Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-29 / 24. szám

mwB Mt %r • 1911 január 29 DÉLMAGYARORSZÁG 17 Az uj gyermekvédelem. Ormos Béla kassai orvos a magyar orvosok és természetvizsgálók mult évi, legutóbbi vándorgyűlésének társadalmi szakosztályában a szociális hygiéne egy nagyon fontos ágazatáról, a gümőkórellenes küzdelemnek a gyermekvédelmi rendszerbe való beigtatásáról tartott érdekes előadást. Azzal kezdte, hogy gyermekvédelmünket, mely már ma is igen magas fejlettséget mutat) miután gondoskodik az anyagilag elhagyatottakról, az 1907. évben kiadott 60.000. számú belügyminiszteri rendelettel pedig a környezetükben erkölcsi romlásnak kitett avagy züllésnek indult gyermekekre is kiterjeszti figyelmét, ki kell még egy harmadik irányban is terjeszteni, tudniillik azokra a gyermekekre is, kik környezetükben egészségileg oly állandóan veszélyeztetve vannak, mint ahogyan ez a veszély bebizonyitottan a gümőkóros környezetben élő gyermekekre nézve fönnáll. Ha gyermekvédelmünk ezen — amazoknál nem kevésbbé fontos — szempontból is védelmébe fogja venni a gyermekeket, semmit sem hagy ki azon ártalmak közül, melyek ellen a tehetetlen, a gyönge, a fejlődő, a minden iránt rendkivül fogékony gyermekei szervezetet az erősnek, az okosnak a kötelessége megvédeni. A mindenkinél erősebbnek és okosabbnak, az államnak ez föladata annyival inkább, mert jelenlegi gyermekvédelmi intézményeiben is megvannak már ehez a maga eszközei. A magyar operett helyzete. — Zeneszerzők nyilatkozatai. — (Saját tudósítónktól.) Néhány évvel ezelőtt a magyar operett-zene biztatóan kezdte bontogatni szárnyait, különösen amikor Konti József és az ő nyomán annyi izmos tehetség kiváló szerzeményei bátran versenyre kelhettek a külföld jeles szerzőivel. A magyar operetteket az egész országban játszották, a közönség szívesen nézte, a színházigazgatók nem zárkóztak el előlük, sőt keresték. Ily viszonyok serkentőleg hatottak és az uj generáció is szivesen foglalkozott a zeneszerzéssel. Elvégre dicsőség és jövedelem járt ki érte, megérdemelték, hogy tehetségüket ezen a téren kamatoztassák. Hogy Pedig tehetségekben nem volt hiány, azt épen az eredmény mutatta meg. A magyar sajtó és közönség ítéletét a külföld is megerősítette, foert a hazai szerzők sikerrel ostromolták meg a külföld legelőkelőbb színpadjait. A föllendüfosnek megvolt az oka, például három fővárosi Szfoházban játszottak operettet, tehát a versenynek, az érvényesülésnek, a mérkőzésnek tag tere nyílott. Ezek a viszonyok azonban Megváltoztak: operett-zeneiróink elhallgattak. Áki egyik-másik kabarét szinház részére nem 'rhat, — az egyáltalán nem ir. Évek óta nincs 8zámbavehető produkálás; magátél értetődik, h°ey ily körülmények között fejlődésről, haladról sem lehet 8ZÓ Fejtegetéseiből az világlik ki, hogy a gyermekegészség védelmét nem lehet csak a menhelyek kötelékébe tartozókra kiterjeszteni, hanem gondoskodni kell úgyszólván minden gyermek egészségének ellenőrzéséről. Ehez azután a hatósági gyermekvédelem szervezését sürgősen kivanja. A keret és a közegek ehez is megvannak, csak ennek a gépezetét föl kell szerelni és megindítani. Legyen meg tehát a társadalmi és az állami gyermekvédelem mellett a harmadik tényező, a hatósági gyermekvédelem is és ekkor nem késhetik tovább egy percre sem a tüdővészesek hatósági nyilvántartása. Majdnem nevetséges, hogy mig a bárányhimlő, a fültőmirigylob, a trahoma bejelentése kötelező, addig a tuberkulózis, mely a legfőbb fertőző betegség s különösen gyermekekre rendkivül veszélyes, szabadon grasszál közöttünk. Ha a tüdővészesek hatósági nyilvántartása meg lesz, könnyű lesz ellenőrizni, hogy hol vannak a gyermekek a gümős megbetegedés veszélyének kitéve, mert a bejelentett gümőkórós lakásán megjelenik a hatósági orvos, számon veszi a családot s ha másképen nem lehet eljárnia, időlegesen beutalja az állami gyermekvédelembe a veszélynek kitett gyermekeket, ennek időtartama pedig a veszélyes körülmények elmultáig terjedjen ki. A gyermekegészség védelmére tehát az időleges beutalást