Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-10 / 33. szám

saöE • r- ' » * . ' 1911 február 10 DELMAGYARORSZAG Korb Flóris műépítész által alkotott teljes mintáját, illetve modelljeit a drezdai higiéniai kiállításra. Ezt a kérést majd lefogja tárgyalni a hatóság. — Papp Oszkár kitüntetése. Papp Oszkár dr-t, főtörzsorvost, a szegedi honvédcsapatkórház parancsnokát szép kitüntetés érte. A honvédelmi miniszter hoszonnógy évi kiváló lelkiismeretességgel és a legönzetlenebb odaadással teljesített egészségügyi szolgálataiért okiratilag megdicsérte. Ezt a kitüntetést mindeuütt nagy megelégedéssel fogadják. Papp Oszkár nak nagy érdemei vannak, amit most felsőbb helyen is méltányoltak a dicsérettel A szegedi honvédcsapatkórházat ő emelte arra a nívóra, amelyen most áll ós az 5 érdeme, hogy ez a kórház áll most az első helyen a magyar vidéki katonai kórházak között. Az Ehrlich-szérummal Papp dr kísérletezett először katonai kórházakban, még pedig nagy eredménynyel. A miniszter elismerése olyan embert ért, aki munkásságával alaposan rá is szolgált arra. — A szegedi Rákóczi-szobor. A fejedelem szegedi lovasszobrát Vastagh György szobrász építgeti. A művészt magát is megihlette saját alkotása s annak idején engedelmet kért Szeged városától ós a szoborbizottságtól, hogy a szobrot kivihesse Rómába, a világkiállításra, mert nagy erkölcsi sikert remél tőle. Most aztán, hogy a Rákóczi-szobor nagymintájának a bírálata megtörtént, a bírálókat is megszállta az ihlet. Lázár György dr, szegedi polgármes ter, Benczúr Gyula, Zala György, Stróbl Alajos, Róna József, Ligeti Miklós képzőművészeti tanártagok és Iluszka Jenő miniszteri titkár bírálták meg a szobormintát ós határtalan lelkesedéssel nyilatkoztak annak klasszikus voltáról, egyhangúlag átvételre ajánlották, müvésztársukat pedig elhalmozták jókivánataikkal. Az alkotó művész nemes ambíciója azonban nem nyer kielégítést. A szobrot nem viheti ki Rómába, mert nem lehet az idő rövidségo miatt ércbe önteni. Szegedre való hozatala előtt mégis ott lesz a szobor egy kiállításon, még pedig a képzőművészeti egyesület jubiláris kiállításán s csak azután hozzák le Szegedre. A gyönyörű szobor a Széchenyi-tér északnyugati tükrében, a Zsótér-féle házzal szemben nyer elhelyezést. — Bevonulnak a póttartalékosok. Az ötödik honvédezredhez március 6-án négyszázhatvankét póttartalékos vonul be nyolc heti katonai kiképzésre. A katonákat a polgárságnál helyezik el. — Aranylakodalom. Egy közbecsülésben álló szegedi házaspár: Kun Ignác és felesége, született Klein Johanna, ülte meg a minap az egybekelés ötvenedik évfordulóját: Az aranylakodalmon tiz gyermek ós tizenhat unoka vett részt a többi rokonok és vendégek seregén kivül, az öreg házaspárt pedig Löwinger dr, rabbi köszöntötte föl szép beszédben. — Az aradi utcai harc. Arad város polgársága kegyelettel ünnepelte meg tegnap az 1849 február nyolcadikán vivott diadalmas utcai harc emlékét, amikor Asztalos Sándor őrnagy és Böczkó Dániel kormánybiztos hősies elszántsága megmentette a várost a betört rác bandától. A honvédek, a túlerőtől kiszorítva, már elhagyták a várost, de Asztalos ós Boczkó föllelkesítették őket, benyomultak a városba s a fosztogatásba és gyilkolásba merült rácokat véres harc után kiszorították a városból és a Marosnak kergették. A rácok több száz halottat vesztettek s az aradi nép, amely úgyis sokat szenvedett a várból hulló bombáktól, nyugodtan hajthatta álomra a fejét. A rácok sok ártatlan embert gyilkoltak le, főleg a Thököly-ház udvarán. Itt ölték meg Rosenberg rabbit is. Mint minden évben, ugy az idén is kegyelettel áldoztak e nap emlékének. Reggel kilenc órakor a katolikus templomban gyászistentisztelet volt, melyen az összes hivatalok tisztviselői, az iskolák tanárai, tanítói, az egyesületek tagjai ós nagyszámú közönség megjelent. A templomból a'közönség a régi temetőben levő honvédsirboz vonult, ahol Kovács Vince városi tanácsnok emelkodett hangú beszéde után a síron elhelyezte Arad város közönségének díszes koszorúját. A nevezetes nap előestéjén Szendrey Mihály színtársulata este diszelöadás keretében mutatta be az Aranylakodalom cimü hazafias színmüvét, amelyben a főszerepeket