Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-11 / 34. szám

1®11 február 8 DELMAGYARORSZAG 3 Hock János: A kormánynak nem! Pcrczel Dezső: A Wekerle-kormány indemnitása! Hieronymi Károly: Andrássy azt mondja, hogy páratlan dolog, amit a törvényjavaslat a bank jogainak kiterjesztése érdekében csinál. Az angol parlament elég érett ahhoz, hogy jól cselekedjék ós 1820-ban szintén ugy tett, mint most tervezi a törvényjavaslatot. Zavarosnak is tartja Andrássy a törvényt, mert a nyolcvanharmadik szakasz felfüggesztésének megszüntetését nem mondja ki. Hanem az 1903. évi bankjavaslattal hasonlítja össze Andrássy a javaslatot, be kellett volna látnia, hogy ez nem illogikus dolog, mert a bank alapszabályaiban az van, hogy csak lesz készfizető. A német-francia háború folyamán a kormány nagyon igénybe vette a francia bankot, ugy, hogy a nagy bankjegyforgalom miatt a bank kénytelen volt beszüntetni a készfizetéseket. Azóta senimi törvénynek nyoma nincs, amely készfizetésre kötelezze a bankot. A bank tehetségéhez képest fölveszi a készfizetéseket, de kötelezvo erre nincs. Igaz, hogy a mostani törvényjavaslattal nem érjük el az összes céljainkat, de olyan közel értünk a készfizetések fölvételéhez, hogy a törvényjavaslat elfogadásának semmi akadálya nincs. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Percekig tartó taps és zajos éljenzés a jobboldalon.) (Zlinssky, mint soros.) Zlinszlcy István (Kossuth-párti) szerint a koalícióban rósztvett hatvanhetesek voltak az elsők, akik Tiszát 1905-ben elhagyták és a koalícióhoz csatlakoztak. A többiek vezérestül félrevonultak, hogy a koalíció bukása után emelt fővel vonuljanak olsőnak a munkapártba. Mikor a viszonyok folytán Kossuth került hatalomra, három-négyszáz ember tolongott émelt fővel az előszobájában. A fölemelt fejű hatvanhetesek mindig a hatalom körül csoportosultak. Elvi szempontból ellene van a javaslatnak ós a készfizetések fölvételét sürgeti, mert az igazán csekély áldozat, Nem fogadja el a törvényjavaslatot, csatlakozik Kossuth határozati javaslatához. Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Szmrecsányi György a Justh— Lukács-féle tárgyalások dolgát tette szóvá. Az ülésnek erről a részéről külön tudósításban szólunk. Mádi-Kovács János: Nem fogadta el a javaslatot. Az osztrák jog — úgymond — és a közösség szelleme egyre jobban uralkodik intézményeinken. A legutóbbi jogászgyölésen egy kiváló jogtudósunk azt mondta, hogy már a jogalkotás terén is elvesztettük önállóságunkat. Csatlakozik Kossuth Ferenc ós Földes Béla határozati javaslataihoz. Holló Lajos és Polónyi Géza azt az óhajtást fejezik ki, hogy a vita során az ellenzék részéről beadott határozati javaslatokat az elnökség újra nyomassa ki és osztassa szót, hogy a képviselők tudják, milyen sorrendben kerül rájuk a szó. Földes Béla és Csermák Ernő azt kívánták, hogy a határozati javaslatokon kivül bankstatutumokat is nyomassák ki és osztassák 8zét, Az elnök kijelentette, hogy a határozati javaslatokat kinyomatja, a statutumok doigát pedig megfontolás tárgyává teszi. Az ülés végén Pozsyay Miklós beszélt a bankjavaslathoz. reskedó'k részvételéről szóló kimutatást. Ezután a kézi lőfegyver, lőszer- és szálfegyver beszerzéséről fölvett 34,303.000 ko rona szükségletet tárgyalták. Az ez évi tétel 400.000 korona. Bakonyi Samu, Tallián Béla, Chorin Ferenc és Miklós Ödön kérdéseket intéztek Schönaich hadügyminiszterhez. A kérdésekre a miniszter és Kropatin altábornagy válaszoltak. A válaszokat a bizottság elfogadta. Az építkezésekre vonatkozó tételek után fölszólalt Tallián Béla és hangsúlyozta, hogy a katonai építkezések terén nagy aránytalanság van Ausztria és Magyar ország között. A várépitésekre fölvett költségek körül nagy vita fejlődött ki, amelyben Schönaich, Bakonyi, Miklós és Hegedűs Lóránt vettek részt. A géppuska osztagra előirányzott költségek tételénél Hegedűs Lóránt szólalt föl, végül az albizottság köszönetet szavazott a miniszternek a fölvilágositásokért. A bizottság a javaslatot részleteiben is elfogadta. A király körül. — Impressziók, jegyzetek és pillanatfölvételek. Elfogadták a hadügyi költségvetést. