Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-29 / 24. szám

18 DÉLMAGYARORSZAG 1911 január 29 KERESKEDŐK ÉS IPAROSOK. A kereskedelmi alkalmazottak. -V Mostanában sok szó esik a kereskedelmi körökben arról a mozgalomról, melyet a kereskedelmi alkalmazottak helyzetüknek javítása céljából indítottak, illő tehát, hogy a nagyközönség, melynek jóindulata kiséri ennek a társadalmi osztálynak fejlődését, tájékozódva legyen e mozgalom mibenlétéről. A kereskedelmi alkalmazottak tudatára ébredtek annak, hogy csakis egyesülve, szervezetté tömörülve érhetik el az őket minden emberi törvény szerint megillető jogokat, néhány lelkes férfiúnak kezdeményezésére a december 4-éq tartott nagygyűlésükön elhatározták tehát, hogy megalakítják a vidéki kereskedelmi alkalmazottak országos szövetségét. Hauser Rezső Sándor, a szegedi kereskedőifjak egyesületének agilis elnöke, lovag Weiner Miksa, az egyesület diszelnöke, Perjéssy László kamarai titkár ós Holzer Aladár nagykereskedő állanak a mozgalom élén, akiknek közreműködése a legszebb reményekre jogosítja föl az alkalmazottak óriási táborát. Az előkészületek a megalakulásra folyamatban vannak. A szegedi kereskedő-ifjak egyesületének választmánya, ólén Paál Jób hírlapíróval, serényen dolgozik, hogy a tavaszra kongresszusra liivják egybe Szegedre az ország alkalmazottait, melyen megbeszéljék bajaikat és egyúttal megalakítsák országos szövetségüket. Ez a kongresszus, illetve a szövetség lesz hivatva arra, hogy az alkalmazottak nyugdijbiztositását megteremtse, a főnök és alkalmazott közötti viszonyt helyes irányba terelje, nyilvános helyeszközlő osztályt tartson fönn, szóval áldásos tevékenységet fejtsen ki, főnök és alkalmazottak érdekében egyaránt. Más alkalommal bővebben fogunk megemlékezni arról a kereskedőktől kiinduló panaszról, hogy kqvós a megbízható alkalmazott, ez alkalommal csak arra szorítkozunk, hogy felhívjuk a kereskedők figyelmét az alkalmazottak mozgalmára, különösen pedig a kereskedőifjak egyesületének tevékenységére. Szükségük van ugyanis az alkalmazottaknak főnökeiknek jóakaratú támogatására és ez a helyes elv vezette őket, amikor kimondták, hogy mozgalmukat a főnöki kar támogatásával ós nem ellene akarják győzelemre vinni. Ha. a kereskedők megértik — és kell, hogy megértsék — alkalmazottaik intencióit, ha tisztelni fogják törekvéseiket, ebből csak saját maguknak használnak, mert elősegítik ezzel egy ujabb, jobb alkalmazott tábor megteremtését. R- !• Harminc éves egyesület. A szegedi Kereskedő Ifjak Egyesülete az idén ünnepli fönnállásának harminc éves jubileumát. Az egyesületet, amely ma Szeged kereskedelmi alkalmazottait tömöríti magában, harminc évvel ezelőtt alapították és az akkor szerény kezetek között mozgó testület három évtized alatt hatalmas, számottevő tényezővé nőtte ki magát. Pünkösdkor tartják meg a jubileumi ünnepséget, amely országos jellegű lesz. Az egyesület agilis vezetősége már most dolgozik a jubileum programján, amelynek keretében több általános érdekű kérdést is megoldanak. Alkalmazottak szövetsége. Amint a Délmagyarország többször megirta, a kereskedelmi alkalmazottak mozgalmat inditottak egy országos szövetség alapitása érdekében. A mozgalom Szegedről indult ki és teljes sikerrel járt, mert az ország összes' rokon egyesületei minden erejüktől támogatják azt. A szövetség megalakulását előkészitő bizottság az alakuló nagygyűlést pünkösdre tervezi és arra küldöttség utján meghivja Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert is. i/H | AMfK Ul 1 ágitác VILLMriWJ VI LHWl IHi 5 A O tr -el ín CJ ES ERŐÁTVITEL! KÖLTÖZKÖDÉS! ÁTSZERELESEK jMŰUk LEGJUTÁNYOSABBAN ^•Siy ESZKÖZÖLTETNEK -FONYÓ SOMAlÉGSZEÍZ ÉS ViUflMUILÁGITASI VÁLUIATÁNÍI SZEGED. KÖLCSEY UTCA H. -•TELEFON: 165.O H o X o E sorok íróját, aki viharedzett családapa, ismerősei körében Gyurkovics papának hivják, mert sikerült hét leányit férjhez adnia. Tehát elsőrendű szaktekintély vagyok a férjhezadás terén. A báli szezón alkalmából, ime, szivesen oktatom ki az eladó leányokkal megáldott polgártársaimat abban az irányban, vájjon szükséges-e a leányokkal vógigpolkáztatni a báli szezont ós költségbe, esetleg adósságba verni magukat? És vájjon egyáltalán lehet-e férjet, vagy ha már lehet, sikerül-e jó fórjet keríteni a leányoknak a bálakon ? Száraz fejtegetés helyett, ime, elmondom, hogyan sikerült bét leányomat férjhez adnom. Mikor az első négy leányom már eladóvá serdült, ón nem estem kétségbe. Annyira nem estem kétségbe, hogy egyáltalában nem is törődtem velük, hogy férjhez mennek-e, vagy sem. Amit kértek tőlem, azt megadtam nekik és nem utasítottam vissza például legidősebb leányomnak azt az óhaját sem, amikor