a Kcszilcr-gtiT játszotta, akiket zajos ovációkban részesítette a nagyszámú közönség. — Halálozás. Mihálffy János postai főtiszt és Mihálffy István járásbirósági irodatisztet súlyos csapás érte: nővérük Mihálffy Irén tegnap hirtelen, meghalt. Temetése csütörtökön délután három órakor nagy részvéttel ment végbe a Dugonics-utca 35. száma házból. — A délvidéki árvíz hősei. Angliában külön egyesület alakult, amelynek célja a vizbolmentést tanítani. Ez a humánus egyesület népszerű kurzusokat tart, amelyen az úszni tudók elsajátíthatják azokat a fogásokat, amik megkönnyítik a fuldokló ember megmentését. Nálunk még csak csirájában van meg ez a mozgalom, de az életmentés hőseiből egész kis csapat telik ki. Talpig férfiak ezek a katonák, akiket most tüntetett ki a királyi kegy. A lugosi 8. honvédgyalogezrednél több kitüntetést adományozott; nevezetesen árvízveszély alkalmával több embernek a vizbefulástól a tulajdon életük veszélyeztetésével történt megmentéseórt Vészits Gyula és fertőszentmiklósi Artner Sándor századosoknak a katonai érdemkeresztet adományozta s elrendelte, hogy Hanekker István és Méder Gusztáv főhadnagyoknak a legfelsőbb megelégedés kifejezése tudtul adassék; továbbá árvízveszély alkalmával több embernek a vizbefulástól történt megmentésénél tanúsított önfeláldozó közreműködésükért Tomin Jakab őrmesternek és Blechner Zoltán elsőosztályu számvivő altisztnek a koronás ezüst érdemkeresztet, Vraspir József és Popovics Frigyes tizedeseknek, valamint Toclorov Csedomir címzetes őrvezetőnek az ezüst érdemkeresztet adományozta. A magyar királyi honvédelmi miniszter ugyancsak a lugosi 8. honvédgyalogezred állományában okirattal megdicsérte Zöld Béla zászlóst, Paulovics Miklós tizedest, Vidti Sándor és Bihoj József őrvezetőket, Andrei János és Naszlen Pál címzetes őrvezetőket, végül Fock Antal és Grund Sztaniszláv honvédeket árvízveszély alkalmával több embernek a vizbefulástól történt megmentésénél tanúsított bátor és elszánt közreműködésükért. — A forintes alkonya. Elérkezett a forint alkonya is. A pénzügyminiszter ma törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé, mely szerint az egy- és ötkoronás érmek mellett ezután kétkoronás ezüstpénzt is verjenek. Természetes, hogy az egyforintos ezüstpénzt bevonják. A kétkoronás súlya tiz gramm, átmérője huszonhét milliméter lesz. Címlapjára őfelsége mellképe jön az egykoronásokon alkalmazott körirattal. A pénz hátlapján lebegő angyalok által tartott magyar korona lesz. Egyébként nagyon érdekes a törvényjavaslatnak az a pontja, amely elrendeli, hogy a jövőben a magyar szent korona országainak egész területén a kereskedők és iparosok a közönséggel szemben csak a koronaértékben való számitást használják. Tilos ennélfogva _ más, mint a koronaértékben való számítás használata ajánlatokban, számlákban, jegyzékben, számadásokban, árjegyzékekben, hirdetésekben és a nyilvánosságnak szánt egyéb közleményekben, továbbá kirakatokban, üzlethelyiségekben, kiállításokon, vásárokon és hasonló alkalmakkor. Aki a tilalom ellen vét, kihágást követ el ós az illetékes járásbíróság által kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A mcntőkocsin . . . Dübörögve száguld végig a havas utcákon, a félhomályos alkonyatban a mentőkocsi. A kíváncsi járó-kelők megállanak egy pillanatra és sejtelmes félelemmel találgatják: Hol törtónt megint szerencsétlenség ? A gyors iramban vágtató lovak patkói szikrát vernek és a kerekek zörgése, mintha egy nagy katasztrófa utolsó akkordjai volnának, olyan félelmetes képzeteket ébresztenek az emberekben. A mentőkocsi homályos ablaküvegein keresztül misztikus félhomályban a halál csontos ábrázata vigyorog az áldozatra. Az élénkebb fantáziájuak, már a szerencsétlen összetört, véres tagjain szörnyüködnek és borzadva gondolnak az elmúlás félelmes momentumaira. A rendőrség épülete előtt áll meg a halál-kocsi. A kocsit hamar körülveszik az arrajáró emberek és izgatottan várják, kit rejt magában a félelmes alkotmány., A rendőrök a szokott flegmával teljesitik szolgálatukat. Azért ők is kíváncsiak, — ki az, mi törtónt? — Csak a Mari néni, — szólt oda a legközelebb álló a többinek. Egy ősz, töpörödött anyókát