Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-10 / 33. szám

6 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 NAPI_HIREK Glosszák a félistenről. Mielőtt meghalt és beleroskadt a földbe maréknyi hamunak, fölkelt a dolgozó-asztala mellől, öreg lépésekkel nekivágott a világnak s akkor láttuk, hogy mekkora Tolsztoj. Elfogta előlünk a napot, az eget, belénk fojtotta a lélegzetet s nem láttuk, csak az ő gigászi parasztalakját ós lestük a hörgését. Mindnyájan, akik kapcsolatot tartunk az emberi kultúrával, ott voltunk az asztapovól állomásnál s bekandikáltunk az ablakán, nem kiváncsiskodásból, hanem fájdalmas félelemmel. Akkor ő már nyugodt volt, szép volt, mert egészen egyedül volt; maga intézte el a dolgát halállal, végtelenséggel, úristennel. S most már az sem fáj neki, hogy a hitvese meg a leánya összekülönböztek egymással a kéziratai fölött s Alexandra kontesz lepecsételtette a kéziratai muzeumát, nehogy az anyja hozzájuk férhessen és a Le Figaro komoly francia stílusa szerint „kénytelenek vagyunk nagyon szomorúaknak találni ezeket a családi viszályokat egy nagy iró müvei körül". Az ő hajlókát is lepecsételte a halál, beragasztották földdel, megpecsételték koszorúkkal, virágokkal, most már ő hozzá sem lehet hozzáférni, mint a keze írásaihoz s ez nagyon jól eshetik Leo Nikolajevicsnek. Kár, hogy ezt nem konstatálhatja. Általában az ő egész tragédiája, hogy magánosnak született és sohasem volt egyedül. Mondjuk ugy: amíg az istenével verekedett (a nagy aszkéták mindig azon viaskodnak, hogy az istenük arcáról lerántsák a maszkot és meglássák: milyen, mit akar, mi a köze hozzá és a világhoz ?) maga volt, de mikor fölébredt, mindég mások fogták körül. Család, tanítványok, egyház, világ, kultura, cár és metropolita. Mindig olyanok, akik nem mentek keresztül azon, amin ö, akik nem ugy látták a világot, mint ő, akik nem olyan gondolatokkal bújtak a muzsikruhába vagy a tiszti uniformisba, mint ő. Abszolút egyedülségesnek született, belétermett a szolitudóba, a magánosságba és csak ott lehetett volna következetes, ott élhette volna ki magát súrlódások, összeütközések, kis ós nagy tragikumok nélkül. Azonban őt utolérte a próféták végzete. Az a tévedésük, hegy a világ elé állnak és harsognak, követelnek, utasítanak, megbélyegeznek s egyesegyedül, a kisujjukkal egy hatalmas gépezetet akarnak megállítani. Holott a filozófus, a művész, a próféta egyesegyedül esztétikai, művészi jelenség s a realitásuk más, mint a piacé, a börzéé, a businessó, az oilcompanykó A próféta mind egy-egy Zukunfstroman, egy eleven regény a jövőről. S a H. G. Wells meg egyéb írott utópiákról a megirójuk tudja, hogy azok "találgatások, vélemények, kombinációk, amiket lehet olvasni, amiken lehet szórakozni, de komolyan hinni a megvalósulásukat soha nem lehet, nem szabad. Legföllebb — odabelül. A lélekben, a szivben, ott, ahol az ember egyesegyedül van. Ott hiheti a maga Zukunftsromanja igazát. Kiteregetheti maga elé az utópiái térképét, színezheti, rajzolhatja bátran. De a világra nem teritheti rá, mert az életnek vasszörnyetegei, robogó, gázoló, füttyögető igazságai vannak, amiknek a kereke szótrongyolja a drága térképet. A Leo Nikolajevicsó is ugy járt. S ha a kéziratai kögül való civódást ép ugy, mint a hitvesének egynémely józan, számító dolgait rossz néven veszi valaki, rosszul okoskodik és nincs igaza. Meg van a lélektannak is a maga tótele: tolstoií lelket nem lehet belekapcsolni akármelyik individuumba, nem lehet köztük telefonösszeköttetést létrehozni bizonyos vonalakon, és viszont. S a családi úgynevezett tragédiák sorozata elég bizonyíték arra, hogy ez az összeköttetés nem válik lehetőbbé ott