Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-04 / 3. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 1 Bécsből érkező esti jelentések szerint Bienertli báró miniszterelnök ma egyenkint fogadta kabinetjének volt tagjait, csak Stürgkh gróf volt akadályozva a megjelenésben, de a közoktatási miniszterrel Bienertli báró már előzetesen tárgyalt a belügyminiszteri tárca átvétele végett. A miniszterelnök közölte Haerdtl báró belügyminiszterrel, Bilinski pénzügyminiszterrel, Ritt lovag közmunkaminiszterrel és a földmivelésügyi minisztérium vezetőjével, hogy az uralkodó el fogja fogadni lemondásukat. A kormány tagjai maradnak : Hohenburger, Weisskirchner, Stürgkh gróf és Georgi. Az is bizonyos, hogy Glombynsky belép a kabinetbe, de még nincs eldöntve, hogy milyen tárcára. Valószínűleg ő lesz a közoktatási miniszter. A prágai konferencia eredményétől függ, vájjon lesznek-e cseli és német nemzetiségi miniszterek az uj kormányban, mert ha a prágai tárgyalások kudarccal végződnek, akkor Bienertli báró eltekint kineveztetésiiktől. Valószínűleg négy-öt uj tagja lesz a kabinetnek. ; i i—II i -wn—te-* :Bojkottált király. Athénből jelentik: Most tudódott ki, hogy a politikai pártok vezérei december 24-én, György-napján fura módon tüntettek a király ellen. A palotában gratuláció volt, de a politikusok nem jelentek meg, sőt táviratban sem üdvözölték a királyt. A baiik-ekszleksz. Hétion volt a bankekszlekBz első napja. A bank vezetőségéhez érkezett jelentések — mint bécsi tudósítónk telefonálja — arról számolnak be, hogy ugy a két főintézetnéi, mint a bank fiókjainál semminemű rendkívüli jelenség nem mutatkozott. Néhány magyar politikusnak az a jóslata, hogy a bankot aranyért meg fogják rohanni, egyáltalán nem igazolódott be. A bank forgalma, eltekintve a nagyszámú váltóbenyujtásoktól, teljesen normális volt. Forradalom Kínában. Pétervárról jelentik : Kínából igen aggasztó hírek érkeztek készülő forradalomról, amely a hadseregre is kiterjed. Állítólag .Japán keze van benne a forradalom szitásában és Japán adja hozzá a pénzt is. A tisztek fölszólították a kínai császárt, hogy adja meg az alkotmányt. erőszakkal emlékébe idézte azt a sok keserűséget, amiben része volt, azokat a hetekig, hónapokig várt és elmaradt leveleket és olyankor összeszorított fogai közül mormolta : — Nem. Az asszony fölállott és az asztalhoz támaszkodott a sirástól remegő, meg-megcsukló testtel. — Az édes anyám ... ha ő itt volna!... És érezte az apja is, hogy akkor másként fordulna minden. Tudja isten, talán az 5 megbántott öreg szive is meglágyulna. Az idő haladt és Péter remegve gondolt arra a pillanatra, amelyben az anya meg fog érkezni. Gyorsan kellett végezni. — Mit akarsz itten? Semmi kereseted a szüleid házánál. Ha tudtál nekik annyi szomorúságot okozni, ha világnak tudtál menni azzal a gazemberrel, akkor . . . akkor . . . Nehezen ment, Aztán újra a levelekre gondolt. — Takarodjál, — szólt hörögve — mert ráduszitom a kutyát . . . menj isten hírével . . . Megdöbbent attól, amit mondott az édes leányának. Már-már azon a ponton volt, hogy magához öleli, amikor újra megkérgesült a lelke. És hörögve, fájdalmasan tette az előbbiekhez, mintegy folytatásképen ezt az egy szót: — Innen . . . Az asszony fölegyenesedett. Remegtek az A karácsonyi és újévi vásár. — Megelégedettek a szegedi kereskedők. — (Saját tudósítónktól.) Szorongó reménységgel szokta várni minden kereskedő és iparos a karácsonyi és újévi vásár eredményét, mert az a néhány nap kihatással van az egész