történetét. Huszonnyolc évvel ezelőtt született Fereli József Moszkva egyik előkélő palotájában. Az atyja ^dúsgazdag vegyészmérnök volt. Ő maga mindig a művészet iránt érzett erős hajlamot. Amikor középiskolai tanulmányait elvégezte, Párisba ment s a szobrászmüvószettel foglal­kozott. Párisban aztán egy napon a moszkvai diák bekerült az idegenbe szakadt forradalmi lelkű orosz ifjak egyik titkos egyesületébe. Az ifjú művészt nem volt nehéz meghódítani a forrada­lom eszméjének. Az anarchista tanok eltörül­hetetlenül bevésődtek az ő lelkébe is s alig mult el egy-két év, a huszonkétéves szobrász már otthon járt Moszkva utcáin, a forradalmi ifjakkal együtt szőtte ő is a merész terveket s a forradalom szelének első érintésére a dús­gazdag ifjú együtt harcolt a barrikádokon a nyo­morgó, vérig kiuzsorázott orosz proletárokkal. Azután menekülni kellett. Atyjának nagy vagyona ós óriási befolyása sem tudta meg­menteni a hatóság vaskarjai ellen és az ifjú szobrász sokszor fázva, éhezve kóborolt végig Oroszország kietlen országútjain, mig városból városba ért. Számtalan utcai csatában vett részt és a diadalmas bukást még most is jelzi a homlokán egy hosszú, mély sebforradás. Négy évvel ezelőtt végképen elkellett hagy­nia Oroszország határát. A forradalom ügye akkor már teljesen válságosra fordult ós lia nem menekül el gyorsan, okvetlenül Szibéria ólombányáiba kerül. Négy év alatt bejárta Né­metországot, Franciaországot, Szerbiát, Romá­niát, Horvátországot, Ausztriát, megfordult többször Magyarországon is. Amerre járt, min­denütt elsajátította az idegen nyelvet, de hosz­szabb ideig nem mert maradni sehol sem. Va­lami babonás félelem üldözte országból-országba, városról-városra, mig aztán elérkezett Nagy­váradra. A nyomor a rendőrség karjai közé kergette ós most alighanom meg fog szenvedni régi bűneiért is. Pénteken délelőtt átszállították a nagyváradi királyi ügyészség fogházába ós az esetrfl érte­sítették a budapesti orosz főkonzulátust. Meg­írták, hogy hat koronát lopott, hog, éhen ne haljon ... A forradalom és a képfaragás örök­vándor művésze . ..

Next

/
Thumbnails
Contents