sem, ahol a húsnak és vérnek közvetlen kapcsolatai vannak. Ez két külön világ, amely találkozhatik, de hogy találkoznia kell, az sehol sincs megírva. A nagyon követelőző erkölcsű embereknek furcsa a geometriájuk: rossz néven veszik az ötszögtői, hogy nincs hat szöglete. Ezt Tolsztoj Leó sem igen vette észre és ebből született az életének minden tragikuma. Amikor a lelke, a szelleme utolsót lobbant, akkor ez a fény rávilágított az egész életére, s akkor látta meg ennél a fénynél, hogy ő volt az oka mindennek: rajta áll, hogy orvosolja. És orvosolta. Fölkelt, ott hagyta azokat, akik nem engedtek egyedül lenni. Egy kicsit keserű dolog, hogy ezt a konzekvenciát akkor vonta le, mikor már nem sokáig élhetett vele ós a halál nemsokára rápecsételte a hajléka ajtaját, hogy senki hozzá ne férhessen többé. Sem a leánya, sem a fiai, sem a hitvese, akiknek csak papírok maradtak, zörgőek, mint a halott csontja. Cavallero. — A király. Budapestről jelentik: A király, aki a legjobb egészségnek örvend, ma korán reggel a szokásos órában már dolgozószobájában volt. A délelőtt folyamán a király a napi jelentéseket vette át. Délelőtt tiz órakor Schreiber hadtestparancsnok jelent meg a király előtt külön kihallgatáson, amely fél óránál hosszabb ideig tartott. Néhány lapnak az a hire, hogy tegnap a király érkezésénél a várőrség nem a kellő időben lépett volna fegyverbe, a Budapesti Tudósítónak illetékes helyen való értesülése szerint nem felel meg a valóságnak, mivel a király megérkezésekor az őrség tisztelgésénél semmiféle incidens nem törtónt. — A német császár betegsége. A német császár betegsége normálisan folyik le, lázmentes. A császár még néhány napig marad csak az ágyban. — A szegedi fogadalmi templom. Schulek Frigyes műegyetemi tanár, a szegedi fogadalmi templom tervezője, szóbeli jelentést tett Lázár György dr, polgármesternek arról, hogy február tizenkilencedikén személyesen hozza le Szegedre a fogadalmi templom részletterveit és a költségvetést. A tervező tanár költségvetése szerint megkívántató összeg oly mértékben lépi tul a fogadalmi templom fölépítésére álló összeget, hogy a monumentális templom szélességi méreteinek a redukálása válik szükségessé. Ezt a polgármester már meg is beszélte a tervező Schulek professzorral s a redukálás ugy a polgármester, mint Schulek tanár véleménye szerint egyáltalán nem hiba, sőt esztétikailag talán kivánatos is, mert a fogadalmi templom az eredeti tervezés szerint óriás nagyságú lett volna s a részére kijelölt hatalmas térség igen nagy részét elfoglalta volna. A részlettervek költségvetését Schulek Frigyes még lejövetele előtt leküldi Tóth Mihály városi főmérnöknek. Lázár György dr, polgármester abban a véleményben van, hogy a fogadalmi templom alapkövét még az idei őszön le lehet tenni. Ebben az esetben a régi hajlékok lebontása hovatovább kezdetét veszi. — Maylaender Mihály meghalt. Maylaender Mihály munkapárti képviselő ma a Házban hirtelen meghalt. Régi szívbaja volt, halálát szívszélhűdés okozta. Ma reggel bement a Házba, még átsietett a kereskedelmi minisztériumba, tárgyalt Ott és Hollán miniszteri tanácsosokkal, akikkel elintézni való ügye volt, aztán visszasietett a Házba, hogy Andrássy Gyula gróf beszédénél ott legyen. Annyira sietett, hogy a Dunaparton, ahol kevesen jártak, szaladt ós a szélben teljesen elfulladt a lélegzete. Mikor a Ház kapujához jött, már nem tudott lólegzetetet venni. A portás ijed-' ten szaladt feléje, de Maylaender nekitámaszkodva az ajtónak, egy ép arra siető hírlapírónak panaszolta: — Jaj, megfulladok! A folyosóra akarták vinni, de ő azt kérte, hogy hagyják a szabad levegőn; közbe lehívták Alföldy Béla dr-t, a képviselőház