emelnek le a mentők a kocsiról. Nem tud a szegény a lábán állni, hát karon ragadják és ugy viszik. Akik nem ösmerik „Mari nénit", azok sajnálkozva, sőt némelyek elérzékenyedve, könnyel a szemükben, gondolnak a ráncos, öreg asszony nyomorúságára, de akik tudják, hogy az az asszony, az a némber nem más, mint Barta Mária kisasszony, azok undorral hagyják ott a mentőkocsit. Barta Mária ez az öreg, ráncosképü bajadon, a régi jobb idők Mari kisasszonya már megint holtrészegen fetrengett az utcán. A hideg, dermesztő téli szél végigpaskolta ringy-rongygyal fedett aszott testét, a hidegtől megmerevedtek, belsejét pedig égette, marta a köznép átkozott narkotikuma, a pálinka. Lábai összecsuklottak, szemei be voltak hunyva, mintha csak egy halottat cipeltek volna az erőskaru rendőrök. A szűk cella padlóján végigterült a berúgott asszony. Megszokta már ezt, hisz mindennapos vendége a szegedi rendőrségnek. Itt kijózanodik, másnap már újra a mentők szállítják a lakásába, a rendőrségi cellába. A másik cellába barátnője, Balogh Annuska piheni ki mámorát, hogy azután ujult erővel foghasson hozzá a pálinkaivás nemes mesterségéhez. Balogh Annuska is hajadon, valamikor ragyogó szépségű látogatója volt Szeged éjjeli kávéházainak. Akkor még a pezsgőben is válogathatott, csak a legjobbat, a legdrágábbat itta. Ma már a spiritusz is megjárja. Sőt. Balogh Annuska, ki azelőtt gumikerekün kocsikázott haza, ma sem jár gyalog, a mentőkocsi a közlekedési eszköze. Azt tartja: ez olcsó és kényelmes is. Méltó párja a két asszonyiállatnak, Sári Illés és Mészáros Pál, ezek is állandóan részegek. Ha jól megy a dolguk, jó kedvük van, akkor mulatnak, ha busulnak, akkor bujukban isznak, ha fáznak, a pálinka melegít, de azt tartják, az ital hüsit is. Csak akkor józanok, ha a rendőrség oltalmába fogadja őket. Ez pedig gyakran megesik. Sári Illés különben közismert alak Szegeden. Ócska talyigájával ott posztol a posta előtt, ott is szokta álomra hajtani bus fejét. A napokban a rendőrség kénytelen volt a fertőtlenítés művészetét gyakorolni rajta, mert tele volt piszokkal és férgekkel. Kellene valamit csinálni ezekkel a notórius rendőri alakokkal, ezek undok parazitái a városnak. Koldulnak és isznak. És hány ilyen, napról-napra több alak lődörög Szeged utcáin, kik a boldogság Mekkáját a pálinkában látják . . . — Az erszénytíobíiló. Plokity Zsiva battonyai földmives, ugylátszik, még nem igen hallott azokról a furfangos szélhámosokról, akik sorsjegyekkel, aranygyűrűkkel, meg pénztárca dobálással manipulálnak ós körmönfont módon felültetik a szegény vidékit. Ezek a szélhámosok rendszerint a vasútállomások körül ólálkodnak, ott lesnek a balekra. Plokity Zsiva balek volt. Szerdán éjjel a Szeged-állomás előtti téren várakozott. Egy magas uri külsejű ur suhant el előtte és leejtette a pénztárcáját. Plokity Zsiva, már hajolt a pénztárca után, hogy majd visszaadja jogos tulajdonosának, de hirtelen mellette termett egy alacsony emberke és fölkapta a tárcát. Ravasz szemhunyorgatással fordult Plokity-hoz: — Gazdag ember. Meg se érzi. Mi az, pár ezer forint lehet a bugyelárisban. Jöjjön, osztozzunk meg rajta. Plokity örült az üzletnek ós követte az ismeretlent. Alig fogtak hozzá az osztozkodáshoz lihegve megjelent a magas ur és ráförmedt a két emberre. — Adják ide a tárcámat. Maguk találták meg. Többen látták. Az alacsony emberke a tárcával együtt sebes iramban elszaladt, a hosszú ur nem is kergette, hanem nyakon ragadta Plokityot. — Elő a táreával ! — Jaj, aranyos nagyságos uram, nincs nálam, elszaladt vele a másik. A magas ur szigorúan ráförmedt: — Ne fecsegjen! Zsebeket mutatni. — De mondom, a másik. — Hallgasson. Zsebeket, zsebeket—ordított a hosszú ur. Plokity most már készséggel állott az ur rendelkezésére, aki átkutatta az összes zsebeket, aztán barátságosan kijelentette: — Maga tisztosséges ember, elmehet. A jámbor paraszt hálálkodva állt tovább ós csak félóra múlva vette észre, hogy ezer koronával bélelt pénztárcája elveszett. Szaladt a rendőrségre, ahol elmagyarázták neki, hogy az a magas ur, meg az a köpcös ember cinkostársak voltak. A pénztárca elvesztése csak ürügy volt. A két szélhámosnak már nyomában is van a rendőrség.