Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-04 / 3. szám

1911 li: évfolyam, 3. szám Szerda^január DÉLMAGYARORSZÁG ^^JBBS^^SES^S^^^^^^^^^^^-^o^g^^^ssg^^sff^w^ ff^v1 w * i i'MITn j'irfiiMBWroBWWB^^ IkpMtl surkesztíség és kiadóhivatal Szeged, 9 ELŐFIZETÉSI A* SZEGEDEN: 9 ELOFIZETESI III TIDERBIIi 9 TELEFOR-SZJUlt ea Korona-utca 15. szám 1=3 J tgétt évro . K 24*- félévre . .. K 12 - egész érrt. K 21*— félém . . . K 14*- I Szerkeattfiég 435 tsa KtadéMvaM ISI lulapsstl nerkentSiég ét kiadóhivatal IV., I negyedévre, R 4 — egy hónapra K 2*— negyedévre. K V— agy hónapra R 2*41 Interurbán 135 ea Városház-utca 3. szám c=a £ Egyss nám ára 10 fillér Egyn ssám ára 14 fillér 4 Budapesti tzerkeszttség Uleton-száma 124—11 Az uj osztrák kormány. Az egész osztrák kormányválság so­rán talán a mai nap volt a legfonto­sabb. Az uj kabinet megalakítását nem lehetett tovább halogatni, amit egyéb­ként Bienerth bárónak a királytól ka­pott megbízása is kizárt. A Reichs­rathot össze kell hivni és közeledik a delegációk ideje is. A megállásra nin­csen idő, tovább kell menni, teljesíteni kell a kötelességeket. Az uj osztrák kormánynak két fron­tot kell választani. Egyet a közigazga­tás, másikat a parlament ellen. Az első és legfontosabb követelés, hogy az uj kormány minőségileg javított kiadása legyen az előzőnek. Abban az ingo­ványban, melyben a közigazgatás és törvényhozás eddig éltek, nem élhet tovább Ausztria. Minden téren, a pénz­és vasutiigyi politikában, Ausztriának a tartományokhoz való viszonyában, igazságügyi téren, mindenütt a leg­égetőbb változások szükségesek. Ausz­tria népe joggal követelheti, hogy az adópolitika kötelét vegyék le nyakuk­ról, hogy a közoktatásügy ne legyen a klerikálizmus uszályhordozója és hogy a törvényhozás emberségesebb alapon rendezkedjék be. Az uj kormánynak tehetséges emberekre van szüksége, ez hallatszik ma Ausztriában mindenfelé. Az uj kormánynak a parlament ellen fordított homlokáról azonban sokkal több szó esik, mint a közigazgatás ellen követelt állásfoglalásáról. Az előbbi kormánynak elvégre volt annyi több­Hóv/irágok. Irta Molnár Ferenc. A kilencórai személyvonat valahogy át­vágta magát a havon, amely a völgyet bo­rította amarra délnek és zúgva közeledett az őrház felé. Nagy vörös szemei remegve bontakoztak ki a ködből és az egyik ki is aludt, amikor a nehéz kigyótest megállott a síneken. A mozdony sistergett, füstölt, mintha izzadna és duhogva fujta ki magát a nagy ut után; a fütő ott bóbiskolt a függő lócán, a gépész pedig körüljárta a masináját a pislogó lámpájával. Péternek valósággal elállott a szeme-szája, amikor látta, hogy az egyik waggonból ki­száll valaki és csodálkozva nézett feléje, amikor a fekete kocsisor újból nekiindult dübörögve a ködös téli éjszakának. Mert csodák csodája, hogy valaki ezen a kis föl­tételes megállóhelyen leszáll ilyen időben. Még nyáron érti az ember ... de télen, itt, ahol a madár se jár. Finom, filigrán asszonyi alak volt és óva­tosan emelte meg a ruháját, amint végig­lábolt a hóban taposott kis ösvényen, az őrház felé. Aztán bement a kis kapun. Péter, az őr letette a zöld lámpását a fal mellé és az asszony után ment. Csak benn a szobában ismert rá. A leánya volt, az édes leánya, aki harmadéve szökött el az őrházból, hogy felesége lehessen an­sége, amennyire rendes körülmények között szüksége van, de megbukott, mert a lengyelek megvonták támogatá­sukat. Mtost a lengyel-klub egyes cso­portjaival olyan tárgyalások folynak, amelyeknek egyenesen az a céljuk, liogy vezérük, Glombynsky dr révén megteremtsék azt az alapot, amelyre szüksége van az uj kormánynak, hogy a lengyelek támogatását megszerezze. Ha ezt a törekvést siker koronázná, visszaállíthatnák a régi többséget és a lengyel-klub viszonyainak stabilizálása által biztosithatnák a parlamenti mun­kaképesség rendes szükségleteit. Az uj kormányalakulás egyúttal meg­szüntethetné a csehek eredménytelen ellenzékieskedését is, amibe egyébként ők maguk fáradtak bele a legjobban és amelynek téves voltát teljesen be­látták. Ez pedig megtörténhet, ha az uj kabinetben a csehek is képviselethez jutnak. Egynek azonban meg kel! szűnni: a cseh miniszterek nem lehet­nek továbbra is tagjai az ellenzéknek. Az uj kormánynak megalakulása előtt tisztába kell jönni a csehekkel. A párt­vezetőkkel már