orvosát, leszaladt Virosztek Győző dr mentő-főorvos is, aki ép a Házban volt és Fodor Kálmán képviselő, orvos, akik Maylaendert a ruhatárba segítették, mesterséges légzést alkalmaztak, de minden hiába, a képviselőt szívbaja megölte. A Házba ép Andrássy beszéde alatt jött meg a halál hire, moly óriási konsternációt okozott. Maylaender Fiume országgyűlési képviselője volt. Zanellát buktatta ki. Ötvenkét évet élt. — Személyi hir. Lázár György dr, polgármester szerdán éjjel Budapestről hazaérkezett Szegedre és a mai napon átvette hivatala vezetését. — A Széchenyi-szobor körül. Széchenyi István gróf szobrát tudvalevőleg Stróbl Alajos mester mintázta meg Szeged város részére. A szobor, melynek mintája megnyerte a király tetszését is, a nagy magyar nevet viselő térnek a főpostával átellenes tükrébe kerül. Stróbl mester a minta elbírálása alkalmával a képzőművészeti tanács ós Szeged város beleegyezését kérte ahoz, hogy a szobrot ruskicai márványból készíthesse el. Szeged város tanácsa, ha nem is kifejezetten, ellene van annak, hogy a Széchenyi-szobor ruskicai márványból készüljön. Határozatot nem hozott erre nézve a tanács, de hangok voltak a ruskicai márvány ellen. Lázár György dr, polgármester Budapesten tárgyalást folytatott ebben az ügyben Stróbl Alajos szobrászszal, aki mindenáron szeretné a legnagyobb magyar szegedi szobrát ruskicai márványból kifaragni, mert szerinte, ez a legjobb márványanyag. Hogy Szeged város tanácsát a mester meggyőzze, vasárnapra Szegedre jön és a tanácsnak több ruskicai márványból való szobormintát fog bemutatni. Stróbl mintáinak a megszemlélése végett Lázár polgármester vasárnap reggel kilenc órára ülésre hívta egybe a város tanácsát. — Dosztojevszki. Ma van harminc esztendeje, hogy Bosztojevszki Mihajlovics Tivadar meghalt Szentpéterváron. A régi Oroszországnak legnagyobb irója volt, annak az Oroszországnak, amely szunnyadt, aludt, amelyben apró lángokra lobbantak a forradalmak, de nem tüzeltek és át nem futottak vehemensen a nagy orosz birodalmon, a régi Oroszországnak, amely öntötte Szibéria börtöneibe a rabokat. Magának Dosztojevszkinek is része volt ebben a sorsban, amelyet a hatalom kitüntetés helyett utalványozott ki minden valamirevaló fiának. Négy évet raboskodott Szibériában, azután pedig közkatona módjára szolgálta tovább parancsból és kényszerűségből az oroszok cárját. Mintha az az elnyomott, vibráló, ki nem pattanható orosz élet, amelyet erőszakok levegőre, lélegzésre nem engedtek, mind összeszorult volna ennek a nagy orosz irónak egyetlen testébe és egyetlen idegrendszerébe. 1845-ben jelent meg első regénye, a „Szegény emberek" és éjnek idején verték föl irók és kritikusok, hogy gratuláljanak neki. A „Halottak háza", melyben szibériai élményeit adja, a „Játékos" és a „Raszkolnyikov" őrzik legjobban a világhírét, amelyre minden időkre és a jövendőre is rászolgált, mert máig a legmegrázóbb erejű iróóriás maradt. — A budapesti angol főkonzul. A kereskedelemügyi miniszter értesítette Szeged város hatóságát, hogy az angol király Grand Duff Evelint budapesti angol főkonzulnak nevezte ki s kéri részére a város támogatását. — Szeged a drezdai kiállításon. A drezdai nemzetközi higiéniai kiállítás magyar kormánybiztosa : Grosz Emil dr, egyetemi tanár, a világhírű szemorvos, Szegedtől is áldozatot kért a kiállítás céljára. A hatóság értesítette a tudós professzort, hogy a város ilyen célra uem áldozhat most egy fillért sem, mert minden pénzére szükség lesz az 1914. évi szegedi kiállításon. Grosz tanár viszont levelet irt és kijelenti, hogy a várostól anyagi áldozatot egyáltalán nem kiván, csak azt kéri, hogy engedjék át a majdani szegedi nagykórháznak