hozza az eddigiekhez javaslatba. Egyéb, a csecsemővédelemre is fontos intézkedéseket is javasol az előadó, minők Érdekesnek tartottuk a legilletékesebbeket, a magyar zeneszerzőket megkérdezni, hogy miként vélekednek ők a mostani, bizonyára nem kedvező körülményekről? A következő válaszokat kaptuk: Stojanovit* Jenő, az érdemes zeneszerző és karmester a következőket jelentette ki; A mai állapotok mellett nem fizeti ki magát magyar szerzőnek, hogy operettet irjon. Magyarországban az egyetlen Király Szinház az, amely operettet ad s tantiemeket fizet. Ez a szinház pedig külföldi operetteket erőszakol két okból. Először azért, mert a külföldi szerzőnek kevesebb tantiemet kell fizetnie, mint a magyarnak, tehát olcsóbban jut hozzá s ez az igazgatónak elsőrangú fontosságú dolog; azután a külföldi operettnél nincsen rizikó. Ha Bécsben sikerült, ugy Budapesten is sikerülni fog. Ez holt bizonyos! A magyar operett-bemutató pedig bizonytalan. Lehet, hogy sikerül, lehet hogy nem. Más szinház pedig, mint a Király Szinház, nem lóvén, teljesen kárba veszett fáradtság operettet irni. Szabados Béla, kiváló zenetanár és zeneszerző ugyancsak igy gondolkodik e kérdésről: l — Való igaz, — irja — hogy a szépen fejlő[ désnek indult magyar operett-irodalom stagnál; például a szegény tuberkulótikus anya határozott eltiltása a szoptatástól, dajkaságba vétele a szoptatás idejére az anyátlanná lett gyermekeknek, szintén időleges beutalás alapján, a hatósági gyermekvédelemnek a gyermekmunka fölügyeletére való gondosabb kiterjesztését stb. Fejtegetéseiben oda konkludál, hogy a gyermekek egészségének a védelmezésével veheti csak kezdetét az eredményes küzdelem a tuborkulózis ellen. Mind oly eszmék ezek, melyek jóakaratú figyelmet és az illetékes fórumokon alapos megvitatást érdemelnek. Ugy hisszük, hogy a kassai orvos-kongresszuson tartott ez a nagyjelentőségű előadás sokkal szűkebb körben hangzott el,, semhogy ne lett volna kívánatos és szükséges annak újból való pertraktálása. A gyermekvédelem Magyarországon amúgy isfejlett, nagyon helyes ötlet a gyermekvédelemet abban az irányban kiterjeszteni, hogy azzal a betegségek csirája a serdülése kezdetén levő gyermekben elölhető legyen. A hatósági gyermekvédelem kétségtelenül csak fejlesztené a gyermekvédelem mai formáját, már csak azért is, mert a mainál minden bizonynyal nagyobb anyagi erő állana akkor rendelkezésére. A tüdővészesek hatósági nyilvántartása pedig hatalmas lépés lenne azon a göröngyös, nagy és nemes uton, amelyet meg kell tennünk, hogy meg tudjunk küzdeni ennek az egész nemzetnek egyik legnagyobb ellenségével: a tuberkulózissal. egy-két év óta már visszaesés mutatkozik e téren. I Ez azonban nem a fiatál zeneszerzőnemzedék hibája; az országos zeneakadémia évenkint egész raj fiatal embert bocsájt útjára, akik a zeneszerzési tanfolyamot sikerrel végezték. Ezek között akadna nem egy becses talentum, de sajnos, működési tér híjával a legtöbben külföldre (különösen Németországba) kényszerülnek vándorolni, hol mint karmesterek, legalább biztos kenyérhez juthatnak. Egyik-másik szivesen maradna itthon s örömmel dolgoznék az operettszinpadok számára, ha a szükséges librettóra szert tehetnének. És itt van a legfőbb oka az operette-irodalom pangásának. Nincsenek színpadi íróink, kik o műfajjal foglalkoznának. A jelesebb szinpadi szerzők, kik — színpadi sikereik után ítélve, — elég garanciát nyújtanának arra nézve, hogy egy épkézláb szövegkönyvet tudnak készíteni, rendszerint lenézik az operettet, mint irodalmi műfajt; becsvágyukatkülönben is jobban kielégíti, ha a Nemzeti, vagy Vigszinház számára dolgoznak s nem kívánnak a siker — s a tantiémekben a zeneszerző társsal osztozkodni. Az operett-irodalom stagnálásának egy másik oka, hogy évek óta jóformán csak egy operette-szinház van Budapesten, melynek elég dolgot ad a külföldi, illetőleg bécsi (s ott már bevált) produktumok előadása. Ha lendíteni akarnánk az operett dolgán, mindenekelőtt tehát néhány ötletes, fiatal, de a színpad ismeretében rutinos iróra volna szükség.