Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-04 / 3. szám

1911 li: évfolyam, 3. szám Szerda^január DÉLMAGYARORSZÁG ^^JBBS^^SES^S^^^^^^^^^^^-^o^g^^^ssg^^sff^w^ ff^v1 w * i i'MITn j'irfiiMBWroBWWB^^ IkpMtl surkesztíség és kiadóhivatal Szeged, 9 ELŐFIZETÉSI A* SZEGEDEN: 9 ELOFIZETESI III TIDERBIIi 9 TELEFOR-SZJUlt ea Korona-utca 15. szám 1=3 J tgétt évro . K 24*- félévre . .. K 12 - egész érrt. K 21*— félém . . . K 14*- I Szerkeattfiég 435 tsa KtadéMvaM ISI lulapsstl nerkentSiég ét kiadóhivatal IV., I negyedévre, R 4 — egy hónapra K 2*— negyedévre. K V— agy hónapra R 2*41 Interurbán 135 ea Városház-utca 3. szám c=a £ Egyss nám ára 10 fillér Egyn ssám ára 14 fillér 4 Budapesti tzerkeszttség Uleton-száma 124—11 Az uj osztrák kormány. Az egész osztrák kormányválság során talán a mai nap volt a legfontosabb. Az uj kabinet megalakítását nem lehetett tovább halogatni, amit egyébként Bienerth bárónak a királytól kapott megbízása is kizárt. A Reichsrathot össze kell hivni és közeledik a delegációk ideje is. A megállásra nincsen idő, tovább kell menni, teljesíteni kell a kötelességeket. Az uj osztrák kormánynak két frontot kell választani. Egyet a közigazgatás, másikat a parlament ellen. Az első és legfontosabb követelés, hogy az uj kormány minőségileg javított kiadása legyen az előzőnek. Abban az ingoványban, melyben a közigazgatás és törvényhozás eddig éltek, nem élhet tovább Ausztria. Minden téren, a pénzés vasutiigyi politikában, Ausztriának a tartományokhoz való viszonyában, igazságügyi téren, mindenütt a legégetőbb változások szükségesek. Ausztria népe joggal követelheti, hogy az adópolitika kötelét vegyék le nyakukról, hogy a közoktatásügy ne legyen a klerikálizmus uszályhordozója és hogy a törvényhozás emberségesebb alapon rendezkedjék be. Az uj kormánynak tehetséges emberekre van szüksége, ez hallatszik ma Ausztriában mindenfelé. Az uj kormánynak a parlament ellen fordított homlokáról azonban sokkal több szó esik, mint a közigazgatás ellen követelt állásfoglalásáról. Az előbbi kormánynak elvégre volt annyi többHóv/irágok. Irta Molnár Ferenc. A kilencórai személyvonat valahogy átvágta magát a havon, amely a völgyet borította amarra délnek és zúgva közeledett az őrház felé. Nagy vörös szemei remegve bontakoztak ki a ködből és az egyik ki is aludt, amikor a nehéz kigyótest megállott a síneken. A mozdony sistergett, füstölt, mintha izzadna és duhogva fujta ki magát a nagy ut után; a fütő ott bóbiskolt a függő lócán, a gépész pedig körüljárta a masináját a pislogó lámpájával. Péternek valósággal elállott a szeme-szája, amikor látta, hogy az egyik waggonból kiszáll valaki és csodálkozva nézett feléje, amikor a fekete kocsisor újból nekiindult dübörögve a ködös téli éjszakának. Mert csodák csodája, hogy valaki ezen a kis föltételes megállóhelyen leszáll ilyen időben. Még nyáron érti az ember ... de télen, itt, ahol a madár se jár. Finom, filigrán asszonyi alak volt és óvatosan emelte meg a ruháját, amint végiglábolt a hóban taposott kis ösvényen, az őrház felé. Aztán bement a kis kapun. Péter, az őr letette a zöld lámpását a fal mellé és az asszony után ment. Csak benn a szobában ismert rá. A leánya volt, az édes leánya, aki harmadéve szökött el az őrházból, hogy felesége lehessen ansége, amennyire rendes körülmények között szüksége van, de megbukott, mert a lengyelek megvonták támogatásukat. Mtost a lengyel-klub egyes csoportjaival olyan tárgyalások folynak, amelyeknek egyenesen az a céljuk, liogy vezérük, Glombynsky dr révén megteremtsék azt az alapot, amelyre szüksége van az uj kormánynak, hogy a lengyelek támogatását megszerezze. Ha ezt a törekvést siker koronázná, visszaállíthatnák a régi többséget és a lengyel-klub viszonyainak stabilizálása által biztosithatnák a parlamenti munkaképesség rendes szükségleteit. Az uj kormányalakulás egyúttal megszüntethetné a csehek eredménytelen ellenzékieskedését is, amibe egyébként ők maguk fáradtak bele a legjobban és amelynek téves voltát teljesen belátták. Ez pedig megtörténhet, ha az uj kabinetben a csehek is képviselethez jutnak. Egynek azonban meg kel! szűnni: a cseh miniszterek nem lehetnek továbbra is tagjai az ellenzéknek. Az uj kormánynak megalakulása előtt tisztába kell jönni a csehekkel. A