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottsága Cziráky Antal gróf elnöklésével pénteken délután folytatta a hadügyi szükséglet tárgyalásait. Az ülésen Schönaich hadügyminiszter, Burián közös pénzügyminiszter, Hoffniann altábornagy, Héderváry miniszterelnök és Hazai honvédelmi miniszterek is résztvettek. Napirend előtt Tallián Béla Indítványt terjesztett elő, hogy az albizottság tárgyalásainak lefolyását hiteles föliegyzósekben örökitsék meg. Ezután Solyűiossy Ödön báró terjesztette elő az élelmezési szűkebb albizottság jelentését. Indítványozta, hogy utasítsák a minisztert, hogy az élelmi cikkek biztosítási időszakban való beszerzése cimü füzet magyar forditása olyan 'dőben legyen készen, hogy azt az albizottság tárgyalhassa. Utasították a minisztert, hogy a legközelebb kikiildendő országos bizottságnak terjessze elő a termelők ós a ke(Saját tudósítónktól.) Közel háromnegyed esz tendei távollót után hozta közibénk a királyt az udvari vonat. A már ismerős, zöldre fényezett szalonkocsi, amely Bécsben magába fogadta az osztrák császárt, öt, mint a magyarok királyát bocsátotta ki ajtaján. Személyében a legfőbb magyar közjogi méltóságot ünnepelte kalapot lengetve, éljenezve a nép, az utca közönsége, amely a király egyéniségét, személyének egyéb mozaikszerű sokszerüsógét irások s más jellemrajzok nyomán ismerik. Hiszen oly sok mindent irtak már össze a királyról, Európa legérdekesebb uralkodójáról, az egyet' len élő koronás főről, aki tanuja és szereplője volt a legöregebb világrész térképe változásának, akit országai határáu kivül is nagy tisztelet vesz körül, akinek személyét a monarchia ellenesei is elválasztják országaink politikájától és sohasem vonják bele szenvedélyes viták áradatába, mint ahogy az Németország vagy Oroszország koronás főivel gyakran megtörténik. A magaskoru uralkodó rendkívüli történelmi és állampolitikai kivételes helyzetét kétségtelenül egyéniségének kristálytiszta és szelíd emberi mivolta magyarázza meg. Érdekes föladat tehát: megközelíteni a királyban a hus ós vérből való embert, az érzelmek ós indulatok alkotta individuumot, kibontani a királyiasság hermelinpalástjábél az isten kegyelméből való legelső magyart, aki „non naseitur, sed fit*. Aki nem született, de lett a legelső magyar emberré, épen a megértés, a nemeslelküség, az emberszeretet, szóval a legegyszerűbb emberi dokumentumok árán. S ha sikerül öt emberi mivoltában, környezete tagjainak liizelgésmentes adalókjain keresztül megközelíteni, elénk tárul egy jóságos, öreg katonának harmónikus ós tiszteletet érdemlő egyénisége, akinek megadatott a szerencse, hogy puszta szavakkal ós gyengéd modorával tudja lebilincselni ós lekötelezni a kötelességük vagy sorsuk által közelébe jutottakat. És akire nem lehet alkalmazni a bölcselkedve elménckedő Montesquieu mondását: „Mutasd meg tanácsaidat és megmondom, miiyen uralkodó vagy" minthogy a tizenkilencedik és huszadik század levegőjében nem annyira a koronás fő válogatja meg a tanácsadókat, mint inkább a politikai evolúciók kráterei vetik ki az udvar tájára azokat, akikből tanácsadók lesznek. Félrevetve hazafiúi és pártpolitikai szempontokat, léptük át a megélénkült vár kapuját. A testőrök diszruhás válogatott legényei, burgzsandárok fénylő sisakjai, egyenruhás, szalonkabátos udvariak méltóságteljes