tegnap megindultak a tárgyalások és ma folytatták. A kor­mányalakítás előmunkálatait megkezd­ték és ha előre nem látható akadályok nem komplikálják annak menetét, a hét végén tető alá lehet vinni az uj osztrák kormányt. Bienert báró, akit az uralkodó szombaton audiencián fo­gadott, tegnap már megkezdte a ka­binetalakitást célzó tárgyalásait. A mai nap egyébként is nagy jelen­nak a mérnök urnák, aki a vasutat épí­tette, mert nem akarta az apja, hogy nagy­ságos asszony legyen belőle. Tudta és érezte, hogy az ilyen parasztsorban született leánynak keserves leszen a sorsa. Tudta, hogy az a szépnyakkendős mérnök ur egy­szer csak rá fog unni és hazakergeti, a harminchetes őrházba, ahonnan elszöktette. Nem ismerte ugyan az urakat, de a maga egészséges paraszteszével igy fogta föl a dolgot. Az anyja sirt, sopánkodott utána, még most is előveszi sokszor a sirás, ha rágon­dol. Titokban, lopva meg is látogatta né­hányszor a városban. De az öreg nem is szólt felőle, Azóta a köny óta, amit akkor dörgölt ki a szeméből, amikor nem jött többé haza a Katica, mintha el is felejtette volna. Volt nap, amikor eltagadta, hogy leánya is volt valaha. Pedig az egyetlen volt . . . És most itt van. Szótlanul állott meg a szobában, szótlanul emelte föl a fátyolát, hogy a szagos zsebkendőjével megtörölhesse a vörösre sirt szemét. Aztán odament az édes szülőjéhez, idegesen megkapta a kezét és az ajkához akarta emelni. Az öreg visszakapta . . . — Hol az édes anyám ? Az öreg hallgatott. Tett-vett, rakosgatott a szobában és ugy tett, mintha egyedül volna. Aztán kitört a leányából a fuldokló zokogás : — Hol van az anyám? tőségü volt a politikai helyzet alakulá­sában. Megkezdődött a prágai konfe­rencia, ajnelynek vezetését Lobkovitz herceg főmarsall vette kezébe s meg­nyerte a mozgalom számára Thun grófot, Nostitz Ervin, Czernin grófokat, Baernreither, Eppinger, Úrban, Zeliger, Skarda, Dworak és Choc képviselőket. Ezek a konferencián állapítják meg, hogy minő föltételek mellett hivassék össze a csehországi tartománygyülés és meghatározzák a munkaprogramot is. Ha ez sikerült, akkor jó uton lesz a béke csehek és németek között és akkor Bienerth báró miniszterelnöknek lényegesen megkönnyítik vele a kibon­takozást. A csehek nem zárkóztak el olyan ridegen az engedékenységtől, mint azelőtt, mert abban a körülmény­ben, hogy Bienerth báró formális meg­bízást kapott uj kabinetalakitásra, félreérthetetlen jelét látják annak, hogy a miniszterelnök a helyzet ura és nélküle nem, legföljebb csak vele kölcsönös egyetértéssel érhetnek célt. Ha a prágai békéltető tárgyalások kedvező fordulatot vesznek, ugy, hogy a csehországi tartománvgy ülést — mint ahogy tervezik — január 10-ére egybe lehet hivni, akkor az uj kabinet páriá­in entái *is lesz és betöltésre kerülnek a nemzetiségi minisztériumok is, ame­lyeket Bienerth báró előbbi kabinetjében gazdátlanul hagyott. A cseh vezető politikusok kivétel nélkül kedvezőnek tartják a hangulatot és meg van a haj­landóság a német pártokban is, hogy ezúttal engedékenyebben viselkedjenek. Péter megállott az asztal mellett és me­rően nézte a leányt. Aztán csöndes, mély hangon felelt : — Az anyád ? A városban van. Csak . . . holnap jön haza. Hazudott. Az asszony egy óra múlva itt lesz, amikorra a személyvonat visszajön. Azzal jön a városból. Azzal újból megfordult és keresgélt a polcon. Az asszony nem birta tovább. Oda­ugrott melléje és térdreesve, kétségbeeset­ten kezdte csókolni az apja kérges, durva kezét. Elhagyott, kikergetett a nyomorult! Verje meg érte az isten ... Hazajöttem, ide, a ti házatokba ... ne bántson, édes apám, tűr­jön meg . . . tűrjön meg, mert ugy fáj . . . Péter csöndesen ki akarta szabadítani a kezét, hogy kitörölhesse a szeméből a má­sodik könnyet. Nem akarta, hogy lássa a leány. Aztán összeszedte az erejét és emelt hangon szólt: Nekem nem kellesz! Eredj vissza az uradhoz. Megmondtam, ugy-e! Az asszony nem tudott mit felelni. Csak csöndesen sirt a földön és az arcához szorí­totta az apja kezét, a sírástól megszagga­tottan mondva: Tűrjön . .. tűrjön meg! És az öreg parasztnak nem volt hozzá vigasztaló szava. Némely pillanatban ugy érezte, mintha a fejébe tólulna minden csöpp vére és akkor a szivéhez kellene szo­rítania ezt az ő egyetlen leányát; de aztán

Next

/
Thumbnails
Contents