esztendőre. Ha jól üt be a vásár, sok gondtól kiméli meg a kereskedőt és viszont ha rosszul sikerül, hónapokon át is megérzi. Örömmel konstatáljuk, hogy a szegedi kereskedők legnagyobb része meg van elégedve a karácsonyi és újévi vásárral, amely ugy erkölcsi, mint anyagi tekintetben várakozáson felül sikerült. De örvendetes dolog az is, hogy a magyar ipart pártolja, sőt keresi a közönség. Munkatársunk ma fölkeresett néhány jónevii szegedi kereskedőt, akik a következő érdekes nyilatkozatokat tették a karácsonyi és újévi vásárok eredményéről. Fischer Testvérek, ékszerész: Nagyon megvagyok elégedve a karácsonyi és újévi vásárokkal. A november hónap ugyan gyönge volt, de annál jobb volt a december, amely bőven kárpótolt. Feltűnően keresték az idén a müipari tárgyakat, ami azt jelenti, hogy a vásárló közönség ízlése fejlődik. Sátor Pál, divatáruháza: Meglepően jól ütött ki a karácsonyi és az újévi vásár. A kész dolgok keltek igen jól és nagy mennyiségben, de a szőrmeárukkal is olyan forgalmat csináltam, amilyenre abszolúte nem voltam elkészülve. Háromszor is föl kellett utaznom Budapestre szőrmeárukért, pedig nálam nem valami kevés volt raktáron. Dacára az enyhe időnek, a nyakbavetök és a karmantyúk igen divatosak és ezért vásárolják. Eitf/lünder József, déligyümölcsárus: El voltam készülve nagy forgalomra, de ilyenről még álmodni sem mertem volna. Ember ember hátán tolongott karácsony és újév előtt az üzletemben. Különösen karácsonyfadíszből adtam el nagymennyiséget. L)e nem csodálom, mert az én üzletem egyedülálló az Alföldön. Sok magyar gyártmányt is árusítottam ki ós konstatálom, hogy a közönség direkt kereste és kérte a hazai gyárak iparcikkeit. Nagy konzumom volt az idén Debrecenből, Győrből ós több budapesti gyárból. Szemző Lipót, utóda, rövidáru-üzlete: Nem hiába harisnyakirálynak neveznek Szegeden, de el is kelt annyi kötött-áru az idei karácsonyra, hogy máskor félév alatt nem adtam el annyit. A divatcikkek is igen jól keltek. Sokkal jobb vásárt csináltam, mint tavaly, orrcimpái, az ajkai a megaláztatástól és dadogva szólt: — Jó . . . megyek ! És hirtelen megfordult, fölrántotta az ajtót, nyitva hagyta és kirohant a havas éjszakába. Az apja nem ment utána. Csöndesen betette az ajtót ós a kezefejével vörösre dörzsölte a szemeit, vissza akarva fojtani az előtolakodó könyeket. Aztán ugy sirva az ablakhoz ment, hogy kibocsássa az uri illatot, a mi a leánya zsebkendőjéből áradt szót. A földön, ott, ahol a Katica térdelt, néhány eltaposott szál hóvirág hevert. Az ő mellcsokrából szakadt rá. És Péter lehajolt a földre a nyomorult kis virágokért, fölszedte őket és vitte az ablak fölé . . . Aztán megállott, gondosan lefutta rólok a port és remegő kezekkel tette el a nagy, piros szolgálati bőrtárca lapjai közé . . . Áztán az órájára nézett; kiment a pályára, megigazította a lámpabélt a vörös és zöldüveges mécsesben és várta a vonatot, amelynek már hallatszott a tompa dübörgése a város felől . . . Amikor aztán ez is elhaladt, lopva, félénken nézett szét és észrevette, amint a város felé csöndesen vész el a ködben egy bandukoló, szürke alak . . . Azzal bement az őrházba ós becsukta az ablakot. amit részben annak is tulajdonitok, hogy uj és diszes portált állítottam. Párisi Nagy Áruház : Még csak másfél éves az üzletem, de a közönség Bártolása máris örvendetes. Számitásomon fölül jól ütött be a karácsonyi és az újévi vásár. Különösen sok hazai gyártmányt adtam el. Legnagyobb kereslet volt babákban és játékárukban. Szatmári Gézit, uri-divatárus. Nem