pártvezetőkkel már tegnap megindultak a tárgyalások és ma folytatták. A kormányalakítás előmunkálatait megkezdték és ha előre nem látható akadályok nem komplikálják annak menetét, a hét végén tető alá lehet vinni az uj osztrák kormányt. Bienert báró, akit az uralkodó szombaton audiencián fogadott, tegnap már megkezdte a kabinetalakitást célzó tárgyalásait. A mai nap egyébként is nagy jelennak a mérnök urnák, aki a vasutat építette, mert nem akarta az apja, hogy nagyságos asszony legyen belőle. Tudta és érezte, hogy az ilyen parasztsorban született leánynak keserves leszen a sorsa. Tudta, hogy az a szépnyakkendős mérnök ur egyszer csak rá fog unni és hazakergeti, a harminchetes őrházba, ahonnan elszöktette. Nem ismerte ugyan az urakat, de a maga egészséges paraszteszével igy fogta föl a dolgot. Az anyja sirt, sopánkodott utána, még most is előveszi sokszor a sirás, ha rágondol. Titokban, lopva meg is látogatta néhányszor a városban. De az öreg nem is szólt felőle, Azóta a köny óta, amit akkor dörgölt ki a szeméből, amikor nem jött többé haza a Katica, mintha el is felejtette volna. Volt nap, amikor eltagadta, hogy leánya is volt valaha. Pedig az egyetlen volt . . . És most itt van. Szótlanul állott meg a szobában, szótlanul emelte föl a fátyolát, hogy a szagos zsebkendőjével megtörölhesse a vörösre sirt szemét. Aztán odament az édes szülőjéhez, idegesen megkapta a kezét és az ajkához akarta emelni. Az öreg visszakapta . . . — Hol az édes anyám ? Az öreg hallgatott. Tett-vett, rakosgatott a szobában és ugy tett, mintha egyedül volna. Aztán kitört a leányából a fuldokló zokogás : — Hol van az anyám? tőségü volt a politikai helyzet alakulásában. Megkezdődött a prágai konferencia, ajnelynek vezetését Lobkovitz herceg főmarsall vette kezébe s megnyerte a mozgalom számára Thun grófot, Nostitz Ervin, Czernin grófokat, Baernreither, Eppinger, Úrban, Zeliger, Skarda, Dworak és Choc képviselőket. Ezek a konferencián állapítják meg, hogy minő föltételek mellett hivassék össze a csehországi tartománygyülés és meghatározzák a munkaprogramot is. Ha ez sikerült, akkor jó uton lesz a béke csehek és németek között és akkor Bienerth báró miniszterelnöknek lényegesen megkönnyítik vele a kibontakozást. A csehek nem zárkóztak el olyan ridegen az engedékenységtől, mint azelőtt, mert abban a körülményben, hogy Bienerth báró formális megbízást kapott uj kabinetalakitásra, félreérthetetlen jelét látják annak, hogy a miniszterelnök a helyzet ura és nélküle nem, legföljebb csak vele kölcsönös egyetértéssel érhetnek célt. Ha a prágai békéltető tárgyalások kedvező fordulatot vesznek, ugy, hogy a csehországi tartománvgy ülést — mint ahogy tervezik — január 10-ére egybe lehet hivni, akkor az uj kabinet páriáin entái *is lesz és betöltésre kerülnek a nemzetiségi minisztériumok is, amelyeket Bienerth báró előbbi kabinetjében gazdátlanul hagyott. A cseh vezető politikusok kivétel nélkül kedvezőnek tartják a hangulatot és meg van a hajlandóság a német pártokban is, hogy ezúttal engedékenyebben viselkedjenek. Péter megállott az asztal mellett és merően nézte a leányt. Aztán csöndes, mély hangon felelt : — Az anyád ? A városban van. Csak . . . holnap jön haza. Hazudott. Az asszony egy óra múlva itt lesz, amikorra a személyvonat visszajön. Azzal jön a városból. Azzal újból megfordult és keresgélt a polcon. Az asszony nem birta tovább. Odaugrott melléje és térdreesve, kétségbeesetten kezdte csókolni az apja kérges, durva kezét. Elhagyott, kikergetett a nyomorult! Verje meg érte az isten ... Hazajöttem, ide, a ti házatokba ... ne bántson, édes apám, tűrjön meg . . . tűrjön meg, mert ugy fáj . . . Péter csöndesen ki akarta szabadítani a kezét, hogy kitörölhesse a szeméből a második könnyet. Nem akarta, hogy lássa a leány. Aztán összeszedte az erejét és emelt hangon szólt: Nekem nem kellesz! Eredj vissza az uradhoz. Megmondtam, ugy-e! Az asszony nem tudott mit felelni. Csak csöndesen sirt a földön és az arcához szorította az apja kezét, a sírástól megszaggatottan mondva: Tűrjön . .. tűrjön meg! És az öreg parasztnak nem volt hozzá vigasztaló szava. Némely pillanatban ugy érezte, mintha a fejébe tólulna minden csöpp vére és akkor a szivéhez kellene szorítania ezt az ő egyetlen leányát; de aztán