igy szólt hozzám : — Papa, adj husz koronát, be akarok iratkozni a Háztartási iskolá-ba 1 Én erre bólintottam, mint az eperfa lombja és adtam neki husz koronát és egy csöppet se lepett meg, amikor egy hónap múlva igy szólt hozzám kedves leányom : — Papa, estére feketébe öltözz, mert a Háztartási iskolának az egészségtan tanára, Prütyök dr, ma este eljön megkérni a kezemet I Én erre megint bólintottam, mint az eperfa lombja és már délután fölvetvem a fekete ruhámat. A másik leányom pedig egyszer igy szólt hozzám : — Tata, a jövő hétre készíts el száz koro- j nát, mert a fogorvoshoz járok! Néhány nap múlva azonban igy szólt hozzám kedves leányom: — Tata, ne készítsd el a száz koronát, hanem öltözz feketébe, mert a fogorvos ma eljön megkérni a kezemet! Én erre is bólintottam, mint az eperfa lombja és fölvettem a fekete ruhámat. Aztán, hogy ne Kacsoh Pongrác, a „János vitéz" ós több jeles operett kiváló szerzője alábbiakat irja : — A magyar operett nem pang. Pangás alatt azt értem, ha a termelés azért lesz silány, mert hiányzik a kereslet. Igaz, hogy a kereslet csekély, mert csak egy operett-szinházunk van, amely nem térhet ki a közóhaj, a divat elől és mint magánvállalat szükségszerüleg az oly annyira divatos Lebár Ferenc müveit hozza. Valószínűnek tartom azonban, hogy Lehár túltermelése (jövőre két premiereje lesz egyszerre és ugyanazon színházban) reakciót fog szülni és akkor talán ismét keresni fogják a magyar szerzők müveit — ha ugyan valamely más irányzat nem jön divatba. De — ismétlem — a magyar operett ma még nem pang. Sok jó operette van készen, nagy részüket a Király Szinház le is kötötte. És még valamit meg súgok önnek: két év óta keresek librettót. Százhúsznál több kész könyvet, vázlatot és témát kaptam. Ebből eddig csak kettő akadt (mind a kettő vázlat), amelyekről komolyan lehet beszólni. Hogy megírva milyenek lesznek, azt igazán nem tudom. (A jeles zeneszerzőnek általánosságban igaza lehet, csakhogy mi hastna van a magyar könynyü zenének és azok művelőinek, ha szerzeményeik egy direktori asztalfiókban mohosodnak meg. A munkakedvet csak a nyilvánosság, a szinház, a közönség adja meg.) Szirmai Albert, a Táncos huszárok és több más ismert mü szerzője szerint ugyancsak a kevés szinház az oka a pangásnak. Érdekes nyilatkozatából a következőket adjuk : ... El kell azonban ismerni, hogy a Király Szinház igazgatója nem élt vissza ennek az operett-szinpadi „egyke" rendszernek előnyeivel. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy Beöthy igazgató az ő magyar szerzőjót szinte túlzásba menő előzékenységgel, lelkesedéssel és jóakarattal fogadja. Tisztára szerencsétlen véletlen, hogy a Király Szinház operett-monopoliuma összeesik a bécsi operett hihetetlen föllendülésével. A bécsi „piac" ma oly sok kitűnő darabot produkál, hogy három Király Szinház is osztozkodhatnék rajta. Ostoba volna a Király Szinház, ha — bocsánat az üzlet-izü szóért! — ezt a „Hochkonjunkturá"-t ki nem használná. Magánszínházát nem lehet hazafias szempontokból igazgatni. És mórt legyen Beöthy nagyob idealista, mint Mészáros, ki az Operaház föllendülését szinte csak Lehártól reméli (lásd a küszöbön álló „ Fürstenkind" bemutatóját az Operábann !) Szóval, a magyar operett az operett-szinpadok elégtelenségét és a bécsi tulprodukciót sinyli meg. Egy vagy két uj hajlékot az operettnek Budapesten ós néhány — operett-bukást Bécsben és a magyar operettirodalom újból virágzik. Egyelőre azonban a helyzet kilátástalan és attól félek, hogy a magyar zeneszerzőre a hét sovány esztendő vár. Jacobi Viktor, a fiatal gárda egyik legtehetségesebb tagja, ugyancsak teljeaen egy nézetet vall Szirmai Alberttel. Ha pang a magyar operett — hangsúlyozta — ennek Bécs az oka: mert produkál sokat és jót és Budapest az oka: mert nincs színháza, amely foglalkoztatná a magyar szerzőket. Különben is — szerinte — a már neves szerzők ma is találnak érvényesülést; a magukban tehetséget érzőknek: — várni kell. De ez neo* oly nagy baj, mint az, hogy as operairodalom is pang. Minthogy pedig az Operaház nem magánvállalkozás, inkább volna módjában ezeo segiteni. Barna Izsó, karmester, ismert zeneszerző igy beszél a többek között: ... A magyar operett-zeneirodalom neO> pang, csak nem tud érvényesülni Fali és Leh<F miatt. S ha aztán végre-valahára véletlenük vagy szükségből mégis szinre kerül egy eredet* operette, a közönség bizonyos averzióval gadja. Pedig kár bennünket igy elhanyagoló1! mert jönni fog — jönni kell egy jobb kornak) amikor az igazgatók ránk szorulnak. A kük földiek kezdik a magyar operettet megbecsülő1 — keresik — söt az amerikai ipazgatók direkt® [ ide küldik ügynökeiket, magyar operettek mef