jó kereskedő az, aki megvan elégedve. De hogy őszinte legyek, hát bizony nincs okom a panaszra. Tavaly ilyenkor is jó forgalmat csináltam, de az idén még több bevételem volt. Igen jól keltek a hazai iparcikkek is, amelyekből nagy raktárt tartok. Az enylio időjárás miatt a szezoncikkek hátraszorultak egy kissé. Holtzer Dániel, férfi ruhaüzlet: A szezon rosszul ütött be, ami nem csoda ilyen idő mellett. Karácsony és újév előtt azonban pár nap alatt óriási forgalmat csináltam. Papok a pápa rendelete ellen. — Kisért az antimodernista eskü. — (Saját tudósítónktól.) Szinte naponkint érkeznek ujabb meg ujabb jelentések az antimodernista eskü ellen. A modernista eskü alig hihető reakciót szült a magyar kisiparosok körében épen ugy, mint a kolostorokban. Az egyházi lapok nagyon óvatos hangon, de állandóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Egyik-másik egészen nyíltan meg meri írni, hogy semmi jót nem vár attól, ha a kispapolcat még az újságolvasástól is eltiltják. Ezekből a jelentésekből, tudósításokból, véleménynyilvánításokból világosan kitetszik, hogy elégedetlenek a kispapok a pápa rendelete miatt. Még az Egyházi Közlöny is aggályosnak találja azt a szigorúságot, amelylyel a pápa rendeletét végrehajtják. Azt mondja az idézett lap, hogy a szemináriumi reform már valóban nagy bajt szülhet. Majd ezt írja az Egyházi Közlöny : De, hát hogyan lesz az uj generáció a népvezetéssel V Teljes tájékozatlanságában sekrestye-politikára szorítkozik, vagy akkor igyekszik összekapkodni az idevágó ismereteket, amikor, úgyis tul lesz halmozva munkával? Ha máris lármázunk, hogy a fiatalabbak alig érnek rá lelkipásztorkodni az egyesületi élet miatt — amely különben lelkiismeretbeli kötelesség — talán többet pásztorálhatnak és „cucilistáskodhatnak", ha ezentúl még ezt az ismeretet is lelkipásztori gondok között kell megszerezniük, amelyet eddig a szemináriumban elsajátítottak ? Pedig a nép elvárja, hogy papja a politikai és egyéb eseményeket s azok szereplőinek nevét is jobban tudja, különben oda a tekintély s tessék ezt megszerezni, ha még a legjobb lapok is száműzve vannak a papnevelőkből. Ujabban néhol, ugyanis a tekintély elve jutott túlsúlyra nem a szabadossággal, hanem a jellemképző szabadsággal szemben, — hát még ezután mekkora önállósággal jönnek ki ujmiséink. Ha pedig kíméletlen szigorúsággal végrehajtják — Győrött már végre is hajtották — a rendeletet, a Szent IstvánTársulat tagjainak vagy felét vesziti, tiltva lévén a tudományos folyóiratok olvasása is; érzékeny veszteséget szenvednek összes lapjaink, sőt be kell szüntetnünk az Egyházirodalmi Iskolákat is. Tengődő, vérszegény lapjainkra kettős csapást mérnénk s a kettő közül nem az volna a könnyebb, hogy a kispapok nem ismerhetvén meg lapjainkat, később se igen fogják megrendelni azokat s ha akarnánk, se tudnának választani. Így ir a magyar katolikusoknak mindig mérsékelt hangú, higgadt lapja, az Egyházi Közlöny. Amig Magyarországban inkább titkos az ilyen elégedetlenség a pápai rendelet ellen, addig Németországban a modern német papok hivatalos lapja, az Uj Század feltűnést keltő kimutatást közöl tegnapi számában arról, hogy Németországban és a szövetséges országokban a papok legnagyobb része megtagadta az antimodernista eskü Letételét és nemsokára a legizgalmasabb botrányok fognak ebből kifejlődni. A püspökök zavarban vannak a Vatikánnal szemben, mert a papokat egyáltalán nem lehet az antimodernistaságra rávenni, azonkívül elcsapni so lehet őket, mert hisz — az állam fizeti