járása, kelése, audienciára robogó kocsik zörrenése és a lassan pelyhedző hóval borította kastélyok alkotják az érdekes téli képet, amely elénk tárul, amikor a magas udvari méltósághoz ellátogatunk. A királyról szeretnénk megtudni egyetmást, ujat, régit, ugy, ahogy jön. Főképen a királyi emberről. És amint a szakadozott strófákat hallgatjuk, kidomborodnak előttünk a legfőbb hadúr emberi mivoltjának relifjei. Csak mennél kevesebbet a katonáról s mennél többet az emberről. És megtudjuk, — eleinte a sablonos, közismert dolgok peregnek le — hogy a király országainak legjiontosabb hivatalnoka. Amilyen pontos életének minden fázisában, olyan a munka kezdésében is. Fölkelés után sétálgat a szobáiban, minthogy a mostani rossz idők nem engedik meg, hogy ennokelőtti kedvenc fordulóit a szabadban megtegye. Aztán csinosan, tisztán, olyan kinos elegánciával felöltözve, mint egy friss kadét, bevonul a dolgozó szobájába. Mintha kivül hagyta volna a koronáját. Pontos, mindent megérteni, mindennel behatóan foglalkozni akaró hivatalnok, akinek szándékait és elhatározását mérlegelés és alaposság irányítja. Töméntelen az az ügy, amely a király asztalánál fordulóponíjához ér és rövid, de alapos jelentést kiván mindenről, amit akár a katonai, akár a polgári kabinetiroda terjeszt elébe. Kitűnő emlékezőtehetsége már szerzett meglepetést s még többet beszélhetnek erről azok, akiknek naponta van alkalmuk vele érintkezni. A pompás memória, amely hivatalos munkálkodása közben figyelmeztetöleg és intésképen hat, a különbeni érintkezések, találkozások alkalmával lebilincseli azokat a személyeket, akik paszta megbeszélésükkel, régi találkozások, események emlékét tudták fölujitani az uralkodónak végeredményében mégis csak gondtelt agyában. Folytatólag elmondta az emiitett udvari méltóság, hogy királyunk, ez a legpontosabb hivatalnok talán országainak legszerényebb embere. Ha pusztán a saját személyét vennők tekintetbe, nem emészt föl többet nyolc-tizezer koronánál. De természetesen a reprezentálás, a rengeteg diszruha, az udvartartás, az eszi a milliókat. Pedig rendkivül takarékos. A takarékosság egyike a legtiszteletreméltóbb Habsburg-erényeknek s ez fokozott mértékben sajátja a királynak. A számadásait nagy alapossággal nézi át és ezzel számolnak a nagyméltóságú adminisztrátorok, akik a király elvei alapján nagy körültekintéssel végzik felelősségteljes föladatukat. Amilyen szerény a saját.személyét illetőleg, annyira gondos és bőkezű azokkal a rokonaival és környezete tagjaival szemben, akiket szeret. S azonkívül alig köszönt be a szükség országainak olyan helyein, amelyek számára föl nem nyittatná magánpénztára ajtait. A király minden iránt érdeklődik, mindent tud, figyelmét mi sem kerüli el. Elhallgatni előtte semmit sem szabad, de a bőbeszédűséget megveti. Ezt tudják azok, akik az uralkodó délelőtti munkarendje alatt jelentéseket, ismertetéseket terjesztenek eléje. Tudják a királyi kihallgatások szereplői is és azok, akik a lapok kivonatát készítik elő. A pletykákat megveti, de azért mindig akadnak olyanok, akik kerülő uton juttatják hozzá híradásaikat. A király mindig kellő értékére tudja leszállítani a pletykákat. A király Budapestet speciel nagyon szereti. A kies fekvésű főváros utcáit szívesen szemléli és nincs olyan fázisa a fejlődésnek, amelyről tudomása ne lenne, amiről ne örvendve hallana. A budapesti drágaság különösen érdekelte s ez irányban több izben kérdezősködött autentikus forrásoktól. A közállapotok alapos ismeréséről számos esetben tett tanúságot. Hiszen épen Budapest polgármesterei, főkapitánya, intézmények élén állók beszélhetnek róla, hogy legyen az akár városfejlődési, művészeti, társadalmi kérdés — a király mindenben otthonos. Márpe-